Reform, 1991. január-április (4. évfolyam, 1-17. szám)

1991-03-29 / 13. szám

22 1991. MÁRCIUS 29. Az NC 9359-es rab a Labancz-avilkossáaról Az a két lövés az én „saram”, de ezt a balhét vigye el az, aki azon az éjszakán bekopogtatott hozzá • Tizenhat éves voltam • A két lövés oké Hír a napilapokból: „A szép miskolci ápolónő, Labancz Anna 1970. április 19-én lett gyilkos­ság áldozata. Tavaly, mielőtt lejárt volna a tett elkövetésétől számított húsz év (ennyi az elévülés), alapos gyanú merült fel, hogy a gyilkos­ság elkövetője azonos lehet egy, a későbbi években emberölést elkö­vető és emiatt életfogytiglani sza­badságvesztését töltő személlyel. A főügyészség azonban megállapí­totta: a gyilkosság nem bizonyítha­tó kétséget kizáróan, ezért a fő­bancz Anna-ügy volt gyanúsítottja, aki ellen most az eljárást megszüntették. • Mi tavaly egyszer már talál­koztunk. Akkor azt mondta, addig nem nyilatkozik, amíg az ártatlan­sága be nem bizonyosodik. Ez most megtörtént - tehát itt vagyok.- Azért ártatlanság bebizonyítá­sáról szó sincs. Hiszen csak olvassa el tigyelmesen a főügyészség határo-l zatát! Ezt nem mondják ki, csupán azt, egyértelmű, minden kétséget ki­záró bizonyítékokat nem találtak. • Már ne haragudjon érte, de ön Nem turistanevezetessége Szegednek a hírhedt „Csillag”! Farkas elítélt szereti a művésze­teket. Saját rajzával - a címe: A nő. ügyészség a nyomozást megszün­tette.” * Szeged, Csillag börtön, I. emelet, 48-as cella. Kilenc kényszerű lakója közül az egyik Farkas István (37 éves), a Lá­váiéban nem egy ártatlan bárányka. Elvégre nem véletlenül él éppen ti­zedik éve Magyarország legszigo­rúbb (egyházában.- Amiért én ülök, azért válla­lom a felelősséget, ez az „én sa­ram”: megöltem a barátomat szó­váltás közben. De nem késsel, barbár módon trancsírozva! Aki Labancz Annával végzett, az egy vadállat volt. Ha én a halálnemek között választhatnék, a golyót vá­lasztanám. • Amiből a legjobb barátjának is juttatott egyet...- Kettőt! Gyorstüzelő pisztollyal, ami egyébként az övé volt. És ha nem fogja rám, nem próbál belerángatni a fegyveres rablásba, még ma is élne. Én meg nem lennék itt az NC o 9359-es. o • Azt, hogy miért került ide, már 5 értem. De miképp „jött a képbe” La- jÜ bancz Anna ? ­< - Ezt én is kérdezhetném! Azt se m tudtam először, ki az az Anna. Ezek | meg azt akarták rám kenni, hogy én öltem meg. • És? Nem?- Először is: én akkor dolgoztam abban a kórházban, ahol Labancz An­na ápolónőként szolgált, amikor ő már rég halott volt. Másodszor: én valóban kajakoztam, de nem abban az egyesületben, ahová az Anna is lejárt. Harmadszor: azzal vádoltak, együtt szórakoztunk. Kérdem én, kire nem lehet ezt ráfogni egy vi­déki városban, ahol van egy vagy két szórakozóhely?! Egyébként a Labancz Anna-gyilkosság ideje alatt én mindössze 16 éves voltam (L. A. pedig 23 éves). • Összegezzük: azt állítja, nem ismerte és nem is volt mód­jában megismerni a szép ápoló­nőt.- így van! Fogalmam sincs, mi­ért éppen engem pécéztek ki! Nyil­ván úgy gondolták, nekem már úgyis mindegy. Az ügyet meg, ugye, elévülés előtt egy perccel még meg kellene oldani. • Hogy történt ez az „elöve- vés”?- Idejött Szegedre egy pszicho­lógus meg egy előadónő, és azt kérdezték: hajlandó vagyok-e alá­vetni magamat hazugságvizsgálat­nak? Nemet mondtam. Aztán ké­sőbb mégis - igent. Mert arra gon­doltam, legalább megnézem azt a híres gépet. Szóltam egyébként a vizsgálat közben, hogy ügyeljenek rá, az eredmények nem megbízha­tóak, és csalni is lehet. Ők meg azt sütötték ki, én vagyok a húsz év­vel ezelőtti elkövető! Fel is vittek Pestre, ott hallgattak ki fél évig. Meg összeraktak egy kedves „be­dolgozóval”. Utána meg vissza­küldték ide. És most, február 26-án kaptam kézhez a főügyészség ha­tározatát. • Elégedett?- Ezt komolyan kérdi? Fellebbe­zek! Elvégre meghurcoltak az újsá­gokban, a tisztelt kollégái megnevez­tek mint Labancz Anna gyilkosát. Itt bent állandóan azzal „húznak”, hogy „nana, nem zörög a haraszt”, és ha­sonlók. Egyelőre megtudom, hogy nekem innen a börtönből mint élet- fogytiglanra elítéltnek van-e módom megfellebbezni az ítéletet. Mert az, hogy „bizonyíték hiányában” felmen­tettek, sértő. Amit én csinálok, az az én balhém. A két lövést vállalom. De az ápolónő-gyilkosságot „vigye el” az, aki bekopogtatott azon a bizo­nyos éjszakán -1970 áprilisában - Labancz Anna ablakán... Vágó Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék