Reform, 1990. május-augusztus (3. évfolyam, 18-35. szám)
1990-08-31 / 35. szám
16 1990. AUGUSZTUS 31. Parafenomén a Vitosa alján • A 87 éves Szlavka néni csodálatos látomásai • Minden beválik és segít a tudománynak • Elsőnek járt a Holdon, társszerző az atomkutatásban, de halálról nem jósol A petrici jósnőt világszerte ismerik, de Bulgáriában még tucatnyi parafenoménről tudnak. Vera Kocsovszka az 1-es számú. Legutóbb Moszkvában azzal kápráztatott el egy akadémikust, hogy megmondta, ki és mikor vitte el kedves könyveit, és most éppen hol találja meg azokat. Momera Pancseva már konferenciákon is bemutatta különleges képességeit, a többi között olyan nyelveken énekelt és írt, amiket sosem tanult, így arabul, urduul és pastuul. Szlavka Szero- Awatérben és időben utazik, ám jobbára csak a barátainak jósol, s az ő betegségeikről mond diagnózist, vagy ha valaki nagyon kedves a szívének. Szlavka ugyanis a tudománynak él, s bár csak 4 iskolája van, gyakran úgy címezik, hogy profeszszorasszony. Kiautóztunk Szófiából, s valahol a Vitosa alján találtunk még egy lakótelepet. Igaz, nem kellett tájolnunk, velünk tartott Lili Szerafimova, a Szófiapressz főszerkesztőhelyettese, aki könyvet ír Szlavka néniről. Különben nem is fogadott volna a 87 éves aszszony. Majdnem ráléptem egy teknősbékára. * Szlavka néni elegáns, virágos ruhában üldögél a száján és kötöget. Mesemondónak nézném, de tudom, hogy ő nem a farakást számolja, hanem a hidrogénatomokat, és Prousttal társalog. Gőgös, fekete macska telepszik a közelembe. Megnéz magának, s hagyja, hogy megsimogassam. Ám utána megrázza magát, még az emlékét is elűzi. Azontúl kollégám térdén ül, de utóbb már Budapesten derül ki, hogy sok szerencsét nem hozott rá. Az a film ugyanis - millió más fontos kockával együtt - eltűnt, elveszett, és azóta sem találjuk a nyomát. - Hiába kopogtattak volna..., nem engedek be én ide senkit, csak akit várok - mondja Szlavka néni, és leteszi a lila fonalat. - Lilike miatt... őt nagyon szeretem, és hát magyarokkal még úgysem találkoztam. Élnek ott bolgárok? Kertészek? Na, hát elmennék hozzájuk, ha hívnának... Tudja hány helyen megfordultam már? Most voltam Belgiumban. Persze, az ottaniak fizették a jegyet. - Igaz, hogy vegetáriánus? - Huszonhét évig nem ettem húst, de ma már vígan fogyasztom, s egyáltalán nem zavarja a dolgaimat. Az anyag nem számít, a szív, a lélek legyen tiszta. Aranyhoz, drágakőhöz nem nyúlok. Egyszer hallottam egy hangot, hogy van egy gyémántom, de azt ne cseréljem el. Majdnem nyolcvanhét évet megértem ilyen tudással, de nem éltem vele vissza. • Sose tanulta ki az orvoslást, mégis tanácsot ad, hogy az ismerőse merje-e vállalni a műtétet, s hogyan adagolják a gyógyszert... - A gondolat erejével olvasom ki a gyógyszer hatását, s így mondhatom, hogy csak két tablettát vegyen be, vagy látom, hogy élni fog a műtét után. Penka néni évekkel ezelőtt kétségbeesve mesélte, hogy Marincsov bácsit, a férjét letartóztatták. Igazgató volt a szénszállító vállalatnál és a helyettesével együtt sikkasztással gyanúsították. Az első ítélet akkor már megvolt, két évet kapott. Ám én láttam, hogy sosem fogja felvenni a csíkos ruhát, s ettől megnyugodtak. Hamarosan el is kaptak két sofőrt... Kopognak. Körbenézek, s a mütyürkék, csecsebecsék között a könyvespolcon klasszikusok tűnnek fel: Goethe, Thomas Mann, Mark Twain, és tucatnyi képzőművészeti, valamint tájalbum. A Himalájánál elidőzöm. Talán bizony Szlavka néni is azt mássza meg mindennap, legfeljebb nem tudja, hogy melyik ösvényen jár? • Állítólag a Holdon is járt... Még három-négy évvel az amerikaiak előtt az egyik barátnőm megkért, menjünk el a Holdra. Láttam, hogy az ember a Holdra lépett, s a por felszállt. A lelkemben hallottam, ahogy odatette a lábát. A barátnőm mindent leírt, s most könyvet akar kiadni. Ha bárki kételkedne, a tintából a vegyészek megállapíthatják, hogy valóban előre láttam a Holdra szállást. • Hisz a Földön kívüli életben? - Nemcsak a Holdon jártam. Elbeszélésem alapján Lozensky professzor megállapította, hogy a Sza-