Reform, 1874. szeptember (6. évfolyam, 239-268. szám)

1874-09-12 / 250. szám

260. szám. Előfizetési föltételek: Vidékre póBtá­n vagy helyben hányhoB hordva : Ugé8i érre háihoi hordfa . 24 frt Pél évre........................12 frt Negyed érre . . . • Bgy hóra.......................... Hirdetmények dija: 10 hasóbog petitsor egyaieri .......................................................... 10 kr. A nyilrtéri petitsor............................................................ 30 kr. B.si­’agdiJ külön .................................................................... 30 kr. Szombat, szeptember 12. 1874. 6 frt 2 frtREFORM Előfizetés „REFORM” politikai és közgazdas­­gi napilapra. — 1874. V. évfolyam. — Egy hóra................................2 frt. Három hóra................................6 frt. Hat hóra...............................12 frt. ^frT Az előfizetési pénzek beküldésére leg­czélszerűbb a postai utalványlapokat hasz­nálni. A jREFORM* kiadóhivatala Belváros, Lipót-utcsa 2-ik ss. a. 1. emelet. V. évfolyam. Szerkesztői iroda: Belváros, Etipót-utcea 2. se. a. I. emelet. A lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztő­séghez intézendő. Bérmentetlen levelek paak iámért kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Bem­­liroz« l­ipöt-uton­a S. zi. a. 1. emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénzek, kiadás körütli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Budapest, szeptember 11. „Teljesen meg vagyok elégedve, minden a legszebb rendben volt“, e szavakkal hagy­ta el szerdán éjjel ő felsége Prágát. Minden jelentésből, a köszönetből, melyet az uralko­­dó Weber cseh helytartóhoz intézett levelé­ben a cseheknek mond, világosan kitűnik, hogy a fejedelem meg volt lepetve és meg van hatva a fogadtatás által, melyben Csehország­ban részesült. Hogy lesznek-e politikai követ­kezményei e hangulatnak és minek, azt bajos volna meghatározni; mert a felség minden érintkezéseiben oly gondosan kerülte a poli­tikai nyilatkozatokat, hogy semmi irányban akcziót építeni prágai tartózkodására nem lehet. A korona nincs engageirozva, s min­den párt ma épp oly okos, mint volt a prágai utazás előtt. Hogy a fejedelem alkotmányos korrekt­sége újra bebizonyult, az a prágai politikai tartalmú fölirat átnyújtása alkalmával mon­dott szavaiból kiderül, midőn az „intézmé­nyekre” való hivatkozással a császár tudtára adá a cseheknek, hogy magát az osztrák al­kotmány által velők szemben is kötöttnek érzi. Ez nagy megnyugvás a németeknek, kiknek érdekében ez alkotmány hozatott, s bizonyára csüggesztő hatással lehet mind a cseh politikusokra nézve, kik - főleg az ó-cse­­hek táborában- valamely államcsínytől várják politikai győzelmüket. De e szavakból azt kö­vetkeztetni, hogy a cseh kérdésben nem fog történni semmi, s a prágai út eredménye nem több, mint két napi ünnepélyességek s a feje­delem megelégedése a fölött, hogy a cseh királyság népeinek loyális hódolatát elfogad­hatta : ez nekünk mégis túlságos egyszerű fölfogásnak látszik. A bécsi sajtó ideges ingerültsége s a cseh lapok elfojtott türelmetlensége elárulják, hogy a Lajthán túl mindenik párt politikai fontos­ságot tulajdonít a fejedelmi látogatásnak, noha senkinek sincs mértéke, a­mel­lyel annak va­lódi jelentőségét és értelmét meghatározhassa. Innét van, hogy miglen az alkotmányos párt főlapjai tettetett nyugalommal híresztelik, hogy a prágai út a csehekre nézve voltaképen ku­­darcz, mert egy kiegyezéshez kötött remé­nyeik semmi pozitív tápot nem kaptak, addig a bécsi u. n. demokrata sajtó hangos rikácso­lással kürtöli, hogy alkotmány és minisztérium veszélyben vannak. A csehek nem tudják, mi­tevők legyenek. Az ifjú csehek minoritásban levő pártja hangosabban mint valaha követeli az aktivitást, ellenben az a csehek, talán épen, mert nem tudják, mihez tartsák magukat, noha épen ők rendezték a nagyszerű fogadtatást, rögtön a király elutazása után klublijokban elhatározták, hogy maradnak a passzív oppo­­ziczió mellett, a 15-én megnyíló cseh tarto­­mánygyülésbe nem lépnek be . Rieger ezt egy levélben meg is irta valamely gazdasági egyesületnek, mely őt a belépésre fölszó­lította. Szóval külsőleg nem történt a politikában semmi, minden párt marad régi álláspontján, mindenki vár, egyik fél, másik remél, s csak a tény maga, hogy a királyt a csehek nagy­szerűen fogadták , hogy a fejedelem e fölött igen meg van elégedve, az kétségtelen s igaz továbbá az is, hogy mindenki azt hiszi vagy sejti, hogy ennek további következményei lesznek. Hogy minek, azt csak egy irányban le­het némi valószínűséggel gyanítani, a felelet­ből, melyet a király Schwarzenberg bíbornok­­nak adott, s melyet ennek lapja a Cseh s a Vaterland is közöl. Bátor a két szöveg lénye­gesen eltér, a fejedelmi válasz szelleme mind­kettőben ugyanaz. Igen határozottan katholi­­kus és ép oly határozottan ellenséges a diva­tozó antikatholikus irányzattal szemben. A bibornok az egyház üldözéséről pa­naszkodott s a felség oltalmát kérte a katholi­­kus egyház számára. Szavait a Csek szövege szerint oly átalánosságban tartotta, hogy azok inkább Poroszország ellen irányzottaknak lát­szanak, miglen a Vaterland szerint az érsek a „nálunk” gyakori „támadásokról” panaszko­dott uralkodónknak. A különbség nem lénye­ges, mert az osztrák császár csak az osztrák katholikusok sérelmeit orvosolhatja. Bizonyára Schwarzenberg az osztrák egyházi politikával sincs megelégedve s ezért kérte a korona ol­talmát egyházának számára. És mit felelt a császár? Mindkét szöveg szerint erősen kiemelte a katholikus egyház iránti ragaszkodását s pa­naszosan emlité, hogy nem szerezhetett nagy érdemeket az egyház körül; mindkét szö­veg szerint roszaknak ítélte az egyház vi­szonyait s azt a fontos vallomást tette, hogy mindig arra irányult gondoskodása, hogy megakadályozza, hogy a vallási állapo­tok még roszabbra változzanak s végre meg­ígérte hatalmas oltalmát „erejéhez képest”, hogy a kath. egyházat ne érje bántalom. E nyilatkozat nagy feltűnést fog okozni nemcsak Ausztriában és Magyarországon, ha­nem Poroszországban is, sőt világszerte. Fe­­rencz József császár és király nem akar részt venni a kath. egyház elleni világküzdelemben, hanem az egyháznak fogja pártját, a­mennyire a viszonyok engedik. Ez világos nyilatkozatá­ból, akár­hogyan­ olvassa és értelmezze is az ember. Ismervén Bismarck politikai fanatiz­musát a vallás kérdésében, a császár nyilatko­zata emanczipálja Ausztriát az egyházpolitika nyomása alól. Fontosabb reánk nézve, hogy mit jelen­tenek a fejedelmi szavak a belpolitikában ? Az osztrák új egyházi törvények kárhoztatása nincs bennök kimondva, de mintha nagy ön­leküzdésébe került volna az uralkodónak, hogy szentesítette. Akár a Vaterland, akár a Csek szövege hitelesebb, mindkettőből ki­tűnik, hogy az uralkodó az egyházügyi politi­kában az alkotmányos tényezők iránti tekin­tetből és azért fogadta el az újításokat, nehogy még roszabbra forduljon a dolog. De mintha megelégelte volna az egyházkérdés bolygatá­sát , nem akar több egyházellenes reformot a törvényhozásban. Ezt mintegy ígéri. Sok egyéb jel is bizonyítja, hogy a modern ikonoklasz­­tikusok működése a legfelsőbb helyen nem számíthat többé engedékenységre. És ezzel a ponthoz értünk, mely ismét megengedi, hogy kissé föllebbentsük a fátyol szögletét, mely jelenleg a „döntő köröket” a laikus világ szemei előtt elfödi. A katonai és az orosz befolyás mellett ott találjuk a papi befolyást, Albrecht főherczeg alakja mellett Rauscher bibornokét. E kombináczió n­em igen kedvez a poroszoknak és nem épen emeli a poroszbarát államférfiak tekintélyét. Mi, kik váltig hirdetjük, hogy kerülni óhajtjuk hazánkban az egyház és állam közti konfliktust, mint melyre semmi szükségünk, lévén nekünk egyéb dolgunk; kik mindig azt tartottuk, hogy a magyar államnak és nem­zetiségnek nincs érdekében az egyházzal­ való belviszály, hanem igenis érdekéb­en van a bé­kesség és a két hatalom egyetértő közremű­ködése a magyar állam, a magyar társadalom és a magyar kultúra fejlesztésében és megszi­lárdításában : nekünk nem lehet kifogásunk az ellen, ha Ausztriában a Bismarckizmus a fejedelem akaratában korlátot talál. Igen örü­lünk azonban, hogy sem a magyar prímásnak nem lehetett volna oka úgy beszélni, mint tévé Schwarzenberg, sem a magyar király Magyarországról szólva nem adhatott volna oly éles feleletet, mint minőt az osztrák csá­szár adott katholikus klérusának. A király válasza a cseh püspöki kar­­hoz nagy feltűnést okoz mindenütt. A cseh katho­­likus klérus küldöttsége hg. Schwarzenberg bíbornok érsek vezetése alatt az első testület volt, melyet a császár az andienéziák alkalmával fogadott. Hiteles alakban az ekkor mondott szavak még nem közöltet­tek a sajtóval, de két verzió — mely egymástól né­mileg eltér —jelent meg a Vaterland-ban és a Csek czimű lapban. A Vaterland szerint Schwarzenberg bibornok így szok­ta meg­­ ő felségét: „Az egyház időről időre üldözéseket szenved, majd véres, majd vértelen üldözéseket. Ha még ná­lunk nem is következett be a véres üldöztetés, az egy­ház mégis igen sok támadásnak van kitéve; s ha mind­­járt diadalmasan fogja is kiállani azokat, mégis félni kell, hogy némelyek üdvössége hajótörést szenved. Hogy ezek száma lehetőleg kevés legyen, ajánljuk az egyházat fölséged ótalmába s ez ótalom reményében nyújtjuk be hódolatunkat“. Ő felsége az uralkodó a Vaterland szerint erre igy felelt: „Ha eddigelé a viszonyok által akadá­­lyoztatva voltam is ugy járni el az egy­ház ótalmában, a mint azt szivem kívá­nalmai sugallták, s ezért nem is szerezhettem érdemeket az egyház körül, mégis tudom, hogy s­o­­kat megaka­dály­oztam, a­mi az egyház­nak többet árthatott volna, mint az, a­mi hátrányára eddigelé valósággal történt, ígérem, hogy, én a mennyire erőim s a vi­szony­o­k en­gedik, az egyházat ótalmazni fogom.“ A Csek szerint a püspöki küldöttség vezére, Schwarzenberg bibornok, így szólt ő felségéhez: „A katholika szentegyház örök idők óta sok ül­döztetést állott ki, véreseket s nem véreseket; mai nap is oly üldöztetések érik, melyek nem véresek ugyan, de annál veszedelmesebbek. A szentegyház, ezen nem lehet kételkedni, túl fogja élni ez üldöztetéseket is; de e veszélyben ezerek juthatnak az örökös romlásra. Hogy e szerencsétlenek száma ne legyen olyan nagy: — ezért ajánljuk a ka­­tholika egyházat és magunkat fölséged oltalmába s egyszersmind megragadjuk az alkalmat, hogy felsé­gedet , a fels. dynasztiát újólag megtörhetlen hűsé­günkről biztosítsuk.“ Ő felsége e szavakra következőleg felelt: „Köszönöm az Irántam és Házam iránti hűsé­­gök kijelentését. Én, mint katholikus, bizo­nyára hódoló tisztelettel viseltetem a szentegyház iránt, s ha nem is mutatha­tok föl nagy érdemeket az egyház körül, gondoskodásom bizonyára mindig arra irányul, hogy az ügyek n­e f­or­du­l­j­ana­k még roszabbra, mint a­hogy most álla­nak, s jöv­őre is erőmhöz képest arról fogok gondoskodni, hogy a kath. egy­házat ne érje semmi bántalom.* — Ő Felsége báró Weberhez, Csehország helytartójához a következő legfelsőbb kéziratot küldé: „Szeretett Csehországomon keresztülutaztamban s az ország fővárosában, Prágában tartózkodásom alatt az egész nép nemes versenyre kell, hogy engem ép oly szép, mint ünnepélyes fogadtatásban részesítsen. A hűségnek és odaadásnak annyi fényes bizonyítéka a legnagyobb örömömre szolgál s megbízom önt, hogy köszönettel teljes elismerésemet köztudomásra hozza.“­­ A magyar váltó törvényjavaslat a leg­felsőbb jóváhagyással ellátva e napokban leérkezett. A javaslat, mely nagyban és egészben a német váltó­­rendszabály alapján készült, közelebb hoz bennünket a váltóforgalom tekintetében az örökös tartományok­hoz és Németországhoz. E javaslat törvény erejére emelkedése után meg fog szűnni a magyar korona területén azon visszás állapot, hogy itt jelenleg több­féle váltótörvény áll érvényben. Minthogy ezen ja­vaslattal semminemű elvi kérdések nem állanak kap­csolatban, remélhető, hogy az országgyűlésen minden fönakadás nélkül keresztül fog menni.­­ = .A földhitelintézet záloglevelei legújabb emissziójáról a Pester Lloyd hiányosan van értesül­ve, midőn azt írja, hogy a nevezett intézet és a Kre­ditanstalt és Darmstädter­ Bank között létesült szer­ződés csak két millió forint, aranyban kamatozó zá­loglevélről szól. A szerződés nagyobb jelentőségű, mert tényleg öt millióról szól, ez összeget a nevezett bankok átveszik, s ha egyelőre ebből csak két millió vézetett át fix áron, s a másik három millióra opc­ió tartatik fen, ennek oka csak az, hogy a szerződő bankok remélik, hogy a többinek elárusításánál már sikerülni fog a mostaninál kedvezőbb árfolyamot elérni. Jelentősége az üzletnek azonban abban rejlik, hogy a két nagy hitelű és összeköttetésű bank állandó viszonyba lépett a földhitelintézettel, s magára vál­lalta, hogy a mérsékelt fél százalék provízió fejében három évig a földhitelintézet bizományában ennek minden további, érczkamatra szóló jelzálogleveleinek vevőket szerez a német piac­on, azontúl pedig újra három évre, tehát összesen hat évre megköté a viszonyt, ha a mutatkozó igé­nyeknek köl­csönös megelégedésre megfelelni képes lesz. Ily mó­don tehát remélhető, hogy a német tőkék, melyek a jelzáloglevelek iránt előszeretettel viseltetnek, állan­dóan meg fognak nyeretni a magyar földhitel szük­ségletének. B kilátásunk van rá, hogy ha közviszo­nyaink rendeztetnek, földbirtokosaink 5 vagy 5 és fél százalék kamatra rendesen kölcsönhöz fognak jut­hatni. A Bécsben kötött szerződés alapján — mint halljuk — a földhitelintézet igazgatósága gr. Lónyay Menyhért elnöklete alatt ma tartott gyűlésében máris megszavazott három millió kölcsönt 80 földbirto­kosnak. _________ A REFORM TARCZAJA. Az osztrák-magyar északsarki expediezió. Budapest, szeptember 11. A bécsi Fremdenblatt tegnap esti lapjában H­a V­n­i­n­g, szeptember 9. kelettel terjedelmes táv­iratot közöl, mely már behatóbb világításba helyezi az északi sarkutazók által tett fölfedezési utat. A táv­irat így szól: Wilczek gróftól elválásunk után 1872. év augusztus 21-én a „Tegetthoft“ a nassaui hegy­­foknál, mintegy 15 mfldnyire északkeletre hajózott, hol a jég által nyomban körülzároltatott. Itt szélcsend állott be, — s állandó havazások, valamint az alább­­szállt hőmérsék a bennünket körülzárt jeget rövid idő alatt valóságos jégbástyává változtatták át. 1872. év szeptember havában ul­yan nagy viharok dühöngtek, melyek a jeget, melybe a „Tegetthoff“ befagyva volt, részben összetörték, de a hajó mindazáltal nem szabadulhatott ki a jégzárlatból, s a szelek iránya szerint majd északra, majd északnyugatra ragadtatott. 1872. október hó 13-án a jégtábla, melynek közepén a „Teget­th­off“ befagyva volt, a jégtárlat által darabokra töretett s a hajó ez által féloldalt döntve, életveszélyessé vált a benne lakókra. Az egész bosszú téli éjen át a „T­e­g­e­tt­h­o­f­f” embereinek nem volt egy pillanatnyi nyugodalmuk, mert a jég egész az 1873 évi márczius haváig folytonos mozgásban volt, miáltal a hajó szünetlen a legnagyobb veszélyeknek volt kitéve. 1873. év február haváig a „Tegethoff” át* lag a Greenwich-től számitandó 73 hosszú fok alatt volt, még pedig északkeleti irányban ; ez időtől kezdve ok­tóber bőig (1873) északnyugati irányban hajtatott tova. A hajót elsülyesztéssel fenyegető jégnyomás 1873. évi márczius hóig tartott, — akkor a jégtorlás ugyan megszűnt, de a „Tegetthoff“ menthetlenül egy óriási jégmező közepébe volt fagyva, mely több mértföldnyi területű volt. Ez idő alatt folyton kísérle­tek tétettek, szakadatlanul folyt a munka a jégből, hogy a légnyomás által rendes állásából kiemelt ha­jót a jégtől megszabadítva ismét a vízbe lehessen hozni. Minden kísérlet, minden megfeszített munka hasztalannak bizonyult be, mert a hajófenék alatt még 22 lábnyira lefelé is jég találta­to­tt, melyet keresztültörni teljes lehetetlenség volt. 1873. évi augusztus hó 31-ikén föld fedeztetett föl. Ennek láttávalában hajtatott a hajó október hó elején, — később közel a szárazföld felé ragadtatott, hogy itt 2 mértföldnyire a parttól a jég között újból megrekedjen. Itt 78 ° 51' ész. szélesség, 59 ° kel. hos­­­szusság alatt nyugodtan átteleltünk. Gyorsan fölépí­tett kőkunyhó h uralma alatt igen sok meteorológiai, delejességi és csillagászati észleleteket tettünk. A delejességi zavarás azonban folyton oly nagy volt a belterji északi fény folytán, hogy a delejes sarkok pontos meghatározása, mi pedig a jelen körülmények közt első­sorban lett volna kívánatos, teljes lehetet­lenné vált. A delejességi megfigyelések e helyett 4 havon át a készülékekkel (delejzárók) történt. Az egészségi viszonyok a hajón az első tél foly­tán kitűnőek voltak. A második tél folyama alatt a hajón 2 skorbut-eset fordult elő, de mindkét beteg tavas­szal ismét fölgyógyult. Csak Kriesch gépész halt meg tüdőgümösödés folytán, hosszas szenvedés után 1874 év márczius 16 án. 1874-ik márczius és április hónapok folytán Payer szánutazást rendezett észak és nyugat felé, mely alkalommal 82, 5­ sarkmagasságot érte el. To­vább nem mehetett előre, mert nyílt helyek a tenge­ren akadályozák benne. A felfedezett föld jellege igen sivár! Payer ugyan igen sok jeges­medvét ejtett el, egyéb négylábú állatot azonban nem lehete látni sehol. Május hó 20-án az expedíczió tagjai elhagyták a teljesen tarthatlanná vált hajót, 3 szántalpas ladikon s egy szánon, mely a szükséges élelmi­szereket vitte. Az út visszafelé eleintén igen fáradalmas volt. Június hó 3-án a tömör jégmező határán voltak a merész kalandorok, az elhagyott hajótól mintegy 7 mértföld­­nyire. Itt áttörhetlen úszó jégmezőkre akadtak s ismét el volt zárva előlük a visszatérhetés reménye. Ekkor ismét visszatért az expediczió a „Tegetthoff”-hoz egy negyedik ladikért, s midőn ezzel visszatértek, akkorára junius 17-én az úszó jégmezők eltűntek s az expe­diczió ladikokon a tengerre bocsátkozott. Julius 15 ikeig ezután majd jégmezőkön, majd csatornákon át, minden erő megfeszítésével dél felé tartottak, de a folyton dühöngő ellenkező déli szelek minden törekvésüket meghiusitották s nevezett napon északon a „Tegetthoff”-tól ismét csak 7 mértföld­­nyire találták magukat. Végre kedvező északi szél kerekedett s igy a kétségbeejtő helyzet javult. — A lékek mind nagyobbak lettek a tengeren s augusztus 7-ikén először lehete a nyílt tengerre jutni. Augusztus 15-én 78 ® 40' ész. szélesség s 60 ° keleti hosszúság alatt jégmentes tengert pillantottak meg. Itt végre megváltak a szántól is, s 3 nap múlva Novaja-Semija északi partjait pillantották meg. A nassaui hegyfoknál hagyott élelmiszer depot-t, melyet szükség esetére fölállítottak ott, nem is érintve, a part mellett déli irányban hajóztak tova, hogy az admirálszigeteknél ismét szárazföldre lépjenek. Miután Matoskinsarban hiába néztek volna hajó után, augusz­tus hó 24-én a Brilwin-fokot megkerülve a Dunen­­öbölbe vitorláztak, hol a „Nikola” orosz kétvitorlást találták. A visszautazás alatt az egészségi viszonyok a lehető legjobbak voltak; mindenki, kivéve néhány válságos, kétségbeejtő pillanatot, folyton jó kedvű volt. A legénység az egész ut alatt kitünően viselte magát. Norvégiában és atalán mindenütt a lehető leg­nagyobb szivélyességgel s barátsággal fogadtatott az expediczió. magyar királyi miniszterelnöknek a vallás- és közok­tatási miniszterrel és a horvát-szlavón-dalmát kor­­­mán­nyal egyetértőleg tett előterjesztésére megengedni méltóztatott,­hogy a f1 évi július hó 11-ére Karloviczra egybehívott és augusztus hó 6-án elnapolt szerb nem­zeti egyházi kongresszus 1. évi október hó 4-ére újó­lag összehivassék.*­­ A horvátországi uj főispánok kandidá­­lásával már élénken foglalkozik az odavaló sajtó, nevezetesen Szerém vármegye, e fontos poziczió szá­mára, melyet azelőtt 9 évig Kussevits töltött be. Splnt és a csak nemrég Újvidékről Eszékre költö­zött Szubotits János ügyvédet emlegetik. Minden­esetre különös világot vetne a jelenlegi horvát kor­mányra,­ha oly hirhedt omladinista férfiút, mint az említett moszkovita zarándok, hozna most javaslatba, kit báró Rauch a zágrábi legfőbb törvényszéknél vi­selt hatszemélynöki állásától épen politikai extrava­­gancziái miatt volt kénytelen fölfüggeszteni. A szerb kongresszus újra összehivatott október hó 4-re. Az erre vonatkozó okmány, mely a hivatalos lap mai számában kiadatott, e képen szól: „A császári és apostoli kir. felsége­s, évi szep­tember hó 6-án kelt legfelsőbb elhatározásával, a Nyílt levelek a Reform szerkesztőjéhez. [Hirom lavól.] , Ill.­ Budapest, szeptember 11. Minden józan gondolkodó tisztában van az iránt, hogy helyzetünk tarthatatlan, sőt a parlamentarizmus is komolyan veszélyez­tetve van. Veszélyeztetve van a parlamentarizmus, mert helyzetünk gyors és gyökeres orvoslást igényel, mit a kényes és hosszadalmas parla­menti tárgyalások által elég korán elérni nem lehet. A jelen kormánynak, mint elődei politikai örökösének, sem lehet hivatása az eddig elkö­vetett hibákat és tévedéseket elismerve, vis­­­szavonni vagy módosítani a saját kezdemé­nyezése folytán alkotott és tarthatlanoknak bizonyult intézményeket. Ez okból merült föl a nézet, hogy már csak egy konzervatív kormány képes a gor­­diusi csomót megoldani. A Pesti Napló egyik közelebbi számában behatóan fejtegette az angol konzervatív párt jelen uralmát, és kitüntette, hogy az nem egyéb, mint folytatása az előbbi szabadelvű kormány eljárásának és mindkét párt által hathatósan támogattatik. Ha ez úgy van, miért volt szükséges, hogy a konzervatív párt átvegye a szabadelvű párt örökségét? Nem volt más oka, mint hogy az angol nemzet már nem tűrte a Gladstone­­kormány további újításait, már megállapodást és megnyugvást óhajtott és ezért most Derby kormányára bízta az eddig alkotott intézmé­nyek megszilárdítását. Ha Angolországban szükségesnek és he­lyesnek találtatott, a Giladstone-kormány he­lyébe más kormányt ültetni, mennyivel in­kább szükségessé vált ez nálunk, viszonyaink között; mert lehetetlen, hogy ugyanazon fér­fiak, kik ezen állapotokat közvetlenül terem­tették, azokat orvosolhassák. Azon balnézet pedig csak kislelküeknek és korlátolt látkörűeknek lehet sajátja, hogy a jelen kormány férfiakon kívül széles e hazában nincs más hivatva tárczáikat viselni. Érzi ezt mindenki, de kimondani nem meri, és engedje meg a Pesti Napló, ha érin­tett czikkében Machiavelli irályát látom, hogy azért tüntette ki, miszerint Angliában a kon­zervatív kormánynak polezra jutása nem je­lent rendszerváltozást, hogy azon következte­tés legyen evidens, hogy nálunk is egy kon­ Ar Aetna kitörése. Taorminából szeptember 2-iki kelettel Falb Ru­dolf levelet intéz egy bécsi lap szerkesztőségéhez, melyben az Aetna legközelebbi kitörését vázolja. E levélből érdekesnek látjuk közölni a követ­kezőket : „F. évi augusztus 30-án, írja Falb, Randazzo-ban többekkel tanakodtam aziránt, hogy miként lehetne az Aetna kráteréhez kirándulást intézni. Az e kér­désemre vett vélemények azonban annyira szétágaz­tak, hogy határozatra nem juthattam. Miután ez oldalról nem szoktak kirándulások rendeztetni az Aetna-ra, a talajjal nem is törődik senki , pedig annyira, hogy a kráter körül a leg­szembeötlőbb hegyek s dombok iránt sem kaphat az ember kellő fölvilágositást. A mi egyiknél Monte­nero­nak neveztetik, az a másiknál Monte frumento néven ismeretes s megfordítva. Épen e körülménynél fogva deklaráltatott hamisnak a hires Retna-utazó Waltershausen térképe, melyről Gemellano és Grassi állítják, hogy rajta a nevek tévesen jegyeztettek. — Végre is bele kellett nyugodnom abba, hogy fogadá­som estig egy megbízható kalauzt szerez számomra. Eközben azonban minden kráter megszünteti működését. Egész napon át sem a hegyőrein sem a kitörés helye fölött a legkisebb felleg sem látszott. E helyett azonban földrengést lehete észlelni. Azon 5 lökés közül, melyeket 12 óra lefolyta alatt följegyeztem, kettő igen erős volt; az egyik d. u. 2 óra 20 perczkor, a másik 3 óra 10 perczkor. En e jelenségből azt kö­vetkeztettem, hogy a kitörések nyílásai alkalmasint bedugultak, betömettek s figyelmeztettem Randazzo lakosságát, hogy éjjel a lökések s a földrengés aligha­nem erősbülni fognak, s jó lesz, ha eziránt előkészülnek. Hanem a jámbor lakosok keveset hallgattak az ide­genre, (^nglese“ itt a jellemző szó az idegenekre), miután Randazzo még soha nem szenvedett földren­gést , a lávafolyam sem tódult még idáig soha. Nyu­godtan feküdt le mindenki. 11 óra 50 percz volt éjfél előtt, midőn sajátsá­gos mozgás volt hallható s ugyanakkor iszonyú lökés következett be. Erre aztán ismét csend állott be. 10 percz múlva ismét hallhatóvá lett az a sajátságos földalatti, fojtott mozgás s ismét egy iszonyú lökés. Öt percz múlva ismétlődött a jelenet. 11 óra har­­mincznégy perczkor egy negyedik lökés következett be. Most mindenki kirohant a házakból, mindenünnen segélykiáltások hangzottak ; az asszonyok jajgatása s a gyermekek sírása valóban szivszaggató volt. „Ma­donna Bautissima ! Misericordia !“ hangzott minden torokból. B a lökések ismétlődtek ; minden 1—2 perczben egy-egy. Minden lökés után földre vetette magát a kiál­tozó tömeg; iszonyú zavar mindenütt, itt ájtatos imák hangzanak, amott szent zsolozsmákat énekel a meg­­rémü­t tömeg; ab, de az Aetna nem érti meg a jaj­panaszt , nem ismer köny­örületet. Ezenet nélkül is­métlődnek a rettenetes lökések, a föld belsejében bőg a lelánczolt szellem, a hegyek megmozdulnak.......a házak inognak — s a nép borzadva beszéli, hogy már egy ház romba dőlt, maga alá temetvén mindent, mi benne ,volt. Én elhagytam szállásomat, kimentem a szabadba , a hold világánál folytattam jegyzéseimet. A városból azonban nem lett volna czélszerű távoznom, mert az egyes lökéseket valódi erejük szerint csak itt mérle­gelhettem meg. Az Aetna ormát innen nem láthat­tam ugyan, de időről időre egy-egy szolgát menesztet­tem egy magasabban fekvő dombtetőre, kinek hírül kellett hoznia, hogy kitört e már a láng, vagy sem. A szolga mindannyiszor tagadó válaszszal tért vissza. A torkolat még mindig be volt dugulva s a lökések­nek ismétlődniök kellett. Éjfélig minden egyes lökést hiven jegyzésbe vettem s ezután, midőn szemeim már fájni kezdtek a megerőltetéstől, csupán az erősebbeket jegyeztem föl, melyek átlag minden 5 perczben voltak észlel­hetők. A festői alpvidék , a hosszú menet, fehér kö­penybe burkolt asszonyok, kik dicséretes buzgósággal fáradhatlanul zengék a litániákat, a sötét, fejedelmi haragot ordító Aetna oly összhangzatos képpé egye­sültek, melynek szóval jelölésére nincs földi nyelv. Éjfél után 2 óra tájban gyöngébbek lettek a lökések; egy óra múlva teljes nyugalom állott be. A panasz s a jajkiáltások elnémultak; az utc­ákon csak egyes éji vándorok léptei kongtak. Őrjárat kóborolt-e ott vagy rabló tartott szem­­lészutát az elhagyott lakok között, — nem tudom. A közeli mezőn szendergett nyugtalan álom élén Ran­­dazzo lakossága — — a hold szelíden hinté fényét sápadt arczaikra. A talaj egy-egy pillanatnyi megingása, — vala­mely kis gyermek ijedt fölsirása törte meg csak olykor az ünnepélyes csendet. Ez volt az óra, melyen előleges megállapodás folytán kalauzolnak az öszvérekkel, melyek engem a kráterhez voltak viendők, el kelle jönni. Két napra fogadtam a cicerone-t, hogy egy évét a tűztorok köz­vetlen közelében töltsék s a lávakiömlést megfigyel­hessem. Kalauzom és öszvérei pontosan megjelentek, de a kalauz kért, halas­szam el a kirándulást egy nappal továbbra, miután neje, kit a földrengés halálra ijesztett, megígértette vele, hogy még a következő éj beállta előtt hazatér. Bele kellett nyugodnom, mi annál könnyebb volt, miután a kráter bedugulása folytán az éji kirándulás eredménytelen leendett. El­lenben megigértetem a kalauzzal, hogy engem minden körülmények közt az Aetna ormára fog vezetni s vé­lem ott marad addig, mig észleléseimet be nem fe­­jezem. Reggel fél négy órakor indultunk. Az ut a régi Banta Maria kitörési kúpig, mely közelében ju­hászok és szénégetők kunyhói vannak szétszórva, meglehetősen járható volt, az ut ennél gyors emelke­déssel az 1624 ik évi lávafolyamokon vitt keresztül, a­hol öszvéreinkre nehéz munka várt. Két órai fárad­ságos ut után az állatokat tulajdonosuk felügyeletére bíztam, s a vezetővel gyalog folytattuk az utat. Ez útnak nehézségeit rajzolni, hol minden lépésnél azon veszély fenyegetett bennünket, hogy a lávatöredékek éles szélei talpunkat fölmetszik, — fölöslegesnek tartom. E lávatöredékeken az út nem rózsákkal, hanem valósággal tüskékkel van kirakva. Csak midőn az 1809-iki lávafolyamot elértük, vált jobbá utunk. E láva ugyanis testvéreitől előnyösen különbözik. Göm­bölyű, nagy és vörösbarna s belülről üres darabok­ban fedi a talajt, melyek bizarr tekercsekben terjesz­kednek szét, hasonlítva az összefüggő bronz­öntvény­hez, s melyek minden veszély nélkül járhatók. Alig hihetem el, hogy valahogy csak gondolható is legyen, hogy azok víz alatt keményedtek meg. Kilencz órakor láttuk meg először az augusztus 2- iki kiömlést. Apró szétszakadozott salakokból álló folyamot (sciaria viva) képezett az, mely salakok fe­keteségük és csekély fajsúlyúk által a régibb lávák­tól lényegesen különböznek. Összefüggő s a folyam közepén végighúzódó kékesbarna vonal mutatja az ottani magasabbb hőmérséket, míg ellenben a szél­sőbb részek majdnem egészen kihűltek voltak. Ez

Next