Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-08-02 / 28. szám
— 143 gyonbiztosítékot kellene követelnie egyes polgároktól, azon gyújtogatások biztosítására, melyeket azok talán valaha elkövethetnek. Amily nevetséges és józan észbe ütköző lenne követelni ez utóbbit, és oly nevetséges és észellenes az első. Igazságtalanok a sajtótörvények, mert a cautiók előleges büntetésnemül tekintethetvén, egyenlő teherrel nyomják a soha vétséget el nem követendő szót azokkal, kik netalán csakugyan fognak büntetés alá eső tettet elkövetni. Vagyis a tettleges bűntelenség büntettetik az egykori lehetséges bűnösség miatt. Képviselők! Ennél az észt országában nagyobb paradoxon nem létezhetik. Igazságtalanok a sajtótörvények az alkalmazásban, mert a büntetések’ arányának meghatárzásában a bűnös’ vagyoni állására tekintet nem lévén, a büntetés annál súlyosabb, minél szegényebb a büntetett, s annál kedvezőbb a bűnösre nézve, minél gazdagabb ; tehát általa a pénzaristokratia kegyeltetik, szegényebb írók rovására. De nem csak igazságtalanok e törvények, hanem egyenesen a polgári szabadságba ütközők, mert az írót korlátozzák, sőt neki sokszor lehetlenné teszik, hogy észtehetségét, melyből kizárólag él, önállóan és tetszés szerint használhassa, s ekkép az iszonyú cautiók által az irók’ nagy részét néhány irodalmi tőpénzes zsoldjában tengő proletáriatusságra kárhoztatja. Pedig mi ugy vagyunk meggyőződve, mikép szabad országban hozott igazságos törvényeknek a status’ egy polgárát sem szabad akadályozni oly keresetmód’ választásában, mint neki mások polgári jogainak sérelme nélkül választani tetszik. Kegyetleneknek nevezzük e sajtótörvényeket, mert általuk a legsúlyosabban büntettethetik oly tény, melyet sem polgári, sem erkölcsi törvények soha bűnül nem bélyegeztek, hanem melyet legszentebb polgári kötelességeink közé számítni tartozunk. Például legyen említve azon égbekiáltó jogsérelmi tény, miszerint egy írónak nyomdája, melyet egyedül és kizárólag a nép’ értelmi kifejlesztésére használt, a fenálló sajtótörvények’ következtében bezárás’ veszélyének volt kitéve, csak azért, mert birtokosa az iszonyú cautiót letenni képes nem vala, és bezáratásnak ugyanazon kormány által, mely ugyanazon czélra ugyanazon eszközt maga is használja. Az ily törvény áldás helyett átok úgy nemzeten mint kormányon, a törvények’ czélja pedig nem átkot hanem áldást hozni a nemzetekre. Kegyetlenek továbbá e törvények a vétségek’ nemeinek határozatlan értelmezése által, minek következtében az iró egyedül a bírák’ önkényétől függvén : e törvények örökös Damokleskard gyanánt függenek feje fölött, és a folytonos rettegtetés’ rendszerét gyakorolva fölötte, gátolják őt véleménye’ szabad és független nyilvánításában. A szabad sajtó’ fogalmával ellenkezők e törvények, mert törvény, melynek tartalma nem egyéb mint tilalom és büntetés — nem szabadságot biztosít, hanem szabadságot tilt, szabadságtól foszt meg, mit szabadságnak nevezni gúny e szent nevezetre. E sajtótörvények végre nem csak hogy ellenkeznek a sajtószabadság’ fogalmával, hanem egyenes előleges censurát törvényesítők, midőn a szellemet az iparűző pénzérdekének féltékeny censurája alá vetették az által, miszerint a nyomtatványokért a nyomdatulajdonosok is felelősekké tétettek. Tehát az írók szellemi műve a világon a legincompetensebb bíróság elé állíttatik. Képviselők, minden lánczszem legyen az mégoly vékony, mely a sajtót békázza, csak a hatalom’ kezébe adott fegyver a szabadság ellen. Hatalom, mely előtt a nép’ szabadsága szent, az ily fegyvert megvetéssel fogja magától visszautasítani, mert a becsületes hatalom soha nem nem keresi támaszát a szabadság’ megszorításában, hanem keresi s feltalálja azt a nemzet bizodalmában, melyet ha rá érdemes egyes elégületlenek’ izgatásai megingathatni nem foghatnak; de viszont, mely hatalmat, ha egyszer a nép’ bizodalmát elveszté, soha semmi sajta bilincsek a bukástól megóni nem fognak. Kormánynak, mely a szabadelvüség bajnokai közül lépett ki, mely a megbuktatott absolutismus római felett emelé föl hatalmának székét, pirulattal kell végrehajtani oly törvényt, melynek minden során az absolutismus fekete sárga színe húzódik át. — Képviselők! mentsétek föl az első magyar szabadelvű kormányt e pirító teher alól. A népjog, és szabadság’ nevében kívánjuk: töröljétek el a szellemet kegyetlen nyűgöző 1848-diki sajtótörvényeket, és állítsátok helyre e nép szellemi szabadságnak jogszerű eszközét a szabad sajtót, melyre a magyar nem kevésbbé érett mint a világnak bármely nemzete. Midőn ezt kérjük, nem kérünk semmi újat, hanem csak viszsszaállítását a szabad szó s azon jogának, melylyel a magyar nemzet mindig birt, mielőtt az ausztriai absolutius irányú kormány a jogán a censura’ törvénytelen becsempészése által halálos sebet nem ejtett. Kívánjuk különösen, hogy a polgári szabadság és jog’ fogalmával homlokegyenest ellenkező ellenkező, csupán az előleges censurának pótlékát képező, a szellemi munkásságát súlyos volta által elnyomó, az irodalomban pénz aristocratiát alapító, jogtalan, kegyetlen és következetlen cautio végkép eltöröltessék. Kívánjuk, hogy a sajtó által elkövethető vétségek miután észjogilag, csak annyiban büntethetők mennyiben a polgári átalános törvények is vétségül tekintetnek, külön büntető törvények tárgyát tenni megszüntessenek. Képviselők, a nép, melyet képviseltek, azért ültetett benneteket a törvényhozói székbe, hogy bölcs törvényekben tegyétek le rendíthetlen alapját szellemi és anyagi szabadságunknak teljesítsétek hivatástokat, állítsátok vissza a szabadsajtot magyar hazában! Költ Pesten, az Egyenlőségi társulat közgyüléséből jul. 30 kán 1848. — Vidéki mozgalmak. Ó-Becséről irt magántudósitásból közöljük e következőket : Kivéve egy részét a csapatoknak, melyek Ó-Becse előtt őrszemül állanak az ellenség ellen, egész hadtestünk Ó-Becsében van elhelyezve. A ráczok felsánczolásai valóban rendkívül erősek, s árgyuk nélkül be nem vehetők. A fal 5 — 6 öl magas, ezen kívül egy széles vízzel telt árok, s ezeken kívül farkasvermek. A július' 14-kei öszszecsapásban különösen a 4-dik és 6-dik önkénytescsapat tünteti ki magát, s köztük kivált b. Máriássy kapitány. Az ezred maga tévé a megtámadást s verte szét az ellenséget. Gr. Kolowrath ezredes maga állott egy zászlóalj élére, s az ellenséget szétüzé a tengeri földekről. Egy golyó köztes trombitása közt, füle mellett fütyölt el, mire ő hideg mosolylyal monda a körötte voltaknak : jól czélzott, de nem talált. Az ő erélyes rendszabályaiból s valódi hazafi és magyarhoz illő viseletéből eléggé világos, mikép az ő czeglédi vádoltatása nem egyéb gyalázatos hazugságnál; ha majd az itt szolgáló önkénytesek hazatérendenek, meg fogják győzni az otthonaiakat, miképp egyike azon kivételeknek, kiknek teljes mértékben adhatja a nemzet bizodalmát stb. Kolozsvár. Jul. 22. reggel 6 óra tájt székely harczosainkat I-s. Ferdinand’ (ugyan hát nem V-dik) hűségére s az alkotmányra feleskették. Fájt a székelyeknek, mért nem kapnak magyar lobogót s mért nem vezérlik magyarul, ezt ők nyíltan beszélték. Utjokat rögtön tovább folytatók. Szerencse vezesse! Ellenőr* S z e r é m sé g. Szerém megye 107,000 lelket számlál; de a katonai határszéleken és különösen a gradiskai ezredben 61,000; brodiban 76,000, péterváradiban 100,000 lelket, s igy az egész Szerémségben van 344,000. Ebből n. e. görög Szerém megyében : 78,000, a gradiskai ezredben 15,000, a brodiban mintegy 6,000, a péterváradiban 85,000, összesen 178,000. A népesség másik része nagyobbára katholikus. Ungvár , nyárhó 24. Megyénk politikai életéről értesítendő e lapot, ez alkalommal a megyénk majd kétharmadát tevő orosz ajkú lakosságra nézve szándékozom néhány rövid pontot kiemelni. — S azt a mostani időkben, midőn nép java forog többnyire szóban, senki sem veheti rosz néven; de igen is azt lehetne a legszigorúbban roszalni, ha egy elnyomott néposztály ügyében szót emelni valaki vonakodnék. — Ily elnyomott nép a mi orosz ajkú 65 ezernyi népünk, melyet még a marcziusi napok sem bírtak kiemelni elnyomatott helyzetéből. Igen, mert a követő előjárósága, világi hatósága közti viszonyok, mart. 15-ke előtti eltorzított alakjukból sehogy sem akarnak kijóra-