Reform, 1991. január-április (4. évfolyam, 1-17. szám)
1991-04-12 / 15. szám
A »ad Amazónia «issavan! A gonosz Anopheles-szunyogok malária-hadművelete • Egyetlen táplálékuk az embervér • Vándorbányászok terjesztik • Még a városlakókat sem kíméli Megtörtént, amire senki nem számított: Amazónia pusztuló esőerdői bosszúhadjáratot indítottak az őket könyörtelenül irtó ember ellen. Ez a harc még nem a végső: a Föld tüdejének nevezett rengetegek még nem fogyatkoztak meg anynyira, hogy megtagadják az oxigént a kétlábú ragadozóktól, de a maláriahadművelet már javában zajlik. A favágók, telepesek és bányászok egyre szélesebb rendeket vágnak Amazónia erdőségeibe. Az irtásokon, a lepusztított terepen megreked az esővíz, langyos pocsolyákba gyűlik, amelyekben előbb-utóbb hemzsegni kezdenek a maláriakeltő Anopheles-szúnyog lárvái. Ahogy pusztulnak a fák, a majmok, a rágcsálók és más állatok az erdő belsejébe húzódnak a moszkitóknak egyetlen táplálékot hagyva: az embervért. Amazónia több régiójában a malária járvány méreteit öltötte. De a természet válaszcsapása igazságtalan. A malária nemcsak az aranyásókat és az erdőt irtó és égető telepeseket sújtja, hanem az őslakosokat is, akik - s ezt kutatások igazolják - szerves „alkotóelemei” a helyi ökológiai egyensúlynak. A járványt gyorsan terjesztik a telephelyeiket sűrűn változtató bányászok. Az indiánok immunrendszere pedig képtelen megbirkózni az ország - vagy akár csak Amazónia - más régióiból érkező fertőzéssel. A maláriagyógyszerek hiánya miatt az őslakosokat halálos veszedelem fenyegeti. Dr. Dilermando Fazito de Rezende, Brazília járványügyi központjának igazgatója szerint tavaly csak ebben az országban egymillió maláriamegbetegedés történt Becslések szerint az elmúlt évben több mint hatezren vesztették életüket maláriában. Az áldozatok közül a legtöbben első ízben kapták meg a betegséget, de immunrendszerük képtelen volt megbirkózni vele. Amazónia utolsó jelentősebb, nem asszimilált népcsoportja a ganomaniumot. 15 százaléka halt bele a malária új válfajaiba és más olyan, számukra idegen és ismeretlen betegségekbe, mint a tuberkulózis, az influenza vagy a tripper. A nyolcvanas években új lendületet kapott a brazil kormány esőerdő-betelepítési programja Ennek (egyik) eredménye : a dzsungeltelepülések a malária melegágyaivá váltak. 1987-re Rondonia Bem Futuro nevű bányájának minden tizedik munkása megkapta a betegséget A környéken sokan már a harmincadik maláriarohamukon is túlvannak. Ki tudja meddig húzzák még ? A főellenszer, a klorokin lassan már meg sem kottyan a vírusnak. A malária elleni küzdelemtől kimerült sok bányász visszamenekül a brazil nagyvárosokba A vírust természetesen viszik magukkal. Manausban, Amazónia második legnagyobb városában a közelmúltig a malária csaknem teljesen ismeretlen volt. Dr. Fazito de Rezende szerint csak 1990-ben 1500 fertőzöttet jelentettek. Ugyancsak az esőerdőkből való tömeges meneküléssel magyarázható, hogy az elmúlt két évben a brazil metropolisokban is felütötte fejét a kór. A városonkénti 50-100 megbetegedés már egyáltalán nem ritka Sao Paulóban tavaly 12, sterilizálatlan injekcióstűt használó narkós kapta meg a maláriát. A dzsungelbaj átcsapott városi járványba Minden eddiginél világosabbá vált. Hosszú ideig elég lesz az Amazonas mocsarában fogott teknőc a yanomani indián családjának hogy az őserdő bosszúja ellen nemzetközi összefogásra van szükség. Ehhez azonban mindenekelőtt egy Amazónia elpusztítása elleni koalíciót kellene létrehozni. r.r. Ez az izmos dzsungellakó még nem esett az Anopheles-szúnyogok áldozatául 1991. ÁPRILIS 12. Szexszel az imám Angliában egy magas egyházi méltóságot viselő iszlám papot 11 évi börtönre ítéltek 11 iskolás lány és két idősebb nő elleni nemi erőszak miatt. A botrány Selina vallomása nyomán pattant ki, aki mindent elmondott az egyik tanárának. A Daily Mail szerint Selinát a szülei küldték Ghulam Rasool Chishtyhez, az egyik vezető iszlám paphoz, mert aggódtak, hogy az európai környezetben lányuk teljesen eltávolodik az iszlám hagyományoktól. Dohányzása és az, hogy van egy angol barátja, teljesen megbotránkoztatta a szülőket, és a köztük egyre mélyülő ellentétet az iszlám pap, Chishty segítségével akarták feloldani. A pap, amikor a lány meglátogatta őt, pszichikai erőszakot alkalmazott: meggyőzte a lányt arról, hogy beteg, és csak úgy gyógyulhat meg, ha lefekszik vele. Selma vívódott magában: tudta, hogy amit tesz, helytelen, de abban is biztosnak érezte magát, hogy egy papban fel-