Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-04-16 / 4. szám
— 26 — bölcsi jólétét nem csak megszoríthatja, hanem tettleg meg is sértheti, és a sajtónak ily esetben kötelessége volna hallgatni, — mélyen hallgatni, mint a sír?.. Mondhatom derék intézkedés, hogy vagyonunk újólag megvesztegethető csalók által elszedethessék, hogy az igazság vak, a törvények az önkény’játszerévé legyenek. Ez jobban kitűnik a 25-d. §-ból, mely igy szól: „A meggyalázott, megbecstelenített panaszló fél’ erkölcsi magaviselete mellett tanukat hallgattathat ki; de a vádlott, annak erkölcsisége ellen tanult’ kihallgatását nem követelheti.“ Nem tudjuk ugyan, ha várjon a nevetés — hatalmas kinevetés nem gyalázás-e? — De a ki ezen 25-d. §. fölött legalább is két nap egymásután nem kap görcsöket csupa nevetés miatt, abból valóban soha sem lesz Demokrit!... Polgárok, kik e sorokat átfutjátok, kaczagjatok nagyot, aztán engedjétek taglalnom e törvényjavaslat tulsületlenségét és jezuitai ármányosságát. Ha e pompás, nemes , derék törvény a büntetőtörvénykönyvben is — melylyel perse még nem bírunk — állana, akkor nem volna többé tolvaj, sem gyilkos, sem gazember, — legfölebb azok, kik tolvajt fogtak, vagy gyilkost csíptek meg, lehetnének gyilkosok. S ily viszonyok között bizonyosan mindenki őrizkedni fogna — a tolvajt vagy gyilkost elfogni!... Egészen úgy, és nem máskép áll a dolog ezen törvénynyel. Ha nekem például tudomásomra jutna, több hiteles tanuk nyomán, hogy a bizományis árvapénzekkel sikkasztások történnek; ezt bejelentenem — noha az legszentebb kötelességem volna! nem szabadna — mert egy árvapénztolvajnak nem lesz nehéz , két tanút szerezni, kik a vádlott’ becsületessége mellett magukat két hétre bezáratni is készek legyenek! — Én pedig — azon eszméért, hogy a statust egy gaztól akarom megszabadítni... szépen tömlöczbe sétálhatnék!?! Ha ily elvek, ily megszorítások mellett a sajtó nálunk — hol azt már csak nemzetiségi tekintetből is mindennemű gyámolításban kellene részesíteni — kiterjeszkedni, és a népben erős gyökeret verni képes lenne, az valóban a legnagyobb csodák közé fogna tartozni. Tehát nem elég hogy a törvény biztosítékokat ró nyakunkba, melyeket egy magyar írónak, ha csak nincs épen szerencséje aristokratának lenni s nagy évi jövedelmet hozni — letenni teljes lehetetlen; nem elég, hogy minden jog- és emberiségérzetet sértő különbséget tesz az ember és ember között, s igy az erkölcsi egyenlőség’ elvét megbuktatja; — nem elég, hogy a tudományos hírlapokat, a tudományok iránti kedvezésből, minden biztositék alól föl nem mentette, mit még a bécsi ideiglenes sajtótörvény is tesz! — Ő nem! hanem ezen fölül minden módon, a nemzet’ legszentebb javának a törvénynek segélyével előmozdítja a bűnt, alattomos hazugságot, képmutatást, és a kicsapongások’ minden nemeit; mert az írónak egyenesen megtiltja a bűnöst bevádolni, minthogy a tettes’ részéröli vád’ esetében — ennek vétkes voltát semmi esetre sem szabad bebizonyítnia, így taglalhatnék §-ról §-ra ez elhamarkodott csinálmányt. Valóban nem tudjuk, miképen volt lehetséges közepette azon szabadsági lelkesedésnek, mely bennünk föllángolt — ez iszonyatos, a sajtó’ minden szabadságát megszorító szörnyeteget napvilágra hozni. De menjünk tovább. (Folyt, jövőre). A titkos protocollnm. (Folytatása a 2. számnak.) XXVI. czkk. „Különös ügyelettel kell lenni arra, miszerint a rendek kamarájának elnökei el ne mulassák, a szónokokat a szóvali Visszaélésért (álljon az bár kifakadásokban a szövetség vagy egyes szövetségi kormány ellen, vagy a jogszerű státusrendet aláásó vagy csendzavaró elvek és tanok terjesztésében) rendre utasítni, és szükség’ esetében a többi alkotmányszerű föllépéseket is elrendelni. Ha a rendi gyűlés’többsége helyeselné az ily fenyítésre méltó kifakadásokat, vagy azok ellen föl nem lépne, akkor a kormányok, más rendelkezésükre álló eszközök’ sikeretlen használata után az országgyűlés’ elhalasztását, sőt