Reform, 1874. július (6. évfolyam, 178-208. szám)
1874-07-10 / 187. szám
187. szám. Péntek, julius 10. 18T4. 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél................................... 10 kr. A. nyilttári petitsor....................................................................... Bélyegdij külön.............................................................. . . . . REFORM 30 kr. 30 kr. Előfizetési feltételek: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egész évre házhoz hordva . 24 frt Fél évre.................................12 . Negyed évre hóra . Hirdetmények dija: 6 frt 2 frt V. évfolyam. Szerkesztői iroda: Belváros, Lipót-utcza 2. sz. a. I. emelet. E lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőlséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak éli Kiadóhivatal: BelT&roz,lipöt>atOEa S- m. a. s. elmelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetés a REFORM politikai és közgazdasági napilapra. — 1874. V. évfolyam. — Egy bóra...................................2 frt. Három bóra...................................6 frt-Hat bóra..................................12 írt. Az előfizetési pénzek beküldésére legnálas.zerübb a postai utalványlapokat hasz A „REFORM“ kiadóhivatala Belváros, Lipót-utóla 2-ik sz. a. I. emelet, Budapest, julius 9. A válság Francziaországban kitört. A minisztérium — mint a ma déli táviratok jelentik — leszavaztatott és beadta lemondását, Mac Mahon pedig a lemondást elfogadta. Az esemény jelentőségét az előzményekből kell megítélni, mert csak azokból lehet következményeit fontolóra venni. A monarchikus többség Broglie bukásával szétesett s szétesett azért, mert Broglie szervezni akarta a szeptennátust egy új „köztársasági“ alkotmányban az orleansi herczegek számára. Ezóta a Cissey-minisztérium kormányzott, mely nem volt a nemzetgyűlésből véve, mert minden kísérlet, belőle többséget és kormányt alakítani, meghiúsult. A Cissey-kabinet Mac Mahon kabinetje volt, egy komplikált jobboldali kormány, melyben a bonapartista Fourton belügyminiszter és Magne pénzügyminiszter viselték a legfontosabb tárczákat, mellettök két legitimista ült, a többiek orleanisták. A kabinet ideiglenesnek tartatott, mert a házzal egyetértésben sokáig nem maradhatott s tehát vagy a kabinetnek, vagy a nemzetgyűlésnek, vagy mind a kettőnek előbbutóbb föl kellett oszolnia. Ily helyzetben a kabinet tartózkodott az alkotmánykérdés minden bolygatásától s beérte azzal, hogy a nov. 20-ki határozat alapjára állott, mely egész határozatlanságban Mac Mahont két évre az elnökséggel fölruházza. Bonapartisták, legitimisták és orleanisták mind megszavazták e szeptennátust, de mindenik párt másként értelmezte ; a bonapartisták, úgy hogy addig tartson, mig a népszavazásra fölhivatván, dönt a fölött: császárság vagy köztársaság; legitimisták úgy, hogy tart addig, mig a nemzetgyűlés kimondja a monarchia visszaállítását; orleanisták úgy, hogy tart addig, mig a nemzetgyűlés csinált egy olyan monarchikus alkotmányt, a mely egyedül az Orleans herczegeknek teszi lehetségessé a trónra lépni. A szeptennátus úgy volt fogalmazva és kialkudva, hogy mindezt bele lehete magyarázni és senki komolyan nem vette és nem akarta, csak tán Mac Mahon maga, hogy ő valóban ki is töltse a két esztendőt az elnöki posczon. Miként fogták föl az ő szerepét a pártok ? A republikánusok nyilt ellenségüket ösmerik benne , de félnek tőle s az időtől remélik veszett ügyek győzelmét, ezért tartózkodnak a marsallt megtámadni. A legitimisták a legitimisztikus tábornagyban eleintén egy Monkot véltek láthatni, aki V. Henriket a trónra visszahívja, s Mac Mahon eleinte kész volt Chambord grófnak átengedni a hatalmat, mindaddig, míg ez a trikolór zászlót meg nem támadta, de ekkor elfordult tőle határozottan nemcsak katonai előitéletből, de mert megfontolta, hogy a franczia hadsereg, melyet ő reorganizál, a zászlócsere által deszorganizáltatnék s a belbéke, melyet ő és csapatai őriznek, veszélyeztetnék, mivel a katonák soha sem lőnének oly torlaszokra, melyekre a lázadó polgárság a trikolórt tűzte ki. Mac Mahon hát fölhagyott a legitimista restauráczió tervével s ezóta szálka a szélső jobb szemében, a frohsdorfi udvarnál pedig gúny tárgya, mint a „loyal sergeant.“ Az orleanisták Mac Mahonban egy stadboudert véltek föltalálni, katonai helytartót, ki rendben tartja az országot és kormányoz velők és általok mindaddig, mig Chambord leköszön vagy meghal s a párisi gróf ideje valami kedvező esélylyel elérkezik. Mac Mahon azonban nem tekinté magát az Orleansok helytartójának s nem igen udvarolt a herczegeknek, sőt kerülte előtérbe tolásukat a seregben és politikában. A bonapartisták Chambord terveinek meghiúsulása után az egyetlen örökösöknek tartják magukat, s mert fiatal herczegükkel várhatnak s Mac Mahon iránt rokonszenvet táplálnak s nála rokonszenvvel találkoznak, idáig sem az elnök kormánya, sem a szeptennátus elé nehézségeket nem gördítenek, hanem beérik azzal, hogy Mac Mahon leszorítja Thierst, elnyomva tartja a republikánusokat , kíméletesen tűri, hogy az imperialisták kiterjesszék propagandájukat. A házban nem történvén semmi, a pártok mérkőzése a házon kívül történt, a választásoknál, a sajtóban, a hivatalokban, a törvényszék előtt. A bonapartisták növekedő hatalma, mely a miévrei választás, a Gambetta és hívei elleni merényletek, a közigazgatás és a hadsereg ismert részrehajlása és végre a párisi esküdtek fölmentő ítélete által a Pays perében eléggé dokumentálva volt, minden pártot a nemzetgyűlésben emlékeztetett arra, hogy tétlenségével elveszti a talajt lábai alól. Ezért hetek óta mindenik párt készült a csatára, mely tegnap vivatott, s melyben mindazok, kik reményvesztettek, u. m. szélső jobb és jobboldal,szélső bal és baloldal, legitim monarchia és respublika egyesültek Mac Mahon és minisztériuma ellen, miglen az uralomban lévő tiszta orleanistika-republikánus balközép, ahol Lajos Fülöp miniszterei közöl három foglal helyet, Perner Kázmér javaslatával a kormányhoz közeledtek, hogy Mac Mahont valamely újabb kiadású juste millien részére megnyerjék. E csúnya klikhhez csatlakoztak ezúttal a bonapartisták, részint hogy Mac Mahonnak hízelegjenek, részint mert tudták, hogy úgy is kisebbségben maradnak, s tehát a nekik csak kedvező válság így is úgy is bekövetkezik. A válságot a legitimisták idézték föl. Ezen merev elvi pártnak erre száz és egy oka volt. Mit nyerhetnek, ha még várnak tovább ? Az orleanisták, mint mindig, rutul viselték magukat irántuk most is. A Times Audiffret Pasquier herczeg szívessége folytán leleplezéseket közölt a tárgyalásokról, melyek a herczegek látogatását Frobsdorfban megelőzték s e leleplezéseknek nem lehetett más czélja, mint visszaszerezni az orleanistáknak a cselekvési szabadságot. A legitimisták egy újabb árulás szagát érezték s maguk is leleplezésekkel állottak elő, melyek kivált Brogliebgre nézve voltak alkalmatlanok. Sarokba szorítani az orleanistákat, hogy vagy tartsák a frobsdorfi paktumot s állítsák helyre a monarchiát, vagy nyíltan szakadjanak külön s vesszenek el külön, a legitimisták elveikért becsületesen küzdve, az orleanisták érdekeik mellett intriguálva — ez volt a legitimisták czélja. A kétségbeesés hajtotta őket. És hajtotta a boszu Mac Mahon ellen. Ennek egy a hadsereghez intézett napiparancsa, melyben a szeptennátust a hadsereg érdekével azonosnak, a saját föladatát mint a törvénynek, a belső és külső békének őre a hadsereg föladatával egynek jelenti ki : mélyen sértette a legitim királyság elveit és igen alábbszállító esélyeit. Mac Mahon nem úgy viselte magát, mint egy provizórium fejéhez illik, hanem mintha szuverén fejedelem volna ezt szó nélkül hagyni a „született fejedelemnek“, az „örökös királynak“ nem lehetett. Megjelent hát Henriknek általunk a napokban közlött manifesztuma a franczia nemzethez. Vele föltámadt az illetékességi kérdés V. Henrik és Mac Mahon között. Mac Mahon a jus possessoris hatalmával élt és bonapartista belügyminisztere által büntetés alá vetette a manifesztumot közlő lapot, az Union-t. Err’e a válság kitört a házban, de a minisztériumban is, melynek különböző elemei elkezdtek egymás közt ép úgy versenyezni, mint kivül pártjaik. Lucien Brun bedobta az eszköt a versaillesi nemzetgyűlésbe s a régóta felgyűlt gyianyag legott tüzet fogott. Hogy a kormány kisebbségben fog maradni, azt az első naptól kezdve sejte mindenki, de a pártok sokáig haboztak és alkudoztak, mert a quid tunc iránt nem voltak tájékozva. Egy nemzetgyűlés csak nagy nehezen szánja rá magát az öngyilkosságra. Mindenki azt hitte, hogy Mac Mahon nem fogadja el a minisztérium lemondását, hanem föloszlatja a képviselőházat. Mac Mahon azonban elfogadta a lemondást, valószínűleg, mert homogénebb minisztériumra van szüksége, de a házat is föl kellene oszlania, ha elnök maradni , kormányozhatni kíván. A tárgyalás menete és részletei még ismeretlenek, de elég tudni az eredményt, hogy belássa mindenki, miszerint a koczka el van vetve. Ha a nemzetgyűlés szétrobbantatik,^^ Mac Mahonnak — mert a budget miatt is nem várhat s különben sem akarhat két évig abszolutisKucac uralkodni ősare vagy uj kamarát kell választatni, vagy pedig appellálnia kell a nemzetgyűlésről a népre, hogy ez határozza el átalános szavazatjogával, a melyiket választja: a császárságot, a köztársaságot, a legitim vagy az orleanista királyságot , avagy a hétéves provizóriumot Mac Mabonnal Francziaország élén. Akár új kamarát választat Mac Mahon, akár az alkotmánykérdést bocsátja szavazás alá, neki új kormányra van szüksége, mely vezesse a választásokat és neki figyelembe kell venni a választók közhangulatát. Nemsokára tehát Francziaország dönteni fog jövője fölött s aligha csalódunk, midőn állítjuk, hogy nem a bonapartisták fogják megbánni a legújabb fordulatot. ________ _ Az osztályok elíradóiból alakult központi bizottság ma esti ülésében tárgyalás alá vette a Romániával kötött egyezmény s a temesvár orsovai vasút engedélyokmánya beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat. A kormány részéről jelen voltak a bizottság ülésén Bittó, Ghyczy és Zichy miniszterek. Elfogadtatván átalánosságban a Romániával kötött egyezmény, részletes tárgyalásánál Hedry E. a II. osztály részéről szabatosabban óhajtaná kifejeztetni a két csatlakozás egyidejűségét, mint ahogy az egyezmény 3—4 §§-aiban történik. A kormány jelen volt tagjai által adott megnyugtató felvilágositások után a bizottság változatlanul elfogadja az egyezményt. Tárgyaltatván ezután a temesvár-orsovai vasút engedélyokmánya, Bittó Kálmán (I. oszt.) a 24-dik §-ban a vitel- és szállítási dijak aranyban vagy ezüstben engedett megszabása helyett csak ezüstöt kíván tétetni. A kormány részéről nyert abbeli fölvilágosítás után, hogy ez csak a maximal-tarifára vonatkozván, nem bír gyakorlati jelentőséggel, míg ellenben az osztrák államvaspályatársulat súlyt fektet arra, hogy ez engedélyokmány egészen összhangzó legyen régibb koncessziójával, a szerkezet változatlanul elfogadtatott. Molnár Antal (6-ik oszt.) egy határozati javaslatot indítványoz, melyben a kormány fölhivatnék, hogy tegye meg adminisztratív uton a szükséges intézkedéseket a differencziális tarifáknak a fővárosra nézve lehető megszüntetése iránt. Ez eszmének ad kitezést Harkányi Frigyes is (8-ik oszt.) A bizottság a kérdés minden oldalú megvitatása után egy oly határozati javaslatban állapodott meg, melyben a kormány fölhivatia a differencziális tarifáknak adminisztratív utón leendő szabályozására. Elfogadtatott végül a pénzügyi és vasútügyi bizottságok abbeli határozati javaslata is, mely a minisztériumot utasítja, hogy az osztrák államvasúttal azonnal tárgyalásokba bocsátkozzék az iránt, hogy Vácz és Marchegg közt — ahol még nem léteznek — kettős sínek lerakása az állam tettleges megterheltetése nélkül foganatosittassék. Központi előadónak Pólya József választatott. A bizottsági jelentés a ház holnapi ülésében fog beterjesztetni. “ A román és szerb gabnanemüekre múlt évben kimondott vámmentesség megszüntetése tárgyában a kereskedelmi miniszter, mint halljuk, már megtette a szükséges intézkedéseket. A vámmentesség, mint tudva van, a monarchia mindkét felének törvényhozása által elfogadott törvény értelmében folyó évi szeptember végéig tart s miután a lajthántúli törvényhozás jelenleg nincs együtt, csak azon esetben lenne az említett határidő előtt is megszüntethető, ha az osztrák kormány magára vállalná egy ily intézkedésért a törvényhozása előtti felelősséget. Egyébiránt még ha ez nem történnék is meg, szeptember utolsó napján mindenesetre véget éri a vámmentesség. Körülbelül ily értelemben fog a kereskedelmi miniszter válaszolni azon interpelláczióra, mely e tárgyban a képviselőház tegnapi ülésén hozzá intéztetett. Schweiger Márton, az izraelita kongresszusi országos iroda elnökének vezetése alatt egy zsidó küldöttség Trefort vallás- és közoktatásügyi miniszternél tisztelgett, hogy — mint a Pester Lloydban olvassuk — örömét fejezze ki a fölött, hogy hivatalában megmarad, és a miniszter további jóakaratába ajánlja a rabbi-szeminárium ügyét. Trefortin következőleg nyilatkozott a küldöttség előtt: „A rabbi-képezde ügye ma úgy áll, mint hónapokkal ezelőtt, mielőtt a képviselőházban vita tárgyává jön; mindaz, ami a házban történt, nem döntő a rabbi-képezde fölállítására nézve. A képezde fölállítttatott volna, ha a vallásügyi miniszter javaslata elfogadtatott volna; a képezde életbe lépett volna, ha Tisza indítványa nyerte volna el a többséget, és a képezde létre fog jönni daczára annak, hogy semmiféle határozat se hozattatott, mely mindenesetre csupán alaki természetű lehetett volna; mert a zsidó iskolaalap kérdése pusztán kormányzati, és ő felségének elhatározása a háznak határozathozatala által nem helyeztethetik érvényen kivül.* A zágrábi Obzor különféle előjelek czim alatt érdekes dolgokat ir. „Egy idő óta, mond a horvát lap, nevezetes vendégeket lehet Zágrábban látni. Katonatiszteket, kiknek sem nevét, sem szándékát nem tudni. Mindössze látni lehet, hogy zágrábi, károlyvárosi és sziszeki vidéket vizsgálgaták — talán hadászati szempontból. Való, hogy ősszel katonai gyakorlatokra tetemes katonaság fog összegyűlni Károlyváros mellett. De egyidejűleg Bosnyákországból is érkeznek hírek, melyek szerint ott még török hadcsapatok koncentráltatnak. Konstanczinápolyból pedig, amint egy bécsi lap írja, Zichy gróf osztrák-magyar nagykövet, a diplomácziai testületnek panaszkodott, hogy nyári lakása igen alkalmatlan. Erre Ignatieff a maga kastélyának egy részével kínálta meg őt, s most az orosz és a magyarosztrák nagykövetek egy tető alatt vannak. Ha még tekintetbe vesszük, hogy Milán szerb fejedelem Konstanczinápolyból visszatérve, Romániával és a montenegrói fejedelemmel szövetségre lépett, és mostanában Európában utazik, hogy az európai hatalmakat Szerbia politikai terveinek megnyerje, akkor bátran kérdezhetni : avagy mindez előjelek állnak e vagy sem egymással oki összefüggésben? Nekünk úgy tetszik, folytatja kalandos kombináczióit az Obzor, hogy Európa délkeleti része nemsokára nagy események színhelyévé lesz. Hogy mily alakban kívánnék mi (Obzor) a keleti kérdés megoldását, fölösleges mondani; de történjék bármiként, jusson Bosznia bárki alá: elég az, hogy a török járom alól fölszabadul. Hogy Oroszország és „Ausztria“ a régi viszálkodást abbahagyta, s ezentúl jó barátságban akar egymással élni : Konstantin nagyherczeg bécsi fogadtatásából eléggé kiviláglik. Hogy e barátságra kinek kell gyanakodnia, Bismarcknak-e vagy a padisábnak, meg nem lehet tudni. Említenünk kell végül, hogy Konstantin tiszteletére Bécsben a híres horvát indulót is húzták. Vájjon ez az induló Szerajevoban, Bányalukában, Trávnikban stb. fog-e hallatszani?*—^Ennyi az Obzor czikke. Mennyi befolyással volt rá az égő vágy és az égő kánikulai hőség, nem vagyunk képesek megmondani, de tény, hogy mindkettő erősen látszik dolgozni déli kollegáink szerkesztőségi irodáiban. _________ A pest-zimonyi vasútra vonatkozólag ezeket írják Budapestről a NI. fr. Pressének: Mind tágabb körökben folynak az izgatások az iránt, hogy a pest-zimonyi vasút mielőbb kiépíttessék, és első rendben a fővárosi hatóság az, mely eréllyel sürgeti e vonal létesítését. A vasutat illetőleg öt kombináczió merült föl. Három ezek közül a vonalat a pesti oldalon, kettő pedig a budai oldalon akarja építeni. A pesti oldalon tervezett vonalak, eltekintve az osztrák államvasúttársaság tervétől, hogy vonala számára a 16 mértföldnyi kinda-pancsovai vonal kiépítésével a török vasutakkal való csatlakozást megnyerje : Pest, Kun-Szent-Miklós, Halas, Szabadka, Újvidék és Zimony. A vonal 44 mértföld hosszú, s körülbelül 30 millióba kerülne, és valamint a következők csupán államgaranczia segélyével létesítenék. A harmadik kombináczió: Pest, Kalocsa, Baja, Zombor, Újvidék, Karlovicz, Zimony. A vonal 46*/4 mértföld hosszú; ez én a következő vonalak 30—40 milió forintba kerülnének. A budai oldalon tervezett vonalak ezek: Buda, Duna Földvár, Tolna, Eszék, Újvidék, Karlovicz és Zimony; a vonal 54’/* mértföld hosszú, azonban a 9^/^ mértföld hosszú, már kiépült villány eszéki vonal is bele vézethetnék. Végül ez a vonal: Buda, Tolna, Villány, Eszék, Vinkovecz, Mitrovicz, Zimony, vagy a tót vonal. E vonal 56 mértföld hosszú, és ez is használhatná a már kész villány eszéki vonalat. Minthogy előfordul, hogy némely bíróságok a telekkönyvi ügyekben megbízottak és ügyvédek által, megbízóik nevében beadott folyamodványoknak az illető meghatalmazó levéllel leendő fölszerelését nem követelik minthogy továbbá a telekkönyvi rendtartás 119. és 120. §-ai értelmében csak az ott elősorolt esetekben vannak némely személyek arra jogosítva, hogy mások nevében különös megbízás nélkül kérvényt nyújthassanak be; minthogy végre egyrészről a megbízás igazolása nélkül beadott folyamodványokra hozott bírói határozatból azon félre, kinek nevében, de meghatalmazása nélkül, nyújtatik be a folyamodvány, hátrány származhatik, másrészről pedig a megbízólevél hiányából az államra nézve a bélyegjövedék apadása által mindenkor kár származik , figyelmeztettek az első folyamodású kir. törvényszékek elnökei . A NI. Mii. Zrg. állítólag biztos forrásból értesül arról, hogy a király megparancsolta, miszerint az érvényben levő előléptetési törvény azonnal módosittassék. Az átdolgozásnak még november előtt be kell fejeztetnie, úgy hogy a legközelebbi előléptetés az uj szabályok szerint történik. A REKORD TÁRCZÁJA. A fekete halál Karczagon 1739-ben. — Dr. Kátai Gábornak „Ismeretterjeszitő az orvosi és természeti tudományok köréből* czimű, sajtó alatt levő munkájából, mely a magyar orvosok és természetvizsgálóknak Győrött a jövő hónapban tartandó nagygyülésére jelenend meg. — Szeptember 18-dika volt 1738-ban, midőn a Belgrád előtti táborban gr. Neipperg Reinhard Vilmos az egészen váratlan, a kereszténység fegyverére — mint akkoriban kifejezték — oly kedvezőtlen s adjuk hozzá a magyar nemzetet annyira meggyalázó belgrádi békét megkötötte. Ha azon tekintetek, melyekkel a humanitásnak mindenki és mindenkor tartozik, lettek volna azon szertelen gyorsaságnál, mellyel ezen természeténél fogva igen komoly ügylet megköttetett, a fő irányadók : egyetlen szavunk sem lehetne ellene, mert megnyugtatna a tudat, hogy vesztettünk ugyan területet, de megnyertünk tömérdek emberéletet. De mikor azt kell látnunk, hogy országfutő idegen kalandorok, egy gr. Wallis Olivér tudatlansága, egy Succow infernális restsége s gyávasága s egy Neipperg kapzsisága s mindnyájok részakarata, s egymásra való irigykedése s alattomos fondorkodása volt az ok, hogy annyi vér elfecsérlése után oly gyalázatos békeföltételekhez kelle jutnunk, már erre aztán annál inkább fölháborodik mindenki, ha még azt is hozzáveszi, hogy a természetesen megint idegenekből álló bécsi főhaditanács az akkoriban még igen szép számmal találhatott magyar hősöket nemcsak a fővezérlésből, de a legnagyobb befolyással bíró magasabb tisztségekből is teljesen kizárta. Az idegen vezérlet aztán, nem tekintvén sem istenre, sem emberre, sem arra, hogy orosz szövetségesek, a czárné hadvezére, gr. Münnich Burkhardt a török határ másik oldalán győzelmesen nyomult előre, csupán önhasznát tartván szem előtt, végképen csatát vesztett fűtőktől várható lázas sietséggel s megalázó föltételek mellett tette a békeajánlatot. Pedig azon kivül, hogy a hadsereg már évek óta fizetetlen a ujonczokból állván, egészen gyakorlatlan volt, s a hadiszerek igen nagy részben hiányoztak , a magyar végvárak fölszereletlen s részben a legnyomorultabb állapotban korhadoztak, ami nemcsak így összesen, de egyenként is mind elegendő ok lett volna arra, hogy az 1818. július 21-kén 25 évre kötött, tehát még le sem járt passarovitzi békét — ha mindjárt a szép Anna Iwanowna czárné kérésére is — föl ne bontsák, de épségben tartsák, sőt megújítsák : — lett volna még egy tényező, mely amatok nélkül egymaga is tökéletesen elég leendett arra, hogy józan ember háborúskodásba oly körülmények közt semmi áron ne avatkozzék, s ez az Ukrajnában már júliusban föllépett, a Duna fejedelemségekbe is áthurczolt, az emberiséget már csupán nevével is elrémítő kérlelhetlen ellenség, a fekete halál. Az állam sorsát intéző bölcsek tudományos humanitása azonban még akkor nem terjedvén odáig, hogy az egészségügyi helyes intézkedéseket az emberi nemzet törekvései legelső és legfőbb czéljának és nyereségének — az emberekben szenvedett veszteséget pedig bármely birtok vagy kincs által is soha ki nem pótolható . Így a legsúlyosabb veszteségnek tekintsék : a mindenek között legvészesebb ellenséget a pestist annyira nem vették semmi tekintetbe, hogy magának II. Károlynak úgy az idegen udvaroknál levő követeihez intézett köriratában, mint Anna czárnéhoz küldött mentegető levelében, melyek már a békekötés után keltek, a serege között már elharapózott pestis egy szóval sincs említve. Pedig a pestist Károly már jól ismerte, mert hiszen épen ő volt az, a ki Bécsben, hol 1713-ban, midőn 12,400 pestises beteg közül 9000, tehát 72 ® o‘O0 felül halt meg, hálából szerencsés megszabadulásáért, a milánói pestis alkalmával emberfölötti önfeláldozást tanúsított Borromeo tiszteletére a gyönyörű Károlytemplomot építtette, mely remek fogadalmi műnek 1716-ban kezdett építése épen akkoriban, tudniillik 1737-ben fejeztetett be. A béke megkötésével a bábor tehát be lévén fejezve, a pestis által már meglepett sereget részint elbocsátották, részint egyes várakba, kiváltkép a közel eső Temesvárra téli szállásra rendelték. Temesvár volt aztán leginkább, honnan a pestis lassankint egész Magyarországra, leginkább a Tisza partjaira, majd tovább egészen Kraina, Ausztria és Morvaország határaira s a Kárpát hegység hosszában Lengyelországba és Bukovinába elterjedt. Karczagra a pestis hidászok által hozatott, mint az Terbócs Istvánnak, a nagykun kerület akkori kapitányának a debreczeni egészségügyi bizottmányhoz intézett leveléből világosan kitűnik. Ezen levelet, mint a paely jelen czikkünknek az egyházi anyakönyvvel együtt legfőbb alapját képezi, Debreczen város egykori főorvosa, a dicső Veszprémi István roppant szoralommal és ismerettel gyűjtött „Saccincta medicorum Hungariae et Transilvaniae Biographiae czimü munkájából (2 ik kötet 8-ik 1.) annál inkább közlendőnek véljük, mert ezen levél a pestis közepéből, tehát a helyszínéről és a járvány dühöngése alatt kelt a úgy körülményessége, mint világossága által egyiránt kitűnő és laikus embernek egészen becsületére válik. A levél szóról szóra itt következik: a) A fertőzés természetéről és okáról: „Tekintetes Administrator Podhrátzky György uram parancsolatjára Kapitány uram a nagykunsági Districtusnak három Assesorával és Nótáriusával a karczagi bírákat a lineáig kihivatta, kik de origine (a kór származásáról) semmi bizonyost nem tudtak mondani, hanem gyánuságok volt a Pontistákra, kik a 1-raa—5-tam Dec. 1738 nálok voltak, azok között sok betegek, kik közzül négyen meg is haltak ott; ezeket magok eltemették a pontisták Király Ferencz kertje mellé. Egyiknek a rész temetés miatt kezei és lábai kinn voltak, melynek csodájára jártak a gyermekek, kivált a Király Ferencz gyermekei kezeit s lábait fogdosták, mely háznál legelőször az Infectio — fertőzés — kezdődött circa 25. Jan. (Király Ferencz gyermekei következő időszaki rendben temettettek el: Jan. 9-én egy leánya, Jan. 20-án egy fia, Jan. 23-án egy fia és egy leánya, Jan. 27-én egy fia, Jan. 28-án egy fia, Febr. 5-én egy leánya, Febr. 7-én egy fia. A karczagi ref. egyház anyakönyvéből. Tehát az infectio nem Jan. 25-én, de Január elején történt és kezdődött.) Maga is Király Ferencz examináltatván, ő is azt mondta s egyedül arra van gyanúja : neki kilencz gyermekei egymásután két hét alatt (nem két hét, de 30 nap alatt) meghaltak, a felesége sokára a gugából meggyógyult, magának még semmi baja nem volt. Azután szomszéd attyafiai kezdettek halni, ismét harmadik szomszédja, kik közzül is öten , hatan kettesével is naponként két hét alatt meghaltak a déli részen. A harmadik házban levő már infectus (fertőzött) gazdának Aggod Istvánnak leánya volt férjnél Karacs Jakabnál a város északi részén, ez atyjához attyafiai temetésekre s betegek nézésére naponkint eljárván, Karacs gyermekeivel és cselédivel meghalt, igy az atyafiakon és szomszédokon el hatalmazott. Madarasról Lehi Gergely éjszaka szökött a szoros tilalom ellen Karczagra, mikor már Karczagujszállása be volt zárolva, ott valami négy vég gyaloBot elárúlván, azután Karczagon szolgált fiát, ki gugában fekvő Volt, Madarasra éjszaka maga házához vitte; két nap múlva két fia meghalt, azután másik nap ismét kettő, ezeknek ápolgatására s temetésére menvén a Lebi Gergely leánya mind férjestől, ki Szabó Balás fia volt, harmadnap múlva meghal, második napon Szabó Balás is a legény fia is. Kapitány uram ezeket megtudván, mind a két házbelieket a helységből kiküldötte a lazaretumba, de a kimenés után ugyancsak kivül is meghaltak, és a kik azon testek körül atyafiak és szomszédok forgódtak, infíciáltatván (fertőzést kapván), a contagio (ragály) elborította, úgy hogy némelyek négy óráig sem betegeskedtek, hanem hidegleléssel s főfájással, forrósággal hirtelen meghaltak, mármost 16-an, 17 en és 20-an s többen is egy nap meghalnak. A turkevi gulyásbojtár egésséges lévén, ez Karczagon lakó beteg anyjához estve bement, másnap anyját eltemetvén ugyanazon nap mig a Turkevi gulyához ért, megmirigyesedett; a gulyás másnap észrevévén, és a tilalomtól félvén a bojtárt két lovon s szekerén a karczagi határba visszavitette, ki mihelyt a karczagi gulyához ért, meghalt. A pestisben meghalt gyermeknek ruháját a más gyermekre adták, az is másnap meghalt és azon darab ruhából az első gyermeken kivül három gyermek halt ki. A kisújszállási infectus (fertőzött) emberek is megvallották, hogy éjszaka szöktek be Karczagra attyokfiaihoz, kik közül másnap egynek voltak temetésén, azon nap éjszakáján haza mentenek, gyermekeik oda haza infíciáltattak. Kapitány uram őket a szőlőskertben levő kunyhójukba küldötte, ahol 16 közül nem maradott meg több hatnál, ezek közül kettő maradt infectió nélkül, négye kigyógyult, stb.“ b)A fertőzés jelei és kórtünetei különbözők: „Nyilallás, mely némelyeken két nap is van, testnek hirtelen való elesése, de leginkább hirtelen való nagy nyilallás, mindjárt értették a mirigyet, némely infectusok pedig nagy főfájással s szédelgéssel vágynak: fájlalják hónaljokat, melleket, torkukat, ágyék jókat, horgas inokat, stb. némelyiknek a karján, másoknak a lábán adja ki magát, mely fájdalom és annak duratiója (időtartama) nem egyféle; némelyekben látható s tapasztalható guga esik csak fentártokban kevés fájdalommal 3—4 nap vagy egy hét múlva, ezek elhagyják: noha sokan ezek közzül is azután lábokról levétetnek ; mások hirtelen lábaikról leesvén 3—4—5 napig is ágyas betegek és többire halálosak; némelyek egy hónapig is keserves fájdalommal viselik, sőt némelyek két hónktól fogva is: ezek közül igen kevesen halnak meg. Sokakat legelsőben hányás, ükvendes erőltet forrósággal és hidegleléssel, azután üti ki magát a guga torkában, kinek hónaljában, kinek ágyékában, horgas inaiban, lába hajlásában. A guga is sokféle, némely nagy mintegy vese, némely hosszú, kemény, veres, hosszú, puha, fehér, veres és szederes, némely mintegy fél tyúktojás, nagyobbak is, némely mintegy makk, golyóbis stb., nagyobbrészt veres és tüzes. Sokan pokol varral adják amagukat, néha a gugával együtt, néha nélkül; sokan nátha szeplő is van, de már azok közül kevés gyógyul meg, némelyen 30—40 pokolvar is van, ki fehér, ki fekete, ki nagy, ki igen kicsiny. A kik pokol varasok haltak meg, igen gugások is voltak*. c) Az időtartamról, vagy lefolyásról, mely különböző: ^Némely két hétig, háromig, egy hónapig is elviszi, de igen csak elválik 4—5 napra*. A haldoklókon előjövő kórtünetek különbözők: „Ki csendesen nyugszik el, ki nagy hánykódással, ki félelemmel, rettegéssel, szivszorulással, ki csak hordoztatja magát, ki az emberhez sem szól, ha erőltetik is; sok ismét halálig beszél, sokan az ágyon kezekkel motoroznak, mintha valamit keresnének. Az ilyeken nagy részint halálok felé halálhoz üti ki magát; sokan fájdalmakat sem érzik, mégis 4—5, vagy 6 óra alatt meghalnak, p. o. forró hidegleléssel, semmi aetásra (életkor) diaetára, temperamentumra még eddig úgy látszik tekintet nem volt, 50—60—70—80 esztendős embereket is vitt el. Sütő Miklós is ciciter 110 esztendős, ki már ezelőtt három pestist érti egyikben sem volt gugája, noha köztök öleget forgott s most belé esvén, három nap alatt meghalt. Mértékteljes életű embereket, és a kik jó erőben vágynak, még hirtelenebb halállal viszi el, mint a kik sinlődésben voltak*. d) Gyógyszer. „A karczagi nótárius csak férjéket vett be kétszer egy-egy pohár borban optato cum successu (kívánt eredménnyel.) A gugát dr. Aribesser uram fehér flastrommal ragasztotta; ki paraszt orvossággal élt, sült vereshagymát szapannal s mézzs összekeverve, azzal érlelték a fakadása után szitatták. Commissarius Balla György uram otthon n lévén, cselédjeinek megírta, hogy magokat mind conversatiótől mindnyájan őrizzék, még csak itt való vízért is olyankor küldött a felesége, mikor mások épen a kútra nem mentek, mindeddig maradtak épségben ; egy szolgája ment volt a szédba hir nélkül, ahol mindjárt minden teste rázódott, az asszony orvosolta aztán meg. Szt. I nap után Balla uram hazament Karczagra, dellékletes életét szorgalmatosan követi, senkive csak beszélgetésre sem áll; nem is volt az infa eleibe való állásnak jobb módja annál, sem gon, sem Vásárhelyen, a mint szavahihető be emberek mondották. A gugát sokan csak v^ hagyják, úgy is némelyik kifakad, sok uj szád mézből, lisztből csinált kovászszal, némelye nyulbőrrel is faggatják s érlelik, sokan kivi vága^ák, melyekből embert vesztő irtóztató bu