Reform, 1989. szeptember-december (2. évfolyam, 34-51. szám)

1989-10-13 / 40. szám

reform 9 súlyos hatalmi kérdésekben nem jutott volna el egy olyan felismerésig, hogy Rajk László az útjában van, akkor egyáltalán nem biztos, hogy ő vált volna a közép- és kelet-európai „titóista összeesküvés-sorozat” magyaror­szági vezéralakjává. Azonban csak erre visz­­szavezetni Rajk László letartóztatását - ab­szurdum. Rákosiék és az ÁVO vezetésének hatalomféltése nem okozhatta a Szovjetunió többi európai „szövetségeseire" is kiterjedő olyan koholt perek sorát amelyekben ugyancsak letartóztatták és kivégezték a legfelsőbb politikai vezetés számos tagját. • Ezek szerint helyes 1945 utáni törté­nelmi utunk elemzésének az a kardinális megállapítása, hogy 1956 előtt és utána is az alapvető hibák, torzulások és bűnök fő forrása a geopolitikai helyzetünkben, azaz a sztálini és a posztsztálinista birodalmi politikában keresendő? - Ma már hitelesen bizonyítani lehet hogy az ún. titóista koholt perek kezdeményezői, irányítói és realizálásuk fő szervezői is a sztáli­ni vezetésben és az MGB-ben keresendők. A geopolitikai helyzet végzetes kénysze­rének változata azonban megítélésem sze­rint egyaránt alkalmas akár Horthy, akár Rá­kosi minden felelősség alóli felmentésére. A történelmi tények nem igazolják, hogy Rákosiéknak például Rajk László esetében semmi önálló mozgásterük nem lett volna Gondoljunk csak Wladyszlaw Gomulkának, a LEMP főtitkárának sorsára Öt már a Sztálin— Tito konfliktus kezdetén nyilvánosan naciona­lista elhajlóként bélyegezték meg. Rákosi min­den intrikája és a moszkvai nyomás ellenére csak 1951-ben tartóztatták le Gomulkát de nem csináltak ügyéből kirakatpert és meg­hagyták, meghagyhatták (!) az életét • Ha jól értem, ön nem ért egyet azzal, hogy a Rajk-ügyet kizárólag Sztálin és Be­­rija nyakába varrják? - így van . Én Rákosi, Farkas, Kádár, Ge­­rő és Révai, valamint az ÁVH vezetésének a felelősségét is igen súlyosnak ítélem meg. • Még 1988-ban is olyan történész­­publikációk jelentek meg, amelyek szerint a Rajk-ügy jelentős mértékben több nyugati felderítő szolgálat provokációjának a terméke.­­ Ismerem ezeket az állításokat, amelye­ket eddig még soha senki hitelesen bizonyí­tani nem tudott . Sokan ugyanakkor azt vallják, hogy a szovjet közreműködés a Rajk-ügyben ténylegesen csak akkor vette kezdetét, amikor az ÁVH csődöt mondott és Rákosi segítségért fordult Sztálinhoz.­­ Ez a történelemhamisítások egyik leg­kedveltebb területe, mivel a hamisítás tetten­érése a tudatlanságban hagyott milliók szá­mára szinte lehetetlen. A magyar rádió és tv előtt végre megszó­lalt a Rajk-per egyetlen életben hagyott kulcsfigurája, Lazar Brankov. Az ő Moszkvá­ba való „invitálása" és ottani letartóztatásá­nak 1949. június elejei időpontja önmagában bizonyítja a szovjet részvétel jóval korábbi szakaszát. A Német Szövetségi Köztársaságban él még egy koronatanú, Stolte István, aki ugyan­ezt Baden bei Wien-i, Bjelkin MGB-altábor­­nagy által személyesen végzett és Rajkra irányuló kihallgatásaival tudja igazolni. Nem beszélve a Csehszlovák Kommunis­ta Párt által Dubcek főtitkársága idején el­végzett rendkívül körültekintő és tisztessé­ges vizsgálat ténymegállapításairól, amelyek Noel H. Field USA-állampolgár 1949. májusi prágai letartóztatásának és Budapestre hur­­colásának szovjet vonatkozásait is feltárják. • Párttörténészek tollából évtizedek óta olvasható, hogy Rajk László személyét illetően Rákosi sokáig ingadozott, nem akarta elhinni a Rajk Lászlóval szembeni vádakat és végeredményben az ön édes­apja, Farkas Mihály, valamint Péter Gábor intrikáinak esett áldozatul. - Ami apám ezzel kapcsolatos rendkívül súlyos felelősségét illeti, erről többek között a Reform 1989. április 14-ei számában is szóltam. Rákosiról végül kiderül, hogy az 1949. tavaszi „sok álmatlan éjszakájára” nem azért volt szüksége, amiről 1949. szeptember 30- ai sportcsarnoki beszédében a következő­képpen szólt: „Nem is volt könnyű a felgön­gyölítés kidolgozása, és megvallom, hogy sok álmatlan éjszakámba került, amíg a vég­rehajtás terve alakot öltött." Ehelyett Rákosi gyötrődött, tépelődött, hiszen valóban egyik legkipróbáltabb és legértékesebb közvetlen harcostársa ellen felmerült vádakról volt szó. Ez a Rákosi-legenda évtizedekkel túlélte megteremtőjének biológiai, politikai és erköl­csi halálát • Miért sorolja ön fel a hazai főfelelő­­sök között Gerő Ernőt és Révai Józsefet akikről azt mondják, hogy alig volt közük a törvénysértésekhez? Gerő Ernő emellett állítólag Nagy Imre egyetlen szövetségese volt 1953 júniusa után a törvénysértések felszámolásában.­­ Révai József felelősségét „csupán” azért tartom nem elhanyagolhatónak, mert kiemelkedő szellemi kvalitásai és Rákosival fennálló egyedülálló személyi kapcsolatai ré­vén igazából sohasem próbálta tekintélyét és befolyását Rákosinál latba vetni legalább a terror fékezése érdekében. Ami Gerő Ernőt illeti,­­ Rajk László, dr. Sző­­nyi Tibor és Szalai András letartóztatásához minden fenntartás nélkül adta szavazatát 1953-ban Péter Gábor és a vele együtt letartóztatottak ügyében ő, valamint a Piros László-Dékán István vezette ÁVH szándé­koztak Rákosi Mátyás újabb agyréméből a Rajk-ügynél nagyobb összeesküvést kohol­ni. Gerő Ernő volt azok egyike, akik ennek során elfojtották a letartóztatott ÁVH-sok kí­sérleteit a Rajk-ügy legnyilvánvalóbb hazug­ságainak leleplezésére. Ő volt az, aki azt is megakadályozta, hogy 1954-ben tisztázha­tó legyen egy esetleges nyugati provokáció szerepe dr. Szőnyi Tibor és áldozattársai ügyében. Ma már az is kezd kirajzolódni, hogy a Rajkkal szembeni trockista vád egyik szülőatyja Gerő, „Pedro elvtárs" volt, aki Ka­­talóniában már 1937-ben kimagasló érde­meket szerzett a trockisták leleplezésében és lemészárlásában. Gerő Nagy Imre szövetségese volt a tör­vénysértések felszámolásában? A volt bal­oldali szociáldemokrata vezetők tudnák a leghitelesebben bizonyítani, hogy a bebör­tönzött kommunistákkal ellentétben nekik miért kellett még több mint két esztendőt börtönben tölteniük. Nem csak Rákosi, de Gerő sem akart hallani a rehabilitálásukról. • Ha már az 1953-1956-os időszaknál tartunk, mégiscsak a Sztálin utáni szovjet vezetés javára írható, hogy ők kezdemé­nyezték 1953-ban az ismert moszkvai tár­gyalások során a törvénysértések radiká­lis felszámolását, így Rajk László rehabili­tálását is.­­ Ez így az igazságnak csupán egy szele­te. Egyéni véleményem, hogy elsősorban Nagy Imre határozott fellépése és átmeneti­leg még meglévő moszkvai támasza (Malen­kov akkor még a vezetés első embere volt) eredményezte, hogy 1955 márciusáig lénye­gében a szociáldemokraták kivételével kike­rültek a börtönökből és internálótáborokból legalább az életben maradt kommunisták. • Felfogása egy aktualizált utólagos történelemátírási kísérletnek tűnik.­­ Nézze meg, hogy mi történt ezen a téren ugyanezekben az években például Csehszlovákiában vagy Lengyelországban. Töretlenül tovább működött a sztálini terror­gépezet. Csehszlovákiában koholt vádak alapján 1954-ben végzik ki Závodsky volt spanyol önkéntest, belügyminiszter-helyettest, eb­ben az esztendőben ítélik többévi börtönre Marie Svermova PB-tagot, főtitkárhelyettest. Perbe fognak számos ismert kommunistát a „trockista nagytanács" tagjaiként, illetve szlovák nacionalistaként, köztük a köztársa­ság jelenlegi elnökét, Gustav Husákot is. Lengyelországban hónapokkal Sztálin halála után vetik börtönbe Wyszynski bíbo­rost, a katolikus egyház fejét. 19 lengyel tiszten hajtanak végre halálos ítéletet. Mivel magyarázható ez az óriási kü­lönbség? Egyedül nálunk került - igaz, kizárólag Moszkva jóvoltából - az ország első számú vezetőjének a posztjára egy olyan kommunista, aki emigrációs évtize­dei során nyilvánvalóan eleget tapasztal­hatott ahhoz, hogy ő, aki sohasem szédült meg úgy a hatalomtól, mint Rákosiék és nem volt olyan cinikus és embertelen mint ők, egyik legfontosabb lelkiismereti köte­lességének tartotta jóvátenni, ami még jó­­vátehető. Ugyanakkor biztos, hogy amennyiben Malenkov Berijával együtt bukik, Nagy Imrének erre sem nyílt volna lehetősége, mert Rákosiék már akkor új­ból felülkerekedtek volna. • Végeredményben úgy érzem, hogy Rajk sorstragédiája „fehér foltjainak” felszámolása még további történészi ku­tatásokat igényel. Lehetséges, hogy újabb 40 évig kell erre várnunk? - Egyben biztos lehet: én nem fogok úgy távozni az élők sorából, hogy ez irá­nyú valamennyi ismeretemet ne hozzam nyilvánosságra. Erre Rajk László mai na­pig hányatott sorsa engem is kötelez. Tőke Péter Lászlót a Conti utcai IIUH-bü­rtönben m­ár Sztálin és Bern­a bűnei A történelemhamisítások tettenérése szinte lehetetlen

Next