Reform, 1874. december (6. évfolyam, 330-358. szám)
1874-12-03 / 332. szám
pontnál fogva is, mely közte más a bácsi számvevőszék közt létezett, a mennyiben a bácsi legfőbb számvevőszék az 1866. deczember vágán az akkori osztrák pénzügyminiszter által beterjesztett költségvetés czimei szerint számolt el és így a belügyi kiadások a „Magyar és horvát kanczellária“ czim alatt fordulnak elő; holott ellenben én, ki 1867. márcz. havában vettem át a pénzügyi kezelést, az alkotmányos formák és törvények értelmében a kiadásokat az életre hivott egyes minisztériumok szerint számoltattam el; sőt különböznie kellett már azért is, mert több kiadás fordul elő 1867-ben (mint a koronázási országgyűlési kiadások stb.), melyek az 1866. évi előirányzatban, mely szerint a bécsi számvevőszék könyvelt, elő se fordulhattak A magyar minisztérium az országgyűlés határozatainak alapján könyvezte bevételeit és kiadásait a minisztérium tényleges czímén, az osztrák főszámvevőszék pedig a maga régi budgetrovatai alatt könyvelte. De nem fogadhattam el a bécsi legfőbb számvevőszék könyvezési modorát a közös kiadásokra nézve is, mert az ország hátrányára lett volna. Feleslegesnek tartom ez iránt részletekbe menni, csak azokra hivatkozom, miket ez ügyben az országgyűlési tárgyalások alkalmával 1869. évben részletesen és indokolva elmondottam. A legkevesebb, mit oly bizottság tagjaitól, mely hivatva van ily kényes természetű ügyekben határozni, a közönség úgy mint egyesek megvárhattak volna, az, hogy e bizottság minden tagja illő komolysággal és a fönforgó tárgy minden körülményének alapos ismeretével fogjon fontos feladatához. Sajnos jelenségnek kell venni, hogy vannak, kik a zárszámadási bizottságban részt vesznek, vitatkoznak, vádolnak és határoznak oly kérdések fölött, melyeknek előzményeit fejleményeit és történetét nem ismerik, noha mindezek a házban is bőven megvitattatták a megjegyzést, mellyel soraimat bezárom, a számadási bizottság azon tisztelt tagjának ajánlom figyelmébe, ki oly könnyedén vélte vétkemül fölróhatni azt a tettemet, melylyel csak kötelességemet teljesitém és a ki jogosítva érezte magát Ítéletet mondani e tárgyban a nélkül, hogy komolyan tanulmányozta volna. Gr. Lónyay Menyhért: A román metropolita választó kongresszus. Budapest, deczember 2. A nagyszebeni kongresszus november 28 -i ülésén hirdettetett ki a november 1-jén teljesitett metropolitai választásra vonatkozó legfelsőbb elhatározás A Hon után ez ülésről a következő tudósítást közölhetjük. Napirenden volt a legfelsőbb elhatározást tartalmazó miniszteri leirat, melyet Stanescu magyar nyelven, utána pedig Botazin román fordításban olvasott föl. A leirat eképen szól: „A görög keleti román metropolita összegyűlt kongresszusának 1688. évi. sz. Nagyszebenben. A f. évi október hó 27-én Nagyszebenben összeült gör. keleti román metropoliai kongresszusnak november 2-án tartott üléséből ő császári és apostoli királyi felségéhez intézett, s az erre megbízott kül__AiUll 1. O AWUllAiy U v>Aj.a «.« bcs buru végett nekem kézbesített és a november hó 1-jén végbement metropolita-választás eredményét legfelsőbb kegyelmes megerősítés kérelmével bejelentő legalázatosabb fölirata, általam folyó évi november hó 14-én kelt legalázatosabb fölterjesztéssel bemutattván, arra ő császári és apóst. kir. felsége Gödöllőn f. évi november hó 19-én következő legfelsőbb elhatározását méltóztatott velem legkegyelmesebben közölni: „Vallás és közoktatási m. kir. tamisterem előterjesztésére a Nagyszebenben f. évi október hó 27-ére összehívott gör. keleti román metropoliai kongresszus által f. évi november hó 1-én, szavazattöbbséggl gör. kel. román metropolitává választott Popasy János karánsebesi püspököt, a román kongresszusszervezeti szabályzat 157. §■ 13. pontjában föntartott királyi jogomnál fogva, ezen metropolitai méltóságban megerősítendőnek nem találtam. Minél fogva utasítom vallás és közoktatási magyar miniszteremet, hogy ezen elhatározásomat a nevezett kongresszus tudomásra hozván, azt, az általam visszautasított jelölt kizárásával uj metropolita-választásra hívja föl.“ Mely legfelsőbb elhatározásról, ő császári és apostoli kir. felségének abban kifejezett rendeletére, a görög keleti román metropolitai kongresszust azzal értesitemi hogy ezen legfelsőbb kir. elhatározást, az azt megillető hódoló tisztelettel tudomásul vevén, s ahhoz mindenekben alkalmazkodván, az ekép üresedésben maradt metropolitai székre Pápasy János karánsebesi püspök kizárásával eszközlendő új választás határnapját tűzze ki, azt a szervezeti szabályzat 151. § 3 értelmében ő császári és apostoli kir. felségének legmagasabb tudomására juttatás végett hozzám jelentse be, s a választásra vonatkozólag az intézkedéseket saját hatáskörében megtevén, a megejtendő új választás eredményét annak idejében, a szabályzat 157. §. 13. pontja értelmében a legfelsőbb megerősítés alá terjessze. Budapesten 1874. évi november hó 22 én. Trefort Ágoston. Erre Kozma Pártban indítványozta, hogy a leirat egy 9 tagból álló bizottsághoz tétessék át, és ez indítvány el is fogadtatott. A bizottság november 29-én terjeszti be jelentését, melyben a következő határozati javaslatot tette: „A f. évi november 19 én Gödöllőn kelt, ő nagyméltósága Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter úrhoz intézett s a gör.-keleti román egyházi nemzeti kongresszussal a Budapesten 1874. évi november 22-én 1688. évn. sz. a. közlött legfelsőbb elhatározást a kongresszus, mély fájdalommal bár, mert a kongresszus szavazata nem találkozott legfelsőbb hozzájárulással, — de az ő cs. és apostoli kir. felségét megillető osztatlan hódolattal tudomásul veszi, s azon legfelsőbb elhatározás és a szervezeti szabályzat értelmében uj választást eszközlend.“ E javaslat hosszabb vita után,melyben Mocsonyi, Tincu, Babes és Stanescu vettek részt, elfogadtatott. Mocsonyi Sándor beszédéből kiemeljük,hogy elismerte, hogy a megerősítési és az ebből kifolyó megtagadási jog a törvény és szervezeti szabályzat határozatai értelmében kétségbevonhatatlan, egyúttal azonban úgy látja, hogy nem lévén az semmi tekintetben korlátozva, a kormány kezében diskreczionális hatalmat képez. Esetleges visszaélés ellen a kormány részéről garancziát csak abban a finom politikai tapintatban talál, mely az igazi államférfiak tulajdona, és melynél fogva ezek ily diskrecionális hatalommal csak a legnagyobb fontosságú indokok esetében fognak élni. Nem vonja kétségbe oly kitűnő államférfiúnál, mint Trefort, e tapintatot, de sajnálja, hogy a miniszter a kongresszusnak semmi tájékozást nem nyújt ez iránt. Megvallja szóló, hogy nem fogja föl, miért nem erősíttetett meg Popasy, s azt hisz, hogy a miniszter úr ez alkalommal illetéktelen és hamis informácziók által félrevezettetve, egy sajnálatraméltó misztifikácziónak áldozata. Az új választás ma történt, s mint egy mai távirat jelenti, a többség üres szavazójegyet adott be, s így a választás eredmény nélkül folyt le. A megyék házi adója: Budapest, december 2. A képviselőház közigazgatási bizottsága ma tartott igen fontos ülésében a belügyminiszter által beterjesztett törvényjavaslatot beható átalános tárgyalás után nem fogadta el a részletes tárgyalás alapjául. Az érdekes ülésnek következőkben adjuk lehetőleg kimerítő vázlatát. Gr. Péchy Manó elnök megnyitván az ülést, azon kérdést teszi föl, hogy az átalános vita megkezdése előtt nem tartaná-e a bizottság szükségesnek egy szűkebb körű albizottságot küldeni ki, mely a megyei háziadó kérdésének eldöntéséhez szükséges adatokat összeállítván, egy konkrét javaslatot hozna a bizottság elé. Várady Gábor lehetőnek tartja ezt az átalános tárgyalás befejeztével is, sőt még czélszerűbb is így járni el, mert ennek folytán az albizottság inkább tájékozva leend a várható megállapodások iránt. A tvjavaslatra nézve nézete az, hogy ellenkezik az 1870. 42. t.-cznek a megyei házipénztárak helyreállításáról intézkedő 90-dik §-ával. Annak foganatositását tűzi ki ugyan az 1-ső § ban czéljául, de a 2-dik és 3 dik §. tartalma nagy részben meghiúsítja a kimondott elv alkalmazását. A közbiztonsági költségekre, valamint az árva- s gyámhatósági kiadásokra is a tvjavaslat államsegélyt ígérvén, a törvényhatósági önkormányzat e téren sem lenne helyreállítva. Gr. Szapáry Gyula belügyminiszter kifejti, hogy előbbi törvényhozási intézkedések folytán kötelezve érezte magát egy ily törvényjavaslat beterjesztésére. A törvényjavaslatban megszabott adómegtérítési százalék s a megyéknek nagyobb takarékossága mellett elérhetőnek véli azt, hogy a megyék 6 ®/o-nál nagyobb háziadóval ne terheltessenek. Javaslata a pénzügyi helyzetnek a megyei adminisztráczió igényeivel való kiegyeztetésén nyugszik. Meg van a maga részéről győződve annak helyes volta iránt, s egyedül időszerűségét tartja vitathatónak. Tisza László szintén ellenmondást lát a tvjavaslat , az 1870. XLII. tcz. intézkedése között. Nem ismerheti el azon állítás alaposságát, hogy a tvjavaslat elfogadása esetén a megyék szükségleteknek az állam által nem fedezett fele részét 6 ®/o háziadóval fedezhessék , s igaztalanságot lát abban is, hogy azon megyék, melyek a maguk részére kevés államsegélyt igényelnek, hozzájáruljanak a többet igénylők részére juttatott államsegély fedezéséhez. A törvényjavaslat a megyék egyesítésének kérdésében nem ment elég messze, s az önálló törvény daczára egészen érintetlenül hagyta a Királyföldet. Megemlíti végül, hogy a tvjavaslat intézkedései ellentétben állanak a 9-es bizottság megállapodásaival is. Oláh Gyula a tvjavaslatot, úgy a mint be van terjesztve, szintén nem fogadja el. Nem látja indokoltnak némely törvényhatóságok összeolvasztásáról intézkedő 12-ik §-át, miután az ott felsorolt törvényhatóságok némelyike még e tvjavaslat feltételei szerint is megállhat. Az önkormányzat érdeke azt kívánja, hogy a háziadó egészen a törvényhatóságokra bizassék, csak így lévén elérhető az, amit a miniszter is említett, hogy a közigazgatási költségvetéseket ugyanazok állítsák össze, kik a költségek fedezéséről is gondoskodni tartoznak. A 9 es bizottság azon véleményét sokkal helyesebbnek tartja, hogy minden megye adminisztrációjára legfeljebb államadójának 20 ®/.-a fordittassék, s amelyik ebből nem tud megélni, egyesittessék valamely szomszédos törvényhatósággal. Házmán Peren ez szintén nem járul a törvényjavaslathoz, mert a mostani megyékben, melyekkel a törvényjavaslat egy ily autonomikus intézményt meg akar kísérteni, autonómia voltaképen nem is létezik. Lónyay János kifejti, hogy a törvényjavaslat nem időszerű, bár elismeri, hogy a miniszter kötelezve volt annak beterjesztésére. Nem tartja azt időadó czímén sTmegyle, melyet eddig az állam^fior*^dzott. Különben is küszöbén állunk egy állami s megyei új szervezésnek, amely ezen kérdést is az egész szervezéssel összhangzatosan fogja megoldani. Helyesli a megyei hatáskör szélesbítését, de másfelől az árvaügyeket a megyéről az államra óhajtaná ruházni. Ordódy Pál: nem fogadja el a törvényjavaslatot tárgyalási alapul, mert azon törvénynek, melyre a miniszter felhatalmazást kapott, nem felel meg. De nem is felelhet meg, mert annak létesítéséhez a közigazgatás rendezése s más financziális helyzet volna szükséges. Opportunitási szempontból azonban mégis szükségesnek tart valamit azon czélból, hogy a mostani állapot a pénzügyi helyzettel összhangzásba hozassák; ez pedig másképen nem történhetik meg, mint ha a megyéknél is rendukeziek történnek; ez iránti javaslattétel czéljából vélné czélszerűnek egy kisebb bizottság kiküldését. Leszai Lajos: Bárha a törvényjavaslat indokolását sok részben helyesli, mint nem idő szerint nem fogadhatja azt még sem el, mert újabb terhet és aránytalanul vet a szegényebb megyékre. Az adózásbeli aránytalanságot nemzetgazdászati kalaritásnak tartaná. Szükséges, hogy e kérdés a megyei hatáskör új szabályozásával együtt intéztessék el. Szükségesnek tartja a Királyföld szervezését is előrebocsátni és csak a megyei választási cziklus lejárta utáni időre tenne gyökeres intézkedést. Addig is azonban szükségesnek tartja a jövő két évre egy modus vivendi iránt a képviselőháznak ajánlatot tenni. E végett egy albizottság kiküldése iránt Ordódi nézetét pártolja. Vizsolyi Gusztáv igen sok törvényhatóságra nézve adóemelés lát a törvényjavaslatban. Szükségesnek véli egy kisebb bizottság kiküldését, melynek feladata volna tekintetbe venni az új adótörvények hatását, megvizsgálni, váljon idő- és czélszerű-e most jelen pénzügyi viszonyaink közt a háziadónak a czélba vett mód szerinti életbeléptetése. Ezenkívül sem látja lehetőnek a törvényjavaslat egészben való tárgyalását mindaddig, míg a közbiztonsági, s más ezen javaslattal szoros kapcsolatban álló közigazgatási törvények elő nem terjesztetnek, mert kétségtelen, hogy minél több állami funkció végezésére lesznek hivatva a megyei tisztviselők, annál kevésbé lehet a tervezett forrásból meríteni fizetéseket. Ennélfogva kész ugyan részletes tárgyalás alapjául elfogadni a törvényjavaslatot, de csak úgy, hogy az iránt, különösen pénzügyi tekintetből, előbb a kiküldendő albizottság részletes előterjesztést tegyen. Baranyi Ágoston nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert a törvényhatóságok költségvetései nincsenek arányban adóképességükkel, s így a törvényjavaslat intézkedései csak egyes megyék lakosságának igazságtalan megadóztatásához vezetnének. A bizottság ezek után szavazattöbbséggel nem fogadta el általánosságban sem a törvényjavaslatot, s ez iránt a képviselőház elé terjesztendő jelentése indokolásának kidolgozására egy , Ordódy, Lészay és Ernuszt b. tagokból álló bizottságot küldött ki. A törvényjavaslat részletes tárgyalás alá vételére csak Vizsolyi, Bittó és Ernuszt szavazott, mely ezen négy éven át 889,000 írtra tétetett, és mely papiroson kimutatott szaporodás mindig képzeltnek bizonyult be; sőt ha ilynemű ideális fedezet el is fogadtatnék, még mindig nagy deficzit léteznék a ménesekre és méntelepekre tett előirányzatban. Móricz nem ismeri a részletes igazgatás hibáit, de hogy azok tettleg léteznek, mutatja a kérdéses gazdaság vitelének mérlege. Egy 60,000 holdas gazdaságnak 770,000 frtnyi deficzitje van. Ezt a gazdaságot folytatni nem lehet, ő tehát indítványozza, hogy a ménesek fele 7—-8 év alatt adassék el, — minek folytán 30,000 hold maradna ezen ménes föntartására; a többi 30,000 holdat jutányosan bérbe lehetne adni. Széli is túlzottnak tartja a miniszter által előirányzott fedezetet, épen a múlt időnek valóságos eredményei után. Egyébiránt az illető miniszter jelentésében foglalt abbeli állítása, hogy a miniszteri előirányzat máris a 9 es bizottság javaslatához alkalmaztatott, helyesnek nem ismerheti el, azért meg sem elégedhetik a miniszternek azon ajánlatával, hogy csak a méntelepek lólétszáma apasztassék lakianként, hanem jobb mezei gazdálkodás, a telepek egy részének eladása, és a méntelepek iránt fönálló rendszer helyes megváltoztatása, vagy azoknak apasztása által akarja elérni a megtakarítást; 1875-re 185,000 forint törlését ajánlja. — Somssicholy drágán, mint jelenleg az állami ménesekben — egy ló évi tartása 490 frtba kerül — a teny észlovakat föntartani nem lehet, de mikép rendeztessék a további igazgatás, ezt a bizottságban rögtön nem lehet meghatározni, annak előterjesztésére szólítja tehát föl a minisztert. A miniszter a jövő tekintetéből elfogadja azt a czélt, hogy lassanként az állami tevékenység e téren az egyes kiváló törzsfajok föntartására szorítkozzék. Mi az eladást illeti, ez radikális orvosság az igaz, de ezen az uton utoljára elenyésznek a ménesek. Simonyi az igazgatás főhibáját abban látja, hogy a ménesek kezelésénél elhelyezett katonatisztek tulajdonkép a közös hadügyminisztertől függenek. Egyébiránt a méntelepekben létező 1820 lónak és méneseknél körülbelül 900 kanczának és épen annyi csikónak tartása egyenként átlag évi 490 frtra kerül; ezen roppant költségeknek megtakarítására szólítja föl a minisztert.— Zsedényi azt hiszi, hogy mindenekelőtt az iránt kell tisztába jönni, vájjon a méneseket, azoknak részenkénti eladása által is meg akarja-e a bizottság szorítani ? most ezt ellenzi a miniszter, azért nem alkalmazta költségvetését még most sem a bizottság által minap hozott határozathoz, azért nem juthat a bizottság annyi huzamos tanácskozások után sem eredményhez. Ha tehát a bizottság tovább is előbbi véleménye mellett maradna, akkor arra kell a minisztert fölhívni, hogy ha nem akarna-e a bizottság; a ház elé terjeszteni olyan határozati javaslatot, mely ezen megállapodásnak kifejezést ad és már 1875-re nagyobb megtakarítást idézne elő. — A miniszter azt válaszolá, hogy épen e tekintetből már 1874- ben adatott el 200 kanczát, s hogy ennek daczára 1875-re csak 97,000 frtnyi megtakarítás eszközöltetett, ezt más körülmények okozták. A ménesek egy részének eladását ő semmi esetben nem pártolhatja, de most is a méntelepek lassankénti apasztását ajánlja. — Széll azt hiszi, hogy ha a méneseket a jelen számban tartják fen, a hiányt soha be nem szüntethetjük, sőt a méntelepeket megszorítván, a ménesek gyümölcseit is megsemmisítjük, ha egyszersmind a tenyészlovak létszámát lejebb nem szállítjuk továbbra is a 184,000 frtnyi megtakarítást javasolja 1875- re úgy, hogy a ménesek létszáma és ahhoz képest a méntelepek lólétszáma is fokozatosan megszorittassék. — Somssich a méneseket azon az uton, melyet tegnap a miniszter ajánlott főn akarván tartani, a méntelepeket első sorban lejebb szállítván, csak ha ez elegendő nem volna, akkor szükség esetében utolsó sorban adná el a ménesek egy részét, ismételve fölszólítván a minisztert, hogy az indítványozott 185,000 írt megtakarításhoz alkamazná jelen előirányzatát. Péchy hasonló véleményben van, Horváth egyetért Zsedényivel, hogy már 1875-re konkrét czélra jönnünk kell, mert ha így folytatjuk a tanácskozást mint aujg, ezt a ezen eiüiemu lugjUi.. .mi az egyedui ui arra, hogy ha a képviselőháznak határozott véleményt mutatunk be az 1875 ik évre keresztülvihető megtakarítás iránt, e tekintetben Szé 11 által ajánlott ISI. ezer frt levonást pártolja. Igaz, hogy a miniszter azt ellenzé, de a tapasztalás azt mutatá, hogy több esetben, hol a miniszter lehetetlennek tarta az ajánlott megtakarítást, mégis elfogadása után jó hatással volt. Lipthay ugyanazon véleményben van és bővebben adja elő a miniszter fentartása iránt tett javaslat hátrányait, miután a tapasztalat bizonyítá, hogy a községeknek kiadott ménlovak átalán 3 év múlva — a rósztartás miatt és miután kíméletlenül használtattak — elvesztek. — Wahrmann felelve Hornnak, arra figyelmezteti, hogy az általa eredetileg tett indítványa szerint a bizottság azért adta vissza a miniszternek az előirányzatot, hogy azt a ménesek némely részének eladásához alkalmazván, a kívánt megtakarítást eszközölje. Ezt nem tette a miniszter, a bizottság arra nem kényszerítheti és így most azon határozatot ajánlja ajánlja, melyet a 9-es bizottság véleménye szerint Széli tett, 1875-ik évre pedig 187,000 írtnak törlését. A bizottság a szavazásnál nem fogadta el Móricz indítványát, de a Széli által indítványozott határozati javaslatot, hogy a ménesek lólétszámának fokozatos megszorításon kívül, a ménesbirtok gazdaságok jövedelmeinek emelésre, a gazdasági s üzleti költségekben a legszigorúbb takarékosság érvényesítése, a méntelepeknél a fedezési díjak óvatos emelése, a méntelepek lólétszámának óvatos leszállítása által eszközöltessenek megtakarítások, úgy hogy 3 év múlva enyésztessék el a méneseknél a deficzit. A törlésre nézve elfogadta a bizottság az előadó által indítványozott 187,000 frt törlését. Ezek után tárgyalta a bizottság azon törvényjavaslatot, mely a közös államháztartás 1871. és 1872. évi zárszámadásaiban engedélyezett kiadási többletek Magyarországra 704,595 frttal eső részének fedezéséről szól. Péchy Tamás azon nézetből indulván ki, hogy a delegáczió működését elvégezte, a budget tárgyalásával és a törvény szigorú értelme szerint többé joga nincs póthitelekkel terhelni Magyarországot, ezen törvényt el nem fogadja. — Széll azt válaszolá, hogy miután a zárszámadások megbírálása a delegácziót illeti, az abból folyó póthitelt is jogosan szavazza meg, amint a magyar törvényhozás is ily értelmet adott a közösügyi törvénynek. — Zsedényi nem akar az ügy érdeméhez szólani, de véleménye szerint a delegáczió azon joga, hogy azon esetben, ha a közös miniszter többet költ el, mint mire a budget által föl volt hatalmazva, ezen kiadással is terhelje az országot, a törvény által világosan nincsen kimondva, miután azonban a törvény csak átalában azt rendeli, hogy a delegáczió által megszavazott összeg iktassák az államköltségbe, a kérdést tovább vitatni nem akarja. — Ghyczy pénzügyminiszter úgy látja, hogy ha a törvény a delegácziót kötelezi a zárszámadások vizsgálatára, föl is hatalmazta ez által ezen átvizsgálásból folyó póthitelek megszavazására. — Wahrmann azt hiszi, hogy p. 0. a vámjövedelmek csökkennek és a budget által megszavazott költségek fedezésére szükséges a póthitel, a delegáczió póthitelt engedélyezhet, ezt a jelen esetben is teheti. — Simonyi a kérdést igen fontosnak tartja, de ő a közös ügyek iránti költségeket soha sem s így a mostani póthitelt sem szavazza meg. Zsedényi szemben Wahrman előadásával arra figyelmeztetet, hogy nagy különbség forog fenn a törvényesen megszavazott költségek és egy oly póthitel fedezéséről gondoskodni, mely az illető közös miniszter törvénytelen túlhágásából eredt Ghyczy olvassa fel a törvényt, mely szerint a zárszámadások megbírálása a delegáczió hatásköréhez tartozik. Horváth hasonló véleményben van. Móricz pártolja Péchy vélemények és hol a törvényt magyarázni kell, ezen magyarázatot nem bízza a delegáczióra. Horn nem akar a törvény szigorú rendeletén túlmenni, mely szerint a delegáczió által egyszer A pénzügyi bizottságból. Budapest, deczember 2. A pénzügyi bizottság mai ülésében folytatá a ménesek iránti tanácskozást. Az előadó Wahrman szerint 1875 re a miniszter eredeti irányzatából újabb javaslat szerint 97,700 frtnyi kiadásokat engedne el, a fedezet pedig 16,000 frttal szaporodik. A ménesjószág jövedelmét az illető miniszteri osztály 782,000 frttal igazolni igyekszik, (holdanként 25 frt 15 kr. brutto és 8 frt 53 krnyi nettó jövedelemmel), mely előirányzatot az előadó túlzottnak tartja. A miniszter az ekép várható jövedelmet nem asperativus jövedelemre, de a kimutatott négy évi átlagszámításra alapítja. Az előadó arra figyelmezteti a minisztert, hogy a kimutatott átlag nem a valódi bevételeken, —• de az úgynevezett vagyonszaporodáson alapszik, megszavazott költséget igtatja Magyarország saját költségvetésébe, annak fedezéséről gondoskodván — de a törvény szerint nem tartozik Magyarország a közös póthitelt, mint a jelen esetben, megszavazni. Ghyczy azt válaszolá, hogy ő sem kéri a megszavazást, de csak a felhatalmazást, hogy a póthitelt fedezhesse. A bizottság elfogadta a törvényt. — Holnap az indemniti kerül tárgyalás alá. A tordamegyei Deák-párt közgyűlése. Tordamegye Deák-pártja november 29-én tartotta közgyűlését, melynek tárgyát az uj erdélyi magyar nemzeti párttal szemben követendő magatartás meghatározása képezte. A gyűlés békejobbot ajánlott az uj pártnak, s felszólította tagjait a régi párt kebelében való maradásra. Az uj párt megjelent tagjai azonban megmaradván elfoglalt álláspontjuk mellett, — a tordamegyei Deák-párt egyhangúlag kimondta, hogy: 1. Az „erdélyi magyar nemzeti párt“ czímén egy új párt megalakulását roszalja. 2. Azon meggyőződésben lévén, hogy hazánk zilált helyzetének rendezését az eddigi párt kebelében és annak megerősítésével eszközölheti leghelyesebben, egyátalán nem tartja időszerűnek bármiféle uj pártok alakítását. — 3. Ezen határozatot a tordamegyei Deák-párt azon felszólítással közli a Királyhágón inneni Deák-pártokkal, hogy e határozat szellemében a cselekvés terére lépjenek. A gyűlés folyamáról különben a Kelet után a következő tudósítást közöljük: Az elnök, gr. Bethlen Géza megnyitván az ülést, a szót régid. Teleky Domonkos grófnak adta át, ki bonczolgatta, ha váljon az uj párt megalakitása helyes-e. Azt állítja az uj párt, hogy hazánk helyzete szerfelett mostoha, a meglevő pártok pedig e szomorító helyzet létrehozatalában részesek, tehát hibásak is. Maga Erdély még szomorítóbb helyzetben van, mint az anyahon, minek oka leginkább abban rejlik, hogy az erdélyi képviselők az erdélyi érdekeknek nem adtak kellő súlyt. Elismeri szóló, hogy mindkét állítás hir bizonyos mértékben az igazság jellegével; elismeri, hogy a mint olykor a testnek egyik tagjára, talán ránk is súlyosabban nehezül a közös fájdalom, s az erdélyi részek képviselőitől is több erélyt kellett volna tapasztalni. Bizonyos tekintetben tehát igazat ad az uj pártnak, de csak a mondottakig, s felhívásának többi részét nem helyeselheti. Azt mondja az uj párt nyilatkozatában, hogy a specziális erdélyi és magyar érdekek védelmére alakult. Elsősorban azt kérdi, melyik képviselő írhatná alá, hogy specziális tordai vagy erdélyi érdeket képvisel, nézete szerint minden követ a közhazát, az egész országot képviseli, érvényesítheti, mint ilyen a közérdekért akár magyar érdekeit is, de annak országos képviselője nem lehet. (Helyeslés.) Szól továbbá a nyilatkozat magyar nemzetiségről. Szóló ismer magyar államot, magyar nemzetet s végül magyar nemzetiséget. Az első magában foglalja a két másikat s még egyebet is, de azt nem értheti, miért legyünk az utolsó, a harmadik, mikor első is lehetünk. (Élénk helyeslés.) „Igyekezzünk — mond tovább a nyilatkozat — megmenteni legalább Erdélyben, a mi még megmenthető. Gratulál szóló ezen fogalomnak, de nem elégedhetik meg ezen porczióval. Mentsük meg a hazát s akkor megmentettük Erdélyt is (Elénk helyeslés.) Nem akar szóló palctát törni egyátalán a pártalakulásnak alapja felett, hanem igenis a kihívó modor fölött, mely kíméletlenül megtámad kormányt és parlamentet egyaránt. Helytelennek tartja különösen az új párt arra irányuló törekvését, hogy speczifikus erdélyi pártot alkosson, hogy tegyen és szóljon az ország Ys része a mássel szemben, párttá alakuljon az sgyarság a más %-dal ellentétben. Végül indítványozza, hogy mondja ki a közgyűlés, miszerint az ország jelen válságos helyzetében a mérsékelve haladó párt együvé tömörülésének látja szükségét s helyteleníti »K „nrfélvi magyar nemzed párt” megalakulását. Közb. gr. Teleky Domokos védi az uj pártot. A maga részéről is pártolja azt az elvet, melyet légid. gr. Teleky Domokos hangoztatott, hogy tömörülnünk kell egy párttá, de a jelenlegi pártok között nem fedezi fel azt, mely körül tömörülni lehetne. Kérdi szóló, van-e mostan jobboldal, midőn annyi darabra van szakadva l ép ez, s hazánk zilált helyzete győzte meg szólót annak szükségéről, hogy egy olyan párt alakíttassék, melybe a kiegyezésre vonatkozó elveinek föntartásával, tisztán a belügyek, közigazgatásunk, igazságügyünk rendezésére minden pártbeli egyén beléphessen. Ez egyesítése a pártoknak és nem szétdarabolása, miként az uj pártot vádolják. B. Kemény György a szász-régeni magyar nemzeti párt megalapítását helytelennek, károsnak tartja, mert a magyar államban magyar nemzeti pártot alapítani, annyit tesz, mint a magyar nemzetnek érdekeit, a magyar állam más nemzetiségeinek érdekeivel szembeállítani. Nem helyesli a nevezett pártnak megalapítását mint nagyon kihívó lépést, mivel ennek megalakítása minden más nemzetiség, román, tót, szerb stb. nemzetiségi pártok előállítását és fönmaradását provokálja. Nagy és következéseiben veszélyessé válható politikai hibának tartja a szerint nyilatkozni, hogy az unió helyessége, üdvössége bármely körülmények között kérdésessé tétethessék, — mert életerős, magyar államot: Erdélynek Magyarországgal való uniója nélkül képzelni nem tud. Többen szóltak még a kérdéshez s végre is a közgyűlés elfogadta a föllebb említett határozatot: tagjaik így érdekelttek,vehetnek e részt ez ügy tanácskozásában szavazhatnak-e. Maga Ráth K. főpolgármester is tagja a társulatnak, s pedi fő főlövészmesteri minőségben. Dobos István azt mondja, hogy az a jelenség, hogy ily vita keletkezik e házban, azt mutatja, miszerint a testület kebelében erkölcsileg beteg. . . Ráth K. (közbeszól:) Fölkérem Szőlőt, hogy ily sértő kifejezését vonja vissza — inkább tartsa meg maga számára. Dobos (folytatólag.) Én megmaradok állításomnál. Ráth K. főpolgármester a közgyűlés többségének határozata folytán megvonja tőle a szót. Az „érdekelt“-ekről folyó vita úgy dőlt el, hogy a lövésztársulati tagok nem szavazhatnak, mire azok az elnök fölhívására elhagyják a termet. Maga Ráth főpolgármester átadja elnöki tisztét Kammermayer alpolgármesternek s irományaival félrevonul az asztaltól. Kammermayer elrendeli a szavazást, az „igen” s „nem“-mel szavazók a teremben jobbrólbalról foglalnak helyet s ez által szavaznak. A megállapodás abban történt, hogy a társulat 2 évig maradhat, jelenlegi helyiségében. Ülés vége 74 órakor. Budapest főváros közgyűlése. [Első nap. Deczember 2 ] E közgyűlés igen mulatságosan folyt le. A tárgyalási rendet tudósításunkban azonban ezúttal is megtartjuk. Bizottsági tagok nagy számmal jelentek meg a mai közgyűlésen, melyet pontban 4 órakor délután nyitott meg Báth Károly főpolgármester. Mielőtt a napirendre térne, Báth a főpolgármester jelenti, hogy ő felsége a királyné a fővárosnak szives üdvözletét küldi, a főváros részéről névnapján kapott üdvözletét kegyesen elfogadván. Báth főpolgármester jelenti továbbá, hogy ő felségeik, a magyar király s királyné a fővárosi népkonyhák javára 1000 frtot adományoztak. (Éljen!) Jelenti még, hogy néhai Julies A. F. örökösei az Erzsébet-árvaház részére 200 frtot adományoztak. Következik a napirend: A kereskedelmi enquete az új adótörvényjavaslatokra vonatkozó jelentését nyújtja be. E jelentés szerint az államháztartásra nézve legfontosabb tényező az eddig adó alá nem vetett tárgyak megadóztatása. Az enquete-bizottság azonban a javaslatban több oly pontot talált, mely ellen óvást kell tennie, mert különben a főváros lakossága egy részének jogos érdekei csorbittatnának meg. E pontokat már ismertetők s ezúttal csak azt jegyezzük meg, hogy a közgyűlés vita nélkül elfogadta az enquete által szerkesztett feliratot az országgyűléshez, melyben az említettük pontok törvényerőre emlelése ellen tiltakozik. A pest-zimonyi vasutvonal mielőbbi kiépítése iránt ugyancsak feliratot szerkesztett a keresk. enquete az országgyűléshez. A közgyűlés elfogadja a föliratot, s közelebb a képviselőházhoz beterjesztendi. Tárgyaltatik a fővárosi lövészi társulat abbeli folyamodványa, hogy jelenlegi helyén tovább is tarthassa gyakorlatait. A tanács erre nézve azt ajánlja, hogy az engedély ne adassék meg. Királyi ,?ál még 3 évet, Fabinyi 2 évet, Máttyus Arisztid pedig csak 1 évet indítványoz engedni a társulatnak, hogy jelenlegi helyiségéből, a király utcza végéről elköltözzék. Hosszabb vita keletkezett a körül is, hogy azok a bizottsági tagok, kik egyszersmind a lövész-társulat KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, deczember 2. [Hivatalos.] Ő felsége a károly-fehérvári székes káptalanben Hubatsek Ádám éneklő-kanonoknak a szentkereszti czimzetes apátságot és dr. Barts Ferencz őrkanonoknak a Krompach melletti molinói czimzetes prépostságot adományozta. [Követség.] Ő felsége ideiglenes követség! segéd gr. Lützow Ferenczet, szintúgy a külügyminisztérium fogalmazó-gyakornokát dr. Blum Zsigmondot és határgróf Pallavicini Márkot követség! segédekké kinevezte. [A királyasszony ajándékai.] A „M. Pál.“ írja: Ő felsége a királyasszony Maszlagi Ferencz esztergomi gimnáziumi tanárnak a „Rajna vidéken” czimü érdekes útleírások szerzőjének nevezett müvét magánkönyvtára számára elfogadta s az írót egy értékes arany melltüvel megajándékozta. Az ékszer egy ritka szépségű 3 nagyságú amethyst-követ s apróbb gyémántokat foglal magában. A fejedelmi kegy eme jelét ő eminencziája a napokban kézbesíti az Írónak. [Adomány.] Özv. Jálics A. Ferenczné saját maga és gyermekei nevében kétszáz forintot adott a magyar írók segélyegylete javára. [Házasságok.] Schulmann Gyula közelebb vezeti oltárhoz N.-Váradon Mezey Linka kisasszonyt.— Lázár Lukács Gyergyó Sz.-Miklóson közelebb tartó esküvő] ét Vákár Róza kisasszonnyal. [A nemzeti muzeum] számára e napokban érkezett meg Bécsből két gypsöntetü féldombormű, melyek egyike Mátyás királyt, másika nejét, arragoniai Beatrixet ábrázolja, s melyek eredetijei a bécsi Ambrass-gyűjteményben vannak. Ily közel, és eddig senki sem gondolt arra, hogy a nagy király mását nemzeti gyűjteményünk számára legalább másolatban megszerezze, miután az eredetiről alig lehet szó. Pulszky, kinek vezetése alatt a nemzeti muzeum részint folytonos uj szerzések által oly jelentékenyen gazdagodott, részint az okszerű rendezés által az eddig ismeretlenül hevert ritka becsű müczikkek mintegy újonnan fedeztettek föl, — elkésziteté a fönnebb irt két dombormüvet, s a-ok közszemlére közelebbről ki is állíttatnak valószínűleg a képcsarnok szobortári részében. Mindkét mű szépen sikerült másolat, s világosan mutatják, hogy a gonddal és valódi műértelemmel készült eredetiek gyakorlott kezű művésze az élőket híven másolta, az arezok jellemző individualitása eziránt legalább nem enged kétséget. [Az OrszágoS képművészeti tanács] kedden ülést tartván, testületileg megtekintette s illetőőleg a miniszter felhívása folytán hivatalosan megbírálta a múzeum lépcsőházának teiepén Lotz Károly által festett falfestményeket, és teljes megelégedéssel konstatálta, hogy azok a bemutatott és elfogadott vázlatoknak megfelelően és pedig oly szép hatással vannak festve, úgy egyenkint mint egyetemleg, hogy a műigényeket a szigorúbb bírálattal szemben is kielégítik s hazai művészetünknek becsületére válnak A lépcsőház falaira festendő többi festményre előirányzott összeget (5000 frt) a pénzügyi bizottság törölte ; remélhető azonban, hogy a képviselőház e csekély összeget nem vonja meg a hazai művészettől, s a fél munkát kiegészíttetendő. A falakra festendő párkánylap (fries) képei, mint tudva van, a magyar történelem több pontjait ábrázolják, a nemzet történelmének elsőbb korszakától, le a jelenig, magukba ölelvén a politikai mellett a tudományos és irodalmi fejlődés jobb mozzanatait is, mintegy élő történetkönyvet tárva a szemlélő elé. E kompozícziókban — melyek Lotz és ^ahn művei — a magyar történelem nagy emberei jobbára mind előfordulnak, s a kard hősei sorát a politikatudomány és irodalom emberei, köztök az uj időnek korszakot alkotó nagynevű fiai, Deák, Kossuth, Széchenyi, zárják be. Ha e művek elkészülnek, az idegen egy pillanattal áttekintheti oly kevéssé ismert nemzeti történelmünket, becsülni tanulja belőlök művészetünket, ifjúságunk pedig lelkesítő példákat lel, melyek előretörni serkentik. [A józsefvárosi népkonyhát] ma délelőtt 11 órakor nyitotta meg a „Valeria-egylet“ nagyszámú közönség jelenlétében. A népkonyha Mendl István házában van berendezve, ki a szükséges helyiségeket minden bér nélkül engedte át, s a mai nap hússzükségletét is ő adományozta. A megnyitáson jelen voltak Gracz Antalné a „Valeria-egylet“ elnöke, továbbá Apáthy Istvánná, Sárkány Józsefné, Nyiry Lajosné és Vogel Péterné alelnökök és az egyleti választmány számos tagja. Ott láttuk továbbá a budapesti hölgyközönség köréből Bulyovszkynét, Balassa Istvánnét, Bischitz Dávidnét és másokat; az arisztokracziát gróf Károlyi Edéné egymaga képviselte. Fél tizenkét órakor Ráth Károly főpolgármester több városi képviselővel szintén megjelent, s az egylet választmányi tagjainak élén Glatz Antalné által üdvözöltetett. — Ráth Károly meleg szavakban köszönte meg úgy az egylet, mint a jelen volt hölgyek fáradhatlan nemes buzgalmát és szives közreműködését. Az ételkiosztásnál roppant tolongás volt, miután a szegények sokkal nagyobb számmal jelentek meg, mintsem előre várták ; a hölgyek buzgalmának azonban sikerült a rendet mindvégig föntartani. Ma 75 szegény részesült a népkonyha jótéteményében, holnaptól kezdve azonban, mint halljuk, már 200 személyre fognak sütni, főzni. Megemlítjük egyúttal, hogy a „nőipar-egylet“ egyes tagjai szintén fölajánlották a „Valeria-egylet”nek szives közreműködésüket. — Ma megnyittatott a lipótvárosi népkonyha is. [Adakozások a népkonyhák javára.] A beküldött harmadik nyilvános nyugta szerint a következő nagyobb adakozások folytak be: Haynald Lajos kalocsai érsek 200 frt, Bohus János 200 frt, aszfalt-társaság, Lyka György, Neuschloss 100—100 frt, — Szlávy József 50 frt, Jalics A. Ferencz és társa 100 frt. Ezenkívül többen ajándékoztak még kisebbnagyobb összegeket. [Öngyilkosság.] A budai irgalmasok zárdája mellett tegnap egy ismeretlen férfi a Dunába ugrott. — Egy kis botnál egyebet nem hagyott hátra. A boton F. G. betűk voltak bevésve, és a botra egy levélbe csavarva, a következő talányos pár szóval: „Egész világomat úgyis eltemették, temessenek most el engem is Duna hullámai.“ [,,A névtelenek“] czime alatt megjelent Beöthy Zsolttól egy kötet elbeszélés és rajz. Addig is, míg bővebben írunk e könyvről, közöljük az előszót, mely így szól: Egy görög király tanítót keresett fiának. Előálltak a hírneves hadvezérek, hogy válasszon közülök. „Én iszonyodom a gyilkosságtól“, felelt a herczeg és elfordult tőlük. Hittük a hetedhét or-