Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)

1848-05-04 / 9. szám

— 71 minisztériumba. (Ne szomorkodjatok jó berliniek, máshol is van elég baj!) — Karlsruhe. A republikánusokat egyre ütlegelik. Hecker seregei Freidburgnál egészen szétverettek, Struve pedig fogva van. (Kár volt oly derék egyéneknek mint Hecker és Struve erejüket, észbeli tehetségeiket oly valamire pazarolni — mi Németországra nézve még most korán van, — de minek — Hecker és Struve nélkül is — be kell következni. A drágán fizetett tisztviselők’ ideje Némethonra nézve lejárt. Az udvaroknak, a pompás háztartásoknak jövendőjük többé nincs !)— Lengyelország’ határai egészen el vannak zárva. Se be — se ki, senkit nem eresztenek. (Mintha bizony a szabadság’ hódító szellemét sorompó elzárhatná!?!) — Mainz. A monarchisták látván a republikánusok’ elterjedését — erélyes eszközhöz nyúltak azok’ kiirtására. — Lapot akarnak t. i. a Budapesti Híradó’ szellemében kiadni. (Ha fegyveres seregektől nem is — de ily laptól aligha meg nem futamodnak a jó republikánusok. — Nálunk is, mióta a Budapesti Híradót senki sem olvassa, sokkal kevesebb a gyomorgörcs !) — Paris- Blanquit a republikánus középclubba elnöke megbecstelenitve áll egész Francziaország elött. Kisült hogy társait feladta a bukott kormánynak, midőn Barbérvel elítéltetett. Hiába védelmezi most Blanquit magát — ő nem érdemli meg hogy tovább francziának tartassák. (Valamint oly egyének , kik nálunk péld.jegyzőkönyveket hamisítottak, nem érdemesek a polgári névre. Szabad országban csak tiszta jellemek, csak erkölcsileg kitünő egyének állhatnak a közérdekek’ kormányzása’ élén !) Belföld. *** Vereb. A napokban küldött levelem’ írása óta e helység némi tekintélyt kezd nyerni Fehérmegyében , anynyira , hogy vidékének úgyszólván irányadójává lön. Vereb példájára a legmakacsabb helységekben is szilárdulásnak indul a nemzeti őrsereg. Vég János polgártárs, a volt földesúr, még mindig buzgólkodik eddigi jobbágyaival minden jó ügyet felkaroltatni. Őrtársai’ számára a dobosok’ kiképeztetését s a szükséges eszközök’ megszerzését anyagi ajánlatokkal elősegítni szíveskedik. Volt jobbágyainak régi (1000 vízra menő) tartozásait elengedő olvképen, hogy azon összeg a helység tanodainak jobb karba helyezésére fordíttassék. Ide számítván az előbbi levelemben említett szép engedményeket , ily nagylelkűség valóban kitüntetést érdemel. Sz. I. * * Budapest- Rosenthal, a Spiegel szerkesztője egy hosszú czikkben szólal fel a budai hatóság’ azon eljárása ellen jól megjegyezzük: ellen — miszerint az utczaneveket csak magyarul íratta a falakra. Azt akarta volna, hogy németül is írják föl. Mellőzzük azt, hogy az utczák kétnyelvűsége eddig is törvénytelen volt, mert a hatóságok hivatalos nyelve törvény szerint csak a magyar, az utczák rendezése, elnevezése pedig a rendőri hatóság hivatalos köréhez tartozik. Azért ha mi miniszterek volnánk, már rég parancsot adtunk volna, hogy a német utczanevek, mint törvénysértők, tüstént cassáltassanak, mert mi a legkisebb dologban is szigorún alkalmaztatni óhajtjuk a törvényt. A Spiegel felszólalása tehát egyenesen törvénybe ütköző. De ezt mellőzve csak azt jegyezzük meg, hogy nem nagy dicsőségére válik azon évtizedek óta Magyarországban hízó idegen elemnek, ha saját orgánuma oly butának vallja be nyilvánosan , miszerint ahhoz is dictionáriumra van szüksége, hogy a ház’falára felirt: Kossuth utcza — Kossuthgassét teszen. Nem irigyeljük a németektől e complimented — Egyébiránt ugyanazon jog — vagyis jogtalansággal kívánhatnák a ráczok , hogy ráczul, a tótok, hogy tótul is legyenek az utczanevek. Vagy csak a német bírna p ra erogativával? — Nem akarunk a czikkben ezúttal semmi tendentiát keresni , csak annyit mondunk a német sajtó kezelőinek, hogy: szigorú őrszemmel kisérjük önöket. *** AZOD felszólítás, melyet (állítólag) a minisztérium intézett a központi vasútigazgatósághoz, miszerint üzleti nyelvül ezentúl egyedül a magyart használja , ismét nem tetszik a Spiegelnek. Ha a rendeletet csakugyan adta a miniszter, jól tette. Mi többet tettünk volna. Mi semmiféle nem magyar czímtáblát kiakasztatni nem engednénk , és a magyar korona alatti kereskedőktől más mint magyar firmának a váltótörvényszékek által elfogadtatását szigorún megtiltanák. Mert előttünk nemzetiségünk mindenek fölött van , azt nemhogy elnyomatni, de csak csorbát szenvedni is nem tűrjük, elég sokáig tűrtük bűnösen, azért sajtol most Isten’ keze. *** A kéri ebéd, a kolozsvári küldöttség’ tiszteletére múlt vasárnap tartatott. B. Wesselényi Miklós áldomásul mondott hosszabb beszédben fejtegető mind szomorúbbá boruló körülményeinket, és fegyverre szólító a magyart. Beszédében azt közlé többi közt: ,,A bánatban s bácskában véres jelenetek merültek fel, szláv szellemben s érdekben. A szerbek honunkban , Magyarhonban fekvő több helyeken , Kara Gyiorgyevicsot kikiáltották királyuknak. Szakadást proclamáltak tehát s egyesülést Szerbországgal. — De mi e soknál is több, az, mely hirt tegnap estve a legbiztosabb kútfőből merítve mondhatom, hogy t. i. az, kit a szint oly rész szándéka , mint boldogtalanul számító volt kormány utósó rémeként horvát bánnak nevezett ki, egyenesen kinyilatkoztatta , miszerint ő ellenforradalomnak, vagyis a dolgok’ régi lábrai visszatételének álland ésére, nem Bécsből utasítva ugyan — mint mondja — hanem oda tartozó hűség’következtében. Állítani merészli, miszerint, mit nálunk s mit örökös tartományiban jó királyunk , az örök igazságnak s a kor’ szellemének hódolva , a szabadság s jogok’ érdekében tett, mindaz tőle csak kicsikartatott. Hogy ő — Jelasich — horvát vagy illíreivel s 100,000 en felül intésére váró határőreivel megmentendi császárját, ezen állítólag kényszerült állapotából, s visszaállítandja annak régi hatalmát s a dolgok’ régi állását.“ Ezekhez nem kell kommentár. Néhány napfordulat, és itt lesz a perez, melyben még egyszer meg kellene vérünkkel pecsételni a 800 éves jogot, melynél fogva e hazát bírjuk , — itt lesz a perez, melyben megválik, él-e még nemzet e hazánk! — Magyarok ! legyünk készen, hogy ha ma vagy holnap a haza hív harczolni a nemzet életéért, halni készen találjon a csatakürt, ki halni tud, ki halni mer az élni fog, mert azé a győzelem! *** Az Életképek czímű divatlapot ezentúl Jókai és Petőfi együtt szerkesztik. *** Vállas Antal’ Nemzeti encziklopédiájának VII-dik füzete megjelent. E derék vállalat teljes pártfogásra érdemes. *** Kormány biztosul, teljes hatalommal, Pozsonba Tarnóczi Kázmér nyitrai első alispán küldetett. A miniszteri meghatalmazó levél reményt ad , hogy nem csak a tettesek, hanem azok is, kik a gyalázatos dúlás ellen semmit