Reform, 1990. május-augusztus (3. évfolyam, 18-35. szám)

1990-07-13 / 28. szám

Petrasovits Anna és vele együtt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ismét új életet kezdett. A választások után majd két hónappal megint a saj­tónyilvánosság elé léptek, ezúttal is hűek marad­va önmagukhoz: szenzációval szolgáltak. Az tör­tént ugyanis, hogy a pártegység érdekében szö­vetségre léptek a „renegát” Független Szociálde­mokrata Párt volt elnökével, Kitzinger Ferenccel és csoportjával Rohad a­vi • Nem tartja magát bukott politi­kusnak?­­ A tagság és a magyar közvéle­mény sem tart bukott politikusnak, és magam is így gondolkodom. • Az MSZP is szociáldemokrata pártnak tartja magát. Ön, úgy látom, nincs ezen a véleményen. Mi a kü­lönbség az MSZDP és az MSZP kö­zött? - A legnagyobb különbség az, hogy az MSZP a kommunisták utód­pártja, így van ez, minek szépítsük a dolgot. Negyven éven keresztül irá­nyíthatták az országot, s hogy milyen eredménnyel ? Azt már tudjuk! A szo­ciáldemokraták ez idő alatt börtön­ben sínylődtek, emigráltak, vagy a társadalom perifériájára szorultak. Mi a civil társadalomból szerveződtünk, és nem a hatalmon lévő párt kény­szerű belső reformja útján jöttünk lét­re. Mi alulról szerveződtünk. Ezenkí­vül a Szociáldemokrata Párt hagyo­mányai száz évre visszavezethetőek, s ezért nekünk közvetlen kapcsola­tunk van a munkásokkal. Tagsá­gunknak több mint 80 százaléka két­kezi munkás. Az sem lebecsülendő szempont, hogy nyugati testvérpárt­jainkkal jó kapcsolatokat építettünk ki, az Internacionálénak mi vagyunk a tagja, ők bennünket fogadnak el test­vérpártként. A szociáldemokraták mindig is elutasították a proletárdiktatúrát, mindenfajta diktatúrát. Nem vagyok benne biztos, hogy egy újabb rend­szerváltás esetén az MSZP volt kom­munistái szociáldemokratának valla­nák magukat. Mi, szociáldemokraták soha nem törünk kizárólagos hata­lomra. De ezek a reflexek még mindig megtalálhatók az MSZP-ben. Ennek jó példája, hogy nemrégiben Willy Brandtot Horn Gyula arra próbálta rá­venni, hogy vizsgálja felül az MSZDP- vel való kapcsolatukat. Ez nem éppen etikus lépés. • Az ön politikai ellenfelei meg­kértek arra, hogy ha interjút készí­tek önnel, tegyem fel az ő kérdései­ket is. Íme az első: szerintük a párt politikája rögtönzésből áll. Az 1989. novemberi kongresszus úgy dön­tött, hogy a pártprogram és a szer­vezeti szabályzat végleges jóváha­gyását a január végi, február eleji pártkonferenciára hagyják. Miért nem hívták össze ezt a konferenci­át, és a párt elnöke miért nem haj­totta végre a kongresszus dönté­sét? - Örülök a kérdéseinek, mert egy sor dolgot tisztázhatunk. Elejét ve­hetjük a rágalmaknak. A küldöttérte­kezlet összehívása februárra megha­ladta volna a párt akkori erejét a vá­lasztásra való felkészülés mellett. Egyébként tartottunk egy pártérte­kezletet február 24-én a választásra való felkészülés jegyében, ott bizony szó volt programról is. Világosan fel­vázoltuk a párt politikai irányvételét. • Ön sokat beszélt eddig a de­mokráciáról, ellenfelei mégis azt ál­lítják, hogy a párton belüli frakció­szabadságot nem tűri, és támadja a szakszervezeti frakciót. Miért re­keszti ki őket, miért nem engedi be őket még a székház épületébe sem? - Mi elismerjük a frakciószabad­ságot, de azt nem tűrhetjük, ha szét akarják bomlasztani a pártot. Azokat pedig nem engedjük be a székházba, akik eltulajdonították a párt értékes dokumentumait, és jogtalanul ma­gántulajdonként használják gépko­csijainkat és videóinkat. Tudomá­sunk van arról is, hogy külföldön párt­ellenes kijelentéseket tettek, ezért Szilágyi Gábort megfosztottuk a kül­ügyi titkári posztjától. Ami pedig a leváltott Csurdi Sándort illeti, őt azért menesztettük, mert a választási kam­pányt rosszul szervezte meg, és pro­pagandatanácsai ellenkező hatást ér­tek el. Füzessyt, a kampányfőnököt már nem tudtuk felelősségre vonni, mert amikor látta, hogy a választási nem úgy sikerült, ahogy gondolta, egy búcsúlevelet hátrahagyva „ango­losan” távozott. Márkus László azért fordult ellenünk, mert látta azt, hogy nem fogadjuk meg tanácsait. Nem véletlen, hogy ők hozták létre a szak­­szervezeti frakciót is, és most az ága­zati szakszervezetekkel kívánnak szövetségre lépni, mondván, hogy ők egy baloldali szociáldemokrata pártot akarnak. • Azt is kérdezik többen, hogy a férje mit keres a párt vezetői testű-Királyrét, turistaház. Korábban a fa­siszták ellen harcolt és kivégzett Bra­un Éváról elnevezett KISZ-vezető­­képző tábor. Ideális környezet az ifjú­ság ideológiai fertőzésére. Manapság­­ hja, az ideológia múlandó t­­­enyé­szet. Magunk is jogtalan behatolók vagyunk. Talán mentségünkre szol­gál, hogy nem apáink, hanem csöve­sek nyomdokain járunk. Sarkukból kitépett ajtókon át, emberi (állati?) ürülékkupacokat, széttört berende­zési tárgyakat, vodkásüvegeket és üvegszilánkokat kerülgetve. A tulaj az Expressz Ifjúsági és Diák­utazási Iroda. Gazdasági igazgatója szerint a korábbi fogadósnak nem ér­te meg az üzemeltetés. Tudniillik (itt is) megszűnt a támogatás. De nem adják el: „vagyonértékelik”. Hogy szó ne essen kótyavetyéről! Ahogy „fű alatti” eladásról se! Merthogy itt valamiféle - idegenforgalmi, turisz­tikai - vállalkozás lesz. Mikor? A közeljövőben, hiszen a cég sürgő­sen tenni akar valamit. Az épület eközben - három éve! - folyama­tosan rohad. A munkásmozgalom-történeti le­xikonból - manapság csak erre jó - 1990. JÚLIUS 13. Huntasszony. tudja-e. mi

Next