Reform, 1874. július (6. évfolyam, 178-208. szám)

1874-07-10 / 187. szám

187. szám. Péntek, julius 10. 18T4. 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél................................... 10 kr. A. nyilttári petitsor....................................................................... Bélyegdij külön.............................................................. . . . . REFORM 30 kr. 30 kr. Előfizetési feltételek: Vid­ék­re postán vagy helyben házhoz hordva . Egész évre házhoz hordva . 24 frt Fél évre.................................12 . Negyed évre hóra . Hirdetmények dija: 6 frt 2 frt V. évfolyam. Szerkesztői iroda: Belváros, Lipót-utcza 2. sz. a. I. emelet. E lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőlséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak éli Kiadóhivatal: BelT&roz,­­l­ipöt>atOEa S- m. a. s. elm­elet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetés a REFORM politikai és közgazdasági napilapra. — 1874. V. évfolyam. — Egy bóra...................................2 frt. Három bóra...................................6 fr­t-Hat bóra..................................12 írt.­­ Az előfizetési pénzek beküldésére leg­nálas.zerübb a postai utalványlapokat hasz A „REFORM“ kiadóhivatala Belváros, Lipót-utóla 2-ik sz. a. I. emelet, Budapest, julius 9. A válság Francziaországban kitört. A minisztérium — mint a ma déli táviratok jelentik — leszavaztatott és beadta lemon­dását, Mac Mahon pedig a lemondást elfo­gadta. Az esemény jelentőségét az előzmények­ből kell megítélni, mert csak azokból lehet következményeit fontolóra venni. A monarchikus többség Broglie bukásá­val szétesett s szétesett azért, mert Broglie szervezni akarta a szeptennátust egy új „köz­­társasági“ alkotmányban az orleansi hercze­­gek számára. Ezóta a Cissey-minisztérium kormányzott, mely nem volt a nemzetgyűlés­ből véve, mert minden kísérlet, belőle több­séget és kormányt alakítani, meghiúsult. A Cissey-kabinet Mac Mahon kabinetje volt, egy komplikált jobboldali kormány, melyben a bonapartista Fourton belügyminiszter és Magne pénzügyminiszter viselték a legfontosabb tár­­czákat, mellettök két legitimista ült, a többiek orleanisták. A kabinet ideiglenesnek tartatott, mert a házzal egyetértésben sokáig nem ma­radhatott s tehát vagy a kabinetnek, vagy a nemzetgyűlésnek, vagy mind a kettőnek előbb­­utóbb föl kellett oszolnia. Ily helyzetben a kabinet tartózkodott az alkotmánykérdés min­den bolygatásától s beérte azzal, hogy a nov. 20-ki határozat alapjára állott, mely egész ha­tározatlanságban Mac Mahont két évre az el­nökséggel fölruházza. Bonapartisták, legiti­misták és orleanisták mind megszavazták e szeptennátust, de mindenik párt másként ér­telmezte ; a bonapartisták, úgy hogy addig tartson, mig a nép­szavazásra fölhivatván, dönt a fölött: császárság vagy köztársaság; legiti­misták úgy, hogy tart addig, mig a nemzet­gyűlés kimondja a monarchia visszaállítását; orleanisták úgy, hogy tart addig, mig a nem­­zetgyűlés csinált egy olyan monarchikus alkot­mányt, a mely egyedül az Orleans herczegeknek teszi lehetségessé a trónra lépni. A szeptennátus úgy volt fogalmazva és kialkudva, hogy mindezt bele lehete magyarázni és senki komolyan nem vette és nem akarta, csak tán Mac Mahon maga, hogy ő valóban ki is töltse a két esz­tendőt az elnöki posczon. Miként fogták föl az ő szerepét a pár­tok ? A republikánusok nyilt ellenségüket ös­­merik benne , de félnek tőle s az időtől re­mélik veszett ügyek győzelmét, ezért tartóz­kodnak a marsallt megtámadni. A legitimis­ták a legitimisztikus tábornagyban eleintén egy Monkot véltek láthatni, a­ki V. Henriket a trónra visszahívja, s Mac Mahon eleinte kész volt Chambord grófnak átengedni a ha­talmat, mindaddig, míg ez a trikolór zászlót meg nem támadta, de ekkor elfordult tőle ha­tározottan nemcsak katonai előitéletből, de mert megfontolta, hogy a franczia hadsereg, melyet ő reorganizál, a zászlócsere által desz­­organizáltatnék s a belbéke, melyet ő és csa­patai őriznek, veszélyeztetnék, mivel a kato­nák soha sem lőnének oly torlaszokra, me­lyekre a lázadó polgárság a trikolórt tűzte ki. Mac Mahon hát fölhagyott a legitimista re­­stauráczió tervével s ezóta szálka a szélső jobb szemében, a frohsdorfi udvarnál pedig gúny tárgya, mint a „loyal sergeant.“ Az orleanis­­ták Mac Mahonban egy stadboudert véltek föltalálni, katonai helytartót, ki rendben tartja az országot és kormányoz velők és általok mindaddig, mig Chambord leköszön vagy meg­hal s a párisi gróf ideje valami kedvező esély­­lyel elérkezik. Mac Mahon azonban nem te­­kinté magát az Orleansok helytartójának s nem igen udvarolt a herczegeknek, sőt ke­rülte előtérbe tolásukat a seregben és politi­kában. A bonapartisták Chambord tervei­nek meghiúsulása után az egyetlen örö­kösöknek tartják magukat, s mert fiatal herczegükkel várhatnak s Mac Mahon iránt rokonszenvet táplálnak s nála rokonszenvvel találkoznak, idáig sem az elnök kormánya, sem a szeptennátus elé nehézségeket nem gör­­dítenek, hanem beérik azzal, hogy Mac Mahon leszorítja Thierst, elnyomva tartja a republi­kánusokat , kíméletesen tűri, hogy az impe­rialisták kiterjes­szék propagandájukat. A házban nem történvén semmi, a pár­tok mérkőzése a házon kívül történt, a vá­lasztásoknál, a sajtóban, a hivatalokban, a törvényszék előtt. A bonapartisták növekedő hatalma, mely a miévrei választás, a Gam­­betta és hívei elleni merényletek, a közigaz­gatás és a hadsereg ismert részrehajlása és végre a párisi esküdtek fölmentő ítélete által a Pays perében eléggé dokumentálva volt, minden pártot a nemzetgyűlésben emlékez­tetett arra, hogy tétlenségével elveszti a talajt lábai alól. Ezért hetek óta mindenik párt ké­szült a csatára, mely tegnap vivatott, s mely­ben mindazok, kik reményvesztettek, u. m. szélső jobb és jobboldal,szélső bal és baloldal, legitim monarchia és respublika egyesültek Mac Mahon és minisztériuma ellen, miglen az uralomban lévő tiszta orleanistika-republi­­kánus balközép, a­hol Lajos Fülöp miniszterei közöl három foglal helyet, Perner Kázmér javaslatával a kormányhoz közeledtek, hogy Mac Mahont valamely újabb kiadású juste millien részére megnyerjék. E csúnya klikhhez csatlakoztak ezúttal a bonapartisták, részint hogy Mac Mahonnak hízelegjenek, részint mert tudták, hogy úgy is kisebbségben ma­radnak, s tehát a nekik csak kedvező válság így is úgy is bekövetkezik. A válságot a legitimisták idézték föl. Ezen merev elvi pártnak erre száz és egy oka volt. Mit nyerhetnek, ha még várnak tovább ? Az orleanisták, mint mindig, rutul viselték magukat irántuk most is. A Times Audiffret Pasquier herczeg szívessége folytán leleplezé­seket közölt a tárgyalásokról, melyek a her­­czegek látogatását Frobsdorfban megelőzték s e leleplezéseknek nem lehetett más czélja, mint visszaszerezni az orleanistáknak a cse­lekvési szabadságot. A legitimisták egy újabb árulás szagát érezték s maguk is leleplezések­kel állottak elő, melyek kivált Broglie­bgre nézve voltak alkalmatlanok. Sarokba szorítani az orleanistákat, hogy vagy tartsák a frobs­­dorfi paktumot s állítsák helyre a monarchiát, vagy nyíltan szakadjanak külön s ves­szenek el külön, a legitimisták elveikért becsületesen küzdve, az orleanisták érdekeik mellett intri­­guálva — ez volt a legitimisták czélja. A két­ségbeesés hajtotta őket. És hajtotta a boszu Mac Mahon ellen. Ennek egy a hadsereghez intézett napiparan­csa, melyben a szeptennátust a hadsereg érde­kével azonosnak, a saját föladatát mint a tör­vénynek, a belső és külső békének őre a had­sereg föladatával egynek jelenti ki : mélyen sértette a legitim királyság elveit és igen alábbszállító esélyeit. Mac Mahon nem úgy viselte magát, mint egy provizórium fejéhez illik, hanem mintha szuverén fejedelem volna­­ ezt szó nélkül hagyni a „született fejedelem­nek“, az „örökös királynak“ nem lehetett. Megjelent hát Henriknek általunk a napokban közlött manifesztuma a franczia nemzethez. Vele föltámadt az illetékességi kérdés V. Hen­rik és Mac Mahon között. Mac Mahon a jus possessoris hatalmával élt és bonapartista belügyminisztere által büntetés alá vetette a manifesztumot közlő lapot, az Union-t. Err’e a válság kitört a házban, de a minisztériumban is, melynek különböző elemei elkezdtek egymás közt ép úgy versenyezni, mint kivül pártjaik. Lucien Brun bedobta az eszköt a versaillesi nemzetgyűlésbe s a régóta felgyűlt gyi­anyag legott tüzet fogott. Hogy a kormány kisebbségben fog ma­radni, azt az első naptól kezdve sejte min­denki, de a pártok sokáig haboztak és alku­doztak, mert a quid tunc iránt nem voltak tá­jékozva. Egy nemzetgyűlés csak nagy nehe­zen szánja rá magát az öngyilkosságra. Mindenki azt hitte, hogy Mac Mahon nem fogadja el a minisztérium lemondását, hanem föloszlatja a kép­visel­őházat. Mac Mahon azon­ban elfogadta a lemondást, valószínűleg, mert homogénebb minisztériumra van szüksége, de a házat is föl kellene oszlania, ha elnök ma­radni , kormányozhatni kíván. A tárgyalás menete és részletei még is­meretlenek, de elég tudni az eredményt, hogy belássa mindenki, miszerint a koczka el van vetve. Ha a nemzetgyűlés szétrobbanta­­tik,^^ Mac Mahonnak — mert a budget miatt is nem várhat s különben sem akarhat két évig abszolutisKu­cac uralkodni ősare vagy uj kamarát kell választatni, vagy pedig appellálnia kell a nemzetgyűlésről a­ népre, hogy ez határozza el átalános szavazatjogá­val, a melyiket választja: a császárságot, a köztársaságot, a legitim vagy az orleanista ki­rályságot , avagy a hétéves provizóriumot Mac Mabonnal Francziaország élén. Akár új kamarát választat Mac Mahon, akár az alkot­mánykérdést bocsátja szavazás alá, neki új kormányra van szüksége, mely vezesse a vá­lasztásokat és neki figyelembe kell venni a választók közhangulatát. Nemsokára tehát Francziaország dönteni fog jövője fölött s aligha csalódunk, midőn állítjuk, hogy nem a bonapartisták fogják megbánni a legújabb fordulatot. ________ _ Az osztályok elíradóiból alakult központi bizottság ma esti ülésében tárgyalás alá vette a Ro­m­­á­n­i­á­v­a­l kötött egyezmény s a temesvár orso­­vai vasút engedélyokmánya beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat. A kormány részéről jelen voltak a bizottság ülé­sén Bittó, Ghyczy és Zichy miniszterek. Elfo­gadtatván átalánosságban a Romániával kötött egyez­mény, részletes tárgyalásánál H­e­d­r­y E. a II. osz­tály részéről szabatosabban óhajtaná kifejeztetni a két csatlakozás egyidejűségét, mint a­hogy az egyez­mény 3—4 §§-aiban történik. A kormány jelen volt tagjai által adott megnyugtató felvilágositások után a bizottság változatlanul elfogadja az egyezményt. Tár­gyaltatván ezután a temesvár-orsovai vasút engedély­­okmánya, Bittó Kálmán (I. oszt.) a 24-dik §-ban a vitel- és szállítási dijak aranyban vagy ezüstben engedett megszabása helyett csak ezüstöt kíván té­tetni. A kormány részéről nyert abbeli fölvilágosítás után, hogy ez csak a maximal-tarifára vonatkozván, nem bír gyakorlati jelentőséggel, míg ellenben az osz­trák államvaspályatársulat súlyt fektet arra, hogy ez en­gedélyokmány egészen összhangzó legyen régibb kon­­c­essziójával, a szerkezet változatlanul elfogadta­­tott. Molnár Antal (6-ik oszt.) egy határozati ja­vaslatot indítványoz, melyben a kormány fölhivatnék, hogy tegye meg adminisztratív uton a szükséges in­tézkedéseket a differencziális tarifáknak a fővárosra nézve lehető megszüntetése iránt. Ez eszmének ad kitezést Harkányi Frigyes is (8-ik oszt.) A bi­zottság a kérdés minden oldalú megvitatása után egy oly határozati javaslatban állapodott meg, melyben a kormány fölhivatia a differencziális tarifáknak admi­nisztratív utón leendő szabályozására. Elfogadtatott végül a pénzügyi és vasútügyi bizottságok abbeli ha­tározati javaslata is, mely a minisztériumot utasítja, hogy az osztrák állam­vasúttal azonnal tárgyalásokba bocsátkozzék az iránt, hogy Vácz és Marchegg közt — a­hol még nem léteznek — kettős sínek lerakása az állam tettleges megterheltetése nélkül foganatosit­­tassék. Központi előadónak P­óly­a József választa­tott. A bizottsági jelentés a ház holnapi ülésében fog beterjesztetni. “ A román és szerb gabnanemüekre múlt évben kimondott vámmentesség megszüntetése tár­gyában a kereskedelmi miniszter, mint halljuk, már megtette a szükséges intézkedéseket. A vámmentes­ség, mint tudva van, a monarchia mindkét felének törvényhozása által elfogadott törvény értelmében folyó évi szeptember végéig tart s miután a lajthán­­túli törvényhozás jelenleg nincs együtt, csak azon esetben lenne az említett határidő előtt is megszüntet­hető, ha az osztrák kormány magára vállalná egy ily intézkedésért a törvényhozása előtti felelősséget. Egyéb­­­iránt még ha ez nem történnék is meg, szeptember utolsó napján mindenesetre véget éri a vámmentes­ség. Körülbelül ily értelemben fog a kereskedelmi mi­niszter válaszolni azon interpelláczióra, mely e tárgy­ban a képviselőház tegnapi ülésén hozzá intéztetett.­­ Schweiger Márton, az izraelita kongres­­­szusi országos iroda elnökének vezetése alatt egy zsidó küldöttség T­r­e­f­o­r­t vallás- és közoktatás­­ügyi miniszternél tisztelgett, hogy — mint a Pester Lloydban olvassuk — örömét fejezze ki a fölött, hogy hivatalában megmarad, és a miniszter további jóakaratába ajánlja a rabbi-szeminárium ügyét. Tre­­fortin következőleg nyilatkozott a küldöttség előtt: „A rabbi-képezde ügye ma úgy áll, mint hóna­pokkal ezelőtt, mielőtt a képviselőházban vita tár­gyává jön; mindaz, a­mi a házban történt, nem döntő a rabbi-képezde fölállítására nézve. A képezde fölál­­lítttatott volna, ha a vallásügyi miniszter javaslata elfogadtatott volna; a képezde életbe lépett volna, ha Tisza indítványa nyerte volna el a többséget, és a képezde létre fog jönni daczára annak, hogy semmi­féle határozat se hozattatott, mely mindenesetre csu­pán alaki természetű lehetett volna; mert a zsidó iskolaalap kérdése pusztán kormányzati, és ő felsé­gének elhatározása a háznak határozathozatala­­ által nem helyeztethetik érvényen kivül.*­­ A zágrábi Obzor különféle előjelek czim alatt érdekes dolgokat ir. „Egy idő óta, mond a horvát lap, nevezetes vendégeket lehet Zágrábban látni. Katonatiszteket, kiknek sem nevét, sem szán­dékát nem tudni. Mindössze látni lehet, hogy zágrábi, károlyvárosi és sziszeki vidéket vizsgálgat­­­ák — talán hadászati szempontból. Való, hogy ős­­­szel katonai gyakorlatokra tetemes katonaság fog összegyűlni Károlyváros mellett. De egyidejűleg Bosnyákországból is érkeznek hírek, melyek szerint ott még török hadcsapatok konc­entráltatnak. Kon­­stanczinápolyból pedig, a­mint egy bécsi lap írja, Zichy gróf osztrák-magyar nagykövet, a diplomácziai testületnek panaszkodott, hogy nyári lakása igen al­kalmatlan. Erre Ignatieff a maga kastélyának egy részével kínálta meg őt, s most az orosz és a magyar­osztrák nagykövetek egy tető alatt vannak. Ha még tekintetbe ves­szük, hogy Milán szerb fejedelem Kon­­stanczinápolyból visszatérve, Romániával és a mon­tenegrói fejedelemmel szövetségre lépett, és mostaná­ban Európában utazik, hogy az európai hatalmakat Szerbia politikai terveinek megnyerje, akkor bátran kérdezhetni : avagy mindez előjelek állnak e vagy sem egymással oki összefüggésben? Nekünk úgy tetszik, folytatja kalandos kombináczióit az Obzor, hogy Európa délkeleti része nemsokára nagy esemé­nyek színhelyévé lesz. Hogy mily alakban kívánnék mi (Obzor) a keleti kérdés megoldását, fölösleges mondani; de történjék bármiként, jusson Bosznia bárki alá: elég az, hogy a török járom alól föl­szabadul. Hogy Oroszország és „Ausztria“ a régi vi­­szálkodást abbahagyta, s ezentúl jó barátságban akar egymással élni : Konstantin nagyherczeg bécsi fogad­tatásából eléggé kiviláglik. Hogy e barátságra kinek kell gyanakodnia, Bismarcknak-e vagy a padisábnak, meg nem lehet tudni. Említenünk kell végül, hogy Konstantin tiszteletére Bécsben a híres horvát indulót is húzták. Vájjon ez az induló Szerajevoban, Bánya­­lukában, Trávnikban stb. fog-e hallatszani?*—^Ennyi az Obzor czikke. Mennyi befolyással volt rá az égő vágy és az égő kánikulai hőség, nem vagyunk képe­sek megmondani, de tény, hogy mindkettő erősen látszik dolgozni déli kollegáink szerkesztőségi iro­dáiban. _________ A pest-zimonyi vasútra vonatkozólag ezeket írják Budapestről a NI. fr. Pressének: Mind tágabb körökben folynak az izgatások az iránt, hogy a pest-zimonyi vasút mielőbb kiépíttessék, és első rendben a fővárosi hatóság az, mely erél­lyel sürgeti e vonal létesítését. A vasutat illetőleg öt kom­­bináczió merült föl. Három ezek közül a vonalat a pesti oldalon, kettő pedig a budai oldalon akarja épí­teni. A pesti oldalon tervezett vonalak, eltekintve az osztrák államvasúttársaság tervétől, hogy vonala szá­mára a 16 mértföldnyi ki­nda-pancsovai vonal kiépí­tésével a török vasutakkal való csatlakozást meg­nyerje : Pest, Kun-Szent-Miklós, Halas, Szabadka, Újvidék és Zimony. A vonal 44 mértföld hosszú, s körülbelül 30 millióba kerülne, és valamint a követ­kezők csupán államgaranczia segélyével létesítenék. A harmadik kombináczió: Pest, Kalocsa, Baja, Zom­­bor, Újvidék, Karlovicz, Zimony. A vonal 46*/4 mért­­föld hosszú; ez én a következő vonalak 30—40 milió forintba kerülnének. A budai oldalon tervezett vona­lak ezek: Buda, Duna Földvár, Tolna, Eszék, Újvi­dék, Karlovicz és Zimony; a vonal 54’/* mértföld hosszú, azonban a 9^/^ mértföld hosszú, már kiépült villány­ eszéki vonal is bele vézethetnék. Végül ez a vonal: Buda, Tolna, Villány, Eszék, Vinkovecz, Mit­­rovicz, Zimony, vagy a tót vonal. E vonal 56 mértföld hosszú, és ez is használhatná a már kész villány eszéki vonalat.­­ Minthogy előfordul, hogy némely bíróságok a telekkönyvi ügyekben megbízottak és ügyvé­dek által, megbízóik nevében beadott folyamodványok­nak az illető meghatalmazó levéllel leendő fölszerelését nem követelik minthogy továbbá a telekkönyvi rend­tartás 119. és 120. §-ai értelmében csak az ott elősorolt esetekben vannak némely személyek arra jogosítva, hogy mások nevében különös megbízás nélkül kérvényt nyújthassanak be; minthogy végre egyrészről a meg­bízás igazolása nélkül beadott folyamodványokra ho­zott bírói határozatból azon félre, kinek nevében, de meghatalmazása nélkül, nyújtatik be a folyamodvány, hátrány származhatik, másrészről pedig a megbízó­levél hiányából az államra nézve a bélyegjövedék apadása által mindenkor kár származik , figyelmez­tettek az első folyamodású kir. törvényszékek elnökei . A NI. Mii. Zrg. állítólag biztos forrásból ér­tesül arról, hogy a király megparancsolta, miszerint az érvényben levő előléptetési törvény azonnal m­ódosittassék. Az átdolgozásnak még november előtt be kell fejeztetnie, úgy hogy a legközelebbi elő­léptetés az uj szabályok szerint történik. A REKORD TÁRCZÁJA. A fekete halál Karczagon 1739-ben. — Dr. Kátai Gábornak „Ismeretterjeszitő az orvosi és természeti tudományok köréből* czimű, sajtó alatt levő munkájából, mely a magyar orvosok és természetvizsgálók­­nak Győrött a jövő hónapban tartandó nagygyülésére jele­nend meg. — Szeptember 18-dika volt 1738-ban, midőn a Belgrád előtti táborban gr. Neipperg Reinhard Vil­mos az egészen váratlan, a kereszténység fegyverére — mint akkoriban kifejezték — oly kedvezőtlen s adjuk hozzá a magyar nemzetet annyira meggyalázó belgrádi békét megkötötte. Ha azon tekintetek, melyekkel a humanitásnak mindenki és mindenkor tartozik, lettek volna azon szertelen gyorsaságnál, mel­lyel ezen természeténél fogva igen komoly ügylet megköttetett, a fő irány­­adók : egyetlen szavunk sem lehetne ellene, mert meg­nyugtatna a tudat, hogy vesztettünk ugyan területet, de megnyertünk tömérdek emberéletet. De mikor azt kell látnunk, hogy országfutő ide­gen kalandorok, egy gr. Wallis Olivér tudatlansága, egy Succow infernális restsége s gyávasága s egy Neipperg kapzsisága s mindnyájok részakarata, s egy­másra való irigykedése s alattomos fondorkodása volt az ok, hogy annyi vér elfecsérlése után oly gyaláza­tos békeföltételekhez kelle jutnunk, már erre aztán annál inkább fölháborodik mindenki, ha még azt is hozzáveszi, hogy a természetesen megint idegenekből álló bécsi főhaditanács az akkoriban még igen szép számmal találhatott magyar hősöket nemcsak a főve­zérlésből, de a legnagyobb befolyással bíró magasabb tisztségekből is teljesen kizárta. Az idegen vezérlet aztán, nem tekintvén sem istenre, sem emberre, sem arra, hogy orosz szövetsé­­gesek, a czárné hadvezére, gr. Münnich Burkhardt a török határ másik oldalán győzelmesen nyomult előre, csupán önhasznát tartván szem előtt, végképen csatát vesztett fűtőktől várható lázas sietséggel s megalázó föltételek mellett tette a békeajánlatot. Pedig azon kivül, hogy a hadsereg már évek óta fizetetlen a ujonczokból állván, egészen gyakorlat­lan volt, s a hadiszerek igen nagy részben hiányoz­tak , a magyar végvárak fölszereletlen s részben a legnyomorultabb állapotban korhadoztak, a­mi nem­csak így összesen, de egyenként is mind elegendő ok lett volna arra, hogy az 1818. július 21-kén 25 évre kötött, tehát még le sem járt passarovitzi békét — ha mindjárt a szép Anna Iwanowna czárné kérésére is — föl ne bontsák, de épségben tartsák, sőt megújít­sák : — lett volna még egy tényező, mely amatok nélkül egy­maga is tökéletesen elég leendett arra, hogy józan ember háborúskodásba oly körülmények közt semmi áron ne avatkozzék, s ez az Ukrajnában már júliusban föllépett, a Duna fejedelemségekbe is át­­hurczolt, az emberiséget már csupán nevével is elré­­mítő kérlelhetlen ellenség, a­­ fekete halál. Az állam sorsát intéző bölcsek tudományo­s hu­manitása azonban még akkor nem terjedvén odáig, hogy az egészségügyi helyes intézkedéseket az emberi nemzet törekvései legelső és legfőbb czéljának és nye­reségének — az emberekben szenvedett veszteséget pedig bármely birtok vagy kincs által is soha ki nem pótolható . Így a legsúlyosabb veszteségnek tekintsék : a mindenek között legvészesebb ellenséget a pestist annyira nem vették semmi tekintetbe, hogy magának II. Károlynak úgy az idegen udvaroknál levő köve­teihez intézett köriratában, mint Anna czárnéhoz kül­dött mentegető levelében, melyek már a békekötés után keltek, a serege között már elharapózott pestis egy szóval sincs említve. Pedig a pestist Károly már jól ismerte, mert hiszen épen ő volt az, a ki Bécsben, hol 1713-ban, midőn 12,400 pestises beteg közül 9000, tehát 72 ®­ o‘O0 felül halt meg, hálából szerencsés megszabadulásáért, a milánói pestis alkalmával emberfölötti önfeláldozást tanúsított Borromeo tiszteletére a gyönyörű Károly­­templomot építtette, mely remek fogadalmi műnek 1716-ban kezdett építése épen akkoriban, tudniillik 1737-ben fejeztetett be. A béke megkötésével a bábor tehát be lévén fejezve, a pestis által már meglepett sereget részint elbocsátották, részint egyes várakba, kiváltkép a közel eső Temesvárra téli szállásra rendelték. Temesvár volt aztán leginkább, honnan a pestis lassankint egész Magyarországra, leginkább a Tisza partjaira, majd tovább egészen Kraina, Ausztria és Morvaország ha­táraira s a Kárpát hegység hosszában Lengyelországba és Bukovinába elterjedt. Karczagra a pestis hidászok által hozatott, mint az Terbócs Istvánnak, a nagykun kerület akkori kapi­tányának a debreczeni egészségügyi bizottmányhoz intézett leveléből világosan kitűnik. Ezen levelet, mint a paely jelen czikkünknek az egyházi anyakönyvvel együtt legfőbb alapját képezi, Debreczen város egy­­kori főorvosa, a dicső Veszprémi István roppant szor­alommal és ismerettel gyűjtött „Saccincta medicorum Hungariae et Transilvaniae Biographiae czimü mun­kájából (2 ik kötet 8-ik 1.) annál inkább közlendőnek véljük, mert ezen levél a pestis közepéből, tehát a hely­színéről és a járvány dühöngése alatt kelt a úgy körülményessége, mint világossága által egyiránt ki­tűnő és laikus embernek egészen becsületére válik. A levél szóról szóra itt következik: a) A fe­r­t­őz­és term­ész­e­t­ér­ől és oká­ról: „Tekintetes Administrator Podhrátzky György uram parancsolatjára Kapitány uram a nagykunsági Districtusnak három Assesorával és Nótáriusával a karczagi bírákat a lineáig kihivatta, kik de origine (a kór származásáról) semmi bizonyost nem tudtak mon­dani, hanem gyánuságok volt a Pontistákra, kik a 1-raa—5-tam Dec. 1738 nálok voltak, azok között sok betegek, kik közzül négyen meg is haltak ott; ezeket magok eltemették a pontisták Király Ferencz kertje mellé. Egyiknek a rész temetés miatt kezei és lá­bai kinn voltak, melynek csodájára jártak a gyermekek, kivált a Király Ferencz gyermekei kezeit s lábait fog­­dosták, mely háznál legelőször az Infectio — fertőzés — kezdődött circa 25. Jan. (Király Ferencz gyermekei következő időszaki rendben temettettek el: Jan. 9-én egy leánya, Jan. 20-án egy fia, Jan. 23-án egy fia és egy leánya, Jan. 27-én egy fia, Jan. 28-án egy fia, Febr. 5-én egy leánya, Febr. 7-én egy fia. A karczagi ref. egyház anyakönyvéből. Te­hát az infectio nem Jan. 25-én, de Január elején történt és kezdődött.) Maga is Király Ferencz exami­­náltatván, ő is azt mondta s egyedül arra van gya­núja : neki kilencz gyermekei egymásután két hét alatt (nem két hét, de 30 nap alatt) meghaltak, a fe­lesége sokára a gugából meggyógyult, magának még semmi baja nem volt. Azután szomszéd attyafiai kez­dettek halni, ismét harmadik szomszédja, kik közzül is öten , hatan kettesével is naponként két hét alatt meghaltak a déli részen. A harmadik házban levő már infectus (fertőzött) gazdának Aggod Istvánnak leánya volt férjnél Karacs Jakabnál a város északi részén, ez atyjához attyafiai temetésekre s betegek nézésére naponkint eljárván, Karacs gyermekeivel és cselédivel meghalt, igy az atyafiakon és szomszédo­kon el hatalmazott. Madarasról Lehi Gergely éjszaka szökött a szoros tilalom ellen Karczagra, mikor már Karczagujszállása be volt zárolva, ott valami négy vég gyaloBot elárúlván, azután Karczagon szolgált fiát, ki gugában fekvő Volt, Madarasra éjszaka maga házához vitte; két nap múlva két fia meghalt, azután másik nap ismét kettő, ezeknek ápolgatá­­sára s temetésére menvén a Lebi Gergely leánya mind férjestől, ki Szabó Balás fia volt, harmadnap múlva meghal, második napon Szabó Balás is a legény fia is. Kapitány uram ezeket megtudván, mind a két házbelieket a helységből kiküldötte a lazaretumba, de a kimenés után ugyancsak kivül is meghaltak, és a kik azon testek körül atyafiak és szomszédok for­­gódtak, infíciáltatván (fertőzést kapván), a contagio (ragály) elborította, úgy hogy némelyek négy óráig sem betegeskedtek, hanem hidegleléssel s főfájással, forrósággal hirtelen meghaltak, mármost 16-an, 17 en és 20-an s többen is egy nap meghalnak. A turkevi gulyásbojtár egésséges lévén, ez Karczagon lakó be­teg anyjához estve bement, másnap anyját eltemetvén ugyanazon nap mig a Turkevi gulyához ért, megmi­­rigyesedett; a gulyás másnap észrevévén, és a tila­lomtól félvén a bojtárt két lovon s szekerén a kar­czagi határba visszavitette, ki mihelyt a karczagi gu­lyához ért, meghalt. A pestisben meghalt gyermek­nek ruháját a más gyermekre adták, az is másnap meghalt és azon darab ruhából az első gyermeken kivül három gyermek halt ki. A kisújszállási infectus (fertőzött) emberek is megvallották, hogy éjszaka szöktek be Karczagra attyokfiaihoz, kik közül más­nap egynek voltak temetésén, azon nap éjszakáján haza mentenek, gyermekeik oda haza infíciáltattak. Kapitány uram őket a szőlőskertben levő kunyhó­­jukba küldötte, a­hol 16 közül nem maradott meg több hatnál, ezek közül kettő maradt infectió nél­kül, négye kigyógyult, stb.“ b)A fertőzés jelei és kórtünetei kü­lönbözők: „Nyilallás, mely némelyeken két nap is van, testnek hirtelen való elesése, de leginkább hirte­len való nagy nyilallás, mindjárt értették a mirigyet, némely infectusok pedig nagy főfájással s szédelgés­sel vágynak: fájlalják hónaljokat, melleket, torkukat, ágyék jókat, horgas inokat, stb. némelyiknek a karján, másoknak a lábán adja ki magát, mely fájdalom és annak duratiója (időtartama) nem egyféle; néme­lyekben látható s tapasztalható guga esik csak fen­­tártokban kevés fájdalommal 3—4 nap vagy egy hét múlva, ezek elhagyják: noha sokan ezek közzül is azután lábokról levétetnek ; mások hirtelen lábaikról leesvén 3—4—5 napig is ágyas betegek és többire halálosak; némelyek egy hónapig is keserves fájda­lommal viselik, sőt némelyek két hónktól fogva is: ezek közül igen kevesen halnak meg. Sokakat legel­sőben hányás, ükvendes erőltet forrósággal és hideg­leléssel, azután üti ki magát a guga torkában, kinek hónaljában, kinek ágyékában, horgas inaiban, lába hajlásában. A guga is sokféle, némely nagy mintegy vese, némely hosszú, kemény, veres, hosszú, puha, fehér, veres és szeder­­es, némely mintegy fél tyúktojás, nagyobbak is, némely mintegy makk, golyóbis stb., na­gyobbrészt veres és tüzes. Sokan pokol varral adják a­­magukat, néha a gugával együtt, néha nélkül; sokan nátha szeplő is van, de már azok közül kevés gyógyul meg, némelyen 30—40 pokolvar is van, ki fehér, ki fekete, ki nagy, ki igen kicsiny. A kik pokol varasok haltak meg, igen gugások is voltak*. c) Az időtartamról, vagy lefolyásról, mely különböző: ^Némely két hétig, háromig, egy hónapig is elviszi, de igen csak elválik 4—5 napra*. A haldoklókon előjövő kórtünetek különbözők: „Ki csendesen nyugszik el, ki nagy hánykódással, ki féle­lemmel, rettegéssel, szivszorulással, ki csak hordoz­­tatja magát, ki az emberhez sem szól, ha erőltetik is; sok ismét halálig beszél, sokan az ágyon kezekkel motoroznak, mintha valamit keresnének. Az ilyeken nagy részint halálok felé halálhoz üti ki magát; so­kan fájdalmakat sem érzik, mégis 4—5, vagy 6 óra alatt meghalnak, p. o. forró hidegleléssel, s­emmi aetásra (életkor) diaetára, temperamentumra még ed­­dig úgy látszik tekintet nem volt, 50—60—70—80 esztendős embereket is vitt el. Sütő Miklós is ci­ci­­ter 110 esztendős, ki már ezelőtt három pestist érti egyikben sem volt gugája, noha köztök öleget forgott s most belé esvén, három nap alatt meghalt. Mértéktel­jes életű embereket, és a kik jó erőben vágynak, még hirtelenebb halállal viszi el, mint a kik sinlődésben­ voltak*. d) Gyóg­yszer. „A karczagi nótárius csak férj­éket vett be kétszer egy-egy pohár borban optato cum successu (kívánt eredmén­nyel.) A gugát dr. Ari­besser uram fehér flastrommal ragasztotta; ki paraszt orvossággal élt, sült vereshagymát szapannal s mézzs összekeverve, azzal érlelték a fakadása után szitattá­k. Commissarius Balla György uram otthon n­ lévén, cselédjeinek megírta, hogy magokat mind conversatiótől mindnyájan őrizzék, még csak itt való vízért is olyankor küldött a felesége, mikor­ mások épen a kútra nem mentek, mindeddig maradtak épségben ; egy szolgája ment volt a szédba hir nélkül, a­hol mindjárt minden teste rázódott, az asszony orvosolta aztán meg. Szt. I nap után Balla uram hazament Karczagra, del­lékletes életét szorgalmatosan követi, senkive csak beszélgetésre sem áll; nem is volt az infa eleibe való állásnak jobb módja annál, sem gon, sem Vásárhelyen, a mint szavahihető be emberek mondották. A gugát sokan csak v^ hagyják, úgy is némelyik kifakad, sok uj szád mézből, lisztből csinált kovászszal, némelye nyulbőrrel is faggatják s érlelik, sokan kivi vága^ák, melyekből embert vesztő irtóztató bu

Next