Reform, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)

1874-10-22 / 290. szám

£ 90. szám. Előfizetési feltételek: Siaddhivatf­l:­­ Belvárost, Iilpot-ntc*« »• *• I* emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (hirdetmények, előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok) a kiadóhivatalhoz intézendők.REFORM Vidékre póstéin vagy helyben házhoz hordva : Égés» évre hátból hordva . 24 frt Fél évre 12 frt Negyed étre.........................6 frt Egy hóra...............................2 frt V. évfolyam. Szerkesztői iroda: Belváros, Csipót-utc­a 2. se. a. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Beküldött kéziratok egy hétig őriztetnek. Azontúl minden kiadásra nem szánt kézirat meg­­semmisittetik. Arra, hogy kéziratokat visszaküldjön, a szerkesztő­ség nem vállalkozhatik semminő esetben. Előfizetés ,„REFORM” politikai és közgazdasági napilapra. — 1874. V. évfolyam. — Egy hóra ..... 1­2 frt. Három hóra....................................6 frt. Hat hóra..................................12 frt. Az előfizetési pénzek beküldésére leg­czélszerübb a postai utalványlapokat hasz­nálni. A ,REFORM" kiadóhivatala Belvároa, Lipót­ utala 2-ik u. a. I. emelet. Csütörtök, október 22. 187á. Budapest, október 21. Nehéz megmondani, mi terhesebb, lesz ügyet védelmezni, vagy a bárgyúsággal vitat­kozni? A Pesti Napló­nak jutott az első föl­adat, midőn megbukott tervét a fogyasztási adónemek közösitése tárgyában az összes ma­gyar és osztrák sajtó ellen védeni iparkodik, — pour sauver Thonneur du drapeau; — ne­künk kellemetlen kötelességünk a másik, czá­­folni tisztelt laptársunk üres és hamis állitá­­sait, melyekkel nagy zajt csap maga körül, mint a malom, melynek garatjából kifogyott a búza. Egymaga valamennyi ellen — tisztelet a hősiségnek — a Napló a fogyasztási adók kö­­zös egyesítése mellett kardoskodik. Argumen­tumai közül egyetlenegy áll, hogy t. i. a mos­tani rendszer sok millióra rugó kárral jár évenkint Magyarországra s e jogtalan veszte­ség legalább is tetemesen kisebb lenne, ha gvóta-arány szerint osztatnának föl, e jövedel­mek a közös kiadások fedezésére fordittatván. Ez állitást nem tagadja senki, de valódi ar­gumentumot csak az esetben látnánk benne, ha a megoldás más módja nem volna képzel­hető s Magyarországnak csak a közt volna választása : vagy eltűrni továbbra is a vám­szövetségből jelen alkalmazásában rá háramló károkat, vagy pedig pénzérdekeink megóvá­sára közössé tenni a fogyasztási adóne­meket. Minthogy azonban ez alternatíva nem áll, mert máskép is lehet segíteni a dolgon, a Pesti Napló okoskodása is összeroskad. Azt vitatja a nevezett lap, hogy a fo­gyasztási adók jövedelmének „vám módjára a közös fedezetre fordítása által nem lesz sem a delegácziónak, sem a közös minisztériumnak legcsekélyebb befolyása az indirekt adóknak sem megszavazására, sem kezelésére. Csodálatos jóhiszeműség! Ráállni a sima lejtőre s azt mondani „nem fogok rajta le­csúszni“, produkcziónak megjárja akrobaták közt, de állambölcseségnek nem árulható, mert ki politikában biztosan haladni akar, an­nak biztos alap kell mindenekelőtt lábai alatt. Ha bizonyos jövedelmi ágakat — adókat — a közös költségek fedezetére utalványozunk s qvóta-arányban megosztunk, ebből az élet praxisa kifejti azt, hogy sem mi magyarok, sem az osztrákok semmiféle egyoldalú intéz­kedést ez adók kivetése, beszedése, kiadása és leszámolása iránt nem tehetünk, s minthogy közös ügyeink elintézésére a hivatott közegek a közös minisztérium és a delegáczió, ha va­lamely ügy közösíttetik, az ellenőrzés, a tör­vényhozás, az intézkedés joga is át fog szár­mazni a közös intézményekre. Mi a logikát nem akarjuk Magyarország ellen provokálni s hazánk jogaival nem szeretünk experimen­­tálni, ezért igenis veszélyesnek találjuk a Napló propoziczióit. Ha a kormány azok ta­nácsa szerint cselekednék s az osztrák kor­mánynak ez adók közösítését proponálná: a bécsi kormány — mert Ausztriára nézve a je­len rendszer minden módosítása nagyon hát­rányos — ellenezni fogná a módosítást; bi­zonyosnak vehető azonban, hogy ha rááll, nem állna meg a félúton, mint a Pesti Napló, hanem az egész fogyasztási adókérdést a régi czentralisztikus értelemben fogná föl s kívánná politikailag kiaknázni. Hisz semmi jobban Ausztria számára a politikai és nem­zetgazdasági fölényt nem biztosíthatná, mintha a vámokkal együtt a fogyasztási adók is kö­­zösíthetnének. Íme, hogy örülnek a bécsi la­pok, hogy Magyarország legtekintélyesebb lapja proponálja e fontos kérdésben a dualiz­mus helyébe a reichsei­beitet, a „birodalmi adót.“ Mi nem akarván a lejtőn tánczolni, egé­szen másutt kerestük a fogyasztási adók kér­désében a megoldást, mint a Pesti Napló, s nem a közös ügy, hanem a dualizmus elvében véltük és véljük föltalálhatni az orvoslás kul­csát. Ez esetben a dualizmus az ország jog­alapja, mert senki se állítja, hogy a fogyasz­tási adók közös ügyet képeznek, ellenben a Napló propozicziói a jogalap ellen vétenek s uj jogalapot keresnek. Még pedig oly alapot, mely pénzügyi szempontból is resz, mert a fogyasztási adók logikája az, hogy ki mit fogyaszt, az után fizet, nem pedig a qvóta, melynek alapelve más, t. i. az, hogy a­melyik államnak mi a jövedelme, az arányban járul a közös kiadásokhoz. A Napló tehát hibás mér­tékkel mér, midőn a fogyasztási adók jöve­delmére a qvótát kívánja alkalmaztatni s úgy tesz, mintha rőíjel akarná kiosztani a babot. A helyes utat mi jelöltük meg, midőn a követendő eljárás alapelveül ama tételt fogad­tuk el, hogy minden ország fizesse fogyasztási adóját a maga kicstárába s ezért a feladat csak az: lehető pontosan kitudni, melyik or­szág mennyit fogyaszt s e végből pénzügyi ellenőrzés alá vetni és megosztani a két állam fogyasztását. E végből indítványoztuk a vas­utaknál és a Dunán a határállomásokon ellen­őrző és leszámoló pénzügyi hivatalok fölállí­tását mindkét állam részéről, melyek a ki- és bevitt fogyasztási adóczikkek mennyisége fölött őrködjenek, mint quasi vámhivatalok. A Pesti Napló ennyi önállóságtól megré­mül. Azt állítja, vitatja és bizonyítgatja, hogy ez valóságos közbenső vám, mely tehát a vám­szövetséget fölbontja, sőt még csempészetről is álmodik a Pesti Napló finánczkapaczitása. Ha nem álmodnék, hanem gondolkoznék, más színben látná a világot. Nem állítana dőreségeket czáfolat helyett. Mi a vám? Valamely áruczikknek a ha­táron megadóztatása, úgy hogy az által az állam bizonyos összeg pénzt vesz be, az áru pedig ugyanaz összeggel a fogyasztóra nézve megdrágíttatik, a kereskedő játszván a kincs­tár és a fogyasztó közt az előlegező közvetí­tőt. „Tisztességes vámsorompó“-e hát az olyan, mely valamely árura semmi újabb terhet nem ró, hanem csak bizonyos államok közt, me­lyek vámszövetségben élnek, bizonyos fogyasz­tási adókat a valódi fogyasztás mértéke sze­rint megoszt? Vámnak az ily határszéli eljá­rást csak az esetben lehetne nevezni, ha pl. az Ausztriából bejövő czukor és sör után nem csak az Ausztriában fizetett és a sorompónál restituált adót, hanem azonfelül még valamit kellene az osztrák gyárosnak fizetnie é­s k­i­­vált pedig oly szuperpluszt, me­lyet a magyar sör- vagy czukor­­gyáros nem fizet. Ha ellenben, mint mi proponáltuk, az osztrák gyáros adóját a ha­társzéli állomáson visszakapja s a magyar kincstárnál befizeti, világos, hogy semmi új adót vagy vámot nem fizetett, hanem csak az osztrák kormány restituálta neki a fogyasztási adót oly gyártmányáért, mely Ausztriában nem fogyasztatik el, a magyar kormány pedig beszedte tőle ugyanazon adót oly portékáért, mely Magyarországon fog elfogyasztatni.­­ Ugyanígy jár el Ausztriával szemben Romá­nia vagy Németország is a határszélen, az igaz, azon nevezetes különbséggel, hogy ott a pénzügyőr nem a restituált összeget veszi csak át, se nem csupán a román vagy szász sör­adót veti rá az osztrák sörre, hanem tekintet nélkül az osztrák adókulcsra s rendesen ma­gasabb kulcs szerint, mint mit a belföldi gyá­ros fizet, megrója a tarifa szerint egy új adó­val az idegen gyártmányt. Ez a különbség a határ­vám és a határkontroll között. Ez utób­bit ajánlottuk mi, nem a határvámot. A­mi a csempészetet illeti, mel­lyel a Napló rémíi, arzal az értetlenséggel bajos ko­molyan szóba állni. A Napló — a Reform in­dítványa folytán — már látja a magyar ha­társzélen az új osztrák gyárakat emelkedni, melyek mind a csempészetből élnek, mert a legelső vasútállomásig kocsin fogják szállítani áruikat. Nem ettek bolond gombát az osztrák iparosok, s felelhetnők, hogy minden haszon nélkül csempészkedjenek és kocsin szállítsák áruikat. Hiszen ha a határszélen építik is gyáraikat, a fogyasztási adót az osz­trák kormánynak meg kell fizet­niük s ha csempészve drága kocsikon beszál­lítják áruikat Magyarországba, senki nekik ezt a megfizetett adójukat vissza nem téríti. Ha ezt valamelyik tenné a saját költségei szaporításával, csak az osztrák kormánynak tenne hasznot, nem magának, mert az igaz, hogy a magyar kincstárt kijátszaná, de nem a saját előnyére, hanem az osztrák államkincstár hasznára. Ettől tehát nem kell félni, s a Pesti Napló ne fesse falra az ördögöt, melytől csak maga ijed meg az öreg­ gyermek Napló. E csempészet veszélye csak az esetben állhatna elő, ha a sorompónál a fogyasztási adótárgyak után nemcsak a restituált adót átszállítani, hanem azonfelül a differencziát is kellene megfizetni, mely támadna, ha Ma­gyarországon más adókivetés volna gyakor­latban a szeszre, sörre, czukorra stb., mint Ausztriában. Ma ez az eset nem létezik, de holnap előfordulhat. És midőn mi a finan­­cziális sorompók fölállítását a vámszövet­ségen belül indítványoztuk, ez eshetőségre is gondoltunk. A kiegyezésből nem következik a fo­gyasztási adórendszerek közössége vagy egy­formasága. 1867-ben a politikai és nemzet­­gazdasági körülmények nem engedték, hogy azonnal külön adórendszert stb. alkossunk magunknak; el kellett fogadnunk a vámokat, közvetett adókat, sőt a közvetleneket is úgy , mint voltak. Most itt az ideje ezen változtatni s oly adórendszert állapítani meg, mely — méltányos tekintettel a közös nemzetgazdasági érdekekre — megszüntesse Magyarország gyarmati függését Ausztriától s önálló, a ma­gyar igényeknek és gazdasági alapoknak meg­felelő adórendszert adjon az országnak. A határszéli sorompók olyatén fölállítása, minőt javaslatba hozni bátorkodtunk, egy lé­pés volna­­ az önállósítás felé, egy lépés a dualizmus olyatén­ megvalósítására, minő a ki­egyezésben foglaltatik s a kiegyezés által szán­­dékoltatott. = A hivatalos lap ma a következő két leg­felsőbb kéziratot hozza: Közmunka- és közlekedésügyi magyar minisz­terem előterjesztésére Hieronymi Károlyt, az említett minisztériumban az államtitkári teendőkkel ideiglene­sen megbizott miniszteri tanácsost, ugyanott államtit­kári helyettessé nevezem ki. Kelt Mürzstegben, 1874. évi október hó 16-án. Ferencz József, s. k. Dr. Zichy József, s. k. Magyar belügyminiszterem előterjesztésére gróf Pálffy János, Pozsonymegye főispánját, ezen állásá­tól — buzgó és sikeres szolgálatainak teljes elisme­rése mellett — saját kérelmére — fölmentem. Kelt Mürzstegben, 1874. évi október hó 14-én. Ferencz József, s. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k.­­“ A 153 milliós magyar kölcsön második felének kibocsátásáról ismételten írta több bel- és külföldi lap, hogy az aláírás nem sikerült, a kötvé­nyek legnagyobb részét a Rothschild-konzorczium maga tartotta meg és hogy főleg a Times-nak épen a kibocsátás napján megjelent czikke nagyon kedve­zőtlen hatású volt. Ezzel szemben a P. Ll. hiteles forrásból arról értesül, hogy a kölcsönre közel 300 millió frt jegyeztetett s ebből a túlnyomó rész a lon­doni piaczra esik. A konzorczium összes kötvényeit átengedte a közönségnek s maga számára semmit sem tartott meg. Illetékes helyről a londoni Roth­­schild-czéggel közöltettek a legpontosabb adatok a magyar pénzügyi helyzetről s az ennek javítására irányzott törekvésekről, hogy a nevezett czég a Tímea részakaratú állításaival szemben igaz adatokkal vilá­gosíthassa föl a londoni piac­ot viszonyainkról.­­­ Mint értesülünk, az országgyűlésnek f. hó 24-én történendő egybejöttével mindenekelőtt az államköltségvetés és a pénzügyi tör­vényjavaslatok fognak életbe terjesztetni. E törvényjavaslatok azután a pénzügyi bizottsághoz lévén utasítandók, az idő alatt, míg a pénzügyi bi­zottság tárgyalandja, a még függőben levő néhány törvény, mint az ügyvédi és közjegyzői tör­­v­é­n­y f­o­g az országgyűlés által végleg elintéztetni, s így valószínű, hogy ezek jövő november közepén szentesítve lesznek. A­mi különösen a közjegyzői intézmény életbe­léptetését illeti, miután a törvény szentesítése után a közjegyzői állomások betöltésére hirdetendő pályázat mintegy egy hónapot és ez idő letelte után a kir. tör­vényszékek kinevezési javaslatai — ez utóbbiak tör­vény szerint — 15 napot fognak igénybe venni, re­mélhető, hogy a közjegyzői kinevezések már jövő évi január hóban fognak megtörténni és alig álland valami útjában annak, hogy a közjegyzői intézmény már jövő évi márczius hó 1-én életbe léptettessék. A közjegyzők számának és székhelyeiknek megállapítása iránti javaslatok az összes kir. törvény­székek részéről az igazságügyminiszteriumhoz már felterjesztettek. ” A főrendiház irodája a következő sorok közlésére kért föl bennünket: „A cs. és apostoli kir. felségének f. é. augusztus hó 13-án kelt legmagasabb kir. leiratával az 1872— 1875-iki magyar országgyűlés harmadik ülésszaka f. é. október hó 24-ére megnyitandónak nyilváníttatván a főrendiház f. é. október hó 24-én déli 12 órakor tartja e harmadik ülésszak megnyitó ülését, mivel a főrendiház távollevő tagjai az elnökség által­­ tiszte­lettel értesíttetnek.“­­ A felsőbb bíróságok ügykezelésére vo­natkozólag, mint a Magy. Pol. írja, az igazságügy­­miniszter legújabban egy rendeletet bocsátott ki. E szerint a perkivonatolás, mely miatt az első folyamo­­dású törvényszékek részéről oly sok panasz emelte­tett, egy átalában megszüntettetik; a­ felsőbb bíróságok határozatainak kiadmányozási alakjában változás fog történni, a­mennyiben az eddig szokásban levő hos­­­szadalmas bevezetése az ítéletek és végzéseknek elesik és a fejezet csak a felek neveit s az alsóbb bíróság­nak a revízió tárgyát képező határozata keltét fogja tartalmazni. Ezen szabályrendelet jövő évi január el­sején fog életbe lépni . A Tököly-intézetről az U. Lloyd írja: „Több helybeli lap közölte a hírt, hogy az újvi­déki Bricska Matica, melynek jogában áll az alapítvá­nyi oklevél szerint a Tököly-féle ösztöndíjakat ado­mányozni, az alapítványi levél intézkedése ellenére hat ifjúnak akar ily ösztöndíjakat adományozni, kik a zágrábi egyetemen végzik tanulmányaikat , hogy to­vábbá e társulat már ezelőtt is küldött ösztöndíjaso­kat szláv egyetemekre stb. Ez ügyben hiteles forrás­ból a következő híreket ves­szük : A Tököly-alapít­­ványból eddig csak oly ifjak nyertek ösztöndíjakat, kik Pesten, Bécsben vagy Gráczban végezték tanul­mányaikat, ezek pedig csak nem „szláv“ egyetemek. A­mi pedig a zágrábi egyetemre küldendő hat ösz­töndíjasra vonatkozó önkényes eljárás iránt felhozott vádat illeti, a dolog abból áll, hogy a Srbska Matica az oktatásügyi minisztériumhoz az iránt folyamodott, miszerint engedje meg, hogy a bécsi egyetemen vé­gező két szigorló orvosnövendék a szigorlatokat még ott tehesse le. Ezen kívül a Srbska Matica még azt kérte, hogy a horvát eredetű , már körülbelül két év óta a bécsi egyetemre járó négy joghallgatónak meg­engedtessék, hogy tanulmányaikat ott fejezhessék be, mert miután a magyar nyelvben járatlanok, a pesti előadásokat nem látogathatják. Az első kérelmet a szigorlók iránt a minisztérium teljesítette, a másodi­kat azonban elutasítólag intézte el. Ezek tehát vagy kénytelenek Pestre jönni, vagy az ösztöndíjat veszítik el.­­ Egyúttal meg kell említenünk, hogy a Tököly­­intézetben mindig 18 szerb ifjú nyert helyet, mert a Srbska Matica 18 teljes ösztöndíjon kívül még ugyan­annyi félösztöndíjat is osztott ki, úgy hogy összesen 36 tanuló részesült az alapító jótéteményében. Ha az alapítvány élvezete csupán a pesti egye­temre szorittatik, a Srbska Matica már a rendelkezé­sére álló alapítványi ház helyiségi viszonyainál fogva is kénytelen lesz az ösztöndíjasok­ számát megszorí­tani, a­miből a szerb tanuló ifjúságra hátrány há­ramlik*. Mandici úr félhivatalos lapja igen szerencsétlenül­­ czáfol. A tény az, hogy a Tököly-alapítványt élvezők­nek Budapesten kell iskolába járni. Ha a Tököly­­intézetben csak 18 fér el, ebből nem az következik, hogy másik 18 Bécsben járjon iskolába, hanem hogy Budapesten keressen magának szállást. Arra, hogy az U. Lloyd a múlt visszaéléseit megerősíti, nem is te­szünk megjegyzést, de követelnünk kell, hogy ebben a dologban a kormány külömb rendet csináljon, mint milyen eddig volt és most is van. = A zságrábi egyetem megnyitó ünnepe véget ért. Odavaló tudósítónk egész tárgyilagossággal írta le részleteit. Mi, kik a horvát kormány politiká­jával éles oppozíczióban vagyunk, másokra véltük ezúttal hagyhatni a rekriminácziókat. Tudtuk, hogy el nem maradhatnak. Hisz sok magyar ember sietett le e furcsa „testvérek” ünnepére, s ott a maga két szemével láthatta, mely szellem uralkodik jelenleg e testvérek körében. Az oda járt vendégek hazajöttek ,s és Íme a mit vártunk, meg is jött a P. Napló mai esti lapjában, melyben a következőket olvassuk: Az ünnepélyek a szláv testvériségi ünnep jel­legével bírtak és főhősük a délszláv mozgalom egyik A REFORM TARCZAJA. Angol vasúti törvényhozás. — Az 1872. ülésszak. — [Mutató György Endre miniszteri fogalmazó jelenté­séből az angol vasúti törvényhozásról. Megjelent hat füzet­ben a közlekedési minisztérium kiadásában.] Május 6 án Walker kérdésére Fortescue azt válaszolta az alsóházban, hogy egy esetben csakugyan megtörtént, hogy a másodosztályú kocsikban egy alagút alatt nem volt világosság, hanem arra nincs semmi törvény, és így a kormány nem tehet semmit. A­mi a kalauzok és az utazó közönség között illeti a közlekedést : Fortescue június 13-án Palmer kérdésére azt válaszolta, hogy a zsinegrendszer, Tyler kapitány jelentése folytán, vizsgálat alá vétetett, s úgy tapasztaltatott, hogy az nem kielégítő. A villa­nyos távirdai közlekedés lesz valószínűleg a legjobb. Azonban a Board of Tradenek nincs joga parancsolni valamit a vasúttársaságoknak. Legfölebb annyit tehet, hogy azon helybenhagyást, a­mit eddig adott, vissza­vonhatja a jelen rendszertől és felhívhatja a vasút­társaságokat arra, hogy azt valami más kielégítővel helyettesítsék. A lordok házában május 6-án lord Buckhurst indítványozta egy kimutatás kérését a távirdai block­­rendszerről, a­mennyire az elfogadtatott a vasutakon. A bizottság s a Board of Trade ajánlja azt, miután ezen az uton a vonatok közt a tér föl volna tartható, s érdemes megjegyezni, hogy azon 61 szerencsétlen­ségből, a­mely egymás után következő vonatok össze­ütközéséből származott, 36 többé-kevésbé annak tulaj­donítható, hogy a vonatok közt nem volt meg a kellő térköz. E tekintetben idézi Tyler kapitány jelentését. A­hol a blockrendszer elfogadtatott , a szerencsétlen­ségek száma lényegesen csökkent Kéri a jelentést kérő indítvány elfogadását, a­mi el is fogadtatott egy­hangúlag. Dodson kérdésére június 17-én Fortescue azt válaszolta, hogy a ház márczius 22-iki határozata ér­telmében a magán billi törvényhozás egész rendszerét tanácskozása tárgyává tette. Ugyanazon hó 13-án Powell határozati javaslata tárgyaltatott. Az indítványozó azon panaszkodik, hogy az egyes városok közönségei egymás után jönnek a parlamenthez, s magukat kivétetik a közönséges tör­vények nyomása alól. Ebből következik az, hogy né­mely városban 40—60 ily törvény van. Ezen helyi törvények számát kellene lejebb és lejebb szorítani, miután nagy egyenlőtlenséget okoznak az egyes ipar­ágak előnyére vagy hátrányára, e mellett nagy költ­ségek és feneketlen rendetlenség forrásai. A javaslat azonban érdemlegesen nem tárgyaltatott ez alkalom­mal, Bent indítványára a vita elnapoltatván fölötte.­­^ris 16 án Bright Jakab kérdésére azt vála­szolta Fortescue, hogy a vasutak megvétele iránt a Board of Tradenek bemutatott egy bizonyos jelentés ki fog adatni a vasúti egybeolvadásról jelentést készítő bizottságnak. A lordoknál márczius 21-én ülanricarde marquis indítványozta, hogy tétessék a ház elé mindazon össze­köttetések és levelezések másolata, a­mely a kormány bármely osztálya és az Irlandi nagy esküdtszékek közt az irlandi vasutak megvétele és egybeolvadása tárgyában változott; és tétessék a parliament elé azon eredmény, a­mely Tyler kapitány által az izlandi vas­utak értékének megtudásában eléretett. Aznap azon­ban elnapoltatott. Ápril 12-én került a dolog újólag tárgyalás alá. Clamb­arde­marquis szerint kézzelfoghatólag nagy ér­dektelenséget tanúsított ez ügyben. Az izlandi vasutak nem a verseny kedvéért épültek, s most, hogy egybe­olvadtak, nem a közönség kényelmére olvadtak együvé. A bizottságok mindig ajánlották, hogy máskép kell bánni az izlandi vasúttal, mint az angollal. S most is, a vasúti egybeolvadási bizottságban csak a Board of Trade elnöke az egyedüli izlandi. Ott fölötte kis vona­lak vannak, és ezek közt sincs semmi összhang. Tyler kapitány adatokat szerzett ez ügyben, s azóta az iz­landi vasutak részvényei folyvást ingadoznak. Az állami megvétel már 1838-ban gáncsoltatott az izlandi vasutakra nézve, s ámbár 1867-ben biztosok határozr­ták meg annak értékét s tettek jelentést , azóta nem történt semmi sem. Cowper gróf felelete az, hogy igenis volt több­­nemű közlekedés ez ügyben az izlandi nagy esküdt­székek és a kormány közt; ezek azonban nagyobbára az egyes egybeolvadási tervezetek tárgyában. Ezek az egybeolvadási bizottság rendelkezése alá bocsát­tattak. — Tyler kapitány véletlenül lévén Izlandban, kérte, hogy hatalmaztassék föl ily adatokat is gyűj­teni; ő ezt megtette, de magánczélból, s jelentést nem is adott róla; nem is kértek tőle. Brandon gróf kéri a kormányt, hogy tegyen, — bármit — csak legalább határozzon az ügyben. A magán billi törvény­^hozás tárgyában márczius 21-én Price kérdésére Dodson azt felelte, hogy javas­latait tárgyaltatni fogja , és Dodson kérdésére ápril 25-én Fortescue, hogy gonddal fogja kezelni a kérdést. A vita lényege azonban márczius 15. és 22-én volt. Márczius 15-én ugyanis Dodson, a bizottságok elnöke, a magán törvényhozást illetőleg négy javas­latot terjesztett elő. Nem akar kiterjeszkedni a magán billi törvényhozás hiányaira, melyeket úgyis ismer mindenki. A bizottságoknak gyakran kell ítélni fölötte súlyos magán- és közérdek fölött. A magán billi bizott­ságok tagjai nagy szorgalmat, gyakran nagy képzett­séget, és mindig nagy becsületet fejtettek ki. Azon­ban kevesen szánták reá magukat, s így megesett gyakran, hogy a bíróság gyengébb volt a feleknél. Ehhez járult, hogy egy időben történtek ez ügyek, egyszerre ülésezvén a bizottságok, s így nagy hiány volt emberekben. E mellett egyugyanazon dolog is­métlődik mindkét házban, pedig ugyanazon tárgy fölött ugyanazon érvek alapján csak egy bíróság lett. Ezt ajánlotta a két ház együttes bizottsága 1869-ben. Csak lord Redesdale ellenezte ezt, míg sir George Grey, Disraeli, Bonverio, Walpole, Patten, lord Gran­ville, lord Halifax, lord Eversley, lord Salisbury és lord Derby elfogadták. Ha e bizottság mindkét ház­nak 3—3 tagjából állana , nagy könnyebbség volna. E reform azonban tovább is vihető. Az érdekelt felek nagy hasznára a válóperek, választási petícziók és más tárgyakra vonatkozó dolgokat a ház bizott­ságai helyett most a bíróságok végzik el, a­mit a vizs­gálatra nézve itt is el lehetne fogadni, csak a döntés révén az övé. A magán britek esetében ugyanis leg­többször a képviselők szerepe most nem törvényhozói, de bírói. Az utolsó negyedszázadban a közmunkák és részvénytársaságok tekintetében nagyot változott a közvélemény. Hajdan a versenyző társaságok ellensé­gekül tekinttettek, míg most 10 eset közül 9-ben szö­vetségesekül nézetnek. így van ez a gáz- és vízmű­vekre nézve. Vannak ugyan természetesen oly esetek is, a­melyek fontos politikai kérdéseket foglalnak maguk­ban. Ily esetekben szükséges a ház tekintélyére való hivatkozás. Egyes esetekben a bíróság is ítélhetne, így például a társaságok egymás közti pereiben, a munkák kiépítése stb. iránt. Föntartaná azonban a jogot a parlamentnek, hogy minden ily ideiglenesen kiadott rendelet a törvényhozás elé terjesztessék. Azon összegek, melyek jelenleg fizettetnek a magán britek részéről, évenkint 45,000 — 50,000 font sterling minim­umtől 130,000—140,000 font sterling maximumig emelkednek. Ez összegből derék bíróságot lehetne lé­tesíteni. E bíróság szükség esetén vidéken is ítélne. A jelen ülésszakban van 40—60 ellenzett magán bill, erre kell 8—16 bizottság. Az ő javaslata értelmében húsz képviselő eléggé megfelelhetne ennek. Oly ese­tekben, ha a házra történnék hivatkozás, a döntvény indokai is adatnának. Izlandra nézve a Lord Lieutenant vagy a fő­titkár ad ki most is tanácsülésekből ideiglenes rende­leteket lóvasutak építésére. Az utolsó fölfolyamodás ez esetben is föntartatnék a háznak, mely választott bizottság utján határozna. A ház közkötelmei folyvást szaporodnak, és szaporodni fognak ezután is. E mellett már most köz­ügyek tekintetében is küldetnek ki választott bizott­ságok, és ezek is sok időt vesznek igénybe. Most 180—250 képviselő van a magán balekkel elfoglalva. Az általa elmondottak nem újak; lord Grey, lord Salisbury, Lowe, sir Erskine May s mások javasol­ták ezeket. De minden év hoz újabb tapasztalatokat a magán billi törvényhozás jelenleg ki nem elégítő voltára. Kéri a házat, fontolja meg a dolgot, mert meg­érdemli , de ne küldje bizottsághoz. Az felesleges, volt már bizottság elégí­­tettek is azok vizsgálato­kat, kihallgattak sok tanút, s jelentései ott hevernek porosan a könyvtárban. Javaslatai, melyeket elfoga­dásra ajánl, a következők: 1. Ezen ház véleménye szerint, a magán tör­vényhozás rendszere ő­felsége kormányának figyel­mét igényli és reformra vár. 2. Helyes volna, a­mennyire lehetséges, a helyi és személyes biitekre való ideiglenes rendeletek rend­szerét kiterjeszteni. 3. Ez ideiglenes rendeletek mind Anglia, mind Skóczia, mind Izlandban egy állandó bírói jellegű törvényszék.Ehez való folyamodásrajadatnak ki,s a­mely előtt mind a kérelmezők, mind az ellenzők nyilváno­san hallgattatnak meg, és a­melynek döntvényei a parliament megerősítése alá vannak vetve. 4. Ha a parliament bármelyik háza megengedi bármely ideiglenes rendelet iránt kelt ily bírói jellegű határozat ellen a felfolyamodást, ez egy parliamenti székhez tétetik át, a mely az 1869-ki a lordok és alsóház bizottsága értelmében a mindkét ház tagjaiból össz­eállított módon alakíttatik. Gregory átalában helyesli ugyan a javaslatot, azonban némi megjegyzései mégis vannak. Ghajtja, hogy a parliament ne csak egybeolvadások, üzleti egyességek és más esetekben tartsa fen hatalmát, ha­nem más esetekben is. Ő nem helyesli a két ház ve­gyes bizottságát. Sok előny származik abból, hogy ugyanazon tárgy fölött egyszerre két bizottság műkö­dik. Emlékeztet a South Eastern, másfelől a Brighton 8 végül a Chatham and Dover közt tervezi egybeol­vadási bilire, a­mely az alsóházban keresztülment. Szerencsére azonban hátrányait a másik ház bizottsá­ga fölfedezte. A­mi a bizottság szerkezetét illeti: ő nem csupán az ügyvédekre óhajt tekintettel lenni, hanem a mérnökökre, vasúti igazgatókra és más gya­korlati férfiakra is. Bouverie szerint nem lehet most az érdemébe bocsátkozni, csak azt jegyzi meg, hogy az állandó bíróságok kötve volnának egyszer kimondott véle­ményeikhez, míg a jelenlegi bizottságok mindig azt teszik, a­mit a körülményekhez képest leghelyesebb­nek vélnek. Ez kétségkívül nagy előny bennük. A vita elnapolását kéri, hogy a ház gondolkodjék a tárgy fölött. Patten szerint is elérkezett az idő a reorganizá­­czióra. Az utolsó néhány év alatt fölötte megnőtt a nehézség a magánügyi bizottságok alakításában, mi­után a tárgyalások hosszú időre nyúlnak és a képvise­lők — az éj nagy részét az ülésben töltvén, — nem igen lehetnek hajlandók korán reggel jönni a magán billi bizottságokba. Elnapolást indítványoz. Sclatter-Boock óhajtaná, ha az összes magán billi törvényhozás két részre szakadna, helyi és vasúti billekre. A helyi bilieket elláthatnák a negyedévi gyű­léseken a helyhatóságok ; a vasutakat azonban a par­liament nehezen bocsáthatná ki kezéből. Fortescue a kormány köszönetét fejezi ki a ja­vaslat iránt, s kész a Board of Trade e tárgyú nézeteit elmondani. Mindenesetre óhajtja azonban, hogy több idő adassék. Erre egy hétre elnapoltatott a vita. Márczius 22-én Leeman nyitotta meg, a­ki óhajtja, hogy a vita elnapoltassék. Sajnálja, hogy a háznak nem hagyatott elég idő megfontolására a javaslatnak, a­melynek czélja az egész eddigi törvényhozást a magán britekre nézve fölforgatni. Jelenleg csupán állandó bizottság volna, mely tényleg cupán két emberből állana. Az eddigi rendszernek voltak hibái is, de kétségkívül előnyei is. Ha az eddigi alsóházi házszabályi bizottság, a kiválogatási vegyes, és az házszabályi lord bizottság helyére a javaslat szerint csupán egy vegyes bizott­ságot állítanának , sokkal helyesebb volna az eljárás. 1869-ben volt ez ügyben egy vegyes bizottság és Sir Erskine May, mint tanú oda nyilatkozott, hogy egy külső törvényszék állittassék föl; a bizottság azt ja­vasolta, hogy mindegyik ház 3—3 tagjából képeztes­­sék egy vegyes bizottság. — Mért nem ’ tesittetett ez ? o nem pártolja a csupa ügyvédi bi' ságot, mert oda műszaki ismeret is kell. Az" pártolja, hogy a törvényszék döntvényei vé"

Next