Reform, 1991. január-április (4. évfolyam, 1-17. szám)
1991-03-29 / 13. szám
22 1991. MÁRCIUS 29. Hír a napilapokból: „A szép miskolci ápolónő, Labancz Anna 1970. április 19-én lett gyilkosság áldozata. Tavaly, mielőtt lejárt volna a tett elkövetésétől számított húsz év (ennyi az elévülés), alapos gyanú merült fel, hogy a gyilkosság elkövetője azonos lehet egy, a későbbi években emberölést elkövető és emiatt életfogytiglani szabadságvesztését töltő személlyel. A főügyészség azonban megállapította: a gyilkosság nem bizonyítható kétséget kizáróan, ezért a főügyészség a nyomozást megszüntette.” * Szeged, Csillag börtön, I. emelet, 48-as cella. Kilenc kényszerű lakója közül az egyik Farkas István (37 éves), a Labancz Anna-ügy volt gyanúsítottja, aki ellen most az eljárást megszüntették. • Mi tavaly egyszer már találkoztunk. Akkor azt mondta, addig nem nyilatkozik, amíg az ártatlansága be nem bizonyosodik. Ez most megtörtént - tehát itt vagyok. Azért ártatlanság bebizonyításáról szó sincs. Hiszen csak olvassa el figyelmesen a főügyészség határozatát! Ezt nem mondják ki, csupán azt, egyértelmű, minden kétséget kizáró bizonyítékokat nem találtak. • Már ne haragudjon érte, de ön valóban nem egy ártatlan bárányka. Elvégre nem véletlenül él éppen tizedik éve Magyarország legszigorúbbegyházában. Amiért én ülök, azért vállalom a felelősséget, ez az „én saram”: megöltem a barátomat szól nőváltás közben. De nem késsel, barbár módon trancsírozva! Aki Labancz Annával végzett, az egy vadállat volt. Ha én a halálnemek között választhatnék, a golyót választanám. • Amiből a legjobb barátjának is juttatott egyet... Kettőt! Gyorstüzelő pisztollyal, ami egyébként az övé volt. És ha nem fogja rám, nem próbál belerángatni a fegyveres rablásba, még ma is élne. Én meg nem lennék itt az NC a 9359-es. • Azt, hogy miért került ide, már értem. De miképp „jött a képbe” Lajbancz Anna ? - - Ezt én is kérdezhetném! Azt sem tudtam először, ki az az Anna. Ezek meg azt akarták rám kenni, hogy én öltem meg. • És? Nem? Először is: én akkor dolgoztam abban a kórházban, ahol Labancz Anna ápolónőként szolgált, amikor ő már rég halott volt. Másodszor: én valóban kajakoztam, de nem abban az egyesületben, ahová az Anna is lejárt. Harmadszor: azzal vádoltak, együtt szórakoztunk. Kérdem én, kire nem lehet ezt ráfogni egy vidéki városban, ahol van egy vagy két szórakozóhely?! Egyébként a Labancz Anna-gyilkosság ideje alatt én mindössze 16 éves voltam (L. A. pedig 23 éves). • Összegezzük: azt állítja, nem ismerte és nem is volt módjában megismerni a szép ápolónőt. - így van! Fogalmam sincs, miért éppen engem pécéztek ki! Nyilván úgy gondolták, nekem már úgyis mindegy. Az ügyet meg, ugye, elévülés előtt egy perccel még meg kellene oldani. • Hogy történt ez az „elővevés”? Idejött Szegedre egy pszichológus meg egy előadónő, és azt kérdezték: hajlandó vagyok-e alávetni magamat hazugságvizsgálatnak? Nemet mondtam. Aztán később mégis igent. Mert arra gondoltam, legalább megnézem azt a híres gépet. Szóltam egyébként a vizsgálat közben, hogy ügyeljenek rá, az eredmények nem megbízhatóak, és csalni is lehet. Ők meg azt sütötték ki, én vagyok a húsz évvel ezelőtti elkövető! Fel is vittek Pestre, ott hallgattak ki fél évig. Meg összeraktak egy kedves „bedolgozóval”. Utána meg visszaküldték ide. És most, február 26-án kaptam kézhez a főügyészség határozatát. • Elégedett? Ezt komolyan kérdi? Fellebbezek! Elvégre meghurcoltak az újságokban, a tisztelt kollégái megnevezték mint Labancz Anna gyilkosát. Itt bent állandóan azzal „húznak”, hogy „nana, nem zörög a haraszt”, és hasonlók. Egyelőre megtudom, hogy nekem innen a börtönből mint életfogytiglanra elítéltnek van-e módom megfellebbezni az ítéletet. Mert az, hogy „bizonyíték hiányában” felmentettek, sértő. Amit én csinálok, az az én balhém. A két lövést vállalom. De az ápolónő-gyilkosságot „vigye el” az, aki bekopogtatott azon a bizonyos éjszakán -1970 áprilisában - Labancz Anna ablakán... Vágó Ágnes Az NC 9359-es rab a Labancz-nyilkosságról Az a két lövés az én „saram”, de ezt a balhét vigye el az, aki azon az éjszakán bekopogtatott hozzá • Tizenhat éves voltam • A két lövés oké Nem turistanevezetessége Szegednek a hírhedt „Csillag”! Farkas elítélt szereti a művészeteket. Saját rajzával a címe: