Reform, 1989. szeptember-december (2. évfolyam, 34-51. szám)

1989-10-20 / 41. szám

„ Szájkosár nélkül „Dr. Kiszely túrjon ahol akar, ahol kedve tartja, de Petőfit ne hábor­gassa.” „Petőfi nem szibériai halott, hanem segesvári.” „Soha nem fogunk egy barguzini ruszkit dicsőíteni.” „El a kezekkel Petőfitől!” „Dr. Kiszely István antropológus nem azt állapította meg, hogy Mor­vai Ferencnek van vagy nincs adó­tartozása, hanem azt, hogy a Bargu­zinban megtalált tetem Petőfi Sán­doré.” „Elvárták tőle, hogy ott haljon meg a csatatéren az elveiért, a hazáért.” „Petőfi Sándor sorsa magyar sors.” „Kiszely és Morvai gyalog menjen Kiskőrösre, kezében a fémládával.” (Az idézetek olvasói levelekből va­lók. Nevek és címek a szerkesztő­ségben!) á 1989. OKTÓBER 20. J I­I 24 Kell-e nekünk Du­navecsán mondják: neki a sűrűjének! Az aktualitás: Hagyomány, ne hagyjuk! Ezzel a jelszóval hirdetik meg a dunave­­csei Petőfi Sándor Művelődési Házban a Szeptember végén című évente visszatérő rendezvényt­­ Petőfi emlékére. A költő a Duna menti településen töltött néhány he­tet, számos verset írt ott tartózkodása ide­jén. Most pedig? A Morvai kormányozta Petőfi-expedíció néhány tagja tartott él­ménybeszámolót a részletekre kiéhezett dunavecsei közönség előtt. A teremben legalább háromszázan figyelték a vendé­geket. * A polgárok azért jöttek, mert kíváncsiak a nagy vihart kiváltó Petőfi-ügy részleteire, a Szibériában történtekre. Kitől kérdezős­ködhetnének, ha nem a helyszínen jártak­tól ? Hol nézhetnék meg az eredeti filmfel­vételek részleteit? Mi történt 1989 júliu­sában Barguzinban? Tényleg Petőfi Sán­dor földi maradványaira bukkantak az antropológusok? Igen! Igen! Bólogatnak, hiszik az emberek. Nem! Nem! Tiltakoz­nak, mert lehetetlennek tartják azt, hogy jeles költőnket elhurcolták volna a sza­badságharc után. És éppen Szibériába? Na de hát nem ezt tanultuk az iskolában! Vajon hihetünk-e az emlékezőknek, ott, a távoli Szibériában? Erre a kérdésre nem az exhumáláson jártaknak kell választ ad­niuk. Meglehet, nem is azért kerekedtek fel, hogy levéltári dokumentumok után ku­tassanak. A dolguk más volt. Vallatni a földet, a csontokat, végére járni egy legen­dának. Nemrég másodszor is megvizsgál­ták az Ulan-Udében „raboskodó” Petőfi­­csontokat és kimondták: Petőfiről van szó. Megint robbant a bomba. Lehet hinni és nem hinni. *­­ Az Isten áldja meg magát, Morvai úr! Adja már ide a címét..., írni fogok magá­nak! - és könnyeket potyogtat egy idős asszony. Morvait pedig többen körbeáll­­ják. Ilyet még nem láttam: a kazánkirály autogramokat osztogat. Persze, nem fényképeket szór, a gyerekek kis cetliket gyűrnek az orra alá, azokra kanyarítja szinte olvashatatlanul a nevét. - Nem hagyjuk magára, Morvai úr! Látjuk, hogy húzzák-halogatják az ügyet. Petőm Ez történt 1989 júliusában a szibériai Barguzinban... Magyar és kül­földi szakemberek a temetőfeltárás közben Tényleg Petőfi Sándor földi maradványaira bukkantak az antropológusok?

Next