Reform, 1989. szeptember-december (2. évfolyam, 34-51. szám)
1989-10-13 / 40. szám
reform 9 súlyos hatalmi kérdésekben nem jutott volna el egy olyan felismerésig, hogy Rajk László az útjában van, akkor egyáltalán nem biztos, hogy ő vált volna a közép- és kelet-európai „titóista összeesküvés-sorozat” magyarországi vezéralakjává. Azonban csak erre viszszavezetni Rajk László letartóztatását - abszurdum. Rákosiék és az ÁVO vezetésének hatalomféltése nem okozhatta a Szovjetunió többi európai „szövetségeseire" is kiterjedő olyan koholt perek sorát amelyekben ugyancsak letartóztatták és kivégezték a legfelsőbb politikai vezetés számos tagját. • Ezek szerint helyes 1945 utáni történelmi utunk elemzésének az a kardinális megállapítása, hogy 1956 előtt és utána is az alapvető hibák, torzulások és bűnök fő forrása a geopolitikai helyzetünkben, azaz a sztálini és a posztsztálinista birodalmi politikában keresendő? - Ma már hitelesen bizonyítani lehet hogy az ún. titóista koholt perek kezdeményezői, irányítói és realizálásuk fő szervezői is a sztálini vezetésben és az MGB-ben keresendők. A geopolitikai helyzet végzetes kényszerének változata azonban megítélésem szerint egyaránt alkalmas akár Horthy, akár Rákosi minden felelősség alóli felmentésére. A történelmi tények nem igazolják, hogy Rákosiéknak például Rajk László esetében semmi önálló mozgásterük nem lett volna Gondoljunk csak Wladyszlaw Gomulkának, a LEMP főtitkárának sorsára Öt már a Sztálin— Tito konfliktus kezdetén nyilvánosan nacionalista elhajlóként bélyegezték meg. Rákosi minden intrikája és a moszkvai nyomás ellenére csak 1951-ben tartóztatták le Gomulkát de nem csináltak ügyéből kirakatpert és meghagyták, meghagyhatták (!) az életét • Ha jól értem, ön nem ért egyet azzal, hogy a Rajk-ügyet kizárólag Sztálin és Berija nyakába varrják? - így van . Én Rákosi, Farkas, Kádár, Gerő és Révai, valamint az ÁVH vezetésének a felelősségét is igen súlyosnak ítélem meg. • Még 1988-ban is olyan történészpublikációk jelentek meg, amelyek szerint a Rajk-ügy jelentős mértékben több nyugati felderítő szolgálat provokációjának a terméke. Ismerem ezeket az állításokat, amelyeket eddig még soha senki hitelesen bizonyítani nem tudott . Sokan ugyanakkor azt vallják, hogy a szovjet közreműködés a Rajk-ügyben ténylegesen csak akkor vette kezdetét, amikor az ÁVH csődöt mondott és Rákosi segítségért fordult Sztálinhoz. Ez a történelemhamisítások egyik legkedveltebb területe, mivel a hamisítás tettenérése a tudatlanságban hagyott milliók számára szinte lehetetlen. A magyar rádió és tv előtt végre megszólalt a Rajk-per egyetlen életben hagyott kulcsfigurája, Lazar Brankov. Az ő Moszkvába való „invitálása" és ottani letartóztatásának 1949. június elejei időpontja önmagában bizonyítja a szovjet részvétel jóval korábbi szakaszát. A Német Szövetségi Köztársaságban él még egy koronatanú, Stolte István, aki ugyanezt Baden bei Wien-i, Bjelkin MGB-altábornagy által személyesen végzett és Rajkra irányuló kihallgatásaival tudja igazolni. Nem beszélve a Csehszlovák Kommunista Párt által Dubcek főtitkársága idején elvégzett rendkívül körültekintő és tisztességes vizsgálat ténymegállapításairól, amelyek Noel H. Field USA-állampolgár 1949. májusi prágai letartóztatásának és Budapestre hurcolásának szovjet vonatkozásait is feltárják. • Párttörténészek tollából évtizedek óta olvasható, hogy Rajk László személyét illetően Rákosi sokáig ingadozott, nem akarta elhinni a Rajk Lászlóval szembeni vádakat és végeredményben az ön édesapja, Farkas Mihály, valamint Péter Gábor intrikáinak esett áldozatul. - Ami apám ezzel kapcsolatos rendkívül súlyos felelősségét illeti, erről többek között a Reform 1989. április 14-ei számában is szóltam. Rákosiról végül kiderül, hogy az 1949. tavaszi „sok álmatlan éjszakájára” nem azért volt szüksége, amiről 1949. szeptember 30- ai sportcsarnoki beszédében a következőképpen szólt: „Nem is volt könnyű a felgöngyölítés kidolgozása, és megvallom, hogy sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött." Ehelyett Rákosi gyötrődött, tépelődött, hiszen valóban egyik legkipróbáltabb és legértékesebb közvetlen harcostársa ellen felmerült vádakról volt szó. Ez a Rákosi-legenda évtizedekkel túlélte megteremtőjének biológiai, politikai és erkölcsi halálát • Miért sorolja ön fel a hazai főfelelősök között Gerő Ernőt és Révai Józsefet akikről azt mondják, hogy alig volt közük a törvénysértésekhez? Gerő Ernő emellett állítólag Nagy Imre egyetlen szövetségese volt 1953 júniusa után a törvénysértések felszámolásában. Révai József felelősségét „csupán” azért tartom nem elhanyagolhatónak, mert kiemelkedő szellemi kvalitásai és Rákosival fennálló egyedülálló személyi kapcsolatai révén igazából sohasem próbálta tekintélyét és befolyását Rákosinál latba vetni legalább a terror fékezése érdekében. Ami Gerő Ernőt illeti, Rajk László, dr. Szőnyi Tibor és Szalai András letartóztatásához minden fenntartás nélkül adta szavazatát 1953-ban Péter Gábor és a vele együtt letartóztatottak ügyében ő, valamint a Piros László-Dékán István vezette ÁVH szándékoztak Rákosi Mátyás újabb agyréméből a Rajk-ügynél nagyobb összeesküvést koholni. Gerő Ernő volt azok egyike, akik ennek során elfojtották a letartóztatott ÁVH-sok kísérleteit a Rajk-ügy legnyilvánvalóbb hazugságainak leleplezésére. Ő volt az, aki azt is megakadályozta, hogy 1954-ben tisztázható legyen egy esetleges nyugati provokáció szerepe dr. Szőnyi Tibor és áldozattársai ügyében. Ma már az is kezd kirajzolódni, hogy a Rajkkal szembeni trockista vád egyik szülőatyja Gerő, „Pedro elvtárs" volt, aki Katalóniában már 1937-ben kimagasló érdemeket szerzett a trockisták leleplezésében és lemészárlásában. Gerő Nagy Imre szövetségese volt a törvénysértések felszámolásában? A volt baloldali szociáldemokrata vezetők tudnák a leghitelesebben bizonyítani, hogy a bebörtönzött kommunistákkal ellentétben nekik miért kellett még több mint két esztendőt börtönben tölteniük. Nem csak Rákosi, de Gerő sem akart hallani a rehabilitálásukról. • Ha már az 1953-1956-os időszaknál tartunk, mégiscsak a Sztálin utáni szovjet vezetés javára írható, hogy ők kezdeményezték 1953-ban az ismert moszkvai tárgyalások során a törvénysértések radikális felszámolását, így Rajk László rehabilitálását is. Ez így az igazságnak csupán egy szelete. Egyéni véleményem, hogy elsősorban Nagy Imre határozott fellépése és átmenetileg még meglévő moszkvai támasza (Malenkov akkor még a vezetés első embere volt) eredményezte, hogy 1955 márciusáig lényegében a szociáldemokraták kivételével kikerültek a börtönökből és internálótáborokból legalább az életben maradt kommunisták. • Felfogása egy aktualizált utólagos történelemátírási kísérletnek tűnik. Nézze meg, hogy mi történt ezen a téren ugyanezekben az években például Csehszlovákiában vagy Lengyelországban. Töretlenül tovább működött a sztálini terrorgépezet. Csehszlovákiában koholt vádak alapján 1954-ben végzik ki Závodsky volt spanyol önkéntest, belügyminiszter-helyettest, ebben az esztendőben ítélik többévi börtönre Marie Svermova PB-tagot, főtitkárhelyettest. Perbe fognak számos ismert kommunistát a „trockista nagytanács" tagjaiként, illetve szlovák nacionalistaként, köztük a köztársaság jelenlegi elnökét, Gustav Husákot is. Lengyelországban hónapokkal Sztálin halála után vetik börtönbe Wyszynski bíborost, a katolikus egyház fejét. 19 lengyel tiszten hajtanak végre halálos ítéletet. Mivel magyarázható ez az óriási különbség? Egyedül nálunk került - igaz, kizárólag Moszkva jóvoltából - az ország első számú vezetőjének a posztjára egy olyan kommunista, aki emigrációs évtizedei során nyilvánvalóan eleget tapasztalhatott ahhoz, hogy ő, aki sohasem szédült meg úgy a hatalomtól, mint Rákosiék és nem volt olyan cinikus és embertelen mint ők, egyik legfontosabb lelkiismereti kötelességének tartotta jóvátenni, ami még jóvátehető. Ugyanakkor biztos, hogy amennyiben Malenkov Berijával együtt bukik, Nagy Imrének erre sem nyílt volna lehetősége, mert Rákosiék már akkor újból felülkerekedtek volna. • Végeredményben úgy érzem, hogy Rajk sorstragédiája „fehér foltjainak” felszámolása még további történészi kutatásokat igényel. Lehetséges, hogy újabb 40 évig kell erre várnunk? - Egyben biztos lehet: én nem fogok úgy távozni az élők sorából, hogy ez irányú valamennyi ismeretemet ne hozzam nyilvánosságra. Erre Rajk László mai napig hányatott sorsa engem is kötelez. Tőke Péter Lászlót a Conti utcai IIUH-bürtönben már Sztálin és Berna bűnei A történelemhamisítások tettenérése szinte lehetetlen