Reform, 1988. szeptember-december (1. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-23 / 1. szám

reform ­dasági, érzés­­ nek, és a feladataik közé tartozik töb­bek között a hadiipari termelés ellen­őrzése.­­ Tény, hogy korábban a Parla­ment Honvédelmi Bizottsága inkább csak formálisan munkálkodhatott, az utóbbi években azonban mind fonto­sabb szerepet kap. Arra még valóban nem volt példa, hogy a Miniszterta­nács Honvédelmi Bizottságát beszá­moltassa, de ilyen igényről nem is tudtunk, holott ennek semmi akadálya 77//ZCS—vélekedik Trombitás Dezső. Mindebből tehát kitűnik, hogy a két honvédelmi bizottság nem foglal­kozik a hírszerzéssel kapcsolatos ügyekkel és nem illeti meg e szerve­ket az alkotmányos felügyelet a leg­titkosabb honvédelmi döntések te­rén. Érthető ezek után, hogy Népköz­­társaságunk legfelsőbb államhatalmi szervének, az Országgyűlésnek a Honvédelmi Bizottsága a reform szel­lemében éppen e jog megszerzésére törekszik. Remélhetőleg az új Alkot­mány tervezetének készítésekor már ezt is figyelembe veszik az illetékesek. Csík Ibolya A nyugati sajtóban élő egygyermekes családapa vissza­utasította az együttműködést a rend­őrséggel. A Newsweek szerint készsége­sebbek voltak a magyar származású, Göteborgban letelepedett és belgyó­gyászként tevékenykedő Keresik testvérek, Sándor és Imre, akiket az­zal gyanúsítanak, hogy ők voltak a hálózat futárjai. A letartóztatásokat követően azonnal megkezdődtek a találgatá­sok, vajon mekkora kárt okozott az állítólagos hálózat. Egy a Newsweek által név nélkül idézett washingtoni tisztviselő „súlyos dologról” beszélt, mondván, hogy a NATO „terveiről, re­akcióiról, katonai erejéről” van szó. Az amerikai igazságügyi minisztéri­umban ugyanakkor azt hangoztat­ták: ez az ügy nem olyan jelentős, mint az 1985-ben felfedezett Walker­­eset, amelyben a főszereplő, az Egye­sült Államok haditengerészetének egykori távközlési szakértője a hadi­flotta által továbbított titkos üzenetek dekódolásához szükséges úgyneve­zett kulcslistákat bocsátotta a „szov­jetek” rendelkezésére. Ezen doku­mentumok birtokában a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a másik fél állítólag csaknem folya­matosan hozzájuthatott számos, az Egyesült Államok legérzékenyebb haditengerészeti titkához. Ma még homály fedi, hogy a mostani ügy va­lójában mekkora horderejű. Csak azt tudják, mihez juthatott hozzá a nyu­galmazott őrmester. Kérdés azonban, hogy ténylegesen megrövidítette-e a titkos amerikai katonai archívumot, s ha igen, mivel ? A beszámolók szerint Conrad hozzájuthatott a 8. gyaloghad­osztály szerényen általános védelmi terveknek nevezett dokumentumai­hoz, amelyek az egységek esetleges harci bevetésére vonatkozó adatait tartalmazták. Ezekből a tervekből egyebek között kiderül, milyen útvo­nalon juttatnák el a frontra - háború esetén - az erősítést. Az ilyen ada­toknak a Newsweek szerint békeidő­ben nem sok értékük van, csupán egy esetleges háború közvetlen ki­robbanása előtt lehet hasznuk. Rá­adásul a szóban forgó „védelmi terve­ket” az egységek kötelesek rendsze­resen megváltoztatni. Az ügyben sze­replő 8. gyaloghadosztálynál szolgált egyik tiszt azt nyilatkozta, hogy az ő gyalogegységüknél például huszonöt hónap alatt háromszor változtatták meg az általános védelmi tervet. Kéz­zelfogható bizonyítékok hiányában nyugatnémet források szerint a nyo­mozók most abban reménykednek, hogy a Conrad lakásán lefoglalt sze­mélyi számítógép lesz a koronatanú­juk. Feltételezik ugyanis, hogy a gép memóriájában a nyolcvanas évek el­ső feléből származó titkos dokumen­tumok információit lelhetik meg. El­képzelhető persze, hogy az elhárítás tudatosan kelti azt a látszatot, megle­hetősen kevés adat birtokában van, nem óhajtja szellőztetni, valójában mit tudnak már az ügyről. Minden­esetre feltűnő, hogy nem a nyomozó­­szervek, hanem a szenzációiról is­mert nyugat-német Bild „tudta meg”: évek során Conrad - úgymond -1,1 millió dollárt kapott megbízóitól. Kurt Rehman nyugatnémet vizsgálóbíró ezt azzal toldotta meg, hogy Conrad egy másik amerikai katonát is be­szervezett - az ő nevét nem hozták nyilvánosságra­­ hogy állítólag „öt­számjegyű összegért” szállítson katonai információkat a hálózat­nak. A Die Welt feltételezése sze­rint ez a névtelen „másik” amerikai dobta fel a hálózatot, abban re­ménykedve, hogy cserébe büntet­lenséget kap. A svéd vizsgálóbíró, Sven-Olof Ha­­kansson szerint a 48 éves magyar származású Keresik Sándor a hatva­nas években kezdett kémkedni, test­vére, a 34 éves Imre pedig 1980-ban. Ha a Keresik fivérek teljes mértékben együttműködnek a nyomozókkal, részletes képet adhatnak a NATO biz­tonságán ejtett seb mélységéről - fo­galmazza meg a vizsgálatot végzők reményeit a Newsweek. A lap nem rejti véka alá csodálko­zását, miként tevékenykedhetett oly hosszú időn át észrevétlenül az állító­lagos kelet-európai kémhálózat? Folytatás a 8. oldalon Newsweek aMHMm­MnMHMN Az utóbbi években kevesebb a titok Alkotmányjogász a hírszerzésről A hírszerzés a világ minden országában a legtitkosabb szfé­rába tartozik, hiszen az állam­biztonsági érdekek így kívánják. Dr. Takács Imre, az ELTE alkot­mányjogásza szerint ma még elháríthatatlan az államok kö­zötti titkos információszerzés. Ezzel számolva az ilyen feladat rendszerint a fegyveres erők kötelékében szervezett deffen­­zív szolgálaté, amelynek a jogi szabályozása még a szakember előtt sem ismeretes. Előrelépésnek tekinti az alkot­mányjogász, hogy az utóbbi években kevesebb a titok a hon­védelemmel kapcsolatosan. Hosszú ideje először közölte a magyar sajtó, milyen a katonák kondíciója, hangulata és azt is, hányan nem szerelhettek le, mert fogdában ülnek. Az ötvenes években még had­bíróság elé állították azt, aki a noteszába passzióból kigyűjtötte a nyilvános telefonkönyvben sze­replő laktanyák címét, vagy ne­tán feljegyezte az állami személy­­gépkocsik rendszámát. - Ezek után nem csoda, ha a hazai hírszerzésről még ma sincs információnk - mondta. - A kül­földi titkosszolgálatokról olykor­olykor azért olvashatunk a lapok­ban. Sőt ismeretes például az NSZK-ban működő Alkotmány­védő Hivatal (belső elhárítás), amely a nevével nehezen össze­egyeztethető tevékenységet is ellát. E szervezet ellenőrzi többek között az úgynevezett alkalma­zási tilalom (Berufsverbot) végre­hajtását, amely szerint kommu­nista, vagy kommunistagyanús személyeket közalkalmazottként nem foglalkoztatnak az NSZK- ban - tájékoztat az alkotmányjo­gász. Az amerikai, az angol vagy a francia titkosszolgálat akcióira akkor derül fény, ha valami bot­rány lengi körül az adott szerve­zetet. Általános tapasztalat, hogy a kémkedést utólag, a konkrét eseménytől számított néhány év­tized múltán már egyetlen kor­mányzat sem tagadja. Dr. Takács Imre elmondta, hogy a honvédelmi ügyek felet­ti alkotmányossági felügyeletet a parlamentáris államokban a parlament, a prezidenciális (el­nöki) típusúakban pedig az el­nök személyesen, illetve nem­zetbiztonsági tanácsadói által gyakorolja. 3

Next