Reform, 1989. május-augusztus (2. évfolyam, 17-33. szám)
1989-06-02 / 21. szám
14 1989. JÚNIUS 2. Mai gazdasági koncepciós perek (III.) Kaszabék kálváriája Lehetséges-e, hogy a nyolcvanas évek végének Magyarországán konstruált perek folynak körülöttünk? Lehet-e, hogy itt és most pártatlan emberek koholt vádakkal fegyelmi eljárás alá vonnak, majd e koholt vádakat ügyészségi közreműködéssel büntető eljárás alapjává is teszik? Politikai és jogrendszerünk tartalmaz-e elegendő beépített, intézményes garanciát ilyen esetek ellen? Az intézményrendszer tényleges működése képes-e meggátolni, megakadályozni ezeket? Sorozatunk elkészítése során egyértelműen az a vélemény alakult ki bennünk, hogy egyelőre nem. A csupán Szolnok megyében megfojtott vagy lehetetlenné tett vállalkozásokról, vállalkozókról lapunkban ez a harmadik írásunk. Igaz, hogy azóta Szabó István, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának titkára már nem KB-tag, sőt első titkári funkciójáról is le kell mondania, mire e cikk megjelenik. No nem éppen ezért az ügyért, amelyet alább ismertetünk. A történet dióhéjban a következő. Jászárokszálláson, a termálvizes strand mellett szerződéses üzemeltetésbe vett Kaszab Gyula az áfésztól egy büfét, s abból hamarosan népszerű kerthelyiség lett. Ám volt egy bökkenő. Mint a mesében. A tanács előadójának, Ördögh Alajosnének a fia ugyanis kocsmát üzemeltet a Strand étteremtől mintegy 500 méterre. Elhanyagolt, hangulattalan hodálynak tartják a falubeliek. A tanács javaslatára mégis a Kaszab Gyula-féle kellemes, kulturált vendéglő szerződéses üzemeltetését bontották fel. Sőt az áfész különféle mondvacsinált érvekkel perbe is fogta Kaszab Gyulát. Ő elfogultsággal vádolja a tanácsot, azt állítván, hogy azt személyes ellenszenv és irigység vezette. De ismerkedjünk meg a tanács indítékaival, amelyeket az áfész elnökéhez, Bartus Pálhoz írott szerződésbontó leveléből idézünk! „1987. augusztus 6-án Pál Andor körzeti megbízottal együtt Ördögh Alajosné kereskedelmi előadó ellenőrzést tartott az egységben. Megállapították, hogy Kaszab Gyula szerződéses üzletvezető nem tartotta be az üzlet nyitva tartására, fiatalkorúak vendéglátó helyen tartózkodására és a fiatalkorúak szeszesital fogyasztására vonatkozó jogszabályokat.” De voltak olyan vádak is, hogy a sört nem az áfész által előírt 75, hanem 90 százalékos haszonkulccsal árulta, holott egy rendelet kimondja, ha egy egység többletszolgáltatást nyújt, változtathat az árain, amennyiben a felsőbb osztály árait nem közelítik meg. Megvádolták egyébként a vendéglőst azzal is, hogy tanácsi papír híján kerítést, no meg illemhelyet építtetett. Ma már csak a késdobáló vendéglő pang Jászárokszálláson, ám annak tulajdonosát senki sem molesztálja. Kaszab Gyula éttermét, noha még érvényes szerződése van az áfészszel, lepecsételték. Még nem derült ki, mi lesz a kerti asztalok, székek sorsa, meg annak a tetemes összegnek - másfél millió forintnak -, amit beépített a vendéglőbe. Részlet Szabó Istvánhoz, a Szolnok megyei pártbizottság első titkárához írt leveléből: „Az üzem kezdett beindulni, és azt szerettem volna, ha a 400 víkendház-tulajdonos az én üzletemben ebédtől kezdve az italig mindent Eszményük a lehető legteljesebb, legtisztább demokrácia, mely több mint kormányzati módszer, a népfelség elvének többségi akarattal való gyakorlása, szabad emberek szabad társulása. A demokrácia lényege az egyének politikai és gazdasági szabadsága, a politikailag és gazdaságilag szabad emberek egyetértésén felépülő szabad és független társadalom. A demokráciának - mint minden szerzett dolognak a világon - ára van. A történelem eddigi tanulságai szerint ezt az árat két módon lehet megfizetni: vérrel vagy nyomorral. A mi földünkön, a mi emberöltőnkben egyszer már folyt a vér, és 32 év kevés volt ahhoz, hogy foltjait lemossa Azonban ne vakítson el az indulat, a gyanakvás a félelem. Látnunk kell, hogy romló egészségű, elöregedő, fogyó lélekszámú, kihaló nemzetté lettünk. Ezek tények. Többé nem szabad kockáztatnunk, nem szabad vérben gondolkodnunk, a gyanakvás is gyilkol. Mindennek végső mércéje egyedül az emberi tisztesség lehet. Sormegtalál, ezért további beruházásokat szerettem volna létesíteni. Éppen ezért építési engedélyért fordultam a jászárokszállási tanács építésügyi előadójához. Ott úgy tájékoztattak, mivel tanácsi területről van szó, nem kell engedély, így a létesítményeket megvalósítottam, amelyről tudnia kellett a tanács minden dolgozójának, beleértve a VB- titkárt is, hiszen ők is odajártak a strandra.” Hivatkozik a levél írója arra, hogy amint nőtt a forgalma, úgy ment egyre rosszabbul Ördögh Alajosné fiának az üzlete, így sorozatos ellenőrzéseket tartott nála a tanácsi tisztviselőnő és hozott elmarasztaló határozatokat. Itt újból érdemes idézni: „Sajnálatos módon dr. With Ágnes VB-titkárt is sikerült az ügynek megnyernie és ő 1987. szeptember 21-én kelt 1983/ 1987. számú levelével megkereste az áfész elnökét, hogy velem idő előtt bontsák fel a szerződést. Korábban semmiféle hibát sem találtak a munkámban, sőt további fejlesztésekre sonkán vérontás nélkül kell fordítanunk. Mivel csak a saját, meggyengült erőnkre hagyatkozhatunk, jelenleg a demokrácia másik lehetséges árát fizetjük. A nyomort, melynek szorító markában talán megszerezhető az a tudás, mely nélkül nincs öntudat, az az öntudat, amely nélkül nincs erkölcs, és az az erkölcsiség, amely nélkül nincs emberi garancia. A bőrünkön tapasztaljuk, hogy mit jelent ez az ár. Csak egy példa: az áruhiány korrupciót szül, s mivel a korrupciónak lételeme a hishiny, a hatalma fenntartásában anyagilag érdekelt elit semmit sem tesz a hiánygazdálkodás ellen. Ez is tény. Az árubőség feltétele a hatékony, jól szervezett termelés, ahhoz meg pénz kell. A pénz - a mi esetünkben kölcsönzött tőke - önmagában nem elég, azt kezelni is kell. Kezeléséhez pedig szakértelem, komoly tudás, felelős erkölcsiség szükségeltetik. És szabadság! Nem elvont, hanem nagyon is kézzelfogható, hogy az egyén megismerhesse tulajdonképességeit, alkalmasságát és alkalmatlanságát, azt buzdították. Mivel én a felbontást nem fogadtam el, pert indítottak ellenem.” Ezek után nemhogy a pénzét nem tudja visszaszerezni a vállalkozó, de különböző büntetéseket is kiszabtak rá. Természetesen a beruházásait használja azóta is az áfész: újra bérbe adta ugyanis az üzletet Mészáros Mihály jászárokszállási cukrásznak, aki a tavasszal meghirdetett pályázaton meg sem jelent. (így megkérdőjelezendő, hogy a pályázat nélküli bérbe adás egyáltalán jogszabályszerű volt-e.) Szabó István megyei első titkár válaszleveléből: „A hozzám írt panaszos levelében foglaltakról tájékozódtam, arról győződtem meg, hogy mind az áfész szerződésbontásával, mind a jászberényi városi ügyészség perében való fellépésével kapcsolatos panaszok alaptalanok... sérelme orvoslására a megyei tanács vb kereskedelmi osztályához fordulhat”. Mi ez ha nem csöbörből vödörbe? a társadalom is megismerhesse, s a végeredményt kölcsönöset, cselekvőleg elfogadják. Mindenkinek legyen helye, és mindenki be is töltse a neki megfelelő helyet a társadalomban. Az így kialakuló egyezség az, amely súlyában megelőzi a másik konszenzust, a politikait. Az esélyegyenlőség az előfeltétele bármely politikai vagy társadalmi közmegegyezésnek. De ott, ahol napi 14-16 óra munka kell a megélhetéshez, ott ahol estére tán még egy ölelésre sem marad idő és erő, lehet-e egyáltalán esélyről beszélni... A Magyar Függetlenségi Párt síkra száll azért, hogy az erkölcsi feddhetetlenség, az emberi tisztesség váltsa fel a politikai-hatalmi szempontokat a vezetők személyének kiválasztásában. Társadalmilag ellenőrizhető következetességét minden erkölcsi alkalmatlanság eldöntésében! Minden demokráciának támasza és alapköve a tiszta erkölcs. Éppen ezért az ország mindenkori vezetőinek kötelességük, hogy minden lehetőséget Lajos Júlia bennfigesn az erkölcs A Magyar Függetlenségi Párt irányelvei és programtervezete (1.)