Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-06-01 / 17. szám
17 Nyárelő’ 1.1848. REFORM. SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRSÉG. TARTALOM. Budapest, május’ 29.— A horvát ügy. — Békés megye és regale. — Nemzetör had’ organisatiója. — Blanqui Auguszt. — Fejedelmi manifestum. — Törvénykezési rovat. — Belföld. — Sorompó. Budapest, máj.’ 29. A roszul titkolt reactió vakmerő szava néhány részvéleményü hírlapban mindig hangosabbá lesz. A sötétségfiak’ pártja gúnyolja a korszellemnek mindenható erejét, mely a szabadság, egyenlőség és testvérségérti harczát győzelmesen kezdé, folytatá és el is fogja végezni. A titkos bűnözők’ ideje lejárt. Ők most reszketve s remegve állanak az igazság birószéke előtt, és kiválólag hitvány gyanúsító lármával fordulnak fiatalon bátor bajnokai ellen a népek’ megváltásának — az emberiség’ eszméjének! Kétségbeesett erőlködéssel okádnak mérget és epét valamennyi szabadelvű orgánumaira a fölszabadult sajtónak: gúnynyal tetézik, jezuitikus bókokat vágva ugyanazon államférfiaknak, kiknek minden léptét ugyan ezen csúszómászók azelőtt gúny s nevetséggel halmozák, mindazokat, kiknek eszükbe jut, a szabad sajtó’ segélyével — szabad, nyilt hangon szólani.--------Ámde mi sokkal jobban ismerjük az igazság’ hatalmát, semhogy magunkat pórias gyalázkodások által megzavartatni, izetlen demonstratiók által megriasztatni engednők. A politikának megvannak az ő hitkülönbözései. A mi hitünk egy valóság szabad — humánus jövőbeni hit, midőn a nép leszen az önmaga fölött. E hitet tőlünk senki el nem rabolhatja. Ez nem csak néhány ízó keblébe van írva. E hitet a természet minden jogérző ember és minden népek’ keblébe ülteté ; e hitnek győzni kell, ha mindjárt még oly sok hitvány zajongó lázadna is föl szent tanai ellen. Minden jó és nemesnek megvan a maga ellenzéke .. Mi nem vagyunk oly rövidlátók, hogy ezt be ne látnók. De mától fogva a világot sem baglyok, sem az absolutismus bűnös vakondokat nem kormányozzák többé. Mit akarnak tehát azok a zajongók a reactionarius lapokban, kik egyik árulást a másik után követik el a népen, midőn őt a legnagyobb kincstől, melylyel bírhat — a szabad sajtótól — akarják megfosztani. De roszul számítanak. A nép az ő természeti józan eszével, daczára minden fogásaitok és hízelgő alávalóságaitoknak — daczára a diplomatikus szemfényvesztők ámításainak, föl tudja találni a maga valódi apostolait, kik iránta jó szándékkal vannak. És azt hiszitek, valami bennünket eltipró védvet hoztok föl, ha azt mondjátok, hogy nekünk nincs pártunk? — akkor csalatkoztok, miként Lajos Fülöp , Guizot, Metternich, Apponyi csalatkoztak! — A szabadelvűek pártja ki nem hal — az napról napra nagyobbodik .. E párt mindig azon leend, hogy a népnek szent jogait megóvja, őt azoknak minél nagyobb mértékben elérésében gyámolítsa. Csak két hatalom van, mely a népeken uralkodhatik. A szabad észnek isteni hatalma — vagy a nyerserőnek ördögi hatalma. Mi mindig az első mellett szavazandunk. És az ész’ országában nem ismerünk el semmi más tekintélyt — csupán az ész általi meggyőződését. Mi tehát vakon senkiben nem bízunk, de nem is kétkedünk ok nélkül senkiben. Ha okaink vannak a kétkedésre — kimondjuk azokat nyíltan. Cáfolják meg nézeteinket — nem táblabirói betyárkodás — hanem ez ok ok által, és nem fog találni senki készebbeket bizalmatlanságukat visszavonni — mint a Reform’szerkesztői. De ne beszéljetek hozzánk nevetséges barbárság’ nyelvén, és főképen soha ne merészeljétek ellenünkben a pro- retarius becsületes nevét kicsinylőleg használni. Mi büszkék vagyunk rá, hogy csupán tehetségeink által némi állást vívunk ki magunknak a szellemi világban. És magunkat mint proletariusokat, kik minden tehetségeinket a közjónak áldozzuk, nagyobbak, nemesbek, tiszteletreméltóbbaknak tartjuk, nálatok reactionarius ésmadaraknál, kiknek ezelőtt tán jogotok volt — rőfös, üres beszédekben ostobaságokat hadarni össze a zöld asztaloknál — és kik nem tanultatok egyebet, mint a jobbágyot nyúzni..Mi becsüljük, tiszteljük a nemesség’ legnagyobb részét, mely a kor’ szózatát megértve — csaknem mindenét odaáldozá a népnek , ámde ezen rész tudja is becsülni a sajtót és kezelőit , azonban mindig igyekezni fogunk lerántani a szemtelen felfuvalkodottsági álarczát másokról, kiállítjuk őket a nyilvánosság elé az ő nevetséges voltukkal, ijesztő czopfosságukkal és bokros táblabiróságukkal .. Hogyan meritek nekünk azt kiáltani: ne beszéljünk a nép nevében — mig ti küldöitekkel álltok elő ?! Mi mint a népbeli férfiak mindig a nép’ nevében fogunk szólani. Mi tagjai vagyunk nemzetünk azon őserejü, régóta elnyomott és nyomorgatott részének, mely csak most jön szabaddá — s mely a szabadságot szenvedélyes, véghezen szeretet és féltékenységgel öleli át, s mindazt ellenség és árulónak tartja, ki e szent szeretetet csak egy lehelettel is sérteni próbálná. Sőt mi több! — Mi nem csak népünk’ nevében szólunk, mi az egész civilizált világ, mi valamennyi nemzetek’ nevében szólunk — kiknél a szabadság’ trombitájának hatalmas zengésű szava, mely feltámadásra hívott, nem hangzott el nyomtalanul. Tudjátok meg, hogy a mi pártunk mindenható — Je-16