Reform, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)
1874-10-22 / 290. szám
£ 90. szám. Előfizetési feltételek: Siaddhivatfl: Belvárost, Iilpot-ntc*« »• *• I* emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (hirdetmények, előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok) a kiadóhivatalhoz intézendők.REFORM Vidékre póstéin vagy helyben házhoz hordva : Égés» évre hátból hordva . 24 frt Fél évre 12 frt Negyed étre.........................6 frt Egy hóra...............................2 frt V. évfolyam. Szerkesztői iroda: Belváros, Csipót-utca 2. se. a. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Beküldött kéziratok egy hétig őriztetnek. Azontúl minden kiadásra nem szánt kézirat megsemmisittetik. Arra, hogy kéziratokat visszaküldjön, a szerkesztőség nem vállalkozhatik semminő esetben. Előfizetés ,„REFORM” politikai és közgazdasági napilapra. — 1874. V. évfolyam. — Egy hóra ..... 12 frt. Három hóra....................................6 frt. Hat hóra..................................12 frt. Az előfizetési pénzek beküldésére legczélszerübb a postai utalványlapokat használni. A ,REFORM" kiadóhivatala Belvároa, Lipót utala 2-ik u. a. I. emelet. Csütörtök, október 22. 187á. Budapest, október 21. Nehéz megmondani, mi terhesebb, lesz ügyet védelmezni, vagy a bárgyúsággal vitatkozni? A Pesti Naplónak jutott az első föladat, midőn megbukott tervét a fogyasztási adónemek közösitése tárgyában az összes magyar és osztrák sajtó ellen védeni iparkodik, — pour sauver Thonneur du drapeau; — nekünk kellemetlen kötelességünk a másik, czáfolni tisztelt laptársunk üres és hamis állitásait, melyekkel nagy zajt csap maga körül, mint a malom, melynek garatjából kifogyott a búza. Egymaga valamennyi ellen — tisztelet a hősiségnek — a Napló a fogyasztási adók közös egyesítése mellett kardoskodik. Argumentumai közül egyetlenegy áll, hogy t. i. a mostani rendszer sok millióra rugó kárral jár évenkint Magyarországra s e jogtalan veszteség legalább is tetemesen kisebb lenne, ha gvóta-arány szerint osztatnának föl, e jövedelmek a közös kiadások fedezésére fordittatván. Ez állitást nem tagadja senki, de valódi argumentumot csak az esetben látnánk benne, ha a megoldás más módja nem volna képzelhető s Magyarországnak csak a közt volna választása : vagy eltűrni továbbra is a vámszövetségből jelen alkalmazásában rá háramló károkat, vagy pedig pénzérdekeink megóvására közössé tenni a fogyasztási adónemeket. Minthogy azonban ez alternatíva nem áll, mert máskép is lehet segíteni a dolgon, a Pesti Napló okoskodása is összeroskad. Azt vitatja a nevezett lap, hogy a fogyasztási adók jövedelmének „vám módjára a közös fedezetre fordítása által nem lesz sem a delegácziónak, sem a közös minisztériumnak legcsekélyebb befolyása az indirekt adóknak sem megszavazására, sem kezelésére. Csodálatos jóhiszeműség! Ráállni a sima lejtőre s azt mondani „nem fogok rajta lecsúszni“, produkcziónak megjárja akrobaták közt, de állambölcseségnek nem árulható, mert ki politikában biztosan haladni akar, annak biztos alap kell mindenekelőtt lábai alatt. Ha bizonyos jövedelmi ágakat — adókat — a közös költségek fedezetére utalványozunk s qvóta-arányban megosztunk, ebből az élet praxisa kifejti azt, hogy sem mi magyarok, sem az osztrákok semmiféle egyoldalú intézkedést ez adók kivetése, beszedése, kiadása és leszámolása iránt nem tehetünk, s minthogy közös ügyeink elintézésére a hivatott közegek a közös minisztérium és a delegáczió, ha valamely ügy közösíttetik, az ellenőrzés, a törvényhozás, az intézkedés joga is át fog származni a közös intézményekre. Mi a logikát nem akarjuk Magyarország ellen provokálni s hazánk jogaival nem szeretünk experimentálni, ezért igenis veszélyesnek találjuk a Napló propoziczióit. Ha a kormány azok tanácsa szerint cselekednék s az osztrák kormánynak ez adók közösítését proponálná: a bécsi kormány — mert Ausztriára nézve a jelen rendszer minden módosítása nagyon hátrányos — ellenezni fogná a módosítást; bizonyosnak vehető azonban, hogy ha rááll, nem állna meg a félúton, mint a Pesti Napló, hanem az egész fogyasztási adókérdést a régi czentralisztikus értelemben fogná föl s kívánná politikailag kiaknázni. Hisz semmi jobban Ausztria számára a politikai és nemzetgazdasági fölényt nem biztosíthatná, mintha a vámokkal együtt a fogyasztási adók is közösíthetnének. Íme, hogy örülnek a bécsi lapok, hogy Magyarország legtekintélyesebb lapja proponálja e fontos kérdésben a dualizmus helyébe a reichseibeitet, a „birodalmi adót.“ Mi nem akarván a lejtőn tánczolni, egészen másutt kerestük a fogyasztási adók kérdésében a megoldást, mint a Pesti Napló, s nem a közös ügy, hanem a dualizmus elvében véltük és véljük föltalálhatni az orvoslás kulcsát. Ez esetben a dualizmus az ország jogalapja, mert senki se állítja, hogy a fogyasztási adók közös ügyet képeznek, ellenben a Napló propozicziói a jogalap ellen vétenek s uj jogalapot keresnek. Még pedig oly alapot, mely pénzügyi szempontból is resz, mert a fogyasztási adók logikája az, hogy ki mit fogyaszt, az után fizet, nem pedig a qvóta, melynek alapelve más, t. i. az, hogy amelyik államnak mi a jövedelme, az arányban járul a közös kiadásokhoz. A Napló tehát hibás mértékkel mér, midőn a fogyasztási adók jövedelmére a qvótát kívánja alkalmaztatni s úgy tesz, mintha rőíjel akarná kiosztani a babot. A helyes utat mi jelöltük meg, midőn a követendő eljárás alapelveül ama tételt fogadtuk el, hogy minden ország fizesse fogyasztási adóját a maga kicstárába s ezért a feladat csak az: lehető pontosan kitudni, melyik ország mennyit fogyaszt s e végből pénzügyi ellenőrzés alá vetni és megosztani a két állam fogyasztását. E végből indítványoztuk a vasutaknál és a Dunán a határállomásokon ellenőrző és leszámoló pénzügyi hivatalok fölállítását mindkét állam részéről, melyek a ki- és bevitt fogyasztási adóczikkek mennyisége fölött őrködjenek, mint quasi vámhivatalok. A Pesti Napló ennyi önállóságtól megrémül. Azt állítja, vitatja és bizonyítgatja, hogy ez valóságos közbenső vám, mely tehát a vámszövetséget fölbontja, sőt még csempészetről is álmodik a Pesti Napló finánczkapaczitása. Ha nem álmodnék, hanem gondolkoznék, más színben látná a világot. Nem állítana dőreségeket czáfolat helyett. Mi a vám? Valamely áruczikknek a határon megadóztatása, úgy hogy az által az állam bizonyos összeg pénzt vesz be, az áru pedig ugyanaz összeggel a fogyasztóra nézve megdrágíttatik, a kereskedő játszván a kincstár és a fogyasztó közt az előlegező közvetítőt. „Tisztességes vámsorompó“-e hát az olyan, mely valamely árura semmi újabb terhet nem ró, hanem csak bizonyos államok közt, melyek vámszövetségben élnek, bizonyos fogyasztási adókat a valódi fogyasztás mértéke szerint megoszt? Vámnak az ily határszéli eljárást csak az esetben lehetne nevezni, ha pl. az Ausztriából bejövő czukor és sör után nem csak az Ausztriában fizetett és a sorompónál restituált adót, hanem azonfelül még valamit kellene az osztrák gyárosnak fizetnie és kivált pedig oly szuperpluszt, melyet a magyar sör- vagy czukorgyáros nem fizet. Ha ellenben, mint mi proponáltuk, az osztrák gyáros adóját a határszéli állomáson visszakapja s a magyar kincstárnál befizeti, világos, hogy semmi új adót vagy vámot nem fizetett, hanem csak az osztrák kormány restituálta neki a fogyasztási adót oly gyártmányáért, mely Ausztriában nem fogyasztatik el, a magyar kormány pedig beszedte tőle ugyanazon adót oly portékáért, mely Magyarországon fog elfogyasztatni. Ugyanígy jár el Ausztriával szemben Románia vagy Németország is a határszélen, az igaz, azon nevezetes különbséggel, hogy ott a pénzügyőr nem a restituált összeget veszi csak át, se nem csupán a román vagy szász söradót veti rá az osztrák sörre, hanem tekintet nélkül az osztrák adókulcsra s rendesen magasabb kulcs szerint, mint mit a belföldi gyáros fizet, megrója a tarifa szerint egy új adóval az idegen gyártmányt. Ez a különbség a határvám és a határkontroll között. Ez utóbbit ajánlottuk mi, nem a határvámot. Ami a csempészetet illeti, mellyel a Napló rémíi, arzal az értetlenséggel bajos komolyan szóba állni. A Napló — a Reform indítványa folytán — már látja a magyar határszélen az új osztrák gyárakat emelkedni, melyek mind a csempészetből élnek, mert a legelső vasútállomásig kocsin fogják szállítani áruikat. Nem ettek bolond gombát az osztrák iparosok, s felelhetnők, hogy minden haszon nélkül csempészkedjenek és kocsin szállítsák áruikat. Hiszen ha a határszélen építik is gyáraikat, a fogyasztási adót az osztrák kormánynak meg kell fizetniük s ha csempészve drága kocsikon beszállítják áruikat Magyarországba, senki nekik ezt a megfizetett adójukat vissza nem téríti. Ha ezt valamelyik tenné a saját költségei szaporításával, csak az osztrák kormánynak tenne hasznot, nem magának, mert az igaz, hogy a magyar kincstárt kijátszaná, de nem a saját előnyére, hanem az osztrák államkincstár hasznára. Ettől tehát nem kell félni, s a Pesti Napló ne fesse falra az ördögöt, melytől csak maga ijed meg az öreg gyermek Napló. E csempészet veszélye csak az esetben állhatna elő, ha a sorompónál a fogyasztási adótárgyak után nemcsak a restituált adót átszállítani, hanem azonfelül a differencziát is kellene megfizetni, mely támadna, ha Magyarországon más adókivetés volna gyakorlatban a szeszre, sörre, czukorra stb., mint Ausztriában. Ma ez az eset nem létezik, de holnap előfordulhat. És midőn mi a financziális sorompók fölállítását a vámszövetségen belül indítványoztuk, ez eshetőségre is gondoltunk. A kiegyezésből nem következik a fogyasztási adórendszerek közössége vagy egyformasága. 1867-ben a politikai és nemzetgazdasági körülmények nem engedték, hogy azonnal külön adórendszert stb. alkossunk magunknak; el kellett fogadnunk a vámokat, közvetett adókat, sőt a közvetleneket is úgy , mint voltak. Most itt az ideje ezen változtatni s oly adórendszert állapítani meg, mely — méltányos tekintettel a közös nemzetgazdasági érdekekre — megszüntesse Magyarország gyarmati függését Ausztriától s önálló, a magyar igényeknek és gazdasági alapoknak megfelelő adórendszert adjon az országnak. A határszéli sorompók olyatén fölállítása, minőt javaslatba hozni bátorkodtunk, egy lépés volna az önállósítás felé, egy lépés a dualizmus olyatén megvalósítására, minő a kiegyezésben foglaltatik s a kiegyezés által szándékoltatott. = A hivatalos lap ma a következő két legfelsőbb kéziratot hozza: Közmunka- és közlekedésügyi magyar miniszterem előterjesztésére Hieronymi Károlyt, az említett minisztériumban az államtitkári teendőkkel ideiglenesen megbizott miniszteri tanácsost, ugyanott államtitkári helyettessé nevezem ki. Kelt Mürzstegben, 1874. évi október hó 16-án. Ferencz József, s. k. Dr. Zichy József, s. k. Magyar belügyminiszterem előterjesztésére gróf Pálffy János, Pozsonymegye főispánját, ezen állásától — buzgó és sikeres szolgálatainak teljes elismerése mellett — saját kérelmére — fölmentem. Kelt Mürzstegben, 1874. évi október hó 14-én. Ferencz József, s. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k.“ A 153 milliós magyar kölcsön második felének kibocsátásáról ismételten írta több bel- és külföldi lap, hogy az aláírás nem sikerült, a kötvények legnagyobb részét a Rothschild-konzorczium maga tartotta meg és hogy főleg a Times-nak épen a kibocsátás napján megjelent czikke nagyon kedvezőtlen hatású volt. Ezzel szemben a P. Ll. hiteles forrásból arról értesül, hogy a kölcsönre közel 300 millió frt jegyeztetett s ebből a túlnyomó rész a londoni piaczra esik. A konzorczium összes kötvényeit átengedte a közönségnek s maga számára semmit sem tartott meg. Illetékes helyről a londoni Rothschild-czéggel közöltettek a legpontosabb adatok a magyar pénzügyi helyzetről s az ennek javítására irányzott törekvésekről, hogy a nevezett czég a Tímea részakaratú állításaival szemben igaz adatokkal világosíthassa föl a londoni piacot viszonyainkról. Mint értesülünk, az országgyűlésnek f. hó 24-én történendő egybejöttével mindenekelőtt az államköltségvetés és a pénzügyi törvényjavaslatok fognak életbe terjesztetni. E törvényjavaslatok azután a pénzügyi bizottsághoz lévén utasítandók, az idő alatt, míg a pénzügyi bizottság tárgyalandja, a még függőben levő néhány törvény, mint az ügyvédi és közjegyzői törvény fog az országgyűlés által végleg elintéztetni, s így valószínű, hogy ezek jövő november közepén szentesítve lesznek. Ami különösen a közjegyzői intézmény életbeléptetését illeti, miután a törvény szentesítése után a közjegyzői állomások betöltésére hirdetendő pályázat mintegy egy hónapot és ez idő letelte után a kir. törvényszékek kinevezési javaslatai — ez utóbbiak törvény szerint — 15 napot fognak igénybe venni, remélhető, hogy a közjegyzői kinevezések már jövő évi január hóban fognak megtörténni és alig álland valami útjában annak, hogy a közjegyzői intézmény már jövő évi márczius hó 1-én életbe léptettessék. A közjegyzők számának és székhelyeiknek megállapítása iránti javaslatok az összes kir. törvényszékek részéről az igazságügyminiszteriumhoz már felterjesztettek. ” A főrendiház irodája a következő sorok közlésére kért föl bennünket: „A cs. és apostoli kir. felségének f. é. augusztus hó 13-án kelt legmagasabb kir. leiratával az 1872— 1875-iki magyar országgyűlés harmadik ülésszaka f. é. október hó 24-ére megnyitandónak nyilváníttatván a főrendiház f. é. október hó 24-én déli 12 órakor tartja e harmadik ülésszak megnyitó ülését, mivel a főrendiház távollevő tagjai az elnökség által tisztelettel értesíttetnek.“ A felsőbb bíróságok ügykezelésére vonatkozólag, mint a Magy. Pol. írja, az igazságügyminiszter legújabban egy rendeletet bocsátott ki. E szerint a perkivonatolás, mely miatt az első folyamodású törvényszékek részéről oly sok panasz emeltetett, egy átalában megszüntettetik; a felsőbb bíróságok határozatainak kiadmányozási alakjában változás fog történni, amennyiben az eddig szokásban levő hosszadalmas bevezetése az ítéletek és végzéseknek elesik és a fejezet csak a felek neveit s az alsóbb bíróságnak a revízió tárgyát képező határozata keltét fogja tartalmazni. Ezen szabályrendelet jövő évi január elsején fog életbe lépni . A Tököly-intézetről az U. Lloyd írja: „Több helybeli lap közölte a hírt, hogy az újvidéki Bricska Matica, melynek jogában áll az alapítványi oklevél szerint a Tököly-féle ösztöndíjakat adományozni, az alapítványi levél intézkedése ellenére hat ifjúnak akar ily ösztöndíjakat adományozni, kik a zágrábi egyetemen végzik tanulmányaikat , hogy továbbá e társulat már ezelőtt is küldött ösztöndíjasokat szláv egyetemekre stb. Ez ügyben hiteles forrásból a következő híreket vesszük : A Tököly-alapítványból eddig csak oly ifjak nyertek ösztöndíjakat, kik Pesten, Bécsben vagy Gráczban végezték tanulmányaikat, ezek pedig csak nem „szláv“ egyetemek. Ami pedig a zágrábi egyetemre küldendő hat ösztöndíjasra vonatkozó önkényes eljárás iránt felhozott vádat illeti, a dolog abból áll, hogy a Srbska Matica az oktatásügyi minisztériumhoz az iránt folyamodott, miszerint engedje meg, hogy a bécsi egyetemen végező két szigorló orvosnövendék a szigorlatokat még ott tehesse le. Ezen kívül a Srbska Matica még azt kérte, hogy a horvát eredetű , már körülbelül két év óta a bécsi egyetemre járó négy joghallgatónak megengedtessék, hogy tanulmányaikat ott fejezhessék be, mert miután a magyar nyelvben járatlanok, a pesti előadásokat nem látogathatják. Az első kérelmet a szigorlók iránt a minisztérium teljesítette, a másodikat azonban elutasítólag intézte el. Ezek tehát vagy kénytelenek Pestre jönni, vagy az ösztöndíjat veszítik el. Egyúttal meg kell említenünk, hogy a Tökölyintézetben mindig 18 szerb ifjú nyert helyet, mert a Srbska Matica 18 teljes ösztöndíjon kívül még ugyanannyi félösztöndíjat is osztott ki, úgy hogy összesen 36 tanuló részesült az alapító jótéteményében. Ha az alapítvány élvezete csupán a pesti egyetemre szorittatik, a Srbska Matica már a rendelkezésére álló alapítványi ház helyiségi viszonyainál fogva is kénytelen lesz az ösztöndíjasok számát megszorítani, amiből a szerb tanuló ifjúságra hátrány háramlik*. Mandici úr félhivatalos lapja igen szerencsétlenül czáfol. A tény az, hogy a Tököly-alapítványt élvezőknek Budapesten kell iskolába járni. Ha a Tökölyintézetben csak 18 fér el, ebből nem az következik, hogy másik 18 Bécsben járjon iskolába, hanem hogy Budapesten keressen magának szállást. Arra, hogy az U. Lloyd a múlt visszaéléseit megerősíti, nem is teszünk megjegyzést, de követelnünk kell, hogy ebben a dologban a kormány külömb rendet csináljon, mint milyen eddig volt és most is van. = A zságrábi egyetem megnyitó ünnepe véget ért. Odavaló tudósítónk egész tárgyilagossággal írta le részleteit. Mi, kik a horvát kormány politikájával éles oppozíczióban vagyunk, másokra véltük ezúttal hagyhatni a rekriminácziókat. Tudtuk, hogy el nem maradhatnak. Hisz sok magyar ember sietett le e furcsa „testvérek” ünnepére, s ott a maga két szemével láthatta, mely szellem uralkodik jelenleg e testvérek körében. Az oda járt vendégek hazajöttek ,s és Íme a mit vártunk, meg is jött a P. Napló mai esti lapjában, melyben a következőket olvassuk: Az ünnepélyek a szláv testvériségi ünnep jellegével bírtak és főhősük a délszláv mozgalom egyik A REFORM TARCZAJA. Angol vasúti törvényhozás. — Az 1872. ülésszak. — [Mutató György Endre miniszteri fogalmazó jelentéséből az angol vasúti törvényhozásról. Megjelent hat füzetben a közlekedési minisztérium kiadásában.] Május 6 án Walker kérdésére Fortescue azt válaszolta az alsóházban, hogy egy esetben csakugyan megtörtént, hogy a másodosztályú kocsikban egy alagút alatt nem volt világosság, hanem arra nincs semmi törvény, és így a kormány nem tehet semmit. Ami a kalauzok és az utazó közönség között illeti a közlekedést : Fortescue június 13-án Palmer kérdésére azt válaszolta, hogy a zsinegrendszer, Tyler kapitány jelentése folytán, vizsgálat alá vétetett, s úgy tapasztaltatott, hogy az nem kielégítő. A villanyos távirdai közlekedés lesz valószínűleg a legjobb. Azonban a Board of Tradenek nincs joga parancsolni valamit a vasúttársaságoknak. Legfölebb annyit tehet, hogy azon helybenhagyást, amit eddig adott, visszavonhatja a jelen rendszertől és felhívhatja a vasúttársaságokat arra, hogy azt valami más kielégítővel helyettesítsék. A lordok házában május 6-án lord Buckhurst indítványozta egy kimutatás kérését a távirdai blockrendszerről, amennyire az elfogadtatott a vasutakon. A bizottság s a Board of Trade ajánlja azt, miután ezen az uton a vonatok közt a tér föl volna tartható, s érdemes megjegyezni, hogy azon 61 szerencsétlenségből, amely egymás után következő vonatok összeütközéséből származott, 36 többé-kevésbé annak tulajdonítható, hogy a vonatok közt nem volt meg a kellő térköz. E tekintetben idézi Tyler kapitány jelentését. Ahol a blockrendszer elfogadtatott , a szerencsétlenségek száma lényegesen csökkent Kéri a jelentést kérő indítvány elfogadását, ami el is fogadtatott egyhangúlag. Dodson kérdésére június 17-én Fortescue azt válaszolta, hogy a ház márczius 22-iki határozata értelmében a magán billi törvényhozás egész rendszerét tanácskozása tárgyává tette. Ugyanazon hó 13-án Powell határozati javaslata tárgyaltatott. Az indítványozó azon panaszkodik, hogy az egyes városok közönségei egymás után jönnek a parlamenthez, s magukat kivétetik a közönséges törvények nyomása alól. Ebből következik az, hogy némely városban 40—60 ily törvény van. Ezen helyi törvények számát kellene lejebb és lejebb szorítani, miután nagy egyenlőtlenséget okoznak az egyes iparágak előnyére vagy hátrányára, e mellett nagy költségek és feneketlen rendetlenség forrásai. A javaslat azonban érdemlegesen nem tárgyaltatott ez alkalommal, Bent indítványára a vita elnapoltatván fölötte.^ris 16 án Bright Jakab kérdésére azt válaszolta Fortescue, hogy a vasutak megvétele iránt a Board of Tradenek bemutatott egy bizonyos jelentés ki fog adatni a vasúti egybeolvadásról jelentést készítő bizottságnak. A lordoknál márczius 21-én ülanricarde marquis indítványozta, hogy tétessék a ház elé mindazon összeköttetések és levelezések másolata, amely a kormány bármely osztálya és az Irlandi nagy esküdtszékek közt az irlandi vasutak megvétele és egybeolvadása tárgyában változott; és tétessék a parliament elé azon eredmény, amely Tyler kapitány által az izlandi vasutak értékének megtudásában eléretett. Aznap azonban elnapoltatott. Ápril 12-én került a dolog újólag tárgyalás alá. Clambardemarquis szerint kézzelfoghatólag nagy érdektelenséget tanúsított ez ügyben. Az izlandi vasutak nem a verseny kedvéért épültek, s most, hogy egybeolvadtak, nem a közönség kényelmére olvadtak együvé. A bizottságok mindig ajánlották, hogy máskép kell bánni az izlandi vasúttal, mint az angollal. S most is, a vasúti egybeolvadási bizottságban csak a Board of Trade elnöke az egyedüli izlandi. Ott fölötte kis vonalak vannak, és ezek közt sincs semmi összhang. Tyler kapitány adatokat szerzett ez ügyben, s azóta az izlandi vasutak részvényei folyvást ingadoznak. Az állami megvétel már 1838-ban gáncsoltatott az izlandi vasutakra nézve, s ámbár 1867-ben biztosok határozrták meg annak értékét s tettek jelentést , azóta nem történt semmi sem. Cowper gróf felelete az, hogy igenis volt többnemű közlekedés ez ügyben az izlandi nagy esküdtszékek és a kormány közt; ezek azonban nagyobbára az egyes egybeolvadási tervezetek tárgyában. Ezek az egybeolvadási bizottság rendelkezése alá bocsáttattak. — Tyler kapitány véletlenül lévén Izlandban, kérte, hogy hatalmaztassék föl ily adatokat is gyűjteni; ő ezt megtette, de magánczélból, s jelentést nem is adott róla; nem is kértek tőle. Brandon gróf kéri a kormányt, hogy tegyen, — bármit — csak legalább határozzon az ügyben. A magán billi törvény^hozás tárgyában márczius 21-én Price kérdésére Dodson azt felelte, hogy javaslatait tárgyaltatni fogja , és Dodson kérdésére ápril 25-én Fortescue, hogy gonddal fogja kezelni a kérdést. A vita lényege azonban márczius 15. és 22-én volt. Márczius 15-én ugyanis Dodson, a bizottságok elnöke, a magán törvényhozást illetőleg négy javaslatot terjesztett elő. Nem akar kiterjeszkedni a magán billi törvényhozás hiányaira, melyeket úgyis ismer mindenki. A bizottságoknak gyakran kell ítélni fölötte súlyos magán- és közérdek fölött. A magán billi bizottságok tagjai nagy szorgalmat, gyakran nagy képzettséget, és mindig nagy becsületet fejtettek ki. Azonban kevesen szánták reá magukat, s így megesett gyakran, hogy a bíróság gyengébb volt a feleknél. Ehhez járult, hogy egy időben történtek ez ügyek, egyszerre ülésezvén a bizottságok, s így nagy hiány volt emberekben. E mellett egyugyanazon dolog ismétlődik mindkét házban, pedig ugyanazon tárgy fölött ugyanazon érvek alapján csak egy bíróság lett. Ezt ajánlotta a két ház együttes bizottsága 1869-ben. Csak lord Redesdale ellenezte ezt, míg sir George Grey, Disraeli, Bonverio, Walpole, Patten, lord Granville, lord Halifax, lord Eversley, lord Salisbury és lord Derby elfogadták. Ha e bizottság mindkét háznak 3—3 tagjából állana , nagy könnyebbség volna. E reform azonban tovább is vihető. Az érdekelt felek nagy hasznára a válóperek, választási petícziók és más tárgyakra vonatkozó dolgokat a ház bizottságai helyett most a bíróságok végzik el, amit a vizsgálatra nézve itt is el lehetne fogadni, csak a döntés révén az övé. A magán britek esetében ugyanis legtöbbször a képviselők szerepe most nem törvényhozói, de bírói. Az utolsó negyedszázadban a közmunkák és részvénytársaságok tekintetében nagyot változott a közvélemény. Hajdan a versenyző társaságok ellenségekül tekinttettek, míg most 10 eset közül 9-ben szövetségesekül nézetnek. így van ez a gáz- és vízművekre nézve. Vannak ugyan természetesen oly esetek is, amelyek fontos politikai kérdéseket foglalnak magukban. Ily esetekben szükséges a ház tekintélyére való hivatkozás. Egyes esetekben a bíróság is ítélhetne, így például a társaságok egymás közti pereiben, a munkák kiépítése stb. iránt. Föntartaná azonban a jogot a parlamentnek, hogy minden ily ideiglenesen kiadott rendelet a törvényhozás elé terjesztessék. Azon összegek, melyek jelenleg fizettetnek a magán britek részéről, évenkint 45,000 — 50,000 font sterling minimumtől 130,000—140,000 font sterling maximumig emelkednek. Ez összegből derék bíróságot lehetne létesíteni. E bíróság szükség esetén vidéken is ítélne. A jelen ülésszakban van 40—60 ellenzett magán bill, erre kell 8—16 bizottság. Az ő javaslata értelmében húsz képviselő eléggé megfelelhetne ennek. Oly esetekben, ha a házra történnék hivatkozás, a döntvény indokai is adatnának. Izlandra nézve a Lord Lieutenant vagy a főtitkár ad ki most is tanácsülésekből ideiglenes rendeleteket lóvasutak építésére. Az utolsó fölfolyamodás ez esetben is föntartatnék a háznak, mely választott bizottság utján határozna. A ház közkötelmei folyvást szaporodnak, és szaporodni fognak ezután is. E mellett már most közügyek tekintetében is küldetnek ki választott bizottságok, és ezek is sok időt vesznek igénybe. Most 180—250 képviselő van a magán balekkel elfoglalva. Az általa elmondottak nem újak; lord Grey, lord Salisbury, Lowe, sir Erskine May s mások javasolták ezeket. De minden év hoz újabb tapasztalatokat a magán billi törvényhozás jelenleg ki nem elégítő voltára. Kéri a házat, fontolja meg a dolgot, mert megérdemli , de ne küldje bizottsághoz. Az felesleges, volt már bizottság elégítettek is azok vizsgálatokat, kihallgattak sok tanút, s jelentései ott hevernek porosan a könyvtárban. Javaslatai, melyeket elfogadásra ajánl, a következők: 1. Ezen ház véleménye szerint, a magán törvényhozás rendszere őfelsége kormányának figyelmét igényli és reformra vár. 2. Helyes volna, amennyire lehetséges, a helyi és személyes biitekre való ideiglenes rendeletek rendszerét kiterjeszteni. 3. Ez ideiglenes rendeletek mind Anglia, mind Skóczia, mind Izlandban egy állandó bírói jellegű törvényszék.Ehez való folyamodásrajadatnak ki,s amely előtt mind a kérelmezők, mind az ellenzők nyilvánosan hallgattatnak meg, és amelynek döntvényei a parliament megerősítése alá vannak vetve. 4. Ha a parliament bármelyik háza megengedi bármely ideiglenes rendelet iránt kelt ily bírói jellegű határozat ellen a felfolyamodást, ez egy parliamenti székhez tétetik át, a mely az 1869-ki a lordok és alsóház bizottsága értelmében a mindkét ház tagjaiból összeállított módon alakíttatik. Gregory átalában helyesli ugyan a javaslatot, azonban némi megjegyzései mégis vannak. Ghajtja, hogy a parliament ne csak egybeolvadások, üzleti egyességek és más esetekben tartsa fen hatalmát, hanem más esetekben is. Ő nem helyesli a két ház vegyes bizottságát. Sok előny származik abból, hogy ugyanazon tárgy fölött egyszerre két bizottság működik. Emlékeztet a South Eastern, másfelől a Brighton 8 végül a Chatham and Dover közt tervezi egybeolvadási bilire, amely az alsóházban keresztülment. Szerencsére azonban hátrányait a másik ház bizottsága fölfedezte. Ami a bizottság szerkezetét illeti: ő nem csupán az ügyvédekre óhajt tekintettel lenni, hanem a mérnökökre, vasúti igazgatókra és más gyakorlati férfiakra is. Bouverie szerint nem lehet most az érdemébe bocsátkozni, csak azt jegyzi meg, hogy az állandó bíróságok kötve volnának egyszer kimondott véleményeikhez, míg a jelenlegi bizottságok mindig azt teszik, amit a körülményekhez képest leghelyesebbnek vélnek. Ez kétségkívül nagy előny bennük. A vita elnapolását kéri, hogy a ház gondolkodjék a tárgy fölött. Patten szerint is elérkezett az idő a reorganizáczióra. Az utolsó néhány év alatt fölötte megnőtt a nehézség a magánügyi bizottságok alakításában, miután a tárgyalások hosszú időre nyúlnak és a képviselők — az éj nagy részét az ülésben töltvén, — nem igen lehetnek hajlandók korán reggel jönni a magán billi bizottságokba. Elnapolást indítványoz. Sclatter-Boock óhajtaná, ha az összes magán billi törvényhozás két részre szakadna, helyi és vasúti billekre. A helyi bilieket elláthatnák a negyedévi gyűléseken a helyhatóságok ; a vasutakat azonban a parliament nehezen bocsáthatná ki kezéből. Fortescue a kormány köszönetét fejezi ki a javaslat iránt, s kész a Board of Trade e tárgyú nézeteit elmondani. Mindenesetre óhajtja azonban, hogy több idő adassék. Erre egy hétre elnapoltatott a vita. Márczius 22-én Leeman nyitotta meg, aki óhajtja, hogy a vita elnapoltassék. Sajnálja, hogy a háznak nem hagyatott elég idő megfontolására a javaslatnak, amelynek czélja az egész eddigi törvényhozást a magán britekre nézve fölforgatni. Jelenleg csupán állandó bizottság volna, mely tényleg cupán két emberből állana. Az eddigi rendszernek voltak hibái is, de kétségkívül előnyei is. Ha az eddigi alsóházi házszabályi bizottság, a kiválogatási vegyes, és az házszabályi lord bizottság helyére a javaslat szerint csupán egy vegyes bizottságot állítanának , sokkal helyesebb volna az eljárás. 1869-ben volt ez ügyben egy vegyes bizottság és Sir Erskine May, mint tanú oda nyilatkozott, hogy egy külső törvényszék állittassék föl; a bizottság azt javasolta, hogy mindegyik ház 3—3 tagjából képeztessék egy vegyes bizottság. — Mért nem ’ tesittetett ez ? o nem pártolja a csupa ügyvédi bi' ságot, mert oda műszaki ismeret is kell. Az" pártolja, hogy a törvényszék döntvényei vé"