Reform, 1989. szeptember-december (2. évfolyam, 34-51. szám)

1989-10-13 / 40. szám

6 1989. OKTÓBER 13. Telefoninterjú Tollas Tiborral, a lap főszerkesztőjével Az óhazának szüksége van a nyugati magyarok segítségére 1956. december elsején új lap jelent meg Bécsben Nemzetőr néven. Szerkesztő­je, Tollas Tibor csupán hónapokkal ko­rábban jött ki Rákosiék börtönéből, s ter­mészetes, hogy úgy döntött: újságjával a levert népfelkelés szellemiségét viszi tovább, s az akkor új hazát kereső tízez­rek szócsöve lesz. A Nemzetőr a főleg szovjet irányítás alatt álló megtorlás idő­szakában sokszor felborzolta az újra építkező pártdiktatúra irányítóinak ide­geit, de nagyon csípte a magyar rendért felelős szovjetek szemét is, így hát nem csoda, ha első számú közellenségnek kiáltották ki, s többször is támadást indí­tottak ellene. Elsőként a Beszélő tisztáz­ta Tollas Tibort. A Nemzetőr Münchenben élő szer­kesztőjét, aki jelenleg hosszabb ideje az Egyesült Államokban tartózkodik, tele­fonon kértük: válaszoljon néhány kérdé­sünkre.- Az ellenlábasai még ma is lenyi- lasozzák önt, és felemlegetik a zsidók deportálásában játszott szerepét Mi ebből az igazság?- Ugyanazt mondhatom, amit né­hány hete a Bácskapocs munkatársá­nak is nyilatkoztam. Meglátogatott a Be­szélőtől Demszky Gábor és Kárpátaljáról is szót váltottunk. Demszky elmondta, hogy ő Kárpátalján hallott rólam, ahol még ma is emlékeznek egy magyar fő­hadnagyra, aki 1945 után különleges megbízatást hajtott végre a határ men­tén. Én voltam, és az volt a bűnöm, hogy kiderítettem, az oroszok tizennyolctól ötvenéves korig minden férfit össze­szedtek „malenkij robotra”. Hát ez volt az a bizonyos deportálás, és nem segí­tettem, hanem tiltakozó akciót szervez­tem ellene. Ennek nyomán engedték vissza a fiatalokat és az idősebbeket, de akkor a 140 kilométeres gyaloglástól s az embertelen körülmények miatt már az elhurcoltak fele elpusztult.- Ebből a verzióból koholhatták a zsidók deportálása változatot Hogyan élte túl?- Az volt a konkrét vád ellenem, hogy a beregszászi gettóból bevagoní- roztattam a zsidókat. Szerencsére akad­tak mentő tanúim, hiszen Beregszászon sohasem jártam, de ez csak az akasztó­fától mentett meg. Tízévi börtönre ítél­tek, kilencet le is töltöttem, s 1956 tava­szán törvényes rehabilitációval szabad­lábra helyeztek. De úgy látszik, a kohol­mányok készítői számára ezek a tények mellékesek.- Térjünk át lapjára. Mennyi a Nemzetőr példányszáma ?- 7-8 ezer. Ennyi volt eddig, de mi­után most otthon is keresett a lap, ennek megfelelően emelkedik a példányszám.- Mióta küldik Magyarországra?- Régóta, de most már nem kell kü­lön utakat, illegális csatornákat keresni, legálisan is beküldhetünk kétezret. Ezt ott terjesztik. Persze ezen felül is elő le­het fizetni, vagy megrendelni egyénileg, nyilván a postánál.- Hány nyelven adják ki és milyen időközönként?- A magyar lap havonta jelenik meg, az angol, a francia és a német szám két­havonta Volt a Nemzetőr hosszú pálya­futása alatt egy-egy kínai és arab nyelvű szám is.- További tervek?- Van egy olyan elgondolásunk, hogy az otthoni munkatársak bevoná­sával kibővítenénk a szerkesztőséget, és mérlegeljük azt is, hogy a lapot eset­leg otthon kedvezőbb áron lehetne ki­nyomtatni.- Mi is feltesszük azt a kérdést, amit független laptársunk, a Bácska­pocs : a Bécsi Naplóban Borbándi Gyu­la írása azt feszegeti, hogy a magyar- országi pozitív változások után nincs már szükség a munkájukra, az emig­ráció történelmi hivatása ezzel lejárt. Valóban igy van-e?- Más az én véleményem. Az emig­rációnak soha ilyen nagy feladata még nem volt, mint most. Az óhazának ugyanis szüksége van az emigrációs magyarok szellemi értékeire, tapaszta­lataira, külföldi kapcsolataira, anyagi és üzleti segítségére. A Nemzetőrnek to­vábbra is fontos feladata, hivatása, hogy a nyugati emigrációban élő másfél milli­ós magyarságot tárgyilagosan tájékoz­tassa az óhazai eseményekről, különö­sen az amerikai magyarságot, melyhez az európai sajtótermékek nehezen jut­nak el és az új nyelvezetet sem ismeri jól. T.P. Folyóiratból: ami Kubai emigránsoknak tartott előadáson figyelt föl honfitársára Ludányi András politológus, egyetemi tanár. Az ismerős magyar akcentusú Élte­tő Lajost utána nyomban megkereste, s hamar kiderült, hogy sok tekintetben azonosan gondolkodnak.- Arról beszéltünk, hogy fórumot kellene teremteni a hozzánk hasonlóan gondolkodóknak - mondta Ludányi András. - így született meg az Itt-Ott folyóirat. Kezdetben mindenki stencile- zett lapokon küldte el maga szerkesz­tette írásait, s ezeket fűztük egybe. Te­ret adtunk minden gondolatnak, ami a szülőhazához kötődést, az otthoniakkal való kapcsolatkeresést szolgálta Nem hallgatjuk el azt sem, hogy a honi intéz­ményeinkkel elégedetlenek voltunk, hi­szen egyáltalában nem képviselték az USA-ban élő kisebbségi magyarokat, évtizedekig nem érdekelte őket a sor­sunk. Ezt a mulasztást nehéz lesz korri­gálnia a jelenlegi magyar kormánynak. Magyarságunkat vallásos szinten is él­jük. Ez is egyfajta misszió, amely ka­XXXI. évfolyam 4M), n NEMZETŐR ____________HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL LÉGY HÍVE OH MAGYAR___________ ALAPÍTOTTAK 1956-BAN MAGYAR SZABADSÁGHARCOS ÍROK ____ 1987. oklúUr 15. Lehet hopv megalapozatlan Magyar a magyarnak ne lep Magyarországon is terjesztik most már a müncheni BlemzettPt

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék