Reform, 1874. szeptember (6. évfolyam, 239-268. szám)
1874-09-12 / 250. szám
260. szám. Előfizetési föltételek: Vidékre póBtán vagy helyben hányhoB hordva : Ugé8i érre háihoi hordfa . 24 frt Pél évre........................12 frt Negyed érre . . . • Bgy hóra.......................... Hirdetmények dija: 10 hasóbog petitsor egyaieri .......................................................... 10 kr. A nyilrtéri petitsor............................................................ 30 kr. B.si’agdiJ külön .................................................................... 30 kr. Szombat, szeptember 12. 1874. 6 frt 2 frtREFORM Előfizetés „REFORM” politikai és közgazdasgi napilapra. — 1874. V. évfolyam. — Egy hóra................................2 frt. Három hóra................................6 frt. Hat hóra...............................12 frt. ^frT Az előfizetési pénzek beküldésére legczélszerűbb a postai utalványlapokat használni. A jREFORM* kiadóhivatala Belváros, Lipót-utcsa 2-ik ss. a. 1. emelet. V. évfolyam. Szerkesztői iroda: Belváros, Etipót-utcea 2. se. a. I. emelet. A lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek paak iámért kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Bemliroz« lipöt-utona S. zi. a. 1. emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénzek, kiadás körütli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Budapest, szeptember 11. „Teljesen meg vagyok elégedve, minden a legszebb rendben volt“, e szavakkal hagyta el szerdán éjjel ő felsége Prágát. Minden jelentésből, a köszönetből, melyet az uralkodó Weber cseh helytartóhoz intézett levelében a cseheknek mond, világosan kitűnik, hogy a fejedelem meg volt lepetve és meg van hatva a fogadtatás által, melyben Csehországban részesült. Hogy lesznek-e politikai következményei e hangulatnak és minek, azt bajos volna meghatározni; mert a felség minden érintkezéseiben oly gondosan kerülte a politikai nyilatkozatokat, hogy semmi irányban akcziót építeni prágai tartózkodására nem lehet. A korona nincs engageirozva, s minden párt ma épp oly okos, mint volt a prágai utazás előtt. Hogy a fejedelem alkotmányos korrektsége újra bebizonyult, az a prágai politikai tartalmú fölirat átnyújtása alkalmával mondott szavaiból kiderül, midőn az „intézményekre” való hivatkozással a császár tudtára adá a cseheknek, hogy magát az osztrák alkotmány által velők szemben is kötöttnek érzi. Ez nagy megnyugvás a németeknek, kiknek érdekében ez alkotmány hozatott, s bizonyára csüggesztő hatással lehet mind a cseh politikusokra nézve, kik - főleg az ó-csehek táborában- valamely államcsínytől várják politikai győzelmüket. De e szavakból azt következtetni, hogy a cseh kérdésben nem fog történni semmi, s a prágai út eredménye nem több, mint két napi ünnepélyességek s a fejedelem megelégedése a fölött, hogy a cseh királyság népeinek loyális hódolatát elfogadhatta : ez nekünk mégis túlságos egyszerű fölfogásnak látszik. A bécsi sajtó ideges ingerültsége s a cseh lapok elfojtott türelmetlensége elárulják, hogy a Lajthán túl mindenik párt politikai fontosságot tulajdonít a fejedelmi látogatásnak, noha senkinek sincs mértéke, amellyel annak valódi jelentőségét és értelmét meghatározhassa. Innét van, hogy miglen az alkotmányos párt főlapjai tettetett nyugalommal híresztelik, hogy a prágai út a csehekre nézve voltaképen kudarcz, mert egy kiegyezéshez kötött reményeik semmi pozitív tápot nem kaptak, addig a bécsi u. n. demokrata sajtó hangos rikácsolással kürtöli, hogy alkotmány és minisztérium veszélyben vannak. A csehek nem tudják, mitevők legyenek. Az ifjú csehek minoritásban levő pártja hangosabban mint valaha követeli az aktivitást, ellenben az a csehek, talán épen, mert nem tudják, mihez tartsák magukat, noha épen ők rendezték a nagyszerű fogadtatást, rögtön a király elutazása után klublijokban elhatározták, hogy maradnak a passzív oppoziczió mellett, a 15-én megnyíló cseh tartománygyülésbe nem lépnek be . Rieger ezt egy levélben meg is irta valamely gazdasági egyesületnek, mely őt a belépésre fölszólította. Szóval külsőleg nem történt a politikában semmi, minden párt marad régi álláspontján, mindenki vár, egyik fél, másik remél, s csak a tény maga, hogy a királyt a csehek nagyszerűen fogadták , hogy a fejedelem e fölött igen meg van elégedve, az kétségtelen s igaz továbbá az is, hogy mindenki azt hiszi vagy sejti, hogy ennek további következményei lesznek. Hogy minek, azt csak egy irányban lehet némi valószínűséggel gyanítani, a feleletből, melyet a király Schwarzenberg bíbornoknak adott, s melyet ennek lapja a Cseh s a Vaterland is közöl. Bátor a két szöveg lényegesen eltér, a fejedelmi válasz szelleme mindkettőben ugyanaz. Igen határozottan katholikus és ép oly határozottan ellenséges a divatozó antikatholikus irányzattal szemben. A bibornok az egyház üldözéséről panaszkodott s a felség oltalmát kérte a katholikus egyház számára. Szavait a Csek szövege szerint oly átalánosságban tartotta, hogy azok inkább Poroszország ellen irányzottaknak látszanak, miglen a Vaterland szerint az érsek a „nálunk” gyakori „támadásokról” panaszkodott uralkodónknak. A különbség nem lényeges, mert az osztrák császár csak az osztrák katholikusok sérelmeit orvosolhatja. Bizonyára Schwarzenberg az osztrák egyházi politikával sincs megelégedve s ezért kérte a korona oltalmát egyházának számára. És mit felelt a császár? Mindkét szöveg szerint erősen kiemelte a katholikus egyház iránti ragaszkodását s panaszosan emlité, hogy nem szerezhetett nagy érdemeket az egyház körül; mindkét szöveg szerint roszaknak ítélte az egyház viszonyait s azt a fontos vallomást tette, hogy mindig arra irányult gondoskodása, hogy megakadályozza, hogy a vallási állapotok még roszabbra változzanak s végre megígérte hatalmas oltalmát „erejéhez képest”, hogy a kath. egyházat ne érje bántalom. E nyilatkozat nagy feltűnést fog okozni nemcsak Ausztriában és Magyarországon, hanem Poroszországban is, sőt világszerte. Ferencz József császár és király nem akar részt venni a kath. egyház elleni világküzdelemben, hanem az egyháznak fogja pártját, amennyire a viszonyok engedik. Ez világos nyilatkozatából, akárhogyan olvassa és értelmezze is az ember. Ismervén Bismarck politikai fanatizmusát a vallás kérdésében, a császár nyilatkozata emanczipálja Ausztriát az egyházpolitika nyomása alól. Fontosabb reánk nézve, hogy mit jelentenek a fejedelmi szavak a belpolitikában ? Az osztrák új egyházi törvények kárhoztatása nincs bennök kimondva, de mintha nagy önleküzdésébe került volna az uralkodónak, hogy szentesítette. Akár a Vaterland, akár a Csek szövege hitelesebb, mindkettőből kitűnik, hogy az uralkodó az egyházügyi politikában az alkotmányos tényezők iránti tekintetből és azért fogadta el az újításokat, nehogy még roszabbra forduljon a dolog. De mintha megelégelte volna az egyházkérdés bolygatását , nem akar több egyházellenes reformot a törvényhozásban. Ezt mintegy ígéri. Sok egyéb jel is bizonyítja, hogy a modern ikonoklasztikusok működése a legfelsőbb helyen nem számíthat többé engedékenységre. És ezzel a ponthoz értünk, mely ismét megengedi, hogy kissé föllebbentsük a fátyol szögletét, mely jelenleg a „döntő köröket” a laikus világ szemei előtt elfödi. A katonai és az orosz befolyás mellett ott találjuk a papi befolyást, Albrecht főherczeg alakja mellett Rauscher bibornokét. E kombináczió nem igen kedvez a poroszoknak és nem épen emeli a poroszbarát államférfiak tekintélyét. Mi, kik váltig hirdetjük, hogy kerülni óhajtjuk hazánkban az egyház és állam közti konfliktust, mint melyre semmi szükségünk, lévén nekünk egyéb dolgunk; kik mindig azt tartottuk, hogy a magyar államnak és nemzetiségnek nincs érdekében az egyházzal való belviszály, hanem igenis érdekében van a békesség és a két hatalom egyetértő közreműködése a magyar állam, a magyar társadalom és a magyar kultúra fejlesztésében és megszilárdításában : nekünk nem lehet kifogásunk az ellen, ha Ausztriában a Bismarckizmus a fejedelem akaratában korlátot talál. Igen örülünk azonban, hogy sem a magyar prímásnak nem lehetett volna oka úgy beszélni, mint tévé Schwarzenberg, sem a magyar király Magyarországról szólva nem adhatott volna oly éles feleletet, mint minőt az osztrák császár adott katholikus klérusának. A király válasza a cseh püspöki karhoz nagy feltűnést okoz mindenütt. A cseh katholikus klérus küldöttsége hg. Schwarzenberg bíbornok érsek vezetése alatt az első testület volt, melyet a császár az andienéziák alkalmával fogadott. Hiteles alakban az ekkor mondott szavak még nem közöltettek a sajtóval, de két verzió — mely egymástól némileg eltér —jelent meg a Vaterland-ban és a Csek czimű lapban. A Vaterland szerint Schwarzenberg bibornok így szokta meg ő felségét: „Az egyház időről időre üldözéseket szenved, majd véres, majd vértelen üldözéseket. Ha még nálunk nem is következett be a véres üldöztetés, az egyház mégis igen sok támadásnak van kitéve; s ha mindjárt diadalmasan fogja is kiállani azokat, mégis félni kell, hogy némelyek üdvössége hajótörést szenved. Hogy ezek száma lehetőleg kevés legyen, ajánljuk az egyházat fölséged ótalmába s ez ótalom reményében nyújtjuk be hódolatunkat“. Ő felsége az uralkodó a Vaterland szerint erre igy felelt: „Ha eddigelé a viszonyok által akadályoztatva voltam is ugy járni el az egyház ótalmában, a mint azt szivem kívánalmai sugallták, s ezért nem is szerezhettem érdemeket az egyház körül, mégis tudom, hogy sokat megakadályoztam, ami az egyháznak többet árthatott volna, mint az, ami hátrányára eddigelé valósággal történt, ígérem, hogy, én a mennyire erőim s a viszonyok engedik, az egyházat ótalmazni fogom.“ A Csek szerint a püspöki küldöttség vezére, Schwarzenberg bibornok, így szólt ő felségéhez: „A katholika szentegyház örök idők óta sok üldöztetést állott ki, véreseket s nem véreseket; mai nap is oly üldöztetések érik, melyek nem véresek ugyan, de annál veszedelmesebbek. A szentegyház, ezen nem lehet kételkedni, túl fogja élni ez üldöztetéseket is; de e veszélyben ezerek juthatnak az örökös romlásra. Hogy e szerencsétlenek száma ne legyen olyan nagy: — ezért ajánljuk a katholika egyházat és magunkat fölséged oltalmába s egyszersmind megragadjuk az alkalmat, hogy felségedet , a fels. dynasztiát újólag megtörhetlen hűségünkről biztosítsuk.“ Ő felsége e szavakra következőleg felelt: „Köszönöm az Irántam és Házam iránti hűségök kijelentését. Én, mint katholikus, bizonyára hódoló tisztelettel viseltetem a szentegyház iránt, s ha nem is mutathatok föl nagy érdemeket az egyház körül, gondoskodásom bizonyára mindig arra irányul, hogy az ügyek ne forduljanak még roszabbra, mint ahogy most állanak, s jövőre is erőmhöz képest arról fogok gondoskodni, hogy a kath. egyházat ne érje semmi bántalom.* — Ő Felsége báró Weberhez, Csehország helytartójához a következő legfelsőbb kéziratot küldé: „Szeretett Csehországomon keresztülutaztamban s az ország fővárosában, Prágában tartózkodásom alatt az egész nép nemes versenyre kell, hogy engem ép oly szép, mint ünnepélyes fogadtatásban részesítsen. A hűségnek és odaadásnak annyi fényes bizonyítéka a legnagyobb örömömre szolgál s megbízom önt, hogy köszönettel teljes elismerésemet köztudomásra hozza.“ A magyar váltó törvényjavaslat a legfelsőbb jóváhagyással ellátva e napokban leérkezett. A javaslat, mely nagyban és egészben a német váltórendszabály alapján készült, közelebb hoz bennünket a váltóforgalom tekintetében az örökös tartományokhoz és Németországhoz. E javaslat törvény erejére emelkedése után meg fog szűnni a magyar korona területén azon visszás állapot, hogy itt jelenleg többféle váltótörvény áll érvényben. Minthogy ezen javaslattal semminemű elvi kérdések nem állanak kapcsolatban, remélhető, hogy az országgyűlésen minden fönakadás nélkül keresztül fog menni. = .A földhitelintézet záloglevelei legújabb emissziójáról a Pester Lloyd hiányosan van értesülve, midőn azt írja, hogy a nevezett intézet és a Kreditanstalt és Darmstädter Bank között létesült szerződés csak két millió forint, aranyban kamatozó záloglevélről szól. A szerződés nagyobb jelentőségű, mert tényleg öt millióról szól, ez összeget a nevezett bankok átveszik, s ha egyelőre ebből csak két millió vézetett át fix áron, s a másik három millióra opció tartatik fen, ennek oka csak az, hogy a szerződő bankok remélik, hogy a többinek elárusításánál már sikerülni fog a mostaninál kedvezőbb árfolyamot elérni. Jelentősége az üzletnek azonban abban rejlik, hogy a két nagy hitelű és összeköttetésű bank állandó viszonyba lépett a földhitelintézettel, s magára vállalta, hogy a mérsékelt fél százalék provízió fejében három évig a földhitelintézet bizományában ennek minden további, érczkamatra szóló jelzálogleveleinek vevőket szerez a német piacon, azontúl pedig újra három évre, tehát összesen hat évre megköté a viszonyt, ha a mutatkozó igényeknek kölcsönös megelégedésre megfelelni képes lesz. Ily módon tehát remélhető, hogy a német tőkék, melyek a jelzáloglevelek iránt előszeretettel viseltetnek, állandóan meg fognak nyeretni a magyar földhitel szükségletének. B kilátásunk van rá, hogy ha közviszonyaink rendeztetnek, földbirtokosaink 5 vagy 5 és fél százalék kamatra rendesen kölcsönhöz fognak juthatni. A Bécsben kötött szerződés alapján — mint halljuk — a földhitelintézet igazgatósága gr. Lónyay Menyhért elnöklete alatt ma tartott gyűlésében máris megszavazott három millió kölcsönt 80 földbirtokosnak. _________ A REFORM TARCZAJA. Az osztrák-magyar északsarki expediezió. Budapest, szeptember 11. A bécsi Fremdenblatt tegnap esti lapjában Ha Vning, szeptember 9. kelettel terjedelmes táviratot közöl, mely már behatóbb világításba helyezi az északi sarkutazók által tett fölfedezési utat. A távirat így szól: Wilczek gróftól elválásunk után 1872. év augusztus 21-én a „Tegetthoft“ a nassaui hegyfoknál, mintegy 15 mfldnyire északkeletre hajózott, hol a jég által nyomban körülzároltatott. Itt szélcsend állott be, — s állandó havazások, valamint az alábbszállt hőmérsék a bennünket körülzárt jeget rövid idő alatt valóságos jégbástyává változtatták át. 1872. év szeptember havában ulyan nagy viharok dühöngtek, melyek a jeget, melybe a „Tegetthoff“ befagyva volt, részben összetörték, de a hajó mindazáltal nem szabadulhatott ki a jégzárlatból, s a szelek iránya szerint majd északra, majd északnyugatra ragadtatott. 1872. október hó 13-án a jégtábla, melynek közepén a „Tegetthoff“ befagyva volt, a jégtárlat által darabokra töretett s a hajó ez által féloldalt döntve, életveszélyessé vált a benne lakókra. Az egész bosszú téli éjen át a „Tegetthoff” embereinek nem volt egy pillanatnyi nyugodalmuk, mert a jég egész az 1873 évi márczius haváig folytonos mozgásban volt, miáltal a hajó szünetlen a legnagyobb veszélyeknek volt kitéve. 1873. év február haváig a „Tegethoff” át* lag a Greenwich-től számitandó 73 hosszú fok alatt volt, még pedig északkeleti irányban ; ez időtől kezdve október bőig (1873) északnyugati irányban hajtatott tova. A hajót elsülyesztéssel fenyegető jégnyomás 1873. évi márczius hóig tartott, — akkor a jégtorlás ugyan megszűnt, de a „Tegetthoff“ menthetlenül egy óriási jégmező közepébe volt fagyva, mely több mértföldnyi területű volt. Ez idő alatt folyton kísérletek tétettek, szakadatlanul folyt a munka a jégből, hogy a légnyomás által rendes állásából kiemelt hajót a jégtől megszabadítva ismét a vízbe lehessen hozni. Minden kísérlet, minden megfeszített munka hasztalannak bizonyult be, mert a hajófenék alatt még 22 lábnyira lefelé is jég találtatott, melyet keresztültörni teljes lehetetlenség volt. 1873. évi augusztus hó 31-ikén föld fedeztetett föl. Ennek láttávalában hajtatott a hajó október hó elején, — később közel a szárazföld felé ragadtatott, hogy itt 2 mértföldnyire a parttól a jég között újból megrekedjen. Itt 78 ° 51' ész. szélesség, 59 ° kel. hosszusság alatt nyugodtan átteleltünk. Gyorsan fölépített kőkunyhó h uralma alatt igen sok meteorológiai, delejességi és csillagászati észleleteket tettünk. A delejességi zavarás azonban folyton oly nagy volt a belterji északi fény folytán, hogy a delejes sarkok pontos meghatározása, mi pedig a jelen körülmények közt elsősorban lett volna kívánatos, teljes lehetetlenné vált. A delejességi megfigyelések e helyett 4 havon át a készülékekkel (delejzárók) történt. Az egészségi viszonyok a hajón az első tél folytán kitűnőek voltak. A második tél folyama alatt a hajón 2 skorbut-eset fordult elő, de mindkét beteg tavasszal ismét fölgyógyult. Csak Kriesch gépész halt meg tüdőgümösödés folytán, hosszas szenvedés után 1874 év márczius 16 án. 1874-ik márczius és április hónapok folytán Payer szánutazást rendezett észak és nyugat felé, mely alkalommal 82, 5 sarkmagasságot érte el. Tovább nem mehetett előre, mert nyílt helyek a tengeren akadályozák benne. A felfedezett föld jellege igen sivár! Payer ugyan igen sok jegesmedvét ejtett el, egyéb négylábú állatot azonban nem lehete látni sehol. Május hó 20-án az expedíczió tagjai elhagyták a teljesen tarthatlanná vált hajót, 3 szántalpas ladikon s egy szánon, mely a szükséges élelmiszereket vitte. Az út visszafelé eleintén igen fáradalmas volt. Június hó 3-án a tömör jégmező határán voltak a merész kalandorok, az elhagyott hajótól mintegy 7 mértföldnyire. Itt áttörhetlen úszó jégmezőkre akadtak s ismét el volt zárva előlük a visszatérhetés reménye. Ekkor ismét visszatért az expediczió a „Tegetthoff”-hoz egy negyedik ladikért, s midőn ezzel visszatértek, akkorára junius 17-én az úszó jégmezők eltűntek s az expediczió ladikokon a tengerre bocsátkozott. Julius 15 ikeig ezután majd jégmezőkön, majd csatornákon át, minden erő megfeszítésével dél felé tartottak, de a folyton dühöngő ellenkező déli szelek minden törekvésüket meghiusitották s nevezett napon északon a „Tegetthoff”-tól ismét csak 7 mértföldnyire találták magukat. Végre kedvező északi szél kerekedett s igy a kétségbeejtő helyzet javult. — A lékek mind nagyobbak lettek a tengeren s augusztus 7-ikén először lehete a nyílt tengerre jutni. Augusztus 15-én 78 ® 40' ész. szélesség s 60 ° keleti hosszúság alatt jégmentes tengert pillantottak meg. Itt végre megváltak a szántól is, s 3 nap múlva Novaja-Semija északi partjait pillantották meg. A nassaui hegyfoknál hagyott élelmiszer depot-t, melyet szükség esetére fölállítottak ott, nem is érintve, a part mellett déli irányban hajóztak tova, hogy az admirálszigeteknél ismét szárazföldre lépjenek. Miután Matoskinsarban hiába néztek volna hajó után, augusztus hó 24-én a Brilwin-fokot megkerülve a Dunenöbölbe vitorláztak, hol a „Nikola” orosz kétvitorlást találták. A visszautazás alatt az egészségi viszonyok a lehető legjobbak voltak; mindenki, kivéve néhány válságos, kétségbeejtő pillanatot, folyton jó kedvű volt. A legénység az egész ut alatt kitünően viselte magát. Norvégiában és atalán mindenütt a lehető legnagyobb szivélyességgel s barátsággal fogadtatott az expediczió. magyar királyi miniszterelnöknek a vallás- és közoktatási miniszterrel és a horvát-szlavón-dalmát kormánnyal egyetértőleg tett előterjesztésére megengedni méltóztatott,hogy a f1 évi július hó 11-ére Karloviczra egybehívott és augusztus hó 6-án elnapolt szerb nemzeti egyházi kongresszus 1. évi október hó 4-ére újólag összehivassék.* A horvátországi uj főispánok kandidálásával már élénken foglalkozik az odavaló sajtó, nevezetesen Szerém vármegye, e fontos poziczió számára, melyet azelőtt 9 évig Kussevits töltött be. Splnt és a csak nemrég Újvidékről Eszékre költözött Szubotits János ügyvédet emlegetik. Mindenesetre különös világot vetne a jelenlegi horvát kormányra,ha oly hirhedt omladinista férfiút, mint az említett moszkovita zarándok, hozna most javaslatba, kit báró Rauch a zágrábi legfőbb törvényszéknél viselt hatszemélynöki állásától épen politikai extravagancziái miatt volt kénytelen fölfüggeszteni. A szerb kongresszus újra összehivatott október hó 4-re. Az erre vonatkozó okmány, mely a hivatalos lap mai számában kiadatott, e képen szól: „A császári és apostoli kir. felséges, évi szeptember hó 6-án kelt legfelsőbb elhatározásával, a Nyílt levelek a Reform szerkesztőjéhez. [Hirom lavól.] , Ill. Budapest, szeptember 11. Minden józan gondolkodó tisztában van az iránt, hogy helyzetünk tarthatatlan, sőt a parlamentarizmus is komolyan veszélyeztetve van. Veszélyeztetve van a parlamentarizmus, mert helyzetünk gyors és gyökeres orvoslást igényel, mit a kényes és hosszadalmas parlamenti tárgyalások által elég korán elérni nem lehet. A jelen kormánynak, mint elődei politikai örökösének, sem lehet hivatása az eddig elkövetett hibákat és tévedéseket elismerve, visszavonni vagy módosítani a saját kezdeményezése folytán alkotott és tarthatlanoknak bizonyult intézményeket. Ez okból merült föl a nézet, hogy már csak egy konzervatív kormány képes a gordiusi csomót megoldani. A Pesti Napló egyik közelebbi számában behatóan fejtegette az angol konzervatív párt jelen uralmát, és kitüntette, hogy az nem egyéb, mint folytatása az előbbi szabadelvű kormány eljárásának és mindkét párt által hathatósan támogattatik. Ha ez úgy van, miért volt szükséges, hogy a konzervatív párt átvegye a szabadelvű párt örökségét? Nem volt más oka, mint hogy az angol nemzet már nem tűrte a Gladstonekormány további újításait, már megállapodást és megnyugvást óhajtott és ezért most Derby kormányára bízta az eddig alkotott intézmények megszilárdítását. Ha Angolországban szükségesnek és helyesnek találtatott, a Giladstone-kormány helyébe más kormányt ültetni, mennyivel inkább szükségessé vált ez nálunk, viszonyaink között; mert lehetetlen, hogy ugyanazon férfiak, kik ezen állapotokat közvetlenül teremtették, azokat orvosolhassák. Azon balnézet pedig csak kislelküeknek és korlátolt látkörűeknek lehet sajátja, hogy a jelen kormány férfiakon kívül széles e hazában nincs más hivatva tárczáikat viselni. Érzi ezt mindenki, de kimondani nem meri, és engedje meg a Pesti Napló, ha érintett czikkében Machiavelli irályát látom, hogy azért tüntette ki, miszerint Angliában a konzervatív kormánynak polezra jutása nem jelent rendszerváltozást, hogy azon következtetés legyen evidens, hogy nálunk is egy kon Ar Aetna kitörése. Taorminából szeptember 2-iki kelettel Falb Rudolf levelet intéz egy bécsi lap szerkesztőségéhez, melyben az Aetna legközelebbi kitörését vázolja. E levélből érdekesnek látjuk közölni a következőket : „F. évi augusztus 30-án, írja Falb, Randazzo-ban többekkel tanakodtam aziránt, hogy miként lehetne az Aetna kráteréhez kirándulást intézni. Az e kérdésemre vett vélemények azonban annyira szétágaztak, hogy határozatra nem juthattam. Miután ez oldalról nem szoktak kirándulások rendeztetni az Aetna-ra, a talajjal nem is törődik senki , pedig annyira, hogy a kráter körül a legszembeötlőbb hegyek s dombok iránt sem kaphat az ember kellő fölvilágositást. A mi egyiknél Monteneronak neveztetik, az a másiknál Monte frumento néven ismeretes s megfordítva. Épen e körülménynél fogva deklaráltatott hamisnak a hires Retna-utazó Waltershausen térképe, melyről Gemellano és Grassi állítják, hogy rajta a nevek tévesen jegyeztettek. — Végre is bele kellett nyugodnom abba, hogy fogadásom estig egy megbízható kalauzt szerez számomra. Eközben azonban minden kráter megszünteti működését. Egész napon át sem a hegyőrein sem a kitörés helye fölött a legkisebb felleg sem látszott. E helyett azonban földrengést lehete észlelni. Azon 5 lökés közül, melyeket 12 óra lefolyta alatt följegyeztem, kettő igen erős volt; az egyik d. u. 2 óra 20 perczkor, a másik 3 óra 10 perczkor. En e jelenségből azt következtettem, hogy a kitörések nyílásai alkalmasint bedugultak, betömettek s figyelmeztettem Randazzo lakosságát, hogy éjjel a lökések s a földrengés alighanem erősbülni fognak, s jó lesz, ha eziránt előkészülnek. Hanem a jámbor lakosok keveset hallgattak az idegenre, (^nglese“ itt a jellemző szó az idegenekre), miután Randazzo még soha nem szenvedett földrengést , a lávafolyam sem tódult még idáig soha. Nyugodtan feküdt le mindenki. 11 óra 50 percz volt éjfél előtt, midőn sajátságos mozgás volt hallható s ugyanakkor iszonyú lökés következett be. Erre aztán ismét csend állott be. 10 percz múlva ismét hallhatóvá lett az a sajátságos földalatti, fojtott mozgás s ismét egy iszonyú lökés. Öt percz múlva ismétlődött a jelenet. 11 óra harmincznégy perczkor egy negyedik lökés következett be. Most mindenki kirohant a házakból, mindenünnen segélykiáltások hangzottak ; az asszonyok jajgatása s a gyermekek sírása valóban szivszaggató volt. „Madonna Bautissima ! Misericordia !“ hangzott minden torokból. B a lökések ismétlődtek ; minden 1—2 perczben egy-egy. Minden lökés után földre vetette magát a kiáltozó tömeg; iszonyú zavar mindenütt, itt ájtatos imák hangzanak, amott szent zsolozsmákat énekel a megrémüt tömeg; ab, de az Aetna nem érti meg a jajpanaszt , nem ismer könyörületet. Ezenet nélkül ismétlődnek a rettenetes lökések, a föld belsejében bőg a lelánczolt szellem, a hegyek megmozdulnak.......a házak inognak — s a nép borzadva beszéli, hogy már egy ház romba dőlt, maga alá temetvén mindent, mi benne ,volt. Én elhagytam szállásomat, kimentem a szabadba , a hold világánál folytattam jegyzéseimet. A városból azonban nem lett volna czélszerű távoznom, mert az egyes lökéseket valódi erejük szerint csak itt mérlegelhettem meg. Az Aetna ormát innen nem láthattam ugyan, de időről időre egy-egy szolgát menesztettem egy magasabban fekvő dombtetőre, kinek hírül kellett hoznia, hogy kitört e már a láng, vagy sem. A szolga mindannyiszor tagadó válaszszal tért vissza. A torkolat még mindig be volt dugulva s a lökéseknek ismétlődniök kellett. Éjfélig minden egyes lökést hiven jegyzésbe vettem s ezután, midőn szemeim már fájni kezdtek a megerőltetéstől, csupán az erősebbeket jegyeztem föl, melyek átlag minden 5 perczben voltak észlelhetők. A festői alpvidék , a hosszú menet, fehér köpenybe burkolt asszonyok, kik dicséretes buzgósággal fáradhatlanul zengék a litániákat, a sötét, fejedelmi haragot ordító Aetna oly összhangzatos képpé egyesültek, melynek szóval jelölésére nincs földi nyelv. Éjfél után 2 óra tájban gyöngébbek lettek a lökések; egy óra múlva teljes nyugalom állott be. A panasz s a jajkiáltások elnémultak; az utcákon csak egyes éji vándorok léptei kongtak. Őrjárat kóborolt-e ott vagy rabló tartott szemlészutát az elhagyott lakok között, — nem tudom. A közeli mezőn szendergett nyugtalan álom élén Randazzo lakossága — — a hold szelíden hinté fényét sápadt arczaikra. A talaj egy-egy pillanatnyi megingása, — valamely kis gyermek ijedt fölsirása törte meg csak olykor az ünnepélyes csendet. Ez volt az óra, melyen előleges megállapodás folytán kalauzolnak az öszvérekkel, melyek engem a kráterhez voltak viendők, el kelle jönni. Két napra fogadtam a cicerone-t, hogy egy évét a tűztorok közvetlen közelében töltsék s a lávakiömlést megfigyelhessem. Kalauzom és öszvérei pontosan megjelentek, de a kalauz kért, halasszam el a kirándulást egy nappal továbbra, miután neje, kit a földrengés halálra ijesztett, megígértette vele, hogy még a következő éj beállta előtt hazatér. Bele kellett nyugodnom, mi annál könnyebb volt, miután a kráter bedugulása folytán az éji kirándulás eredménytelen leendett. Ellenben megigértetem a kalauzzal, hogy engem minden körülmények közt az Aetna ormára fog vezetni s vélem ott marad addig, mig észleléseimet be nem fejezem. Reggel fél négy órakor indultunk. Az ut a régi Banta Maria kitörési kúpig, mely közelében juhászok és szénégetők kunyhói vannak szétszórva, meglehetősen járható volt, az ut ennél gyors emelkedéssel az 1624 ik évi lávafolyamokon vitt keresztül, ahol öszvéreinkre nehéz munka várt. Két órai fáradságos ut után az állatokat tulajdonosuk felügyeletére bíztam, s a vezetővel gyalog folytattuk az utat. Ez útnak nehézségeit rajzolni, hol minden lépésnél azon veszély fenyegetett bennünket, hogy a lávatöredékek éles szélei talpunkat fölmetszik, — fölöslegesnek tartom. E lávatöredékeken az út nem rózsákkal, hanem valósággal tüskékkel van kirakva. Csak midőn az 1809-iki lávafolyamot elértük, vált jobbá utunk. E láva ugyanis testvéreitől előnyösen különbözik. Gömbölyű, nagy és vörösbarna s belülről üres darabokban fedi a talajt, melyek bizarr tekercsekben terjeszkednek szét, hasonlítva az összefüggő bronzöntvényhez, s melyek minden veszély nélkül járhatók. Alig hihetem el, hogy valahogy csak gondolható is legyen, hogy azok víz alatt keményedtek meg. Kilencz órakor láttuk meg először az augusztus 2- iki kiömlést. Apró szétszakadozott salakokból álló folyamot (sciaria viva) képezett az, mely salakok feketeségük és csekély fajsúlyúk által a régibb láváktól lényegesen különböznek. Összefüggő s a folyam közepén végighúzódó kékesbarna vonal mutatja az ottani magasabbb hőmérséket, míg ellenben a szélsőbb részek majdnem egészen kihűltek voltak. Ez