Reform, 1989. szeptember-december (2. évfolyam, 34-51. szám)
1989-10-13 / 40. szám
6 1989. OKTÓBER 13. Lehet hogy megalapozatlan Magyar a magyarnak ne lep Magyarországon is terjesztik most már a müncheni Elemzettőt Telefoninterjú Tollas Tiborral, a lap főszerkesztőjével Az óhazának szüksége van a nyugati magyarok segítségére 1956. december elsején új lap jelent meg Bécsben Nemzetőr néven. Szerkesztője, Tollas Tibor csupán hónapokkal korábban jött ki Rákosiék börtönéből, s természetes, hogy úgy döntött: újságjával a levert népfelkelés szellemiségét viszi tovább, s az akkor új hazát kereső tízezrek szócsöve lesz. A Nemzetőr a főleg szovjet irányítás alatt álló megtorlás időszakában sokszor felborzolta az újra építkező pártdiktatúra irányítóinak idegeit, de nagyon csípte a magyar rendért felelős szovjetek szemét is, így hát nem csoda, ha első számú közellenségnek kiáltották ki, s többször is támadást indítottak ellene. Elsőként a Beszélő tisztázta Tollas Tibort. A Nemzetőr Münchenben élő szerkesztőjét, aki jelenleg hosszabb ideje az Egyesült Államokban tartózkodik, telefonon kértük, válaszoljon néhány kérdésünkre. - Az ellenlábasai még ma is lenyilasozzák önt, és felemlegetik a zsidók deportálásában játszott szerepét Mi ebből az igazság? - Ugyanazt mondhatom, amit néhány hete a Bácskapocs munkatársának is nyilatkoztam. Meglátogatott a Beszélőtől Demszky Gábor és Kárpátaljáról is szót váltottunk. Demszky elmondta, hogy ő Kárpátalján hallott rólam, ahol még ma is emlékeznek egy magyar főhadnagyra, aki 1945 után különleges megbízatást hajtott végre a határ mentén. Én voltam, és az volt a bűnöm, hogy kiderítettem, az oroszok tizennyolctól ötvenéves korig minden férfit összeszedtek „malenkij robotra”. Hát ez volt az a bizonyos deportálás, és nem segítettem, hanem tiltakozó akciót szerveztem ellene. Ennek nyomán engedték vissza a fiatalokat és az idősebbeket, de akkor a 140 kilométeres gyaloglástól s az embertelen körülmények miatt már az elhurcoltak fele elpusztult. Ebből a verzióból koholhatták a zsidók deportálása változatot Hogyan élte túl? - Az volt a konkrét vád ellenem, hogy a beregszászi gettóból bevagoníroztattam a zsidókat. Szerencsére akadtak mentő tanúim, hiszen Beregszászon sohasem jártam, de ez csak az akasztófától mentett meg. Tízévi börtönre ítéltek, kilencet le is töltöttem, s 1956 tavaszán törvényes rehabilitációval szabadlábra helyeztek. De úgy látszik, a koholmányok készítői számára ezek a tények mellékesek. - Térjünk át lapjára. Mennyi a Nemzetőr példányszáma ? - 7-8 ezer. Ennyi volt eddig, de miután most otthon is keresett a lap, ennek megfelelően emelkedik a példányszám. - Mióta küldik Magyarországra? - Régóta, de most már nem kell külön utakat, illegális csatornákat keresni, legálisan is beküldhetünk kétezret. Ezt ott terjesztik. Persze ezen felül is elő lehet fizetni, vagy megrendelni egyénileg, nyilván a postánál. - Hány nyelven adják ki és milyen időközönként? - A magyar lap havonta jelenik meg, az angol, a francia és a német szám kéthavonta Volt a Nemzetőr hosszú pályafutása alatt egy-egy kínai és arab nyelvű szám is. - További tervek? - Van egy olyan elgondolásunk, hogy az otthoni munkatársak bevonásával kibővítenénk a szerkesztőséget, és mérlegeljük azt is, hogy a lapot esetleg otthon kedvezőbb áron lehetne kinyomtatni. - Mi is feltesszük azt a kérdést, amit független laptársunk, a Bácskapocs , a Bécsi Naplóban Borbándi Gyula írása azt feszegeti, hogy a magyarországi pozitív változások után nincs már szükség a munkájukra, az emigráció történelmi hivatása ezzel lejárt. Valóban így van-e? - Más az én véleményem. Az emigrációnak soha ilyen nagy feladata még nem volt, mint most. Az óhazának ugyanis szüksége van az emigrációs magyarok szellemi értékeire, tapasztalataira, külföldi kapcsolataira, anyagi és üzleti segítségére. A Nemzetőrnek továbbra is fontos feladata, hivatása, hogy a nyugati emigrációban élő másfél milliós magyarságot tárgyilagosan tájékoztassa az óhazai eseményekről, különösen az amerikai magyarságot, melyhez az európai sajtótermékek nehezen jutnak el és az új nyelvezetet sem ismeri jól. T.P. Folyóiratból, ami kubai emigránsoknak tartott előadáson figyelt föl honfitársára Ludányi András politológus, egyetemi tanár. Az ismerős magyar akcentusú Éltető Lajost utána nyomban megkereste, s hamar kiderült, hogy sok tekintetben azonosan gondolkodnak. - Arról beszéltünk, hogy fórumot kellene teremteni a hozzánk hasonlóan gondolkodóknak - mondta Ludányi András. - Így született meg az Itt-ott folyóirat. Kezdetben mindenki stencilezett lapokon küldte el maga szerkesztette írásait, s ezeket fűztük egybe. Teret adtunk minden gondolatnak, ami a szülőhazához kötődést, az otthoniakkal való kapcsolatkeresést szolgálta Nem hallgatjuk el azt sem, hogy a honi intézményeinkkel elégedetlenek voltunk, hiszen egyáltalában nem képviselték az USA-ban élő kisebbségi magyarokat, évtizedekig nem érdekelte őket a sorsunk. Ezt a mulasztást nehéz lesz korrigálnia a jelenlegi magyar kormánynak. Magyarságunkat vallásos szinten is éljük. Ez is egyfajta misszió, amely ka XXXI. évfolyam 4.), aNEMZETŐR ____________HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL LÉGY HÍVE OH MAGYAR___________ ALAPÍTOTTAK 1956-BAN MAGYAR SZABADSÁGHARCOS ÍROK____ 1987. októbr 15.