Reform, 1990. január-április (3. évfolyam, 1-17. szám)

1990-02-02 / 5. szám

reform 47 i­ karmai még mindig élesek mondogatni, hogy így az ejtőernyő­sök meg úgy, hát a fociban hu­szonöt-harminc éve egyfolytában ejtőernyősök irányítanak! Miért gondolják, hogy az érett, felnőtt já­tékosok ezt nem látják, s milyen alapon várják el, hogy ennek elle­nére ők szentek legyenek és aláza­tosak és csak a közért cselekvők. Harminc évig jóformán azt sem volt szabad kimondani, hogy ma­gyar vagyok, ugyanakkor elvárták, hogy a játékosok a magyar váloga­tottban a magyar címerért össze­törjék magukat... • Értem én, hogy a magyar fo­ci csak olyan, mint a magyar tár­sadalom, de talán ennyire még­sem rossz, buta az utóbbi! - Miért? Talán a különböző pártokra nem jellemző a kettős „szövetségi kapitányság”, a szét­húzás, a mások nézeteinek lesöp­­rése? • Az elmondottak alapján azt már tudom, melyik párttal nem szimpatizál. Olyan van, amelyik­kel igen? - A szociáldemokratákkal. Csak­hogy eltűntek a ködben, itt a vá­lasztás és ők nincsenek az ut­cán... • Ön viszont - igaz éppen el­lentétes értelemben - az ötvenes évek közepén utcán volt, s nem a kapuban. Először hazaárulással vádolta az ÁVO... - Aztán amikor 1957-ben haza­jöttem a családdal az 56 őszén kezdődő és kissé hosszúra nyúlt dél-amerikai túráról, rabkocsival vártak a határon. Igen, mindez így volt. De én nem voltam bűnös. És az ÁVO is letett arról, hogy rám bizonyít­sa ezt 55-ben. Kimenni pedig nem akartam. November végén kaptam egy telefont, hogy sérült a Honvéd mindkét kapusa, azonnal utazzak, mert lekötött meccseik vannak... Ké­sőbb elhalmoztak engem is ajánla­tokkal, de én haza akartam jönni, amint egy kicsit megnyugodnak a ke­délyek. És haza is jöttem. Mert én mélységesen magyar vagyok, itt születtem, itt élek, és... itt is fogok meghalni. Morvai Katalin Fotó: PATAKI JUDIT A Rózsaszín cicáktól az új aranycsapatig Bárfőnök lesz a foci messiása? Mondhatnánk, üzleti vállalko­zás, de előlegezzük meg, nem csupán erről van szó. Pásztor Bertalan imádja a focit. Namár­­most idehaza az elmúlt húsz év­­ ben nem sok örömét lelte ben­ne. Látva a labdarúgóvezetők impotenciáját, elhatározta, nem vár tovább, kinevel ő egy világ­­színvonalú labdarúgócsapatot. Létrehozott egy alapítványt 1 millió forintos alaptőkével. - Radikális változtatásra van szük­ség - mondja Pásztor Bertalan. - Szakemberekkel kell dolgoztatni, olyanokkal, akiknek egyetlen célja vi­lágszínvonalú labdarúgókat nevelni. Megpályáztam a volt munkásőrség XIII. kerületi székházát a közvetlenül mellette lévő pályával együtt. Ez len­ne a bázisunk. Ebben egy bentlaká­sos kollégiumot hoznánk létre, ahol a futballtanítás mellett gimnáziumi ok­tatás folyna egyházi tanárokkal. • Kik tanulnának ebben a kollégi­umban. Hogyan választják ki őket?­­ Ez az alapítvány elsősorban jó­tékonysági. Leendő labdarúgóink fő­ként elhagyott, korábban intézetben nevelkedő gyerekek lesznek. Meg­győződésem ugyanis, ahhoz, hogy egy gyerekből kijöjjön a nagy teljesít­mény, valamennyire elhagyatottnak kell lennie. Szóval, egy bizonyos cél érdekében csak akkor tesz meg min­dent, ha nincs elkényeztetve, elké­­nyelmesedve. Nálunk minden adott lesz ahhoz, hogy kulturáltan élhes­sen, tanulhasson, s világhírű futballis­ta lehessen­­ ingyen és bérmentve. Ezeket a gyerekeket természetesen szakemberek, orvosok, pszichiáte­rek, edzők választják ki. • Mikor? - Gondolom, a tavaszi szünetben. Addigra meglesz az MNB-számunk, amelyre bárki befizethet. Mivel az el­képzeléseimet önerőből képtelen va­gyok finanszírozni, szívesen látnék tőkével rendelkező partnereket. • Mi történik azokkal a gyere­kekkel, akik elvégzik az iskolát? - Tizennyolc évesen érettségizett, nyelvet tudó emberek lesznek, szakmá­jukat tekintve futballisták, az alapítvány csapatában... A játékosok 24 éves ko­rukig nem eladhatók. Ezután is csak az alapítvány jóváhagyásával. Persze, el­sősorban Magyarországon kell játsza­niuk, ennek az országnak kell újra di­csőséget szerezniük - ez kikötés. A já­tékosok eladásából származó pénz az alapítványt gazdagítja. - Mennyi pénzre lenne szükség mindezek megvalósításához? - Számításaim szerint az első négy évben csupán a rezsiköltség 350 millió forint körül lesz. • Nem tart attól, hogy a jelenlegi labdarúgóvezetők presztízsüket féltve megpróbálják elgáncsolni? - Nem érdekelnek. Ha jót nem tudnak, rosszat ne tegyenek! Ezt üzenem nekik. Tóth Rita

Next