Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)

1848-04-13 / 3. szám

— 23 — — Roma. Innen is pusztulniok kell a jesuitáknak. (Éljen IX. Jámbor! A jesuiták, e néplázítók , ezen ördög’ substitutusai, már rég egyebet érdemlettek volna , mint kikergettetést. — Apropos: mikor kerül a sor a mi alattomos jesuitáinkra!?) — A bibornokok az alkotmányiratot még különféle tágításokkal bővíték a nép’javára, s ezeket egy külön jegyzői aktába foglaltaták. (Még bibornokainkat is megérintő korunk’ fris hajnallege! — A régi rendszer már mindenesetre véget érte!!!) — Egy nem rég Mantuában meghalt zsidó a pápának három milliót hagyott. Végrendeletében azon szavak állnak, miképp IX Jámbort a nemzete által várt messiásnak elismeri. (Kell-e nagyobb bizonyság e férfiú nagy volta mellett, mint egy zsidó’ vallomása , kinek bizony nincs oka a keresztény iránt igazságosnak lenni ?) — Triest. Itt egy pompás fogadó, mely ezelőtt Metternich (pereat!) czimet viselt, egy éjjel „Albergo nazionale“-vá (nemzeti fogadó) változtattaa tett. (Metternich és nemzeti, pasquili és dicsszónoklat , ördög és Isten, gazság és polgárerény — igy . ezek is lehetnek synonimonok). — VarSo. Itt minden lázadásban van. (Csak rajta, derék lengyelek , az orosz bagarián van mit ütni, vágni). Belföld. *** A szabadság furcsa növény, a legkülönfélébb gyümölcsöket termi, jót és roszat, de az nem baj, mert a rósz lehull és elrothad, a jó épen marad, nő és megérik. Mi a szabadság’ rosz gyümölcsének tartjuk azon tendentus communisticus tempót, miszerint egypár embernek eszébe jutott a más’ páholyába (a nemzetiben) mir nichts dir nichts benyitni és helyet foglalni. Uralta , a szabad ember tiszteli más’ szabadságát is; a szabad ember mások’ bármi néven nevezendő tulajdonát sérthetlennek tartja; ki nem igy tesz, az a szabadsággal viszszaél és rá nem méltó. Tehát ne háborgassunk mást élvezeti jogában, melyet pénze által tulajdonává ten. *** Bajuszos és atillás papság. Egy lelkész arra szólítja föl paptársait, miszerint ezentúl 1) ha hivatalos functióban nincsenek, az eddigi szűk nadrág és kaputrokot cseréljék fel bő nadrág és atillával , hogy természetadta bajuszaikat ne borotválják le, hanem növeszszék meg.— Mind szép , de mi megváltjuk sokkal nagyobb örömmel olvastunk volna oly felszólítást, mely a belső ember’ átalakításával foglalkodik vala, mert e nélkül minden hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, — mint mondja a biblia. *** Résen álljunk ! A Wien er Zeitung’ egyik legközelebbi számának hivatalos rovatában ezt olvastuk :a minisztertanács(t. i. a bécsi) a statusadósságok’ Magyarország általi arányos elfogadtatásának kérdésével van elfoglalva. Mi jognál fogva jöhet ilyesmi a bécsi minisztériumban még csak szóba is? Akarjuk hinni, hogy ilyen tervről a felelős — értjük a magyar nemzetnek felelős magyar kormány semmit sem tud , mert ha az ő tudtával bátorkodnának ott Bécsben a mi bőrünkre alkudni , az a felelős magyar kormány fölött alkalmasint eltörné a pálczát! A magyar nemzet nem fogja átvállalni senki fiának könnyelműség és félszeg gazdálkodás által csinált adósságait. Nekünk a pénz egyébre kell. — Nyilatkozatot kérünk! *** A pesti képezdei ifjúság is mozog, és kívánja : 1-er hogy a képezde is az egyetemi karokhoz számíttassák, vagyis az egyetem’ elvei s törvényei rá is alkalmaztassanak. 2-er Az intézet’ szerkezetét illetőleg kívánják : az egyházi zene ne taníttassák, mert ők nem éneklők hanem tanítók akarnak lenni. Két fölösleges tanulmány (vallástanmód és jobbágytörvény) szüntessék meg, amaz mert a többi tanmódban úgyis benn van, ez, mert az úrbéri viszony megszűnt. 3. Az intézet járasson hírlapokat. 4. A kávé- és színháztilalom törültessék el. (E jezsuita rendszer gyermekeknél is félszeg, hát még gyermekkorból már kilépett ifjaknál!) 5. A pályavégzettek oklevelet kapjanak. 6. Az altanítók fizetése a főtanítókénak felére emeltessék. — Mind oly kívánat, melyet meg nem adni nincs ok, tehát megadni kell. *** A bankók beváltatnak ezentúl nem csak minden só- és harminczadhivatalban, hanem intézkedés létetett, hogy országszerte minden fiókbank is elegendő ezüst pénzzel láttassék el. *** Munkács, tudomás szerint, egyike a szabadság’ ama gyászos sírjainak , melybe a terroristikus rendszer’ bakói elevenen temetni szokták az úgynevezett politikai statusfoglyokat. A munkácsi tömbörökben is sinylenek ily szerencsétlenek, nem ugyan magyarok, de olaszok és lengyelek, mert a statusfoglyokkal is többnyire azon rendszert követték , mint a katonákkal — a magyart Spielbergre vitték, az olaszt behozták Munkácsra. Az amnestia’ bilincsoldó szava elhatott-e ezen szerencsétlenekig? Hanem ne siessetek megnyitni sötét börtöneiket, mert csak egy perczétől is megfosztani őket az édes szabadságnak több mint jogtalanság— az halálos bűn. *** A husárulás szabad JÖVŐ hó 1-jétől kezdve akárki mérhet marhahúst, és oly áron mint tetszik. A hatóság gondoskodni fog e határozatnak minél átalánosb elterjedéséről. *** A kivilágításokhoz mindkét város ugyancsak készül, tehát ezrek fognak ismét a régi magyar sajtástempó szerint a szó’ szoros értelmében — tűzbe dobatni; most, midőn minden nemzetek a státustakarékosság elvének hódolnak , mi maradunk folyvást az ily ürességekre pazarlás’ rendszerénél. Mily ellenmondás! az országgyűlés nem akar költséget szavazni a közlekedési eszközökre, tehát az ország valódi javára, és mi itthona , e pénz.