Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)
1848-04-09 / 2. szám
— 15 szabad Britannia! mely az apró színházak’ apró színdarabkáitól retteg ? ! — Avvagy tán a bukott roszaságot nem akarják compromittáltatni?) — Mainz Dr. Zitz követ’ népszerű törekvései ércztáblára fognak fölvésetni, mely a városházánál fölállíttatva , az utóvilágot értesítse e férfiú’ érdemeiről. (A tervezett pesti emléken kívül, mely a szabadságtéren fog emelkedni, már az’ 15-dike’ örökítésére, nem volna helyén kívül ily hasonló kitüntetés Nyári, Jókai, Petőfi és Vasvári népemberek irányában. Az ércztábla örök emlékül a nemzeti museumban fogna letétethetni.) — Milano, Radeczky’ egy feleletéből, — melyet ő a consuloknak adott, kik hozzá menve kíméletre kérték Majland iránt, és a város barbár lődöztetésének meggátlására , — láthatni, mikép ő csak saját katonai makacssága és zsarnoki fejességének ejtett annyi áldozatot. — Azt jegyzé meg , t. i. „Mondják meg Önök maguk, mikép menthetem meg katonaibecsületemet?“ (!) Mintha a katonának becsülete másféle volna , mint egy derék polgáré. Egy álfogalom’ kedvéért az egész osztrák hadserget szét kelle dimboltatnia , polgártársainkat legyilkoltatnia !................mi szilárdul meg vagyunk győződve, mikép Olaszországot Ausztria el nem vesztette volna , ha kevesbbé zsarnok emberi kezében van az olasz hadparancsnokság. Nem kell közzévágni. Ellenállás ellenállást támaszt, nyomás ellennyomást!... Az emberiség most győzelmesebb mint álgyak és szuronyok. — A majlandi hírek márcz’ 29-kéig terjednek. Következő lapok: Gazetta di Milano, I 22 Marzo, Eco dell Indipendenza, Eco della Borsa, továbbá három genuai, két turini lap, a florenzi és luccai újságok a milaniak’ tökéletes győzelméről tudósítnak. Mindazon hír tehát, mely e város visszafoglalásáról keringett — költött vala. (Igazat kell adnunk a Nemzeti Újságnak , midőn Lombard-Velencze visszafoglalásával minden további törekvést hiábavalónak tart; igy nyilatkozik a Wiener Zeitung is. Az ausztriai dinastiának ide hozzánk kell fordulnia, ha trónját rendíthetlenül megszilárdítani akarja. — München. Itt is örökös miniszterváltozás van. A hivatalnokok most nem ülnek oly szilárdan a nyeregben mint azelőtt; egy helyenkivüli szó gyakran elég őket minden korábbi népszerűségüktől megfosztani. — Páris. Az exkirály’ civillistájában módnélküli rendetlenség uralkodik. Némely szállítók még azon időből mutatnak föl követeléseket, midőn Lajos Fülöp még Orleans herczeg volt. A jó exkirály úgy látszik, különösen szerette az extraborokat, mert a neuillyi pinezékben , azon pusztítás után is, mely ott a juliusdinastia bukta utáni napon véghez vitetett, egy millió és hatszázezer palack legritkább fajta finom bort találtak. (Hány szegény ember élhetne azon summákból, melyeket a nagyok kéjelgése elpazarol és elveszteget! Az ily aránytalanságok’ egyensúlyozásának a törvényhozás’ egyik föladatát kellene tennie !) — A párisi tanulók gróf Apponyit arra akarták felszólítani, mikép Üdvözlő iratukat a bécsi tanulókhoz, rendeltetése’helyére juttassa. Minthogy ily lépés könnyen félremagyaráztathatott és mintegy az ausztriai követség’ megsértéséül tekintethetett volna, ennélfogva Lamartine azt üzené a tanulóknak : miképp személyesen fogna gróf Apponyi kapuja elé állani, és előttük a bemenetelt elzárni. Többre nem volt szükség, hogy a tanulók szándékuktól elálljanak. (Ha egy szeretett, a néptől választott elöljáró parancsol — akkor a legtúlzóbb is örömest engedelmeskedik, mert mindenki azon meggyőződést hordja keblében, miképp semmit sem tehet, mi a közjónak kárára lenne!) — A National dicséri a porosz királyt szabadelvüségéért. E szabadelvüség csak föltukmált, és azért oly dühös, mert nolle velle annak akar látszani, a mi valósággal nem. Egyébiránt hadd dicsérjék porosz király urat, a jövő meg fogja mutatni, vájjon komolyan szivén feküdt-e népe’ boldogsága. — PéterVár. Magántudósítások szerint az orosz czár késznek nyilatkozott Lengyelország’ koronája alatti részét átengedni, és az eldiribolt lengyel részek’ viszontegyesítése által a lengyel királyságot megalapítani, ha a lengyel nemzet Leuchtenberg herczeget királyául elválasztandja. Belföld. *** Kunewalder polgártársunk családostul Mózes’ vallásáról a keresztény hitre tért. A keresztelési ünnepély múlt csütörtökön ment végbe. Ez átlépés csak első kezdete egy országszertei kikeresztelkedésnek. A fölvilágosodott zsidók hasztalan erőlködtek hitsorsosaikat arra bírni , hogy vetkőzzék le sötét előítéleteiket, és simuljanak a nemzetnek társalmi szokásaihoz, melytől polgári életet várnak, követelnek, a nagy tömeg vakságában akar élni és halni. Ennek következtében azok, kik a vallásosságot nem kézmosások és kóser étkekben helyezik, hanem az élet, tettek, jellemi tisztaságában: elhatárzák kilépni az ó vallás’ kebeléből. Több száz zsidó írta már alá nevét a keresztségivre. Ez egy óriási lépéssel viszi közelebb sírjához az ó zsidó vallást, de meg vagyunk győződve, hogy azon népmaradék , melynek mostani alakjában jövője ugy sincs , az által veszteni nem , hanem csak nyerni fog. A kétszín Budán még folyvást régi jogaiban látszik lenni. Avvagy a sárgafekete korlátfákat Buda kellő közepén, a csak imént megkeresztelt István-téren örök emlékezetre akarják régi kétszinűségükben meghagyni? Holnapután estig még be lehetne fel-