Reform, 1989. szeptember-december (2. évfolyam, 34-51. szám)
1989-12-15 / 49. szám
28 John Michell és Robert Rickard »Élő csodák” című könyve alapján adunk hírt a modern Jónásokról, akiket hatalmas halak nyeltek el a tengereken. Az Ótestamentum Jónás-prófétáját Isten elküldte Ninivébe, a Tigris folyó mellé épült hatalmas városba, hogy térítse meg lakóit. Ninive lakói ugyanis pogányok voltak és gonosz életet éltek. Jónás próféta azonban nem akarta, hogy a niniveiek megtérjenek, mert ellenségei voltak az ő népének. Gondolta, hadd büntesse meg őket Isten és hadd pusztuljanak el. Ezért aztán nem is ment Ninivébe, hanem hajóra szállt és ellenkező irányba indult. De Isten nagy vihart küldött és a hajósok sorsot vetettek, hogy megtudják, ki okozta a nagy veszedelmet. A sors Jónásra esett. Kérdezték tehát tőle: „Mit cselekedtél?” Jónás ekkor megvallotta, hogy nem engedelmeskedett Istennek, és ezért megérdemli, hogy a tengerbe dobják. Isten rendelésére történt ekkor, hogy egy nagy hal elnyelte Jónást. De Jónás nem halt meg a hal gyomrában, hanem csodálatos módon életben maradt és imádkozott. Harmadnap a hal kivetette a partra, és most Jónás már elment Ninivébe. Bement a nagy városba és hirdette: „Még negyven nap és Ninive elpusztul.” A niniveiek hittek a prófétának és bűnbánatot tartottak. Maga a ninivei király is hamut szórt a fejére és böjtöt és bűnbánatot rendelt el, csakhogy az Úr megkegyelmezzen. Isten meg is kegyelmezett a városnak. Herkules sem úszta meg a „nagy halat” - elvitte a partra Hasonló eseteket írnak le más mitológiák is. Krisztus után a 2. században egy görög költő leírta, hogy Herkulest, hajótörése után egy nagy hal elnyelte és három nap után kivetette a partra. Edward Pusey, Minor Prophets (1860) című könyvében a következőket írja: „1754-ben a Földközi-tengeren egy tengerész átesett a hajó korlátján és a tengerbe zuhant. Egy cápa elnyelte, ám a kapitány lelőtte a cápát ágyújával és a tengerész kimenekült szorongatott helyzetéből. A kapitány a tengerésznek ajándékozta a zsákmányhalat, amelyet Európa-szerte sok helyen kiállítottak. Hat méter hosszú volt, uszonyai három méteresnél is nagyobbak voltak, súlya 1780 kilogrammot nyomott. Az Über die Marseiller Fische (17. század) című könyvben szerepel egy 1800 kilogramm súlyú Canis carcharias fajtájú óriás, amelynek a gyomrában nizzai halászok egy egész emberi holttestet találtak." A kérdés, el tud-e nyelni valóban egy bálna egy embert? A fő ellenvetés, hogy a bálna, hatalmas méretéhez képest nagyon kicsi és szűk torokkal van megáldva. Jobb püspök azt állítja (1961), Jónás menedékhelye nem a bálna gyomra, hanem a szájnyílása volt, de az is lehetséges, hogy egy holt bálnába menekült. A bibliai „nagy hal” feltehetően ámbráscet lehetett, amely a Földközi-tengerbe tévedt Az ámbráscet fáradság nélkül el tud nyelni hatalmas tintahalakat sőt egész cápákat is. Egy Északi-tengerben fogott ámbráscet gyomrában ötméteres cápa maradványaira leltek. Dr. Egerton Davis, hajóorvos írja Natural History című könyvében (1947). 1893-ban egy fókavadászhajó matróza a tengerbe esett. A társai látták, amint egy bálna elnyelte. A közelben lévő Toulinguet nevű szkúnerről ágyúlövéssel eltalálták az állatot, amely azonban ennek ellenére elmenekült. A következő nap találtak rá, a hátán úszott, röviddel a lövés után pusztulhatott el. Felhúzták a fókavadászhajóra, felbontották a gyomrát. Szörnyű látvány tárult eléjük. A matróz halott volt, bordái, végtagjai összeroppantak, s a bálna emésztőnedvei már egész testét kikezdték. A cápára ágyúval lőttek - kiköpte a matrózt Ambrose John, oxfordi teológus Jónás prófétával kapcsolatos kutatásai során akadt a következő történetre. 1758-ban, a Földközi-tengeren egy fregatt matróza a fedélzetről a tengerbe zuhant és egy Carcharodon Carcharis fajtából való cápa elnyelte. A kapitány az egyik fedélzeti ágyúból tüzelni kezdett és csodálatos pontossággal eltalálta a sebesen úszó szörnyet. A találat következtében a cápa élve kiköpte a matrózt, aki csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Elképzelhető-e, hogy egy ember napokig életben maradhat a bálna gyomrában ? Elméletileg igen a válasz és úgy tűnik, létezett is ilyen túlélő. 1891-ben a Start of the East nevű bálnavadászhajó hosszú küzdelmet folytatott a Falkland-szigetek környékén egy ámbráscettel. A harcban két csónak megsemmisült és James Bartley matróz eltűnt. Több mint két nap telt el, míg a halálosan sérült bálnára rábukkantak. Felemelték a hajóra. Bartleyt már emészteni kezdte az ámbráscet A Great Yarmont Mercuryból idézünk (1891. október): „Miközben a munkások azon munkálkodtak, hogy a gyomrot kiemeljék, azt vették észre, hogy egy görcsösen összekuporodó valami görcsös életjeleket ad. A hatalmas „gyomortasakot” a fedélzetre emelték és felvágták. A gyomor belsejében megtalálták az eltűnt matrózt összekuporodva és eszméletlenül. Lefektették a fedélzeten, és megfürdették tengervízben. A fürdő nyomán magához tért, tudata azonban teljesen zavarodott volt. A kapitány fülkéjében fektették ágyba, ahol is két hétig úgy tombolt, mint egy elmezavarodott. A kapitány és a tisztek szorgos ápolása eredményeképpen végülis felépült és visszanyerte normális tudatát." Teljesen meggyógyult, munkába is állt, ám még nagyon sokáig szörnyű álmok gyötörték. A fején és a kezén a bőr olyan fehér volt, mintha megfőzték volna Ez nyilván az emésztőnedvek rombolómunkájának volt az eredménye. Sokmindenre emlékezett a szörnyű kalandból. Folytatjuk az újságidézetet: „Arra az érzésre emlékszik, amit akkor érzett, amikor a bálna orrával a levegőbe taszította, majd amikor ismét Fejezetek a Titkok Könyvéből Hernádi Gyula és Vinkó József rovata MODERN JONASOK Visnu-ábrázolás a British Museum győteményéből: az indiai miniatúra azt a pillanatot ábrázolja, amikor a nagy hal visszaadja Visnut, aki igaz útra téríti ezután a Madu vrágot 1989. DECEMBER 15.