Reform, 1989. január-április (2. évfolyam, 1-16. szám)
1989-04-21 / 15. szám
20 „Ó Romeo, mért vagy te Romeo? Ó, válassz más nevet! Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos, Ha Rómeót nem hívják Rómeónak, Szakasztott oly tökéletes marad...” (Shakespeare, Mészöly Dezső fordításában) Jóval túl vagyok már egyéni jubileumomon. Harmincöt év alatt sokkal több mint 25 glosszát, szöszszenetet, mérges jegyzetet írtam a néobarbarizmusról, legsűrűbben az ÉS-be, de az Esti Hírlapba, az Új Tükörbe és más lapokba is. Emlékszem az elsőre, 1954 körül, az akkor alakult József Attila Színház első plakátján olvastam, hogy az egyik szerepet egy Korda Sándor nevű színész játszotta. Megírtam (akkor különben élt is még Londonban az igazi Korda Sándor), a színházi- és filmvilágban még legalább ötven évig nem illik másnak használnia ezt a nevet, ha a valóságban úgy hívják is. Az ifjú Korda Sándor nem változtatott, de rövidesen sporthírlapíró lett, majd a sajtóból is eltűnt, nevét tehát közszereplésre nem adta. És hány meg hány későbbi írásomban panaszkodtam arról, hogy egyre-másra érkeznek a művészeti életbe olyanok, akiknek a neve azonos valaki előbb érkezettével, tehát erkölcsi és íratlan (néhány éve már írottá is vált!) törvény, hogy a később jövő változtassa meg, de legalábbis betűjellel különböztesse meg a nevét az előbb érkezettétől. A virágokról könyveket író Sulyok Mária nem tette meg, Kertész Mihály író megtette (Kornis Mihály lett), Rozsos István operaénekes nem tette meg. Hegedűs Géza színész legalább egy D. betűt tett a két neve közé, Bernát László tv-dramaturg megtagadta a változtatást, hiába kérte erre Bernáth László, az Esti Hírlap kulturális rovatvezetője, csupán a tv elnökének utasítására vágta haptákba magát (de akkor rögtön!), s lett Czető Bernát László. Ezekben a glosszákban többször megírtam azt is: nem értem, miért nekem kell szólnom, miért nem figyelmeztetik az illetőt főnökei (a színigazgatója, vagy ha főiskolás még, a tanára, rektora stb.), hogy a névhasználatban mi az ildomos és mi nem az? Aztán abbahagytam, belefáradtam a többnyire reménytelen falra borsót hányásba, be is jelentettem az olvasónak, hogy ezt a témát önként befejezem. Most mégis megszegem a fogadalmamat. Kénytelen vagyok vele, mert megint nem akad senki - elsősorban vezető politikusnak lenne a feladata, aki figyelmeztetné a KISZ KB első titkárát, hogy „Ó, válassz más nevet!” Vagy legalább tegyél a neved elé megkülönböztető betűt. Mert azzal a névvel, hogy Nagy Imre, még jó ideig nem illik hivatásos politikusnak lenni. Későbbi kutatók esetleg összetéveszthetik őket, s vajon pályázik-e arra az ifjúsági szervezet vezetője, hogy majdan azt higgyék róla: „ellenforradalmi szervezkedés miatt” kivégezték ? * Eddig tartott ez a glossza, amelyet néhány hónappal ezelőtt elküldtem egy hetilapnak, amelyben az évek során sok glosszám jelent meg már, jó néhány éppen ebben a névtémában. Azzal küldték vissza, hogy valaki megelőzött. Az más, ez korrekt viszszautasítás, gondoltam egy ideig. Csakhogy hónapok teltek el azóta és annak a másiknak (anyagom visszaküldésénél meg is nevezték az illetőt) az írása sem jelent meg ebben a lapban... Utána egy másik hetilapnak adtam oda a glosszát, ők már nem is indokolták, miért nem hozzák le, sejtették nyilván, hogy úgyis tudom... S most nemcsak azért kínálom fel soraimat a Reformnak, mert ott alig- Mensienem a Inna 1989. ÁPRILIS 21. Felforrósítja maga körül a levegőt az egykori fagyott gyermek • Akiért hat éve egy ország drukkolt hajtásai csak Kukorica Jancsinak hívják A hajdúsági kisgyermek sorsa egy országot foglalkoztatott. Tragédiája - közvetlen hozzátartozóin kívül - ezreket, tízezreket rázott meg. Tapasztaltuk: eltűnt gyermekek után, feledve fáradtságot, talpra áll, kutatni kezd az ország. Most egy régebbi történet, amely nem így végződött. A kisfiú szőke, kék szemű és 9 éves. Pajtásai Kukorica Jancsinak becézik. Valójában Steiner Tibinek hívják, és 1983 novemberében az egész ország drukkolt érte. Tibi ugyanis 3 és fél évesen eltűnt a kukoricásban. A Fejér megyei Kőszárhegyen történt. Tibit az édesapja elhozta az óvódéból, s magával vitte a Szedres dűlőbe, ahol egy barátjának segített felásni a kertet. A gyerek fázott, ezért beültette a Wartburgba. Mikor kisvártatva kinézett hozzá, a kocsi ablaka le volt tekerve, a gyereknek pedig nyoma veszett. Közben hatalmas kukoricatáblák, a termés betakarítva, de a szárat nem vágták le. A terep áttekinthetetlen. A szólongatásra nem jött válasz, közben be is sötétedett. Az apa elszaladt segítséget kérni a rendőrségre. Hamarosan a rádió, a tévé is bemondta a gyerek eltűnését, s több száz ember: katonák, rendőrök, munkásőrök, KISZ-esek és a környéken lakók indultak elemlámpákkal hosszú láncot alkotva a kukoricásban. Hajnalig se találták meg, pedig rendőrkutyák is keresték, akik Tibi óvodai ágyneműjét szaglászva indultak el a nyomon. Közben a hőmérséklet fagypont alá süllyedt, félő volt, hogy megfagy az apróság. Megvirradt, de semmi remény. Kiszivattyúztak két kutat is, hátha abba esett bele, egy szakadékos vízmosást is átfésültek. Hiába. Felszállt egy helikopter is, nem látták fentről sem. Végül reggel nyolckor, 15 órával a kutatás megindulása után kb. 500 méterre a Wartburgtól megtalálta egy kiskatona. Tibi a kukoricaszár alatt lapult. Szerencsére tetőtől talpig vastag műanyag kezeslábasban volt, ez mentette meg az életét. Hőmérséklete 34 fok volt, talán egy óra kellett volna a teljes kihűléshez. Kiderült, Tibi látta a helikoptert. S mikor kérdezték, miért nem integetett fel, azt mondta, onnan se intettek le neki. A fehérvári kórházban öt orvos, négy nővér melegítette, injekciózta, infúziózta. Mikor ágyba került, az apját kereste, kakaót, vajas kenyeret kért. Három nap múlva már otthon volt. A szülők féltek, hogy az esetnek valami maradandó következménye lesz. De azóta egyszer sem volt beteg. Tibi jó tanuló, pereg a nyelve, kedvenc időtöltése az olvasás. Gyakran sikerrel szaval is az iskolai ünnepségeken. A fagyott fiú bizony sokszor felforrósítja maga körül a levegőt. Átányi László Ilyen volt Tibi az elkóborlás idején 21 üzem pártfogásával A cigányszövetséget 21 üzem pártolja Szabolcs-Szatmárban. De nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is. A befolyó pénzből megyei alapot képeznek a tehetséges cigánygyerekek taníttatásához, amatőr művészegyüttesek felléptetésére, szakmunkástanulók vagy gimnazisták korrepetálásához és klubok támogatására Felvetődött egy megyei cigány nyelvű újság terve is. Megvalósulásának viszont akadálya lehet, hogy a szabolcsszatmári 45-50 ezer cigány közül csak alig négy-ötezren tudnak cigányul beszélni, írni és olvasni. cigányságletmódjának megvátoztatása nem csupán e népréteg helgye–mondta nemrégiben a pártoló vázolatok tanácskozásának egyik résztvevője Nyíregyházán-, „hanem az egész társadalom érdeke Amíg ezt nem sikerül megértetni az egész társadalommá, addig nemigen várható elmozdulás" A cigányság vezető arra törekednek, ismerjék el őket nemzetiségnek, és képviselőt kinőhessenek a Parlamentbe. (b.)