Reform, 1991. szeptember-december (4. évfolyam, 36-52. szám)
1991-09-05 / 36. szám
Mefllein!Kétsikimáin„forrál Jar I Csiin*kiISZ” HISZ! Mi csak úgy felszólalunk A baloldal ma keresi a bal kezét. Azt a kezét, amely nem vádolható balfogásokkal. Tény: nem szabad elválasztani a szerény választópolgárok számát azoktól, akik munkavállalói érdekek érvényesítését követelik. Ami itt eddig történt: a korábban is alig létezett érdekvédelem teljes felszámolása - a számolatlanul át-, ki- és elidegenített tulajdon. Ebben az országban nemzedékek nőttek fel abban a hazugságban: „ez a mi országunk, itt már a mi kezünk épít”. Volt idő az első reformkorszak idején, 1968-71 táján - amikor ezt el is hittük. A mai magyar sajtót általában - a kereskedelmi bankoktól „önkéntesen”, azon kívül „üzleti alapon” támogatott vállalkozásoktól eltekintve - csak a piac szabályozza. Sajnos a piac valóban szabályozott. Ebből ered: a kevés pénzűek, a kiszolgáltatottak tudnak legkevésbé rettentően drága újságokat vásárolni. Ma Magyarországon két és fél, hárommillióan küszködnek napi megélhetési gondokkal. A tűrhetetlen szociális helyzetet elemezni, „váddá" tenni természetesen nemcsak az ellenzékben lévő pártok privilégiuma. Szomorúan kellett viszont tapasztalnunk, hogy az eltelt országgyűlési időszakban erre egyetlen, a kormánykoalícióban szereplő pártnak sem volt ideje. Hölgyeim, Uraim! Önök bizonyára jobban tudják, mint a tudatlan, „ellenségesnek” kikiáltott zsurnaliszták, hogy feladatuk a „népjólét szolgálata”. Egy néhai parlamenti tudósító, bizonyos Mikszáth Kálmán - egykori újságíró - emlékezések szerint így dünnyögött: „ennek az országnak a miniszterek helyett kellene egy jó főszerkesztő, alkalmas rovatvezetők, s akkor mindenkit békében hagynának.” Ennyit erről. A kormányzat és a sajtó - nem részünkről megújult vitája - bizonyára tart tovább. Jut eszembe: ki lesz a kormányzati olvasószerkesztő és korrektor? -rep -------------------------------- 1991. SZEPTEMBER 5. Vicces VIKSZ-vetélkedő Vagyonnyilatkozat hiányában • Schamschula úr? • A helyzet Pergőtűzben megnő az önfegyelem, higgadnak a kedélyek... Erre a meglepő felfedezésre juthat, aki mostanság megfordult a pesti Dózsa György úton, a szakszervezeti szövetség „áruba bocsátott" székházában. Pártok, tárcák, konkuráló szakszervezetek hétről hétre gondoskodtak arról, hogy támadásokat - de legalább kellemetlen kérdéseket - kapjon az MSZOSZ. A politikai indíték mind nyilvánvalóbb lett, s ez valamiféle közmegegyezést hozott össze a tagszervezetek között, de - úgy tűnik felerősítette a tagsági támogatást is. A szakszervezeti törvényről, a VIKSZ-ről Bálint Attila szóvivő igen diplomatikusan így nyilatkozott: „ehhez a törvényhez nincs viszonyunk”. Értsd: amíg az Alkotmánybíróság nem foglal állást az ügyben, nemlétezőnek tekinti az MSZOSZ. Az mindenesetre sajátos jogi helyzet, hogy a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet - amelynek országgyűlési felhatalmazása arra szól, hogy négy szakszervezeti tömörülés konszenzusos döntései szerint őrködjön a vagyon felett - magát legitimmé nyilvánította, a részvevők felének látványos távolmaradása ellenére. - A helyzet rendkívül egyszerű: az ágazati szakszervezetek és rengeteg alapszervezet írásban tiltotta meg az MSZOSZ tisztségviselőinek - mondja a szóvivő -, hogy a szakszervezeti vagyonnyilatkozatot megtegyék. Ennek hiányában a VIKSZ-tanácskozások körülbelül annyira komolyak, mintha mi ketten összeülnénk eldönteni, hogy a szomszéd hogyan gazdálkodjon... Szépen fejezte ki legutóbb egy mátészalkai gyűlésen felszólaló tagunk: „ne törődjenek a jancsicirkusszal..." Miközben folyik a huzavona a szakszervezeti tulajdonban lévő ingatlanok - 15 székház - átíratásának jogszerűsége felett, sokkal kevesebb szó esik, hogy mire is szolgálna ez a tőke. Az MSZOSZ nem új keletű terve volt szakszervezeti bank és biztosítótársaság létrehozása, amely megkülönböztetetten előnyös szolgáltatásokat nyújtana a tagságnak. Mint kiderült: nem utolsósorban az a megfontolás is vezette a tervezőket, hogy jelenleg a szakszervezetek mai számlavezető kereskedelmi bankjai alaposan lehúzzák a sápot. Az előzetes szerződések szerint majd hárommilliárd forintos külföldi tőke részvételével 5 milliárdos lenne a szakszervezeti pénzintézet - a társaság 40 százalékban szakszervezeti tulajdon, a külföldi beruházók birtokába a behozott tőke mértékében kerülnének az ingatlanok. A szerződő befektetőiroda mögött nyugat-európai tőkés csoportok, közvetve amerikai és izraeli érdekeltségek állnak. A szerződés értelmében ha a bankalapítás meghiúsul, sztornó az ügylet. Elég veszedelmes tehát a játszadozás idővel és telekkönyvi kivonatokkal - a tőkének nem természete a megértő türelem. - Aki eddig nem értette volna világosan - folytatja -, miről is van szó, annak, számára is nyilvánvalóvá tette Schamschula úr a parlamentben, amikor kijelentette: a vagyoni zárlat addig tart, amíg a vagyon „nem megfelelő szakszervezetek” kezébe kerülhet. Talán a harmincas évek német vagy olasz korporációira gondolt...? • Szinte röstellem megkérdezni: végül is kiket képviselnek önök? A tagdíjfizetők számára talán már kár lenne hivatkozni... Nem is arra hivatkozom, hanem a Mire gondolt a jó diktatúráért kiált? legutóbbi időszak merész feltételezéseinket is meghaladó tapasztalatára. Országszerte folyik a tagsági nyilatkozat megújítása. Szó sincs csökkenésről. Sőt! Szeptember közepére már végleges adatokkal szolgálhatunk - s azzal el is dőltek az úgynevezett szakszervezeti választások. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalóknak elegük van a mostani teljes kiszolgáltatottságból, a kormányzat társadalom- és gazdaságpolitikájából. Ami viszont minden aggodalomra feljogosít: ha a semmire sem jó Érdekegyeztető Tanácsban vagy ahelyett nem lesz mód törvényes és megfelelő érdekérvényesítésre, akkor az elkeseredettség ellenőrizhetetlen folyamatokba torkollik, s valaki azt mondhatja: a helyzet diktatúráért kiált. Csak remélhetjük: nem így lesz. A nagy szakszervezetek „passzív rezisztenciája" mindenesetre végrehajthatatlanná teszi a törvényt. Ja, amúgy nincs is végrehajtási utasítása. Vincze Péter