Reform, 1990. szeptember-december (3. évfolyam, 36-52. szám)
1990-09-07 / 36. szám
2 1990. SZEPTEMBER 7. Fizetett hirdetésekkel sem szerepelhetne többet manapság a sajtóban a Független Kisgazdapárt. Leghangsúlyosabb programpontja : a földkérdés - nem is váratlanul - lekerült az országgyűlés napirendjéről. Vezetőinek nyilatkozatai „hálás” újságtémaként nap mint nap „élvezik” a közkritikát. Ebben a helyzetben került sor kerekasztal-beszélgetésünkre Benke Attilával, Kahanics Józseffel, Kiss Gyulával, Prepeliczay Istvánnal és Torgyán Józseffel, a FKgP reprezentánsaival. Az utóbbi napokban sokadszor hangzott el: súlyos válság emészti a kormánykoalíciót. Volt olyan megfogalmazás, amelynek lényege : az Antall-kabinetet a kisgazdák sodorják válságba. Erről is kérdezték az FKgP vezető képviselőit a Reform munkatársai, Bajai Ernő, Lajos Júlia és Vincze Péter. Torgyán József: Válság nincs, hanem a száz nap leteltét várta az ellenzék harangkongatással, frontális támadást akarnak indítani a kormány és a koalíció ellen. Ez kezdődött meg azzal, hogy össztüzet zúdítottak a Független Kisgazdapártra. Én egyenesen megmondom, hogy a sajtó nem volt pártatlan eddig, egyes esetekben pedig kimondottan valótlan közlésekre is vállalkozott annak érdekében, hogy lejárasson bennünket. A Reform nagyon tisztességes törekvésű lap, és máshol nem nagyon van esélyünk, hogy ezt nyilvánosságra hozzuk. Az én esetemben különféle orgánumok valótlanságok sorozatát közölték. Kezdve attól, hogy én köztársasági elnök akarok lenni, miniszterelnök akarok lenni, hogy nekem családi házam van a Rózsadombon, holott csak egy társasházi 80 négyzetméteres öröklakásom van, hogy én Rákosiról írtam a diplomadolgozatomat, amikor nemzetközi közjogból írtam, hogy én munkásőr voltam... Reform: Soproni beszédét is meghamisították? A „Zetor-hadosztály” parancsnoka sem akart lenni? Torgyán József: Én azt mondtam: már alig lehet visszatartani a parasztokat hogy felvonuljanak Budapestre traktorokkal, és eltorlaszolják a főváros útvonalait, mert végső elkeseredésükben erre készülnek. De nem azt mondtam, hogy én fogom ezt megszervezni, hanem mint reális veszélyt vázoltam fel. Ne packázzanak most már a földkérdéssel, mert ennek súlyos következményei lesznek. Reform: De más vélemények szerint katasztrofális következményei lesznek az „új földreformnak”. A mezőgazdaság szétveréséről beszélnek... Kiss Gyula: Ez soha ilyen formában a programunkban nem volt. Az viszont igen, hogy a kisemmizett parasztokat rehabilitálni kell, anyagilag és erkölcsileg. Egy igazságtalanság „tudomásulvételével” nem lehet újjáépíteni az országot, ez nyilvánvaló. Nyilvánvaló az is, hogy vissza kell adni a földet annak, aki dolgozni akar rajta, de ez korántsem jelenti a tsz-ek szétverését. Csak azt, hogy a földnek legyen tulajdonosa. Ameddig nincs, addig értéke sincs, és ez az igazi veszély. Tehát a tulajdonviszonyokat helyre kell állítani, függetlenül attól, hogy ez a termelésben mit jelent pillanatnyilag. Reform: Függetlenül? Mit kezdhet a földdel a „nincstelen” tulajdonos? Mivel műveli például? Benke Attila: Nem értem ezt a problémát. A szövetkezet és az állami gazdaság is meg tudta ezeket a földeket művelni. Hisztériakeltésnek tartom, hogy ha most magántulajdonba kerülnek a földek, akkor nem lesz gép, amivel megművelték. Miért? Hova kerülnek ezek a gépek? Elviszik az országhatáron túlra? Kahanics József: A paraszt mindig is csak olyanba fogott bele, amivel meg tudott birkózni. Ha van elegendő eszköze és pénze, akkor hozzáfog a gazdálkodáshoz. A ma működő magánvállalkozások sem máról holnapra jöttek létre, hanem fokozatosan alakultak ki. Reform: Tehát értelmezzük úgy, hogy a kisgazdaföldprogram - minden félremagyarázás ellenére - egy evolúciós folyamatot feltételez? Benke Attila: Köszönöm a pontos kifejezést, ezt nem hangsúlyozta eddig senki. Valóban egy fejlődési folyamatról van szó, amely majd 3,5 vagy húsz év alatt fokozatosan megy végbe. Máról holnapra senki sem kezd 100 hektáron gazdálkodni. Mert ma egy 100 hektáros területet megművelésére legalább 25- 30 millió forintba kerül felkészülni. Kiss Gyula: Mindaddig, amíg a hitelpolitika nem alkalmazkodhat az új tulajdoni viszonyokhoz, ki van zárva, hogy tömegesen magánvállalkozásba kezdjenek ebben az országban. 26-28 százalékos kamat mellett el sem kezd a paraszt vállalkozni, mert nem tud annyit termelni, hogy a fölvett kölcsön kamathozadékát fizesse. Nem lehet gyorsan váltani a szövetkezeti törvény felelősségi rendszerének kidolgozása nélkül sem. Ezeket a termelőszövetkezeteket sok milliárdos tartozás nyomja Reform: Volt már példa arra ebben az országban, hogy bevitték a szövetkezetbe az emberek a vagyont - „kivitték” az adósságot... Most - ha pontos még a kéthetes adat - másfél százmilliárd a „számla”. Torgyán József: Hát erről szó sem lehet. Nonszensz lenne az adósságállományt kiosztani az embereknek. Feltételezem, hogy azokkal a tartozásokkal a termelőszövetkezeteknek kell elszámolniuk. A termőföldön kívül jelentős érték halmozódott föl ezekben. Gépparktól kezdve egyéb ingatlanok és ingó értékek, amelyekkel képesek anyagilag felelni a tartozásokért. Ez az egyik megoldás. A másik pedig az, hogy közteher-viselési konstrukcióban az állam kvázi „lenyeli” a fönnálló tartozásokat. Reform: Ez eggyel több érv amellett, amit nemrégiben Szelényi Iván úgy fogalmazott meg: a kormánykoalíció szakítópróbája lesz ősszel a földtörvény elfogadása. Torgyán József: Éhes disznó makkal álmodik. Ez ennek a tipikus esete. A koalíciót akarják szétrobbantani, s miután abban a Kisgazdapárt jelenti a mérleg nyelvét, az össztüzet reánk zúdítják. Prepeliczay István: Én ilyen meszszire nem mennék a következtetéseimmel, mint Torgyán József. Egy dolog azonban számomra is furcsa. A földkérdésről mindig a koalíció léte vagy nem tarthatósága szempontjából beszélnek. Ami a jóvátételi részét illeti a dolognak, alapvető ismeretanyag hiányára vall. Ha valaki megnézi a rendszerváltás előtti országgyűlési határozatokat, akkor pontosan tízet fog találni, amelyben az Országgyűlés kötelezi a kormányt meghatározott rehabilitációs lépések megtételére. A jogrendben és az államiságban alapvető tétel, hogy nem mondhatja egy új kormány, hogy az eddigi törvényeket én figyelmen kívül hagyom, nem foglalkozom velük. Hiszen akkor mindig „újra kezdődne” az állam. Reform: S azt sem joggal vetik fel, hogy miért éppen a föld a „kivételezett”? Az elvett üzemek, házak volt tulajdonosaival szemben nem újabb igazságtalanság ez? Kisgazdáit: Szemüik fái A „mérleg nyelvét” az ellenzék billegtetné tán? • Szándékos és rossz félremagyarázások földügyben Kahanics József Benke Attila Prepeliczay István