Reform, 1874. november (6. évfolyam, 300-329. szám)
1874-11-22 / 321. szám
lenek tengődni, bárminő kényszereszközökkel sem fognak 10%o adót kiszorítani. Az adózók ép oly kevéssé fizetnek jövedelmüktől 10"o ot, mint a földtől 29“lo-ot, hanem fizetnek annyit, amennyit a végrehajtó közegek megfeszített erélye rajtuk behajtani bír. Azonban a kereseti adó talán sokat fog jövedelmezni? A kereseti adójavaslat azon bölcs és gyakorlati szempontból indul ki, hogy minden vállalat okvetlenül jövedelmező, s ez adót tulajdonképen ráparancsolt adónak kellene nevezni, mert nem a kimutatható jövedelemtől függ, hanem a törvényes határozatok kombinácziójától és a bizottságok véleményétől, így p. 0. a földbérlőre ráparancsolják, hogy a pénzösszeg 40%%-ja az ő tiszta jövedelmi minimuma. Az adók és egyéb terhek, — remélhetőleg a tetemes községi adók is — természetesen szintén hozzászámíttatnak a tiszta jövedelmi kulcshoz. Tehát minél több teher, annál nagyobb nyereség! Pozsony vidékén egy hold földért 10 frt bért fizetnek, frt adót s talán frt egyéb terhet. A bérlő tehát köteles 4 frt 80 krt nyerni, mig Biharmegyében, hol a holdankénti kiadás talán 6 frt, a nyereségnek csak 2 frt 40 krra kell rúgni. Hasonló következtesség vonul végig az egész törvényjavaslaton és még csak azt kellene törvény útján megparancsolni, hogy minden adófizető köteles oly helyzetben lenni, hogy az adót megfizethesse. Legbiztosabb bevétel ígérkezik a vasúti és gőzhajózási szállítás megadóztatásából, ennek visszahatását azonban annál inkább fogjuk érezni, minél tovább terjednek a közlekedési vállalatok kelet felé s minél nehezebbé teszik számunkra a versenyt. Pénzügyi szempontból kifogástalan részvénytársaságok megadóztatása. Ez adó be fog folyni az utolsó fillérig, t. i. azon vállalatoknál, melyek a megadóztatást túlélik. Tényleg háromszorosan terheltetnek meg: mint társulat, mint részvénybirtokos és mint a szelvény élvezője. Mert a kifizetett szelvény az egyes részvényesek háztartásában szerepel. Avagy az adóbevallásnál a szelvény birtoka czimén szabad lesz talán adóleengedésért folyamodni ? Ez hihetetlennek látszik, mert kétségessé tenné az egész rendszabály pénzügyi eredményét, ez pedig kár volna, mert ez eredményt tőketársulásunk romjain vásároljuk meg s a romjain azon csekély iparnak, melyre eddig szert tudtunk tenni. Milyen lesz ezen adójavaslatok pénzügyi hatása, azt egyik ember tisztán, a másik homályosan láthatja , de politikai hatása iránt egy véleményben lesz mindenki, aki az országot ismeri. „Ki a hegyre föltolta a golyót, annak nem kell azon aggódnia, hogyan jut le onnan a golyó“, mondja a példaszó; ezt megjegyezhetnék maguknak azok, kik eljutottak azon határig, honnan az út a beláthatlanba vezet. Oly politikusok, kiknek szívükön fekszik a társadalom föntartása, talán más pénzügyi politikát követhetnének. Egyszerűen azt vennék mértékül, mennyit képes az ország a legnagyobb erőfeszítéssel fizetni, és ehhez arányosan szavaznák meg a kiadásokat. H. E. Az uj adók. Görög-keleti honfitársaink ügyei. [Egy szerb hazánkfiától.] Majdnem bocsánatot kell kérnünk, hogy átalános nyomoraink közt oly tárgyról merészkedünk írni, mely nem pénzügyeinkre, vagy a szerencsétlen választási novellára vonatkozik. Természetesen a hallgatás állami közéletünk némely ügyeire nézve a legjobb volna, ha csak a kellemetlenségek nem lennének oly érezhetők. Helyzetünk azonban nem olyan, hogy minden érzékenységet tekintetbe vegyünk; minden, még látszólag legkisebb tárgynak is, mely bármiként nyilvánul közéletünkben, a legnagyobb figyelemmel kell szemébe nézni, és arról le nem vonni, míg az állam hasznára, vagy legalább is kára nélkül el nem intéztetett. Sajátságos csapás nyilvánul kormányunk mindazon tetteiben, melyek szerb vagy román ajkú görögkeleti honfitársaink ügyeire vonatkoznak. Bármi tétetett is a görög-keleti hitfelekezetiek iskolai és egyházi ügyeinek szabályozására, mindig azt tapastaltuk, hogy abból az államra nézve további és nagyobb bonyodalmak, zavarok és kellemetlenségek származnak. A szerb egyházi, iskolai és ösztöndíj-ügyek ily módon csakugyan odajutottak már, hogy egy jól szervezett párt államellenes irányzatának kész eszközéül szolgálnak. A görög-keleti románok autonómiája már jobban látszott alakulni. Nem ritkán hallottuk a görög-keleti román és görög-keleti szerb viszonyok összehasonlitásánál fölemliteni, hogy a románoknál sokkal több jó akaratot s több eféle jó dolgot lehet föltalálni. De nem vették észre azt a fontos csekélységet, hogy a görög-keleti románok autonómiája csak 1868-ban mondatott ki a törvényben és 1869-ben lépett életbe. Az embereknek előbb be kellett magukat találni az eddig szokatlanba. És valóban! Alig múlt el néhány év, és ime van kész görög-keleti román kérdésünk, mely hivatva lehet erős politikai szerepet játszani. Honnan származik az a jelenség, hogy mindenütt, hol Magyarországon valamely autonomikus intézmény vagy szervezet fönáll, ez önálló kormányzásunk rövid ideje alatt Magyarországgal ellenségi hangulatot igyekszik kinyilvánítani ? Nem akarjuk fölemlíteni Horvátországot és a vele megkötött kiegyezési revíziót. De szavaink megerősítésére egyszerűen utalunk a szász nemzeti egyetem, a tót gymnáziumok, a görög keleti szerbek és legújabban a görög-keleti románok ügyeire. Mindenütt azt látjuk, hogy az adott autonómia Magyarországgal és a magyarokkal ellenséges irányt vett föl. Honnan származik e jelenség? kérdezzük mi. Ha mindig szépítgetnénk és mindent rózsás szemüvegen néznénk, a hibát pedig más vállaira akarnék tolni, akkor a föllebb említett kellemetlen jelenségek okait is levehetnők vállainkról, és mindent a gonosz kamarilla intrikáira, a pánszláv és dákoromán üzelmekre, egy Miletics, Babes és mások izgatásaira foghatnánk. Részben talán igazunk volna , de ha őszinte belátást akarunk mutatni, melytől aztán várható volna a jobbratérés, magunkra is kell vennünk a hibából egy részt. A magyar sajtó némileg jelszóul vette, a görögkeleti szerb és román iskolai és egyházi autonómiáról mint nolime tangereről beszélni. Magyarország közvéleményének előőrsei fegyvereiket lábhoz vették, mintha az egyházi autonómia köpönyege alatt nem történtek volna mindenféle törvénytelenségek és államellenességek, és így Magyarország ellenségei az egyik után a másik pozícziót foglalták el, melyek a törvény szerint nem illették meg, de amelyeke1 az állam ellen annál erélyesebben működtek. És midőn itt vagy ott riadó hangzott föl, jöttek az ismert engesztelő tanácsosok és a hivatalos szépítgetések, s nem vonakodtak néha a hazugsághoz és az igazság elferdítéséhez is folyamodni, csakhogy a fölzaklatott közvéleményt ismét elaltassák. Ily módon nőtt a rész napról napra, és ma már oly tényezőkkel van dolgunk, melyek hatalmas eszközök fölött rendelkeznek, melyeket indolenéziánk, a szabadelvűség rész magyarázata adtak kezeikbe. Mit könnyű szerrel magvában el lehetett volna fojtani, azt engedtük nőni, sőt a kormány támogatta is! De konkrétebbek akarunk lenni. Kormányunknak, vagy tulajdonképen a magyar királyi kultuszminisztériumnak (mint amelynek resszortjába tartozik a görög-keleti iskolai és egyházi autonómia ügye) kiállíthatjuk a bizonyítványt, hogy a görög-keleti viszonyokkal sokat foglalkozott, mondhatni nagyon sokat! Vegyük csak a görög keleti szerb egyházat. — Mennyi munkát és fáradságot fordított a kultuszminisztérium ez ügyre! És mégis nincsen eredmény — vagy tulajdonképen oly eredmény van, mely egyenesen az állam érdeke ellen van ! Természetesen a kultuszminisztériumban a görög-keleti szerb ügyek referense oly ember, kiről az egész világ tudja, hogy Miletics leghübb szövetségese és pán társa, csak a magyar kultuszminiszter nem akarja ezt elhinni. Ily módon aztán értünk meg oly dolgokat, melyek más államban nem is gondolhatók. A szerb patriarkha helyettese letétetik, mivel a Miletics féle kongresszusi határozatok által megsérteni engedte a korona legkardinálisabb jogait. Jó. De a nevezett referens segélyével és a királyi biztos közremunkálásával a patriarkha-választás a kongresszusban úgy rendeztetett be, hogy a letett patriarkha-helyettes a legfényesebb elégtételt nyerte. Ez elégtétel azonban a korona intézkedése elleni tüntetéshez úgy hasonlít, mint a tojás a tojáshoz. „A jó öreg urnák“ akartak elégtételt adni — és engedték a korona elleni demonstrácziót. Valóban nagyon finom és nagyon diplomatikus! Természetesen a kongresszus egyhangú választását nem terjesztették legfelsőbb megerősítés alá; valószínűleg ezzel akartak a demonstráczióra felelni, hanem épen ez által tűnt ki még jobban a kormány blamage-a. De a görög-keleti szerb referens a kultuszminisztériumban és a kormánybiztos nagyon okos emberek; még a kongresszus megnyitása előtt Miletics beleegyezésével készletben tartottak egy szerb patriarkhát a román metropolita személyében. Hogy a többször nevezett referens és a királyi biztos minő okokkal győzték meg a szegény kultuszminisztert afelől, hogy a szerb patriarkha-választásnak ez expediense a legnagyobb haszonnal lesz — ki tudhatná azt megmondani! Annyit azonban tud mindenki, hogy mind Miletics, mind Babes e tervvel megelégedtek. Most az egész világ látja, hogy oka van az elégedetlenségre. A román metropolita székre oly férfi jönne, ki ép oly eszköz lenne Babes kezeiben, mint a szerb patriarkha-választás a kultuszminiszteri szerb referens segélyével a Miletics érdekében történt. A nagy okosság, mely a szerb ügyben oly szép eredményt mutatott föl, szerencsésen román kérdést is hozott nyakunkra. Ivacskovicsnak Szebenben maradása a magyar államot egy darab ideig megmenthette volna ettől, talán azalatt a kultuszminisztériumban is jobb politika foglalt volna helyet. De Miletics és Babes mást akartak, és a mindig szen nélküli, hazafias referens kitalálta a fontos expedienst — illetőleg Miletics és Babes által kitaláltatta. Most a kultuszminiszter ismét abban a kellemes helyzetben van, hogy „a nép választottját legfelsőbb megerősítés alá nem terjesztheti, és így szerencsésen az egész világ előtt szemmel láthatólag be van bizonyítva, hogy a görög-keleti szerbek és románok és főpapjaik, együtt és külön, oppozíczióban vannak a magyar kormánnyal és magyar állammal! Mindennek így kellett történni ? És mégis azt mondják : parva sapientia regiíur mundus ! Hol lehet az a kis bölcseség, ha ilyen dolgok történhetnek Magyarországon! A bécsi urak mindig értettek oly püspököket és metropolitákat választatni, kik a kormánynak tetszettek! Valóban megszégyenítő a magyar kormány államférfiai eszélyére nézve, hogy magát megcsalni engedi néhány agitátor és saját államhivatalnokai által. Ideje már megtérni ez útról is, hacsak a közmegvetés és átalános gúny tárgyai nem akarunk maradni. Nem tudjuk, hogy a román metropolita ügyben mit határoz a kormány, hanem azt határozottan követeljük, hogy a szerb ügyek referálása a megbízhatatlan kezekből kivétessék. A botrány így is elég nagy, vagy minden botránynak az országgyűlés elé kell vitetnie, hogy országos botrány legyen ? forint; — az igazságügy és rendkívüli költségvetésének előirányzata 788,349 frt, kiadás 555,475 frt; — a honvédelmi miniszter rendkívüli költségvetésének előirányzata 2.567,580 frt, kiadás 2.477,087 frt. 2) Azon főbb tételek, melyeknél a bevételek túlhaladták az előirányzatot, a következők : Betegápolási költségek megtérítésénél előirányzat 20,000 frt, tényleges bevétel 45,037 frt; — adóbehajtási költségek előirányzat 208,000 frt, bevétel 721,101 frt; bélyegilleték előirányzat 5.825,000 frt, bevétel 6.645,963 frt; — jogilleték előirányzat 12 millió frt, bevétel 12.904,862 frt; — lottójövedék előirányzat 3.008,700 frt, bevétel 3 830,821 frt; — pesti zálogház előirányzat 150,500 frt, bevétel 186,575 frt; —a honvédségi intézetek bevételeinél előirányzat 41,768 forint, bevétel 57,924 frt;— a rendkívüli költségvetésben bordézsmaváltságból előirányzat 36,768 frt, bevétel 103,234 frt; — különbféle bevételek az államjószágoknál előirányzat 5109 frt, bevétel 53,996 frt. Az 1873. zárszámadások. Közöltünk lapunk hasábjain az 1873-iki zárszámadás nehány oly főbb tételét, melyeknél az előirányzott bevételeket nem érte el a tényleges bevétel, s az előirányzott kiadásokat túlhaladták a tényleges kiadások. Szolgáljanak e közleményeink kiegészítéséül a zárszámadás némely tételei, melyeknél viszont az előirányzott kiadások voltak nagyobbak a ténylegeseknél, s az előirányzott bevételeket haladták fel a tényleges bevételek : 1) A következő főbb tételeknél több kiadás volt előirányozva, mint amennyi tényleg kiadatott: Az 1867. XV. törvényczikkben elvállalt államadóssági járuléknál (az előirányzott 10% helyett az átlagos árfolyam csak 8^/379 lévén) 206,252 frttal kevesebb adatott ki a 31.524,329 frt előirányzatnál; — a földtehermentesitési örökváltságoknál előirányzat 18 481,364 frt; kiadatott 16.475,453 frt; — a polgárosítandó horvát-szlavón határőrvidék beligazgatási szükséglete fejében előirányzat 2.100,000 frt, kiadatott 1.882,634 frt; — a pénzügyi igazgatóságok és számvevő osztályoknál előirányzat 1.377,345 frt, kiadás 1.263,558 frt; — az adóhivataloknál előirányzat 1.659,776 frt, kiadás 1 599,376 frt; — az állandó kataszteri munkálatoknál előirányzat 589,647, kiadás 487,026 frt; — dohánygyártásnál előirányzat 2 millió 775,808 frt, kiadás (két tervezett gyár föl nem állítása folytán) 2 587,269 frt; — dohányeladás előirányzat 1.215,400 frt, kiadás (az eladási üzlet csökkenése miatt) 1.066,846 frt; — sójövedéknél előirányzat 3.755,282 frt, kiadás (a vasutak kiépítése, a csekélyebb termelés s részben annak következtében, hogy a BÓeladás közvetlenül a bányáknál mindinkább emelkedik) 1.962,450 frt; — az államigazgatóságok s ügyészségeknél előirányzat 413,300 frt, kiadás 291 ezer 424 frt; — államerdőknél előirányzat 9 646,813 forint, kiadás 7.221,356 frt; — kőutak föntartása és építésénél előirányzat 5 557,060 frt, kiadás 4.820,352 forint; — vízi utak s tengeri kikötők föntartása és építésénél előirányzat 2.067,780 frt, kiadás 962,407 forint; — a postáknál előirányzat 5.191,100 frt, kiadás 4.540,347 frt; — távírdáknál előirányzat 1 millió 941,300 frt, kiadás 1.809,286 frt; — az összes tanintézetek előirányzat 3.270,793 frt, kiadás 2 669,892 forint; (ebben a népnevelési szükséglet előirányzat 990,000 frt, kiadás 568,341 frt); — királyi törvényszékek és járásbíróságoknál előirányzat 6.626,039 frt, kiadás 6.142,748 frt;—országos fegyintézetek előirányzat 712,642 frt, kiadás 575,625 frt; — a honvédcsapatoknál előirányzat 5.949,625 frt, kiadás 5 millió 569,226 frt; — a pénzügyminisztérium rendkívüli költségvetésében az egyenes adóhátralékok egyénenkénti leszámolásának költségei fejében előirányzat 200,000 frt, kiadás 66,135 frt; — a dohányjövedéknél új építkezések s világkiállítási költségekre előirányzat 267,000 frt, kiadás 137,067 frt; — az államjószágoknál építkezésekre s más rendkívüli kiadásokra előirányztat 311,583 frt, kiadás 140,260 frt; — a közlekedésügyer rendkívüli költségvetésében a budapesti dunarész szabályozására a sorsolási kölcsönből előirányzat 3 531,340 frt, kiadás (a nagy vízállás miatt a munkálatok egy része nem foganatosíttatván) 1.886,884 frt; — vasútépítésre előirányzat 9.574,926 forint, kiadás 6.743,691 frt; — beruházásokra az államvasutaknál előirányzat 3.137,000 frt, kiadás 575,256 frt; — a közoktatásügy év rendkívüli költségvetésének előirányzata 208.553 trt, kiadás 149,632 Budapest, november 21. Kétheti szakadatlan ülésezés után ma elvégre befejezte az adóügyi bizottság a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Még csak a bizottsági megállapodások értelmében való új szövegezés van hátra. Ghyczy kijelenté, hogy e szövegezésnek a bizottság jegyzőjével együttesen való elkészítésében részt fog ugyan venni egyik tanácsosa már csak azon tiszteletnél fogva is, mellyel a bizottság iránt viseltetik, de nem óhajtaná, hogy ebből azon következtetés vonassák, mintha ő is magáévá tette volna a bizottság minden megállapodását. A mai ülés egyébiránt mindenekelőtt a pénzügyi végrehajtók alkalmazásának kérdésével foglalkozott, hosszas vita után törölvén a törvényjavaslat ide vonatkozó §§-ait, s fölhatalmazván a pénzügyminisztert, hogy a végrehajtásoknál a szükséghez képest a rendes pénzügyi közegeken kívül, ily végrehajtókat is alkalmazhasson. Azután meghatározó, hogy a beterjesztett adótörvényjavaslatok közül a bizottság legközelebbi ülésében a vasúti s gőzhajózási vállalatok, továbbá a vadászati fegyverek megadóztatásáról s a bor- és húsfogyasztási adóról szólók vétessenek föl. Végül elvben el lön fogadva a külön illetékkiszabási hivatalok fölállításának eszméje. Megemlítjük még, hogy Irányi Dániel a letárgyalt adókezelési törvényjavaslathoz különvéleményt jelentett be. Megkézdezvén a pénzügyi végrehajtókra vonatkozó 144. A következő §§ ok fölötti tanácskozás, Ghyczy pénzügyminiszter kijelenti, hogy e végrehajtókat a törvényjavaslat kijelölte határok közt szükségeseknek tartja, annyival inkább, mert ha az adóknak a községek által való behajtása nem mutatná föl az óhajtott sikert, rendelkezni kell az államnak oly alkalmas közegekkel, melyek által ily esetben az adók behajtását eszközölhesse. A végrehajtói intézmény egyébiránt jelenleg is fönáll, s a törvényjavaslat még szűkebb korlátok közé szorítja annak alkalmaztatását. Irányi úgy vélekedik, hogy ki lévén mondva az adók behajtásánál közreműködő minden közeg felelőssége, a pénzügyminiszter által fölhozott eset nehezen fordulhat elő. De ha előfordulna, nézete szerint akkor is jobb lenne az állami közegek által teljesítendő adóbehajtást a kir. adóhivatalok vagy adófelügyelők személyzetére bízni. Ghyczy egyátalában nem tartja fölöslegesnek az oly esetekről való gondoskodást, midőn a törvény nem leend mindenben pontosan teljesítve, mert az államjövedelmek befolyása akkor sem szenvedhet fönakadást. Nem tartja lehetőnek, hogy ily esetekben a rendes pénzügyi közegek alkalmaztassanak, s épen e körülmény vezette elődjét a végrehajtói intézmény szervezésére. Tisza K.: Ha lehetséges volna oly alkalmas egyéneket kapni, kik biztos fizetés nélkül, csak a beszedési díjakban részesülve, rendesen végezzék a végrehajtásokat, nem szólna az intézmény ellen, de attól tart, hogy a bizottság által redukált hatáskörben csak meglehetősen arra való egyének sem fognak e teendőre vállalkozni. Daniel E. az eddigi megállapodások után nem tartja az intézményt egészen elejthetőnek, de a részletes alkalmazásra nézve a pénzügyminiszternek szabad kezet adna. M o Cs ár y ellenzi „ennek a specziesnek“ beczikkelyezését, s a törvényben, mint eddig is volt, csak pénzügyi közegeket említene. Báró Bimonyi L. elismeri, hogy kell a törvényhatósági község adóügyi teendőinek pontos nem teljesítése esetére is alkalmas közegekről gondoskodni, ezért nem inartikulálná a pénzügyi végrehajtókat, s azokról helyesebbnek tartja a rendeleti úton való intézkedést. Tisza K. nem barátja ugyan a miniszterek tágkörű felhatalmazásának, de ez esetben mégis hajlandó arra, mert csak az élet fejleményei fogják meghatározni, hogy mily mértékben leend szükség a végrehajtókra. B. Sennyey nem ellenzi, hogy a miniszternek ily felhatalmazás adassák, de nem akarná a dolgot úgy állítani az ország elé, mintha elejtetett volna a végrehajtók intézménye, melynek föntartását viszonyaink közt még szükségesnek tartja. Kerkapoly azt tartja, hogy a rendelet útján való szervezés nem fog azon sullyal bírni, mint ha az intézmény a törvénynek erősb bázisára fektettetnék. Ha csak felhatalmazás szerint jár el a miniszter, a pénzügyi adminisztrácziónak e legsebezhetőbb oldala jelen állapotában fog megmaradni. Paczolay meg van győződve arról, hogy az új törvény szerint csökkenni fog a végrehajtási esetek száma, de azért mégis gondoskodni kell az előforduló eseteknél alkalmazandó közegekről. Nézete szerint, ha már a miniszter végrehajtókat alkalmaz, nevezze azokat ki államhivatalnokokká, különben a végrehajtókat bizonytalan állásuk mindig hajlandókká teszi visszaélések elkövetésére. Ghyczy már csak a költségek szempontjából sem tartja lehetőnek azt, hogy a végrehajtásokat mindig államhivatalnokok teljesítsék. Szontagh P. azt óhajtja, hogy a miniszter rendeleti úton tegye meg ezen intézményre nézve is azt, amit saját felelősségével megegyeztetve szükségesnek tart. Ha csak annyi végrehajtót alkalmaz, amennyi szükséges, inkább fog alkalmas egyéneket kapni, mint ha egy egész osztálya teremtetik meg ily gyűlöletes funkczióval foglalkozóknak. Gróf Lónyay M. szintén azon véleményben van, hogy ilynemű intézkedéseknél legjobb nem kötni meg a miniszter kezeit, s módot nyújtani neki arra, hogy belátásához s a körülményekhez képest intézkedjék. A bizottság erre elfogadja a Tisza Kálmán által formulázott azon indítványt, hogy azon adóbehajtási , végrehajtási teendőkre, melyek a törvény szerint pénzügyi közegek által végezendők, a miniszter szabályrendeleti után alkalmazhasson pénzügyi hivatalnokokat, vagy a szükséghez képest külön végrehajtókat. E határozat értelmében elesvén a részletes intézkedések szüksége, a törvényjavaslatnak a pénzügyi végrehajtókra vonatkozó 144—154 §§-ai mellőztettek. Tárgyalás alá vétetvén ezután az illetékkiszabási hivatalok fölállításának kérdése, Ghyczy előelőadja azon indokokat, melyek szükségessé tették, hogy az illetékek kiszabása az e téren kellő jártassággal nem bíró adóhivatali közegektől elvétessék, a külön hivatalokra ruháztassék. Kéri ezen eszme iránt a bizottság véleményét, hogy az tájékozására szolgáljon a pénzügyi bizottság e kérdésre vonatkozó tanácskozása alkalmával. Kerkapoly egész megnyugvással járul a külön illetékkiszabási hivatalok eszméjéhez. — Gr. Lónyay: Ha egyszerüsittetnék betegtörvényünk, legegyszerűbb volna a díjak kiszabását a bíróságokra bízni, ma azonban maga sem merne az intézmény elvetéséhez járulni. — Tisza K. meg van arról győződve, hogy a mostani eljárás a lehető legroszabb, s hogy az illetékek kiszabását el kell az adóhivataloktól venni, de vajjon nem lehetne-e úgy átalakítani az illetékkiszabást, hogy a külön hivatalok ha nem is feleslegesekké, legalább kisebb orgánumokká legyenek. — B. Sennyey: Bármiként egyszerüsíttetik az eljárás, mindig leend illetékkiszabási közegekre szükség, miután most úgy is csak az elv kimondásáról van szó, a maga részéről azt elfogadja. A bizottság elvben hozzájárul az illetékkiszabási hivatalok felállításához. Legközelebbi ülés hétfőn d. ü. 5 órakor. A pénzügyi bizottságból. Budapest, november 21. A pénzügyi bizottság mai ülésében fölvétetett a közlekedési minisztérium költségvetése, melynek rendes szükséglete 12.627,188 frt, a rendkívüli 5.865,065 frt. Előadó Muzslay. Jelen volt a közlekedési miniszter gr. Zichy József. Az előadó kitünteti különös összeállításában az 1874. évre engedélyezett költségekhez képest a miniszter által 1875-re előirányzott megtakarításokat, melyek 8.600,000 frtra rúgnak, és ennek folytán azt hiszi, hogy a központi igazgatás költségeit még az összes minisztérium e tekintetben való nyilatkozata előtt tárgyalni lehetne, miután az első, második és harmadik czím alatti kiadások szoros jésszeköttetésben vannak. Zsedényi elismeri, hogy a miniszter segíteni igyekezett azon a roppant bajokon, melyeket épen ezen minisztérium kezelése idézett elő, de nagy sajnálattal indokolásából azt látja, hogy, miután a miniszter sem az adminisztráczióra terjedő reformoknak praejudikálni, sem problematikus eredményű kísérleteket ajánlani nem akart, a reformok mellett nem szólalhat föl. Ezen tárczának két majdnem különálló központi igazgatása van 473,000 frtnyi költséggel: a miniszteri és a főfelügyelői, holott nem tudni, hogy mire való az államtitkári, 3 minisztertanácsosi és 10 osztálytanácsosi állomás, ha ezen személyzet a főfelügyelői központi teendőit sem végezheti. Pedig azt hiszi, hogy az előirányzat részletes tárgyalásánál ezen kérdéseket bővebben vitatni lehetne. Horváth ellenben a központi igazgatás költségeinek bajosnak tartja addig, míg tárgyalását a Zsedényi által említett miniszteri nyilatkozat nem adatik. Széll, Móricz, Somssich ugyanazon véleményben vannak. Erre az előadó arra figyelmezteti a bizottságot, hogy, miután az első, 2-ik és 3-ik czim alatt előirányzott központi költségek szoros összeköttetésben vannak a többi czimekkel, az elhalasztás esetében az egész budget tárgyalását el kellene halasztani. Horváth azt kérdi a minisztertől, hogy megmondhatná-e a kormány nézetét a mostani rendszer gyökeres megváltoztatása iránt, mert akkor lehetne ahhoz képest a jelen költségvetést is tanácskozás alá venni. A miniszter azt válaszolt, hogy a központi igazgatás költségeinek az egyes tárczák közti elosztása iránt megállapodott, de az önálló rendszer megváltoztatása iránt oly valamely gyökeres változást nem tervezett, mely már 1875-ben kifejezést találhatna. A miniszternek ezen fontos nyilatkozata folytán a a bizottság többsége azon nézetből indulván ki, hogy a fölmerült kérdésnek eldöntése már most egyedül a képviselőházat illeti, a részletes tárgyalásba bocsátkozott. Az előadó a központi igazgatás személyes járandóságainak részletezésénél a megtakarítást szükszégesnek tartja. Széli úgy látja, hogy a miniszter megtakarítást tett ugyan a segédfogalmazói és segédmérnöki állomások iránt, de a felsőbbrangú állomásokat azon számban hagyta meg, melyben akkor voltak, mikor a most már kész magán- és államvasutak épülőfélben voltak. Lehetetlen ugyan, hogy a bizottság már most a közigazgatási rendszert önmaga eszközlésbe vegye, de azt hiszi, hogy ennek megbeszélése mégis némi irányul szolgálhat a költségvetés megbírálására és egyszersmind tisztázza a miniszteriális körök illető nézeteit. Most nem építünk uj vas- és államutakat s így követelhetjük, hogy a miniszter számot vessen azon helyzettel, melyben az országot most látja. Mostani teendői nem egyebek, mint a létező kőutak, vizimunkák, vasutak kezelésének felügyelete, a függő kérdések lebonyolítása, ezek legalább hat osztályban tárgyalhatók. A miniszter azt válaszolá, hogy a személyzet számát, amennyire lehetett, leszállította, de 187- re, úgy mint Széll kívánja, le nem szállíthatja, főleg azon tekintetből, hogy még igen sok függőben maradt ügyek lebonyolítandók, melyek épen a legjobb erők kihasználását követelik. Wahrmann nem hiszi, hogy épen ezen függő ügyek oly stádiumban legyenek, melyek a miniszteriális személyzet tömeges működését igénylenék, mert most csakugyan szűkebb körben tárgyaltatnak A megtakarítást addig halasztani, míg a rendszer gyökeresen megváltoztatik, annyi lenne már most, mint semmit sem tenni, miután azonban a munkakör kiszabása a minisztert illeti, a bizottság csak átalános levonást indítványozhat, annak alkalmazását a miniszterre bízván. — Simonyi észrevételére a függőben lévő vasúti leszámítolására nézve a miniszter azt felelte, hogy a kérdések még nincsenek azon stádiumban, hogy ezeket a képviselőház elé terjeszteni lehetne. Zaedényi azt is indítványozza, hogy miután a miniszter Szél indítványát el nem fogadta, a központi igazgatás költségére előirányzott 228,330 írtból 48,330 frt levonasnék. Horn kéri a minisztert, hogy a levonások iránt hétfőig nyilatkozzék. A miniszter erre azt válaszolja, hogy 1875-re megtakarítást nem eszközölhetne, de ha a bizottság valamely összeg erejéig a személyes járandóságot leszállítani kívánná, akkor ezt csakis 1876 ra teheti kilátásba. Simonyi a plurális levonást nem érti, de részletesen 4 osztálytanácsos és minden titkárok törlését indítványozza. Horváth Széli nézetét teljesen pártolja és Simonyinak válaszolva a pauedhalis levonás szükségét védi, mert ha minden részleteknél meg kellene határozni az illető összeget, akkor egy fél év alatt sem végezhetné a bizottság a költségvetés tárgyalását és csak ily pausális levonások mellett lehet az államháztartást rendezni. Azt indítványozza, hogy maga a miniszter adja elő a levonható mennyiséget. Somssich nem épen nagy barátja a pausális levonásoknak, most azonban a minisztert ő is fölszólítja, hogy amint már több tagok kívánták, saját részéről nyilatkozzék a személyes járandóságoknál teendő levonások iránt. Mire a miniszter megígéri, hogy hétfőn e tekintetben nyilatkozni fog. A vasúti és hajózási felügyelőségre 170,930 frt, 7Áre 226,045 frt; ezen czim_ alatt a vasúti felügyelőség és a kormánybiztosok intézete oly berendezést nyert, mely anyagi előnyeiknél fogva sokkal jobb mint az eddigi és 46,000 frtot megtakarít. Zsedényi indítványozza, hogy miután a vasúti és hajózási felügyelőség központi költségei legszorosabb összeköttetésben vannak a központi minisztérium igazgatásával, ezek újabb áttekintés és eszközlendő megtakarítás végett a miniszterhez stasiztassanak. Mi egyhangúlag elfogadtatott. Wahrmann azt kérdi, hogy a vasutépítészeti főfelügyelőségnek mik a teendői? A miniszter azt válaszolt, hogy a még nem véglegesen megbírált vasutakat kollandirozni és a temesvár-orsovai, vágvölgyi és a Tömösön épülendő vasutakra felügyelni. Wahrman meg van győződve, hogy ezen kevés ügyek vitelére 26 személy azok közt 7 felügyelő egyáramban túlságos. Széli ugyanazon véleményben van, és miután azt hiszi, hogy a kormány könnyebben elbocsáthatja a felesleges mérnököket, kik másutt is könnyen alkalmazást nyerhetnek, 80,000 frt helyett 40,600 frtot indítványoz. Somssich azt hiszi, hogy mindenesetre felesleges a személyzet mostani száma, de mennyit lehet elbocsátani, e tekintetben a miniszter nyilatkozata szükséges. Mire a miniszter megígérte, hogy hétfőig ez iránt is nyilatkozni fog. Vasúti kormánybiztosokra 16,000 frt annyi mint 1874-re. Wahrmann azt kérdi, hogy mire használtattak eddig, és mely eredménnyel és várjon nem elegendő e, hogy a minisztérium kebeléből egy titkár vagy osztálytanácsos küldessék ki a vasúti társaságok igazgató-tanácsi üléseire és közgyűléseinek látogatására. A miniszter azt válaszolt, hogy ezen biztosok csakugyan e czélra használtattak föl és állami hivatalnokok lévén, kik ezen működésökre nem kötelesek, ezért mintegy működési pótlékot kapnak. Simonyi, Széll, Wahrmann, Zsedényi a törlés mellett nyilatkoznak. Egyhangúlag töröltetett. KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, november 21. [Hivatalos.] A m. kir. pénzügyminiszter Bauer Győző szemlészt II. osztályú pénzügyőri biztossá nevezte ki ; kineveztették továbbá Bogár Pál pénzügyőri szemlész és Vékony József vám- és adóőrségi főszemlész II. osztályú pénzügyőri biztosokká. — A debreczeni m. kir. pénzügy igazgatóság által Timesák Perencz II od osztályu pénzügyi fogalmazó fokozatos rangsorozat utján az I s. osztályba léptettetett elő. osztályú pénzügyi fogalmazói és az igy üresedésbe jött II ik állomásra Kaffka Károly tiszteletbeli városi aljegyző ideiglenes minőségben neveztetett ki. — A pesti kir. törvényszék elnöke Taligás Ferencz kiszolgált katonát és börtönőrt a pesti kir. törvényszékhez segédszolgává nevezte ki. [Miniszteri elismerés.] A hivatalos lap legutóbbi számában olvassuk: Dr. Novák Károly máramarosszigeti kincstári főorvos a m.-szigeti állami tanító képezde növendékeit dij nélkül orvosolván, s azoknak orvoslását ezutánra is dij nélkül ígérvén, vallás- és közoktatásügyi m. kir. ezért nevezett főorvosnak a miniszter elismerő köszönetét nyilvánította. [A királyné neve napja Gödöllőn] is szokott ünnepélyességgel tartatott meg. A névünnep előestéjén a helység nagy része ki volt világítva s a körüllevő dombokon örömtüzek lobogtak szerteszét s mindhárom kisfelekezet imaházában ünnepélyes mise tartatott, melyeken a községi elöljáróság, a járásbíróság hivatalnokai és a közigazgatási tisztviselők is részt vettek. [Nemes adomány.] Hoffmann Pál, mint iskolaszéki elnök évi tiszteletdiját különböző jótékony czélokra ajánlotta föl; nevezetesen annak felét: 250 frtot szegény iskolás gyermekeknek téli ruhával való ellátására. [Művészek háza.] A Budapesten tervezett művészek háza érdekében működő bizottság, mely Majláth György, Pulszky Ferencz és Ráth György urakból áll, a fővárosi tanácshoz fordult, hogy a ház alapjához a főváros is járuljon hozzá. A tanács helyeslőleg fogadta a fölhivást és az ügyet a pénzügyi bizottsághoz utasította véleményezés végett. [A népkonyhák javára] a főpolgármesterhez az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár 400, Lika asszonyság 100 és Koller Ignáczné 20 frtot küldtek. [Értesítések.] A magyar izókés művészek társasága által a „Hungária“ szálloda dísztermében kedden, november 24 én rendezendő művészeti társas-estély műsora a következő: 1 »Polacca brillante“, Webertől, két zongorára átírta Liszt Ferencz; előadják: Them Vilmos és Them Lajos urak. 2. „A dal apotheozisa“, költemény Szász Gerőtől; szavalja Felekiné M. Flóra asszony. 3. „Háromszéki dalok“, Erkel Gyulától; a szerző zongorakísérete mellett énekli : Blaháné K. Lujza asszony. 4. a) „Szenderdil“, Aubertől; b) „Török induló“, Beethowentől; átírta : Them Károly. Előadják : Them Vilmos és Them Lajos urak. 5. „I. Ferencz uralkodásának jellemzése. Bevezetés memoirejaimhoz“. Irta és fölolvassa : Pulszky Ferencz ur. 6. „Leteszem a lantot“. Arany Jánostól, zenéjét szerzé : Mosonyi Mihály; énekli : Odry Lehel ur. Kezdete 8 órakor. A használandó Beregszászy-féle zongora Chnnel zongoratárából való. Az előadások után 10 órakor társasvacsora következik. Egy teríték ára (bor nélkül) 1 frt 50 kr. Az egész 1874—75-iki idény folyamára beléptijegyül szolgáló meghívók és tagsági részvételi jegyek postai után már szétküldettek, s velük semmi fizetési kötelezettség nem jár. Idegenek (nem tagok) számára meghatározott korlátolt számú belépti jegyek (csupán egy estélyre, s a résztvenni kívánó nevére szólók) Aigner Lajos (váczi utcza) és Táborszky és Parsch (korona utcza) kereskedéseikben személyenkint 2 írtjával, kaphatók. A magyar tisztviselők országos egyesületének igazgató választmányáé hó 23 án fogja az egyesület helyiségeit hivatalosan megnyitni. A megnyitás este 6 órakor lesz. A helyiség a fővárosi egyesült takarékpénztárházában bejárattal a Wurm-utczából van. [Fölhívás.] A budapesti polgármesteri hivatal gyüjtőíveket küldött szét és egyszersmind fölhivást bocsátott közzé, hogy a közönség pénzbeli adományaival támogassa azon alapot, melytől a téli idény fenyegető nyomorának enyhítésére alakult budapesti népkonyha-bizottmány törekvésének sikerét várja. Szerkesztőségünknél is van ilyen iv letéve. A polgármesteri hivatal reméli, hogy az adakozó és jótékony közönség nem hagyja a fölhívást nyom nélkül elhangzani és fölkarolja a szegény ínségesek ügyét. — Értesítjük egyszersmind a közönséget, hogy aláírandó vagy gyűjtendő összegek annak idejében a népkonyha-bizottmány elnökségéhez küldendők. [A főváros utczái]e napokban láttattak el a közmunkatanács által elrendelt uj elnevezési táblákkal, melyek — végre! — csupán magyar föliratai látták el és sokkal csinosabbak is a régieknél. [Családi jelenet] Budán, az országúton, tegnap éjjel lármás jelenetnek voltak szem- és fültanúi az ottan lakó békés polgárok. Egyik ház előtt egy urias külsejű férfi lármázott teli torokkal, mig az ablakon egy mosolygó hölgyecske pillantott ki és a mérges férfi kiabálására újabb és újabb kaczajjal felelt. A nyájaskodó két ember férj és feleség volt. A haragos ur végre megunta neje boszantását, s azon gondolkodott, mikép torolja meg a barátságtalan kicsukást. Rósz ötlete akadt s a harcz igen drasztikus volt. Ugyanis egy tégladarabot vett elő és oly erővel dobta az ablakon mosolygó hölgy homlokához, hogy ez azonnal eszméletlenül rogyott össze. A durva férjet , a nőt is — ki csak megsérült, de meg nem halt — a bírósághoz idézték. [Zubovics Fodor Budapestre] alighanem holnap, vasárnap este fog megérkezni. Hallomás szerint még az este néhány katonai notabilitás, hazai sportférfiu és hirlapírókból álló társaság estélyt fog rendezni tiszteletére, melynek részletei azonban még nem ismeretesek A merész lovas valószínűleg részt fog venni a Káposztásmegyertől Gödöllőig tartandó „torony iránt“ való futtatási versenyben. Zubovics a magyar fővárosból egyenesen Kairóba megy, hol az alkirály udvartartásának létszámába föl van véve, meg fogja látogatni a piramisok aljában lévő ménestelepet, hol a khedive tranírozott tevéi is vannak. A tél utóján visszaérkezve Egyptomból Zubovics elhozandja majd b. Rothschild számára azon arab lovakat, melyek megvásárlásával a báró megbízta. A tavaszt hazánkfia valószínűleg Bertholdsteinban fogja tölteni, honnét hosszabb sporlutra kel. — Érdekes, hogy Zubovics számos utazásai alatt a geológiával és botanikával is foglalkozott. Herbáriumáról egy olasz természetrajzi közlöny a múlt évben dicsérőleg emlékezett meg ; e herbáriumában ő a növényeket Darwin theoriája szerint s a fejlődési rendszerének megfelelő módon állná össze. Ezen gyűjtemény egy