Reform, 1989. szeptember-december (2. évfolyam, 34-51. szám)

1989-12-15 / 49. szám

28 John Michell és Robert Rickard »Élő csodák” című könyve alapján adunk hírt a modern Jónásokról, akiket hatalmas halak nyeltek el a tengereken. Az Ótestamentum Jónás-prófé­­táját Isten elküldte Ninivébe, a Tig­ris folyó mellé épült hatalmas vá­rosba, hogy térítse meg lakóit. Ni­nive lakói ugyanis pogányok voltak és gonosz életet éltek. Jónás pró­féta azonban nem akarta, hogy a niniveiek megtérjenek, mert ellen­ségei voltak az ő népének. Gondol­­­­ta, hadd büntesse meg őket Isten és hadd pusztuljanak el. Ezért az­tán nem is ment Ninivébe, hanem hajóra szállt és ellenkező irányba in­dult. De Isten nagy vihart küldött és a hajósok sorsot vetettek, hogy megtud­ják, ki okozta a nagy veszedelmet. A sors Jónásra esett. Kérdezték tehát tőle: „Mit cselekedtél?” Jónás ekkor megvallotta, hogy nem engedelmeske­dett Istennek, és ezért megérdemli, hogy a tengerbe dobják. Isten rendelésére történt ekkor, hogy egy nagy hal elnyelte Jónást. De Jónás nem halt meg a hal gyomrában, hanem csodálatos módon életben maradt és imádkozott. Harmadnap a hal kivetette a partra, és most Jónás már elment Ninivébe. Bement a nagy városba és hirdette: „Még negyven nap és Ninive elpusztul.” A niniveiek hittek a prófétá­nak és bűnbánatot tartottak. Maga a ninivei király is hamut szórt a fejére és böjtöt és bűnbánatot rendelt el, csak­hogy az Úr megkegyelmezzen. Isten meg is kegyelmezett a városnak. Herkules sem úszta meg a „nagy halat” - elvitte a partra Hasonló eseteket írnak le más mitoló­giák is. Krisztus után a 2. században egy görög költő leírta, hogy Herku­lest, hajótörése után egy nagy hal el­nyelte és három nap után kivetette a partra. Edward Pusey, Minor Prophets (1860) című könyvében a következő­ket írja: „1754-ben a Földközi-tengeren egy tengerész átesett a hajó korlátján és a tengerbe zuhant. Egy cápa el­nyelte, ám a kapitány lelőtte a cápát ágyújával és a tengerész kimenekült szorongatott helyzetéből. A kapitány a tengerésznek ajándékozta a zsák­mány­halat, amelyet Európa-szerte sok helyen kiállítottak. Hat méter hosszú volt, uszonyai három méte­resnél is nagyobbak voltak, súlya 1780 kilogrammot nyomott. Az Über die Marseiller Fische (17. század) című könyvben szerepel egy 1800 kilogramm súlyú Canis carcha­­rias fajtájú óriás, amelynek a gyomrá­ban nizzai halászok egy egész emberi holttestet találtak." A kérdés, el tud-e nyelni valóban egy bálna egy embert? A fő ellenve­tés, hogy a bálna, hatalmas méreté­hez képest nagyon kicsi és szűk to­rokkal van megáldva. Jobb püspök azt állítja (1961), Jó­nás menedékhelye nem a bálna gyomra, hanem a szájnyílása volt, de az is lehetséges, hogy egy holt bálná­ba menekült. A bibliai „nagy hal” feltehetően ámb­­ráscet lehetett, amely a Földközi-tenger­be tévedt Az ámbráscet fáradság nélkül el tud nyelni hatalmas tintahalakat sőt egész cápákat is. Egy Északi-tengerben fogott ámbráscet gyomrában ötméteres cápa maradványaira leltek. Dr. Egerton Davis, hajóorvos írja Natural History című könyvében (1947). 1893-ban egy fókavadászhajó matróza a tengerbe esett. A társai látták, amint egy bálna elnyelte. A közelben lévő Toulinguet nevű szkúnerről ágyúlövéssel eltalálták az állatot, amely azonban ennek ellenére elmenekült. A következő nap találtak rá, a hátán úszott, röviddel a lövés után pusztulhatott el. Felhúzták a fó­­kavadászhajóra, felbontották a gyomrát. Szörnyű látvány tárult elé­jük. A matróz halott volt, bordái, vég­tagjai összeroppantak, s a bálna emésztőnedvei már egész testét ki­kezdték. A cápára ágyúval lőttek - kiköpte a matrózt Ambrose John, oxfordi teológus Jó­nás prófétával kapcsolatos kutatásai során akadt a következő történetre. 1758-ban, a Földközi-tengeren egy fregatt matróza a fedélzetről a tengerbe zuhant és egy Carcharodon Carcharis fajtából való cápa elnyelte. A kapitány az egyik fedélzeti ágyúból tüzelni kezdett és csodálatos pontos­sággal eltalálta a sebesen úszó ször­nyet. A találat következtében a cápa élve kiköpte a matrózt, aki csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Elképzelhető-e, hogy egy ember na­pokig életben maradhat a bálna gyom­rában ? Elméletileg igen a válasz és úgy tűnik, létezett is ilyen túlélő. 1891-ben a Start of the East nevű bálnavadászhajó hosszú küzdelmet folytatott a Falkland-szigetek környé­kén egy ámbráscettel. A harcban két csónak megsemmisült és James Bart­ley matróz eltűnt. Több mint két nap telt el, míg a halá­losan sérült bálnára rábukkantak. Fel­emelték a hajóra. Bartleyt már emészteni kezdte az ámbráscet A Great Yarmont Mercuryból idézünk (1891. október): „Miközben a munkások azon mun­kálkodtak, hogy a gyomrot kiemeljék, azt vették észre, hogy egy görcsösen összekuporodó valami görcsös életjele­ket ad. A hatalmas „gyomor­tasakot” a fedélzetre emelték és felvágták. A gyo­mor belsejében megtalálták az eltűnt matrózt összekuporodva és eszmélet­lenül. Lefektették a fedélzeten, és meg­fürdették tengervízben. A fürdő nyomán magához tért, tuda­ta azonban teljesen zavarodott volt. A kapitány fülkéjében fektették ágyba, ahol is két hétig úgy tombolt, mint egy elmezavarodott. A kapitány és a tisztek szorgos ápo­lása eredményeképpen végülis felépült és visszanyerte normális tudatát." Teljesen meggyógyult, munkába is állt, ám még nagyon sokáig szörnyű álmok gyötörték. A fején és a kezén a bőr olyan fehér volt, mintha megfőzték volna Ez nyilván az emésztőnedvek rombolómunkájának volt az eredmé­nye. Sokmindenre emlékezett a ször­nyű kalandból. Folytatjuk az újságidé­zetet: „Arra az érzésre emlékszik, amit ak­kor érzett, amikor a bálna orrával a le­vegőbe taszította, majd amikor ismét Fejezetek a Titkok Könyvéből Hernádi Gyula és Vinkó József rovata MODERN JONASOK Visnu-ábrázolás a British Museum győteményéből: az indiai miniatúra azt a pillanatot ábrázolja, amikor a nagy hal visszaadja Visnut, aki igaz útra téríti ezután a Madu vrágot 1989. DECEMBER 15.

Next