Reform, 1991. május-augusztus (4. évfolyam, 18-35. szám)
1991-05-03 / 18. szám
4 1991. MÁJUS 3. - Jó a bajor sör - mondja Ómolnár Miklós, hát rendelünk még egy korsóval. A képviselő úr most nem viseli a Playboy-szemüveget, amiért a minap több kisgazdatárs megszólta. Hátha még látták volna tavaly Berlinben A fal-koncerten, amikor amerikai fekete katonák és svéd lányok társaságában a falat bontotta egy kis kalapácscsal ! A határokon is mosolyogtak, amikor meglátták a diplomataútlevelét. Rádiós korunkból emlékszem, hogy a nőket is szereti, viszont egy kisgazda főtitkárhelyettes még egy bulin is kénytelen viselkedni. Vagy nem? - Húsz éve egyedül élek, végül is bárkit táncba vihetek - folytatja. - Igaz, egy kicsit szolidabban kell viselkednem, mint régen, s ez eleinte borzasztóan zavart. Nem öltöm fel mindig a parlamenti pofát, de Mick Jagger is másképp megy el a Grammy-díj kiosztójára mint egy születésnapi bulira. Ha holnaptól a New York Times riportere lennél, s havonta egyszer meglátogatnád Gönczöt vagy beengednének a Hradzsinba akkor te is felvennéd a legjobb zakót, s lenne egy különbejáratú inged. Színházat játszunk, de azért igyekszem jól érezni magam. • Egy magyar politikus mit engedhet meg magának: elcsábíthatja-e más feleségét, vagy siethet-e szilveszterkor a barátnőjével az égő kocsira kipumpált habon? - A fene se tudja. Túl nagy a zűrzavar, még a politikai etikettnek sincsenek szabályai. Másutt sincsenek kőtáblák. Amerikában nagyon konzervatívak, a puritán angolszász szokások rátelepedtek az Államokra is. Svédországban viszont észre sem veszik, a sajtó sem írja meg, ha a politikus a felesége mellett szeretőt is tart. Franciaországban sem volt még Profumo-botrány. Nálunk most szabad a gazda mindenkire mutogatnak. Az egyik kisgazda gyűlés után egy borgőzös úr a minap megcibálta a zakómat és azt mondta hogy te biztos zsidó vagy, vagy legalábbis szocdem volt az apád. Nagyon elszánt volt, még nevetni sem mertem... • R. B. kapitány nagy gitáros volt, de az utolsó éveiben már egy kis konyhában élt, s mindig a keze ügyében tartotta a demizsont. Szép könyvet írtál Radics Béláról, még Fidesz-képviselő is lehettél volna, de mit keres a városi rocker kezében a karó? - Soha, semmi nem akartam lenni. Kijártam a jogi egyetemet, ami se Kossuthnak, se Jancsónak nem ártott, így nekem se, de nem tudtam, hogy mi következik utána. Aztán a barátommal láttunk egy hirdetést, hogy a Puskin mozi takarítót keres, s egy évig mostam az előcsarnokot. Kulcsunk volt, így néha éjszaka is belógtunk és dzsesszt játszottunk a pianínón. Szegény anyám belebetegedett, mert azt hitte, nem vagyok normális. Nem akartam én kisgazda lapszerkesztő meg képviselő se lenni, de ezt legfőképp atyai jó barátom, Torgyán József nem hiszi el. Amikor megválasztottak főtitkárhelyettesnek, a Torgyán mellett ülő, puttóképű ifjú többször közbekiáltott, hogy a Lobogóról beszélt. • Az valami elátkozott hely volt ? - MHSZ-helyőrség. Nyertem egy tehetségkutató pályázatot, s odahelyeztek sajtólevelezőnek. Havonta jött egy levél, azt is Südi Bertalan írta. Az összes többit én gépeltem a haverjaim nevében, akik kicsit megharagudtak. És hordtam vissza az üres üvegeket a piás újságírók után. Egyszer aztán telefonáltak a rádióból, hogy ki megy a Petresshez anyagot írni az új műsorról. Én voltam józan, s hamarosan a rádiónál találtam magam. • A rádióban viszont befutottál. Riporter-szerkesztő-műsorvezető voltál. Akármi is lehettél volna... - Nem voltam szerelmes a rádióba. Egyszer meg is néztem magam a mosdó tükrében, és elgondoltam, hogy lehúzok ott még húsz évet, és én leszek a Mester Ákos. Nem akartam Mester Ákos lenni. A tévé meg taszított, utálok verekedni... • A kisgazda legendárium szerint Pártay Tivadar szédített el a kisgazdákhoz... - Felhívott egy ismerősöm, hogy ugye nem voltam MSZMP-tag? A sárdobálás miatt akkor ez volt a nagy kérdés. Pártay balatonszárszói házában beszélgettünk, ahol 88 nyarán a többpártrendszert is útjára indították. Akkor még Antall József is odajárt. A Kis Újságot ismertem, tudtam, hogy Kossuth nyomdásza alapította a párizsi Petit Journal nyomán és mindig is jó hírű néplap volt. Pártay órákat mesélt a régi dolgokról, és tényleg levett a lábamról, de akkor még csak a lapot vállaltam. Sokáig nem is voltam tagja a pártnak, míg aztán egy Győr-Sopron megyei faluban annyira meghatott egy öreg paraszt, hogy kértem egy belépési lapot. Akkor ez még nem botránypárt Ómolnár Tömvén zabig A bukovinai székelyek is kiszakadtak a világba, s bár soha nem voltak annyian, mint az örmények, a zsidók, vagy a kurdok, de 1764 óta ők is menekültek. Szétszóródtak Kanadába, Brazíliába, Új- Zélandba és persze Európába, többek között Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megye falvaiba. Eljött az ideje, hogy végre találkozzanak A budapesti bukovinai székely világtalálkozó (május 9-11.) főrendezője vagy inkább mindenese Káka Rozália. Ismeri őseinek történetét, kórusával énekli dalaikat leírja, amit még begyűjthet az öregektől. Könnyezik, amikor e kis népcsoport menekülését mondja - A székelyföldi határőrszervezet mindig önálló volt a határon túl még a királyi sevoltak kötelesek két napi járóföldön tovább kísérni Mária Terézia úgy határozott Beszé