Reform, 1989. szeptember-december (2. évfolyam, 34-51. szám)
1989-10-20 / 41. szám
„ Szájkosár nélkül „Dr. Kiszely túrjon ahol akar, ahol kedve tartja, de Petőfit ne háborgassa.” „Petőfi nem szibériai halott, hanem segesvári.” „Soha nem fogunk egy barguzini ruszkit dicsőíteni.” „El a kezekkel Petőfitől!” „Dr. Kiszely István antropológus nem azt állapította meg, hogy Morvai Ferencnek van vagy nincs adótartozása, hanem azt, hogy a Barguzinban megtalált tetem Petőfi Sándoré.” „Elvárták tőle, hogy ott haljon meg a csatatéren az elveiért, a hazáért.” „Petőfi Sándor sorsa magyar sors.” „Kiszely és Morvai gyalog menjen Kiskőrösre, kezében a fémládával.” (Az idézetek olvasói levelekből valók. Nevek és címek a szerkesztőségben!) á 1989. OKTÓBER 20. J II 24 Kell-e nekünk Dunavecsán mondják: neki a sűrűjének! Az aktualitás: Hagyomány, ne hagyjuk! Ezzel a jelszóval hirdetik meg a dunavecsei Petőfi Sándor Művelődési Házban a Szeptember végén című évente visszatérő rendezvényt Petőfi emlékére. A költő a Duna menti településen töltött néhány hetet, számos verset írt ott tartózkodása idején. Most pedig? A Morvai kormányozta Petőfi-expedíció néhány tagja tartott élménybeszámolót a részletekre kiéhezett dunavecsei közönség előtt. A teremben legalább háromszázan figyelték a vendégeket. * A polgárok azért jöttek, mert kíváncsiak a nagy vihart kiváltó Petőfi-ügy részleteire, a Szibériában történtekre. Kitől kérdezősködhetnének, ha nem a helyszínen jártaktól ? Hol nézhetnék meg az eredeti filmfelvételek részleteit? Mi történt 1989 júliusában Barguzinban? Tényleg Petőfi Sándor földi maradványaira bukkantak az antropológusok? Igen! Igen! Bólogatnak, hiszik az emberek. Nem! Nem! Tiltakoznak, mert lehetetlennek tartják azt, hogy jeles költőnket elhurcolták volna a szabadságharc után. És éppen Szibériába? Na de hát nem ezt tanultuk az iskolában! Vajon hihetünk-e az emlékezőknek, ott, a távoli Szibériában? Erre a kérdésre nem az exhumáláson jártaknak kell választ adniuk. Meglehet, nem is azért kerekedtek fel, hogy levéltári dokumentumok után kutassanak. A dolguk más volt. Vallatni a földet, a csontokat, végére járni egy legendának. Nemrég másodszor is megvizsgálták az Ulan-Udében „raboskodó” Petőficsontokat és kimondták: Petőfiről van szó. Megint robbant a bomba. Lehet hinni és nem hinni. * Az Isten áldja meg magát, Morvai úr! Adja már ide a címét..., írni fogok magának! - és könnyeket potyogtat egy idős asszony. Morvait pedig többen körbeállják. Ilyet még nem láttam: a kazánkirály autogramokat osztogat. Persze, nem fényképeket szór, a gyerekek kis cetliket gyűrnek az orra alá, azokra kanyarítja szinte olvashatatlanul a nevét. - Nem hagyjuk magára, Morvai úr! Látjuk, hogy húzzák-halogatják az ügyet. Petőm Ez történt 1989 júliusában a szibériai Barguzinban... Magyar és külföldi szakemberek a temetőfeltárás közben Tényleg Petőfi Sándor földi maradványaira bukkantak az antropológusok?