Reform, 1874. szeptember (6. évfolyam, 239-268. szám)
1874-09-21 / 259. szám
259. szám. Hétfő, szeptember 21. 1874. Bélyegdij kalön ................................................................................... 30 kr.REFORM E STIRKI^I>A.S. Előfizetési föltételek: Vidékre póstíin vagy helyben hájíhoK hordva : figéua óTro faáihoi hordvn . 24 frt I Negedérre................................. frt Fél évre . . . . . . 12 frt | Egy hóra.................................2 frt 10 haaábos petitsor egyaaeri hirdetésnél.................................... 10 kr. A nyílttéri petitsor............................ 30 kr. Hirdetmények dija: V. évfolyam. Szerkesztői iroda: Belváros, Lipót-utca a 2. ss. a. T. emelet. E lap sszellemi részét illeti minden közlemény a szerkMzti EBdghen intézTendg. Bérmentetlen levelek oeak imert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Belvárosi Apétitcsa a. ei. a. 1. emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Budapest, szeptember 21. Nálunk még mindig a honvédség gyakorlatai foglalják el a közfigyelmet. A váriak befejeztettek közmegelégedésre, kezdődnek az aradiak Mindenikről más rovatban bővebb értesítést talál az olvasó. Itt még pótlólag egy helybeli lap után azt kell megjegyeznünk, hogy a király, midőn a honvédség a bicskei táborban elvonult s erős, aczélos magatartásával, melyet a gyakorlatok fáradságai nem voltak képesek megtörni, jótékony látványt nyújtott a katona szemének, kíséretéhez fordult, s elég hallhatón monda ilyenfélét: „íme uraim, ez a honvédség az én tulajdon eszmém!” Az oláh határsértés dolgában most meg a bukaresti hírlapoknak áll fölébb. Igen tisztelt oláh kollegáink egészen megfelejtkeztek arról, hogy ők is emberek, midőn meghallják, hogy külügyi hivatalunk erélyesen számon kérte a határsértést. A Romanul, amelynek természete, hogy egy kis piros kendőtől elfutja szemét és agyvelejét a vér, a jelen kérdéses eset folytán iszonyú nekikeseredéssel hirdeti, hogy Romániát „ismét egy megaláztatásban részesíték a magyarok, „e rablásból élő tönkre jutott nép.“ „Meg kell, úgymond a Romanulu, meg kell mutatnunk, hogy a magyarok, mióta bejöttek az ázsiai sivatagokról, mindig a románoktól tanultak.“ — Meglehet tán a románoktól tanultunk — idegen havason kaszálni. Egyebet aligha. Egyébként nem kell e hóbortos lap ostoba beszédét fölvenni. A kormány s az oláh nép tisztességes része és sajtója sem nem beszél, sem nem gondolkozik ily eszeveszetten. Egyébként a határsértés ügyében a kormány által kinevezett bizottság tagjai már összegyűltek Kolozsvárit. A magyar kormány e bizottságban Béldi Gergely aranyosszéki főkirálybíró és Bielz Albert tanfelügyelő által, a CB. és kir. hadügyminisztérium Fabini és Kutschenreiter századosok által van képviselve. A bizottság a bukaresti kormány által kinevezett bizottság tagjaival a határszélen fog találkozni. A másik szomszédon — Ausztriában — nem kisebb a harag ellenünk a gabnavám dolgában. „Az osztrák kormány igy kezdi egyik vezérlő napilapjuk vasárnapi első czikkét — Magyarországgal szemben „ismét egy kereskedő politikai vereséget szenvedett.“ Azután a Reform propoziczióira térvén át, melyekben az esetleg elejtendő gabonavámért neuivalens kompenzácziót kértünk a közvetett adók rendezésében, ezeket mondja: „Magyarország tüzes vérbelieit kérjük, kártalanító követeléseikkel a gabnavámért azokhoz forduljanak, akik ez ügyben náluk koldultak. Ausztria, úgy reméljük, e vám megszüntetését egyátalán nem fogja megvásárolni. Ha Magyarország elég balga, hogy megmarad egy oly intézmény mellett, mely sokkal hamarabb tönkreteszi az ő gabonakereskedését, mint az osztrákot, akkor ezen az osztrák szabadkereskedő párt mélyen fog sajnálkozni, de szerencsére módjában van bevárni, míg Magyarország egy másodikszor is sürgetni fogja a gabonavám megszüntetését.“ — Nos ha így van, hiszen, akkor minden jól van. Minek tehát a nagy harag ? A Magyar Politikában olvassuk. Azon nagy ingadozások, melyek egy-két hét óta a gabona árában észlelhetők, igen lankasztólag hatnak az egész országban a gabonakereskedésre, mely már évek óta ilyen időben nem volt oly jelentéktelen, mint most. A kereskedelmi miniszter részint azon czélból, hogy az ország nevezetesebb gabonavásárainak árkülönbözete iránt tájékozva legyen, részint hogy azon okokat fölismerhesse, melyek a gabonaüzlet pangását okozzák, intézkedést tett, hogy minden nevezetesebb gabnapiaczról, hol a gabonaárak hivatalosan jegyeztetnek, hetenkint megbízható jelentések tétessenek. Egy bécsi lapban azt az érdekes újdonságot olvassuk,hogy Vilmos császár már jó egy-két hónappal ezelőtt kérdést tett a pápánál, hogy vájjon szívesen fogadná-e őt, ha római látogatása alkalmából fölkeresné. A pápa levélben kijelentette, hogy igen szívesen látja és sajnálja, hogy fogoly lévén a Vatikánban maga is, nem fogja oly fényesen fogadhatni, mint különben fogadná. Egyúttal fölhasználta a pápa az alkalmat, hogy a lengyel katholikusokat a császár kegyébe ajánlja. Berlinben tagadják, mintha a német és dán kormányok közt jegyzékváltás lett volna az észak-schleswigi dánok üldözése dolgában. Ezt lehet tagadni, nem lehet azonban azt, hogy a dán nemzetbeliek helyzete az 1864-ben erőszakosan Németországhoz csatolt herczegség e részében már-már elviselhetetlen. A Times tudósítója e tekintetben igen világosan ír. E szerint a porosz kormány hivatalnokai nem engedik azt sem, hogy a dán lapok csak czélozzanak is a prágai békekötésre, valamint a benne foglaltató formaszerű ígéretekre. A „Freja“ czimű hírlap szerkesztője az országnak 3 nap alatt való elhagyására kényszerittetett. Ennek folytán a „Freja“ beleolvadt a Dánevirke“-be. E lap szerkesztője azután nyolcz nap alatt volt kénytelen elhagyni az országot. A„Dybboel Post“ czímű hírlap dánus munkatársai (Alsen-szigeten) értesíttettek a porosz rendőrség által, hogy ha meg nem szűnnek a hírlapba dolgozni, ki fognak kergettetni az országból. „200,000 dánus van. Így végzi adatokkal teljes levelét a Times, éjszaki Slezvigben, kikre nézve a porosz uralom elviselhetetlen járom, a kik sóhajtva kívánják régi Ihazájukkal való egyesítésöket, s kik soha e reményről lemondani nem fognak.“ Az Internaczionále ez idei brüszeli nagygyűléséről egyik közelebbi lapunkban már megemlékezünk s közöttük is pár világalkotó szónok heves kifakadását a társadalom ellen, mely mai napság az észt jobban fizeti a kézimunkánál, s egy pár indítványt az iránt, hogy „el kell venni a tőkét onnét, ahol van, mert az a munkásé“. A Times most hosszabb czikkben emlékszik e titkos társulatról, melyben czélját, eszközeit s a társulat jelentőségét, horderejét fejtegeti s valódi értékére szállítja le. A Times is közölte az általunk fölhozott indítványokat, melyek a gyűlés elé terjesztettek, s megjegyzi, hogy ezek csak a társulat nevetséges volta mellett bizonyítanak. A Times czikke veleje a következő: Ha az internaczionále nem volna egyéb vitaklubbnál, úgy értekezleteit legfölebb futólagos mosollyal kisérnők, de az internaczionále oly testület, mely egykor a szuverén hatalom egy nemét látszott gyakorolni, s mely e hatalomra ma is igényt tart még. Tagadhatatlan, hogy e társulat kebelében is szakadás történt, de az is tagadhatlan, hogy az európai munkások tekintélyes része vak gyűlöletében az állam eszméje iránt, meggondolatlanul képes volna arra is, hogy az államszerkezetet fölforgassa, anélkül, hogy tudná, mily kormányformával pótolhatná czélszerűbben a megdöntöttet. Az emberi természet, a tapasztalások tanulságos könyve ez emberek előtt zárva van, sok féktelenségükben képesek volnának azt összeszaggatni, mert tanítását nem értik. Miután— mint ők hiszik — a társadalom még nem részesítette őket kegyében, — vak dühökben az örökséget is elutasitnák maguktól, melyet még a jövő rejt méhében, s inkább halomra döntenék a világot, hogysem rendes menetébe visszaterelnék. Teljességgel lehetetlen e rajongók politikai spekuláczióiról komolyan beszélni, ép úgy, mint amilyen nevetséges volna „értekezleteik“ egyes mondatát bírálat tárgyává tenni, midőn minden egyes szava ellentmond a másiknak. Remélhetőleg azonban végre is belátandják ez internaczionalisták, hogy könnyebb a világrendet fölforgatni, mint újabbat fölcserélni, s ezért hihető, hogy szándékolt rendzavarásuk bizonytalan időre elhalasztatik általuk. Alexandriából a Times nagy győzelemről értesül, melyet az egyptusi csapatok nyertek az országba tört Darfur zultán csapatai fölött. Darfur zultán már régóta ingerelte a beduinokat Egyptom ellen s több ízben fegyvert is szolgáltatott nekik. Végre elérkezettnek látták az időt, hogy fegyveres erővel törjenek be Kordovanba. Darfar összes hadereje 12,000 emberből állt, kik Estultan Abuna vezérlete alatt június hó 18-án Kordován határán egy 1400 emberből álló egyptomi hadosztályt megtámadtak.Az egyptusiak Remington-féle gyufüs fegyverekkel voltak fölszerelve s hősies ellenállást sejtettek. Az ütközet 2 órán át tartott s a betörők teljes szétveretésével végződött. Darfur embereinek vezére elesett s fia az egyptomiak kezébe esett. Közvetlen e lőveretése után, Darfur zultán 50,000 emberrel ismét az egyptomi határra tört; seregéhez útközben számos beduin lovasság csatlakozott. Július 3-án újabb ütközetre került a dolog. Az egyptomiak ezúttal is hősiesen viselték magukat s Darfur szultánt futásra kényszeritették. Alig 14 óráig tartott a harcz s a hadikoczka Darfur vesztére fordult; emberei rendetlen futásban kerestek menedéket; az egyptomiak fáradhatlanul üldözék a futókat mértföldnyi messzeségbe s a futók közül 1500 embert levágtak, 400-at megsebesítettek; zsákmányul 7 vontcsövű ágyú, 500 fegyver s nagy számmal lovak. Az egyptomiak vesztesége a hihetetlenséggel határos. Mindössze 18 emberük halt meg s 16 megsebesült. Az egyptomiak Darfurt most elűzni szándékozzák, mi hogy sikerüljön, már csak azért is kívánatos volna, mert a rabszolgakereskedés főfészke ez idő szerint Darfurzultán birodalma. vetés alá eső 5 százalék is hozzájárulna, s ekkép az összes költségvetés összege 60,270 frtot tenne ki, még ez esetben sem fedezhető a két egyesítendő törvényhatóság közigazgatási szükséglete, mert ha e tekintetben az egyik törvényhatóság tisztikarát majdnem egészben is törölnénk, még mindig 4—6000 írt hiány jelentkezik, márpedig szükséges, hogy aránylag a kellő személyzet megtartassék. E helyütt nem vevén számba az utak és közegészségi czélokra szánt 5 százaléknyi összeget, mert úti műtárgyaink sokasága s az államnt bosszúsága rendkívüli állapotot idéznek elő. Ebből világos, hogy a szándékolt házipénztár ilyképeni behozatalát nem óhajtjuk, hogy továbbá Liptó megyével egyesülésünk nemcsak nem kivánatos, sőt reánk kis ámíthatlan hátrányos következményű nemcsak a fent jelzett okoknál fogva, hanem azért is, mert természetes határaink, a Kárpát köztél által elsánczolt topografikus fekvésünk azt még inkább terhessé teszik s a közigatást is nehezítenék. Kénytelenek vagyunk e szerint ringdnak tiszteletteljesen kijelenteni, miszerint mi önkormányzatunkhoz tovább is híven ragaszkodunk. E tekintetben azonban a módozatra nézve bátrak vagyunk ama meggyőződésünknek nyílt kifejezést adni, miszerint bár mi is dicsérendőnek és szem előtt tartjuk az államháztartásbani takarékosságot, mégis e helyütt fontolóra vevén magának a közigazgatásnak jelentőségét és fontosságát, czélirányosabbnak, s könnyebben kivihetőnek találjuk azt, miszerint a magas kormány az országos egyenes adónak bizonyos százalékát az egyes törvényhatóságok szükségleteihez mérve szolgáltassa ki, mert míg az egyik törvényhatóság a magas rendelettel kijelölt x-ék mellett felesleggel rendelkezhetik, nem látjuk méltányosnak, igazságosnak azt, hogy egy másik, a természettől kevésbé áldott, de a közös haza javára egyaránt mind pénz- mind véradóját lerovó s ugyanoly áldozatkész törvényhatóság bűnhődjék és sinteni kénytelenittessék. De ha mindezen előadottak daczára nmgod megnyugvását elnyerni szerencsések nem volnánk, úgy kijelentjük, miszerint bármikép is készek leszünk a kilátásba helyezett W/g adomány mellett is önkormányzatunkat föntartani. Szamosujvár szab. kir. város közönsége f. hó 12-én tartott közgyűlésében vette tárgyalás alá a belügyminiszternek a városi municzipiumnak uj szervezésére vonatkozó leiratát. A közönség egy terjedelmes föliratban, melyet a város egyik orszgg. képviselője és tiszteletbe. főjegyzője, dr Molnár Antal dolgozott ki, kifejti azon fontos indokokat, melyek a város törvényhatósági önállóságának föntartása mellett szólanak; azon adatokat, melyek szerint a város képesítve van a rendes közigazgatás minden igényeinek megfelelő törvényhatósági élet berendezésére; végül azon kéréssel fordul a belügyminiszterhez, hogy a város törvényhatósági önállása jövőre is föntartassék. Fogarasvidék: A vidék bizottságának f. hó 10-én tartott üléséről a Kelet a következőket írja: „Fogarasvidéknek bizottmánya f. hőlyén vette tárgyalás alá a belügyminiszternek ismeretes rendeletét s örömmel mondhatom, váratlan közmegegyezéssel, a múlt gyűlések viharos jelenetei után nem remélt higgadtsággal tüntette ki ekkor magát az ország közönsége előtt nem épen kedvező világításban álló vidék választmánya. Nagyon meglátszott a gyűlés mérsékelt hangulatán, hogy a féktelen szenvedélyesség , engesztelhetlen fajgyűlölet lovagjai a sorompókon kívül érzik magukat. Boér Kálmán erélyes főkapitánysága óta lehetetlen lévén alkotmányellenes üzelmeiket e komoly tanácskozásra szánt teremben tovább is folytatni. Ez a példa is világosan bizonyítja, hogy a nép nevében a handabandázó jó urakon kívül hány híve van itt e messze végvidéken is a szeparatisztikus dákoromán-féle eszméknek s egy pár nagyhangú ábrándos leszorítása után hogy enyészik el szappanbuborék gyanánt a már-már megfékezletlennek deklarált nemzetiségi politika. A vidék által javaslatba hozott területi kikerekítés, illetőleg Fogaras vármegyének Felső-Fehér beszögellő részleteivel s néhány ide gravitáló szász helységgel való kikerekitése képezte a gyűlés főtárgyát. Teljes reménnyel nézünk a kormány intézkedéseinek elébe, mert magasabb állami érdekek, a déli határvonalnak a szász főhatóság alól bár részben való megóvása s az államkincstárnak itt összpontosuló nagybirtokai már magukban, nem is említve az egységes és hazánkban alig párját találó geográfiai körülhatároltatást, hathatósan ajánlják e vidéknek az új törvényhatóságok sorába leendő fölvételét.“ Aranyosszék f. hó 14-én tartott rendes közgyűlésén szintén a belügyminiszter leirata tárgyaltatott. A főkirálybíró megnyitó beszédében fölhívta a közgyűlést, hogy az uj területbeosztás kérdésének tárgyalásánál tegyen félre minden magán- és partikuláris érdeket, s a kérdést behatóan megvitatván, a fölött higgadt megfontolással határozzon. A főjegyző ezután azon véleményét terjesztette elő, hogy Aranyosszék törvényhatósági önállóságát a közlött miniszteri leirat elvei szerint, t. i. államadójának 20/o-ával is csak úgy tarthatja meg, ha tisztviselőinek létszámát s azok fizetéseit nagyban redukálja. Ezután többen pártolták ugyan Aranyosszék további föntartását, mások azonban azt a jelenlegi terüle és népesség mellett, ha a kor igényeinek és a közigazgatás magasabb czéljának meg akar felelni, lehetetlennek tartották. Végre a közgyűlés határozatképen kimondotta, hogy bármily kegyelettel viseltetik is Aranyosszék hatszázados múltja iránt, mindazonáltal tekintettel a magasabb állami érdekekre, törvényhatósági önállását kész föladni, s hogy azon esetben, ha a szék Tordamegyével együtt egy életképes megyét képezhet — ami különben kétségen fölül áll, — úgy Aranyosszék, Torda központtal, Torda-Aranyosmegye név alatt hajlandó a nevezett megyéhez csatlakozni. Ha azonban Tordamegye föntartása tán valamely állami érdek miatt nem lenne kivihető, a miniszteri leiratban föltett azon kérdésre: váljon a szék Alsófehér- vagy Kolozs megyéhez kíván-e csatlakozni, a közgyűlés kimondotta, hogy ez esetben Kolozs megyéhez kíván csatoltatni. Bihar megye f. hó 16-án tartott közgyűlésében tárgyalta e kérdést. Határozata szerint Piskolt, Kaba és Sámson községek, mint különben is kiszögellő területek, a Hajdúkerülethez lennének csatolandók; e községekért azonban a megye 4 szabolcsi községgel és pedig Erkenéz, Földes, Saáp és Tetétlen községekkel kárpótoltassék. Varasd községre nézve azonban, mely a miniszteri tervezet szerint szintén elszakittatnék a megyétől, a gyűlés azon kérelmet intézte a miniszterhez, hogy e község a megyében továbbra is meghagyassék, miután annak elszakitása a megyére nézve káros s különben sem indokolható. Hajdúszoboszló- Szoboszló város f. hó 17-én tartott közgyűlésében a Hajdúkerület föliratát, mely A vármegyékből, Árva vármegye. E megye közönsége f. hó 10-én tartott közgyűléséből intézett föliratot a belügyminiszterhez az új területbeosztás tárgyában. A föliratból közöljük a következőket: „A miniszteri tervezet megilletődésünkre szolgáltatott okot és alkalmat, mert nem tudunk megnyugodni abban a gondolatban, hogy általa a szegényebb törvényhatóságok keményen Bujtatnak s a szellemi és anyagi fölvirágozhatás minden eszközétől megfosztatnak. Törvényhatóságunk államadójának 10 százaléka 17,270 frt 5‘/fo krt teszen adónk, bár átalában csekély, de aránylag annyira nagy, s a közvetett adó által is oly tetemesen növekedett, mikép lelkiismeretetünkkel alig fér össze, hogy ezenfelül lakosainkra még nagyobb terheket rójjunk ki; de nem is vezethet czélhoz a magas rendelet, mert föltéve, hogy Liptómegyével czélzott egyesittetésünk, mi ellen mi egész önvédelemmel küzdeni kénytelenittetünk, foganatba is vétetnék, úgy tekintettel arra, hogy Liptómegyének egyenes államadója után való 10 százaléka 23,000 frtot tesz ki, a fönti 17,270 frt 5’/io frral való egybevetés esetében sem lehetséges 40,270 frt 5 krral két megyének egyesített közigazgatási s gyámhatósági költségeit fedezni, holott jelenleg az úgy is végsőig kiszabott egyik törvényhatóság költségvetése is többet teszen. E két törvényhatóság egyesítése tehát a lakosokra kivetendő új terhekkel járna, holott az a terheknek súlya alatt már úgy is nyögni kénytelen. De tegyük föl, hogy ezen 10 százalékhoz akiben a Hajdu megyét Böszörmény székhellyel kéri alakíttatni, tudomásul vette, s annak felsőbb helyen leendő elintézését elvárja. A nagy számmal jelen volt nép lelkesedéssel óhajtja Hajdúkerület önálló törvényhatóságának föntartását. KÜLÖNFÉLEK, Budapest, szeptember 12. [Hivatalos.] A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Paszlavszky Józsefet a budapesti II. ker. állami főreáltanodához rendes tanárrá nevezte ki. — A pozsonyi kir. pénzügyigazgatóság Chooholusz Perencz és Lukavszky József adóhivatali gyakornokjelölteket VII. oszt. adótisztekké nevezte ki. [Czimadományozás.] Ő felsége a személye körüli magyar minisztere előterjesztése folytán Dániel János torontálmegyei és Korponay Ágoston szepesmegyei alispánoknak, a közügyek előmozdítása körül szerzett érdemeik elismerésiül a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. [Katonai ügyek.] Ő felsége méltóztatott legkegyelmesebben elrendelni, hogy lovag Madurowicz Oskár alezredes, a 13-dik vadász-zászlóalj parancsnoka a fölülvizsgálat alapján, mint felrokkant, a helyi szolgálatra előjegyeztetvén, a szabályszerű nyugdijállományba vétessék át; — adományozni: — Bachích Lajos, I. oszt. századosnak és — Frank Willibald, I. oszt. lovas-századosnak, az őrnagyi rangot ad honores, mindkettőnek a dij elengedésével; — Walleczek József, I. oszt. nyugalmazott századosnak, maghagyatván az előjegyzésben az őrnagyi helyi alkalmazásra , mozgósítás esetén ideiglenes katonai tórparancsnokságnál alkalmazásra, az őrnagyi rangot ad honores és — Qerathwohl Frigyes főhadnagynak a nyugalmi létszámban, a szádosi rangot ad honores, utóbbinak dijelengedés mellett; — Wolf Péter karmesternek a 29. sz. gr. Than gy.-ezrednél, hosszas szolgálata és művészeti tevékenysége elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet és — Neuschützer András csendőrnek a 14. számú orsz. csendőrparancsnokságnál, több személynek a vizbefulástól saját élte veszélyeztetésével eszközlött megmentésének elismeréséül az ezüst érdemkeresztet. [A bicskei táborból] írja tudósítónk: „Folyó hó 13-án vonultak be honvédeink Bicske, Csákvár, Doboz, Fel- és Alcsuth, Szár, Bodmér stb. községeinkbe. Létszámuk 14 zászlóalj gyalogság, 2 ezred lovas, 4 szórőlöveg üteg és 2 üteg ágyú a cs. és k. tüzérségtől. ” Gyakorlataikat f. hó 15-én kezdék. Volt 16-án és 18-án is gyakorlat, s ekkor már dandár dandár ellen. Feladataik a körül forognak, hogy az ellenség jön Komárom felől, törekedvén Pest felé, ezt azonban mindaddig igyekeznek megakadályozni, mig a véderő Pestnél kellőleg összpontosítva nincs. A NS-iki gyakorlat alkalmával hadosztály küzdött hadosztály ellen. A nyugatról jövő dandár hatalmába keríteni igyekszik a Szár és Boglár közt fekvő hegyet, a másik pedig keletről ugyanezt szándékolja. Jelen volt ez alkalommal a fensége József főherczeg is, és a csapatvezérek előtt a kiviteli ügyességért megelégedését fejezte ki. — Érdekessé tette a 18-diki gyakorlatot báró Fodmaniczky Frigyes honvéd lovasszázadosnak vitéz tette. Ő ugyanis egy üteget ledorombolás közben meglepvén, lovasaival elfoglalta. — Legérdekesebb volt azonban a mai nap, melyen az uralkodó honvédségünk életképessége felől meggyőződött, és mint ő felsége látogatásának napja a vidék emlékében élni fog. — Felséges urunk e hó 19-én reggel 7 órakor érkezett Alcsuthra, fenséges rokonának kastélyába. — Fehérmegye határánál megyei küldöttség és bandériumok élén Szögyényi Marics László főispán fogadta 8 felségét. — Kevéssel a megérkezés után lóra ült ő felsége, s ment a nyugatra eső Szár község mellett fölállitott csapatokat megszemlélni. — Kíséretében voltak József főherczeg a honvédség főparancsnoka, Szende Béla honvédelmi miniszter, gr. Mondel, b. Beck, b. Edelsheim-Gyulay és sok más uraság. — Megtekintvén a csapatok fölállítását, némi módositás mellett uj fölállitás történt. Föladatul tűzetett a Jelencsik dandár-parancsnok alatt álló dandárnak nyugatról Szár felé nyomulni, s az ittlevő magaslatokat megszállani, — a másik dandárnak Pako]r dandár-parancsnok alatt pedig a már elfoglalva tartott szári magaslatokat keletről megtámadni s ha lehet elfoglalni. — Megtörténvén az uj fölállítás, kezdetét vette az ütközet előőrsi csatározással, későbben pedig erős tüzeléssel. Daczára annak, hogy a nyugati dandár kisebb szám fölött rendelkezett, mégis fedett helyzeténél fogva erősen megállotta helyét. Az egész ütközet alatt majd itt, majd amott lehetett látni a felségét és kíséretét, folyton figyelve a csapatok mozdulatait. 10 óra előtt néhány perczczel, midőn már a csapatok minden oldalon közel voltak egymáshoz, roham vezényeltetett, de fele útban viszszavonulót fútták s ezzel be volt fejezve a gyakorlat. Ezután a tiszt urakat a felség magához intvén, előttük legmagasabb megelégedését fejezvén ki, buzditá őket a további igyekezetre a csapatok kiképzése körül, mondván : „a mai siker is nagyrészben az önök buzgóságának köszönhető.“ Végre néhány zászlóaljat szemlélt meg ő felsége kíséretével, ezek után Alcsuthra lovagolt ebédelni. 2 órakor séta volt a parkban, ott voltak az említett méltóságokon kívül Ghyczy ezredes, báró Messéna, Hauser, Szabó, Gélics, Inczédy ezredesek is. Ő felsége 4 órakor távozott el körünkből s visszament Budára, hogy 21-én reggel Aradon legyen s József főherczeg honvédségi főparancsnok kíséretében az ottani gyakorlatokat meg[ő felsége fogadására] Aradon nagyban folynak az előkészületek. Úton-útfélen, a nyilvános és magánépületekben szakadatlanul folyik a tisztogatás, rendezés, és díszítés munkája; senki sem akar hátramaradni annak kitüntetésében, mennyire örül, mennyire szerencsének tartja, hogy ő felségét holnap délután fél hat órakor városunk falai közt fogja üdvözölhetni. Hatóság és lakosság egyaránt fáradhatlanul buzgólkodik, hogy a nagyszámú vendégek, kik ez örvendetes alkalmat fölhasználják, hogy részint küldöttségileg, részint egyénenként legloyálisabb hódolatukat koronás urunknak kifejezhessék, illően elszállásoltassanak és nálunk otthonosan érezzék magukat. Aradmegye hatósága élén a főispánnal, szintén mindent megtesz, mit a legjobb akarat s megfeszített buzgalom csak tehet, hogy legodaadóbb hódolatát a király előtt minél méltóbban manifestálja. Ő felsége kíséretében a következő urak érkeznek Aradra: Albrecht és József főherczegek, Szende honvédelmi miniszter, Piret altábornagy, báró Mendel főhadsegéd, Beck vezérőrnagy, báró Löhneisen őrnagy, Némethy őrnagy, lovag Brecska alezredes, báró Versebe kapitány, lovag Pohl százados , mint ő felsége szárnysegédei. Továbbá dr. Lányi ezredorvos, Müller ezredes, gr. Dubsky őrnagy, b. Nyáry alezredes, Bulyovszky őrnagy, Lázár főhadnagy, b. Edelsheim- Gyulay országos katonai parancsnok, lovag Fiedler ezredes, Georgovics százados, gr. Pejacsevics vezérőrnagy . Ő felségét megérkeztekor az indóháznál a megye és város hatósága fogadja, az első önkéntes polgári tűzoltók zenekara ekkor a magyar hymnuszt játsza; fél 7-kor ebéd, fél 8 kor cercle, ugyanekkor kezdődik a fáklyáamenet, melyet ő felsége a kivilágítással együtt 8-kor tekint meg, s onnan talán a színházba megy. Kedden a 17. és 34. gyalogezred hadosztályok s a honvédség hadgyakorlata megy végbe városunk közelében. A fél 6 órakor elköltött reggeli után 8 felsége lóra ül s a hadgyakorlati térségre megy, gyakorlat végeztével szintén lóháton visszaérkezik Aradra, hol délutáni 4 órakor 60 terítékkel udvari ebéd lesz. Megjegyezzük még, hogy John táborszernagy nem lő Aradra, valamint — hir szerint — a brandeisi és brucki hadgyakorlatoknál jelen volt külföldi tisztek sem. [Baleset a budai hadi gyakorlatoknál] Ma délelőtt a budai vérmezőn élénken folyt a szétszórt csatározás. Egy szakasz egy százados vezetése alatt elfoglalta a vasúton átvezető hidat, és azt erősen védelmezte az ellene törő csapat ellen. Ez alkalommal a vaktöltések közé egy teljes töltés is kerülhetett . Így történt, hogy a támadó csapat egyik katonájának fegyveréből, midőn elsült a töltés, a hidat védő csapat századosa fejen találva összerogyott. E szerencsétlenség folytán a gyakorlat a mai napra fölfüggesztetett. [Szép vonás a nagyváradi püspök életéből.] A napokban pár pesti iró járt Nagyváradon, kiktől a Nagyvárad szerkesztősége Lipovniczky István nagyváradi püspök ur életéből a következő jellemző vonást hallotta elbeszélni: A forradalomban, midőn még a püspök ur komáromi plébános és apát volt, jó barátságban élt Komárom megye akkori alispánjával Beöthyvel, ki apja volt Beöthy Zsolt Krótár Bunknak, az „Athaeneum“ szerkesztőjének. Komáromban ez időtájt nagy tűzvész pusztítván, a város számos épületeivel együtt a plébánia is porra égett, úgy hogy a plébános kénytelen volt a szerencsétlenség napján a Beöthy családnál keresni menedéket. Amint az apát mellén függő arany keresztjével az alispánhoz benyit, a kis Beöthy Zsolt, ki akkor 3-4 éves fiúcska lehetett, elébe szalad, s minden teketória nélkül fölszólítja, hogy adja az arany keresztet. Az apát avval az ígérettel csilkolta le a fiu^kát, hogy ha megnő, neki ajándékozza a keresztet. Évek múlnak el; az apátból nagyváradi püspök, a fiúcskából férfi és író lesz, ki két évvel ezelőtt megjelent művét „Biró László“-t tisztelete jeléül elküldé a püspöknek. A könyv eszébe juttatja a főpapnak a negyed század előtti kalandot; — kihajtat a városba s megvesz egy pompás arany órát arany lánczczal a elküldi az írónak egy szívélyes, s az iró gyermekkorrára visszaemlékeztető levél kíséretében, viszonzásul. . elküldött mű fejében. [Főnyeremény.] A napokban jelentettük, hogy a magyar sorsjegy-kölcsön utolsó kisorsolása alkalmával a kétszázezer forintos főnyereményt egy sechshausi 35 személyből álló korcsmár sorsjegycsoport nyerte el. Mint a bécsi lapok írják, e hír téves, amennyiben a kétszázezer forintot Kovacsics A. zimonyi vasúti vonatvezető nyerte el egy sorsjegy szelvényre, melyet már be is cserélt az eredeti sorsjegyre. [A m. kir. zálogházból] a F. Lloyd arról értesül, hogy az érzékszerek és drágakövek megbecslésére hivatott becsüs, ki már több év óta működik a zálogházban ily minőségben, hivatalától és fizetésétől felfüggesztetett és a fenyítőtörvényszék közbelépése is várható. Évek óta folytatott különböző sikkasztások által az ékszerek elzálogosításánál a zálogház vagy 30,000 frtnyi kárt vallott. A kezelési szolgálatnál a zálogházban a becsüs a főszemély, és az általa valamely tárgyra adandónak vélt összeg rendesen kiszolgáltatik. Ez a manipuláczió azonban évek óta már akként folyt, hogy a becsüs, ki egyszersmind ékszerkereskedő is, részint saját ékszereire, részint vele egyetértők ékszereire oly magas összeget ajánlt megadatni, mely semmi arányban sem áll az ékszerek valódi értékével. Megtörtént például, hogy ötezer forint adatott oly zálogra, mely nem ért meg 1500 forintot. A zálogjegyeket aztán természetesen minél előbb tovább adták és a vevő, aki aztán kiváltotta az elzálogosított ékszereket, rendesen megcsalatott. Egy helybeli ékszerész több ily zálogjegyet összevásárolt és az alapul szolgáló zálogokat a zálogházban megvizsgáltatván, kitűnt, hogy a kölcsön adott összegek messze túlhaladták a valódi értékeket. Ily módon napfényre került a csalás és a minisztérium elrendelte a vizsgálatot. [A tudományos társaságok] a szünidők után rövid idő múlva ismét megkezdik működésüket, így a tud. akadémia október 5-én tartja első ülését a szünidők után. A történelmi és bölcsészeti osztály ülése lesz ez, s legelőször is a főtitkár tesz jelentést a szünidő alatt érkezett tárgyakról. Az ülés egyik fölolvasása Jakab Elek székfoglalója lesz: „A levéltárakról átalában és egy magyar állami levéltár szükségességéről“.— A Kisfaludy-társaság ülései, a szünidő lejártával, t. hó 30-dikán fognak újra megkezdődni. Ezen ülésre következő előadások vannak bejelentve : Toldy Ferencz mutatványt olvas föl Horatius epistoláibólCaalomjai fordításában; Bartalus István egy szakaszt olvas föl a zene átalános történelméből, melynek megírásával foglalkozik . Dalmady Győző három költeményt olvas föl: „A harangok zugnak-bugnak“, „Az ifjúkori dal* és „A rabok miséje“ czimüeket. Végül Tóth Kálmán egy szerb népballadát s több szerb népdalt mutat be Fopovics Döme fiatal szerb költő fordítása szerint, úgyszintén két szerb költeményt Fopovics Dömétől e szerző saját fordításában. [A sarkvidéki utazók] közül Fayer főhadnagy és dr. Kepes f. hó 17-én Christianiába érkeztek, hol a vaspályaállomásnál egybegyült nagyszámú közönség által a legszivélyesebben üdvözöltettek. Ugyanily szívélyes fogadtatásban részesültek a Fetersen osztrák-magyar konzul által adott lakomán egybegyült testületek és dalegyletek részéről is. A svéd király meghívását elfogadva a két utazó 1. hó 18 án reggel Svédhonba utazott, s Folsbodaban találkoznak a svéd királlyal, ki itt részt vesz a polsboda-finnsporg-i vaspálya megnyitási ünnepélyében. Folsboda-ból Fayer és dr. Kepes azonnal Hamburgba utaznak, hova Weyprechttel egyidejűleg érkeznek. [Kivetkőzött szerzetes.] Temesvárról f. hó 1- ről a következőket írják egy bécsi lapnak: „Karnay úr, piarista szerzetes és a helybeli katholikus gymnázium tanára és igen kedvelt egyéniség, tegnap kilépett a papi szerzetből és egy középiskolán elnyerendő tanári állomásért folyamodott. Rövid idő óta ez már a második eset városunkban, mert két héttel ezelőtt a kath. gymnázium egy másik tanára, Czebur, s a Csanádi káptalan tagja is a polgári állással váltotta