Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)

1848-06-01 / 17. szám

17 Nyárelő’ 1.1848. REFORM. SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRSÉG. TARTALOM. Budapest, május’ 29.— A horvát ügy. — B­é­­kés megye és regale. — Nemzetör had’ organisatiója. — Blanqui Au­­guszt. — Fejedelmi manifestum. — Törvénykezési rovat. — Belföld. — Sorompó. Budapest, máj.’ 29. A roszul titkolt reactió­ vakmerő szava néhány részvéleményü hírlapban mindig han­gosabbá lesz. A sötétségfiak’ pártja gúnyolja a korszellem­nek mindenható erejét, mely a szabadság, egyenlő­ség és testvé­rségérti harczát győzelmesen kezdé, foly­­tatá és el is fogja végezni. A titkos bűnözők’ ideje lejárt. Ők most reszketve s re­megve állanak az igazság­ birószéke előtt, és kiválólag hit­vány gyanúsító lármával fordulnak fiatalon bátor bajnokai el­len a népek’ megváltásának — az emberiség’ eszméjének! Kétségbeesett erőlködéssel okádnak mérget és epét va­lamennyi szabadelvű orgánumaira a fölszabadult sajtónak: gúnynyal tetézik, jezuitikus bókokat vágva ugyanazon állam­férfiaknak, kiknek minden léptét u­g­y­a­n e­z­e­n csúszó­mászók azelőtt gúny s nevetséggel halmozák, mindazokat, kiknek eszükbe jut, a szabad sajtó’ segélyével — szabad, nyilt hangon szólani.--------Ámde mi sokkal jobban ismerjük az igazság’ hatalmát, semhogy magunkat pórias gyalázkodások által megzavartatni, izetlen demonstratiók ál­tal megriasztatni engednők. A politikának megvannak az ő hitkülönbözései. A mi hi­tünk egy valóság szabad — humánus jövőbeni hit, midőn a nép leszen az önmaga fölött. E hitet tőlünk senki el nem rabolhatja. Ez nem csak néhány ízó keblébe van írva. E hitet a természet minden j­o­g­é­r­z­ő ember és minden népek’ keblébe ülteté ; e hitnek győzni kell, ha mindjárt még oly sok hitvány zajongó lázadna is föl szent tanai ellen. Minden jó és nemesnek megvan a maga ellenzéke .. Mi nem­ vagyunk oly rövidlátók, hogy ezt b­e ne l­á­t­n­ó­k. De mától fogva a világot sem baglyok, sem az absolutismus­ bű­nös vakondokat nem kormányozzák többé. Mit akarnak tehát azok a zajongók a reactionarius lapok­ban, kik egyik árulást a másik után követik el a népen, mi­dőn őt a legnagyobb kincstől, melylyel bírhat — a sza­bad sajtótól — akarják megfosztani. De roszul számí­tanak. A nép az ő természeti józan eszével, daczára minden fogásaitok és hízelgő alávalóságaitoknak — daczára a diplo­matikus szemfényvesztők­ ámításainak, föl tudja találni a ma­ga valódi apostolait, kik i­r­á­n­t­a j­ó s­z­án­d­é­k­k­a­l van­nak. És azt hiszitek, valami bennünket eltipró védvet hoz­tok föl, ha azt mondjátok, hogy nekünk nincs pártunk? — akkor csalatkoztok, miként Lajos Fülöp , Guizot, Metternich, Apponyi csalatkoztak! — A szabadel­vűek pártja ki nem hal — az napról napra nagyobbodik .. E párt mindig azon leend, hogy a népnek szent jogait meg­óvja, őt azoknak minél nagyobb mértékben elérésében gyá­­molítsa. Csak két hatalom van, mely a népeken uralkodhatik. A szabad észnek isteni hatalma — vagy a nyerserő­nek ördögi hatalma. Mi mindig az első mellett szavazandunk. És az ész’ or­szágában nem ismerünk el semmi más tekintélyt — csu­pán az ész általi meggyőződését. Mi tehát vakon senkiben nem bízunk, de nem is kétkedünk ok nélkül senki­ben. Ha okaink vannak a kétkedésre — kimondjuk azokat nyíltan. C­áfolják meg nézeteinket — nem táblabirói betyár­kodás — hanem e­­­z o­k o­k által, és nem fog találni senki készebbeket bizalmatlanságukat visszavonni — mint a Re­form’szerkesztői. De ne beszéljetek hozzánk nevetséges barbárság’ nyel­vén, és főképen soha ne merészeljétek ellenünkben a pro- r­e­t­a­r­i­u­s becsületes nevét kicsinylőleg használni. Mi büszkék vagyunk rá, hogy csupán te­h­e­t­s­é­g­ei­n­k által né­mi állást vívunk ki magunknak a szellemi világban. És ma­gunkat mint proletariusokat, kik minden tehetségeinket a közjónak áldozzuk, nagyobbak, nemesbek, tiszteletreméltób­baknak tartjuk, nálatok reactionarius ésmadaraknál, kiknek ezelőtt tán jogotok volt — rőfös, üres beszédekben ostoba­ságokat hadarni össze a zöld asztaloknál — és kik nem ta­nultatok egyebet, mint a jobbágyot nyúzni..Mi be­csüljük, tiszteljük a nemesség’ legnagyobb részét, mely a kor’ szózatát megértve — csaknem mindenét odaáldozá a népnek , ámde ezen rész tudja is becsülni a sajtót és keze­lőit , azonban mindig igyekezni fogunk lerántani a szemtelen felfuvalkodottsági álarczát másokról, kiállítjuk őket a nyilvá­nosság elé az ő nevetséges voltukkal, ijesztő czopfosságuk­­kal és bokros táblabiróságukkal .. Hogyan meritek nekünk azt kiáltani: ne beszéljünk a nép nevében — mig ti küldöitekkel álltok elő ?! Mi mint a népbeli férfiak mindig a nép’ nevében fo­gunk szólani. Mi tagjai vagyunk nemzetünk azon ősere­­jü, régóta elnyomott és nyomorgatott részének, mely csak most jön szabaddá — s mely a szabadságot szenvedélyes, végheze­n szeretet és féltékenységgel öleli át, s mindazt el­lenség és árulónak tartja, ki e szent szeretetet csak egy le­helettel is sérteni próbálná. Sőt mi több! — Mi nem csak népünk’ nevében szólunk, mi az egész civilizált világ, mi valamennyi nemzetek’ nevé­­ben szólunk — kiknél a szabadság’ trombitájának hatalmas zengésű szava, mely feltámadásra hívott, nem hangzott el nyomtalanul. Tudjátok meg, hogy a mi pártunk mindenható — Je-16

Next