Reform, 1991. január-április (4. évfolyam, 1-17. szám)
1991-01-04 / 1. szám
2 1990. JANUÁR 4. Végre jelentkezett és beszélt a tisztbe Ábrányit Csehszlovákiába A titokzatos szemtanú végre jelentkezett. Sokáig vívódott, megtegye-e, de összeszedte bátorságát, s úgy döntött, eljön a Reformhoz és beszél. Megteszi furcsa tanúvallomását, beszámol a Kádár-rezsim egyik legkülönösebb foglyáról, az ügy kulisszatitkairól. A Gerő által szőnyegbe csavarva elrabolt Ábrányi Aurél fogva tartásának hétköznapjairól, ő, aki ott volt, őrizte, kísérte... - ön már sok segítséget és a Információt adott nekünk telefonon. Minthogy jelenleg is tiszthelyettes és aktív szolgálatot teljesít, megértjük a nyugdíjas kollégáitól való félelmét. Egyetértünk azzal, hogy ön megőrizze Inkognitójét. Korábbi adatait ellenőriztük, pontosak voltak. Kérem, most bátran, félelem nélkül nyilatkozzon. Hozzájárul, hogy a vallomásét magnóra vegyük? - Igen, de ne adják ki a kezükből. - Rendben. Kezdje ott, ahol akarja. - A 60-as évek közepén kerültem a Gyorskocsi utcába hivatásos állományba. Furcsa hely volt: az első, második és harmadik emeletre csak különleges, csíkos igazolvánnyal mehettek még a magas rangú tisztek is. Akkoriban szereztem tudomást arról, hogy van ott két ember, akire külön őrök vigyáztak az írónak nevezett elzárt emeleten. Az egyiket, az író 8-ast csak egy-két alkalommal láttam, így alig emlékszem rá. Annak a rejtélyes fogolynak a nevét soha sem tudtam meg. A másiknak, az író 10-esnek (a számok nemcsak fogolyneveket, zárkaszámokat is jelentettek) is csak a Reformban ismertem fel a képét, és akkor utólag tudtam meg, hogy ő Ábrányi Aurél. - Gyakran látta? - Volt úgy, hogy többször is. Mindennap felkísérték a 310-es szobába, ahol nappal dolgozhatott. - Erről majd később. Ki volt az író 8-as? - Róla csak azt hallottam, hogy a 10- es Ábrányi miatt tartották ott benn, s nagyon dühös volt Ábrányi Aurélia. Az író 8-ast Pista bácsinak szólították, 8 év után kiengedték. Révész Sanyi bácsi volt akkoriban a kijelölt őr az íróban, a különleges zárkarészben meg a Kubik Lajos. - Kubik milyen rangú volt? - Alacsony, de hamar előlépett, zászlós és azután párttitkár lett. Az volt a feladata, hogy az író 10-esre, Ábrányira vigyázzon. - Jó körülmények között tartották a két különleges foglyot? - Igen. Amikor az író 8-as 1969-ben szabadult, ez a Kubik Lajos többször tett olyan kijelentést, hogy a 8-as nemrég tette ki a lábát innen, s már a külkereskedelemben dolgozik, Brazíliába és más nyugati országokba utazik. Állítólag Ábrányi elrablásának ürügyén tartották benn 8 évig. Ismerős ez az arc, de nem mernék rá megesküdni, az-e, akire gondolok. (Mondta a nevet, inkább nem írjuk le.) - Beszéljen Ábrányi hétköznapjairól. Hogyan élt? - Mindene megvolt. Sütött-főzött, még gyümölcsöt is vásároltak neki. Külön ellátmánykerete volt és késő este vitték sétára, hogy senki se lássa Az ablakára kívülről sűrű, dupla szúnyogháló volt felrakva, így nem dobhatott ki üzenetet. Minden reggel felvitték a 310-esbe, ott töltött négy órát, mintha irodista lett volna, délben visszavitték ebédelni, aztán délután újraelkísérték kihallgatni. S ez így ment éveken át. - Nehéz elhinni, de hét az a maga sztorija. Nem zavarja, ha közbekérdezek: mi lehetett az oka annak, hogy ilyen kivételes bánásmódban volt része? - Nem tudom. - Jártak-e hozzá magasabb rangú lisztek? - Nem, de olyan kivételes személyiség volt hogy néha az osztályvezető vagy az alosztályvezető hallgatta ki. Kugler Ferenc és Deák József ezredes. De volt valami László nevű nagykutya is, aki Rajnai Sándorral állt közvetlen összeköttetésben, ő gyűjthette össze az író 10-es információit. - Verték? Kínozták? - Nem. Sohasem. Úriemberként viselkedett. Büszke volt. De azért csak együttműködött, ha éveken át naponta 7-8 órán át a 310-esben ücsörgött A beszélgetéseiket nyilván magnóra vették, elkobzott feljegyzéseiről pedig beszámoltathatták. Eléggé különös, nem gondolja? Lényegében vizsgálati fogságfélében tartani 13 évig. A kivételes bánásmód nem járhatott egy szabad európai újságírónak. Nem gondolja, hogy ő több lehetett ennél, mondjuk egy rangosabb CIA-ügynök? - Nem hiszem. Mi csak a szabad európás múltjáról hallottunk. - Akkor vagy vallott és áruló lett, vagy amolyan aranykalitkába zárt szakértőként tarthatták jó koszton. - Az okát a mai napig sem tudjuk. - Voltak ott a szovjet KGB-től is? - Nem. Talán korábban. Én csak 65-ben kerültem oda - Bizonyára az lehetett Ábrányi Gyorskocsi utcai feladata, hogy részletes feljegyzést készítsen, mondjuk úgy, hozzáfogott emlékiratainak megírásához. - Hát van benne valami, mert állandóan kapta a sok géppapírt és gépelt. Mindig fogalmazott valamit vagy beadványokat írt. - Na látja. És mondja csak, nem próbált az Ábrányi valamilyen üzenetet eljuttatni a feleségének? - Nem. Hiábavaló lett volna Abszolút megbízható emberek őrizték. Kubik Lajos azóta kiemelt nyugdíjat élvez. Azok az emberek pedig, akik tudnak róla most is elismert beosztásban vannak magas pénzekkel. - Hány embert kötött le az Ábrányi ez alatt a 13 év alatt? - Volt egy tiszt, aki csak neki vásárolt, aztán egy őr, aki vigyázott rá. Ugyanazon a szinten volt elhelyezve, ahol más őrizetesek, csak neki külön lakosztály járt: volt benne egy kis előtér vécével, és két zárka állt rendelkezésére, egy nappali és egy háló. Külön kijelölt fodrász nyírta borotválta Sokol rádiót is kapott. Reggelenként fülhallgatóval a fülében sétálgatott fel s alá a cellájában. Civilben volt végig, ritkán, de új ruhát is kapott, ügyelt arra, hogy jól öltözött legyen. - Kaphattak-e az ilyen kiváltságosok nőt? - Nem. De még narancsot is hoztak neki. - Hogyan viselte a rabságot? - Sokáig jól tartotta magát. Néha még jó kedve is volt, aztán egy váratlan esemény folytán megváltozott. - Mi történt? -Valahogy átjutott az ellenőrzésen egy Népszabadság, amiből megtudta édesapja halálhírét. Valamit kérhetett, amit nem teljesítettek, mert ettől kezdve megváltozott, komor, befelé forduló lett, és különös sztrájkba kezdett, megtagadta a késő esti sétákat. Ez engem is kellemetlenül érintett, mert sokszor én vittem le az udvarra, és valahogy jólesett azt a hallgatag, szomorú tekintetű embert kísérni, utána baktatni, lépéseit követni. - Maga többször emlegeti Kubik Lajost, miért? - 1974-ben ő kísérte le Ábrányit a kapuhoz. - Örült, hogy szabadul? - Nem tudom, Kubik se fecsegett róla De egy szemete?