Reform, 1991. szeptember-december (4. évfolyam, 36-52. szám)

1991-09-12 / 37. szám

reform írthoz szituációban három ponton­ megfele­lő­ kiegészítő információkat kell szol­gáltatnia: a vállalkozás vezetőiről, a piaci megalapozottságról, végül pedig a hitelfelvételtől számítandó első két év bevétel-kiadási tervéről. Az első pont viszonylag „tiszta”, bár elég ne­héz megítélni, mit értsünk azon, hogy a vezetők fizikailag megfelelők-e a mun­kára. A tüdőkapacitást, a hajas fejbőr állapotát, a Wassermann-vizsgálat biztató eredményét? A második cso­portnál már nagyobb a gond. Mert akármilyen szakértő tanácsadó cég segítségével is hogyan vállalkozhat­nánk arra, hogy tételesen felsoroljuk a vetélytársak erős és gyenge pontjait? Vagy hogyan felelhetünk igazat a bün­tetőjogi felelősséget vállalva arra a kérdésre, hogy „Mi az ön vállalkozásá­nak versenyelőnye, miért fogják önt választani a fogyasztók a vetélytár­­sakkal szemben?”... A leglehetetle­nebbnek aztán a harmadik csoport tű­nik. Ebben olyan adatokat kell „megjó­solni” negyedéves bontásban, mint a várható bevételek és kiadások. A mai „ugrálva-kúszó” inflációs időkben hon­nan tudhatjuk, hogy mennyibe kerül például akár jövő ilyenkor az energia, a posta, a telefon, a szállítás és a többi ? Jó, tudom, a Start-hitel minden ed­digi hazai hitelek legkedvezményeseb­­bike, és az is nyilvánvaló, hogy a hite­lezők számára kockázatos ügyletekről van szó. De nem lehetne-e jobban fi­gyelembe venni, hogy a piacgazda­ságra való áttérésünk induló szaka­szában vagyunk és minden szempont­ból ugyancsak kezdők a vállalkozásra vállalkozók is?... -1. m. - b­ ban olvastam. Amerikában elterjedt egy sztori, miszerint valaki hirdetett az újság­ban, hogy ha küldenek neki bontókban egy dollárt és egy válaszborítékot bé­lyeggel, megírja hogyan lehet könnyen meggazdagodni. Kimondhatatlanul sok levelet kapott és az illető válaszol is min­denkinek. A válasz ez volt: ÍGY. Hát igen, az ötlet ezek szerint nem új, s lehet könnyen meggazdagodni mások kárán, pláne, ha valaki állandóan változ­tatja a címét és a postafiókszámát (Az ötletért a forintokat a perselybe kérem.) Lajos Júlia Kérjük olvasóinkat, hogy kisebb és na­gyobb csalásokról, netán bűntényekről (bizonyíthatókról) tájékoztassanak ben­nünket. 17 Jól elköltötték a nyugdíjasok m­i Minit – Az évszázad csalása • 18000 befek­tető lánja • Hosszú, nagy per lesz A történelem egyik legnagyobb csalási bűnperének nevezi a londo­ni Daily Express azt az ügyet, amelynek fő vádlottját, az 50 éves Barlow Cloves üzletembert még 1988 nyarán letartóztatták. A per azonban csak most nyáron kezdő­dött meg, s várhatólag kilenc hóna­pig eltart. 18 000 takarékoskodó öregnek 190 millió fonttal tartozik Clowes befektetési cége. A befek­tetők azt hitték, jól kamatozó álla­mi értékpapírokban forgatják a pénzüket, miközben a cég vezérei abból éltek fényes életet, antik bú­torokat, farmokat, jachtokat és többek közt Clowes-nak luxusautót vásároltak. Egy ideig ment is a do­log. A felmondásokat vissza tudták fizetni, sőt nyereséget is fizettek­­ az újabb befektetők pénzéből. Ugyanis egyre többen akarták a pénzüket a céggel kamatoztatni, mert hitelt adtak a hirdetéseknek, miszerint az elsőrangú értékpapí­rok, biztos hozamú államkötvények specialistája. Ám öt év után egy revízió kiderítette, hogy 115 milliós tartozása van s mindössze 1,9 mil­lió fontnyi értékpapírja. Clowes a Barlow Cloves és Tár­sai, a gibraltári Barlow Cloves In­ternational, valamint a két cég anyavállalata, a James Ferguson Holding elnöki székét is birtokolta. Kilencszeres csalással és bűnszö­vetkezet szervezésével, továbbá 11 rendbeli - összességében 17 milliós - lopással vádolják. Vele együtt hasonló vádakkal áll a bíró­ság előtt helyettese a három cég­nél, a 35 éves Peter Naylor, a holding korábbi vezérigazgatója, a 29 éves Guy von Cramer és a 37 éves pénzügyi igaz­gató, Christopher Newman. Valameny­­nyien ártatlannak vallották magukat, de hát a bizonyítások során majd választ kell adniuk arra, mit csináltak a milliók­kal. Van akinek élete során összespó­rolt 54 ezer fontja úszott el, egy cardiffi házaspár pedig még a farmját is eladta, hogy öreg napjaira biztosabban jövedel­mezzen élete munkája. Most semmijük sem maradt... -n­ Clowes, a fővádlott feleségével a nyitótárgyaláson Von Cramer, a fiatal igazgató Locsi-fecsi - ebédszünetben • Eszünk halat? Az most ölesé. - Angolnát? Elég volt belőlük a Balatonban. • Tényleg!Kik eszik az angolnát Magyarországon?A horgászok nem is viszik haza az asszonynak, ha kifogják.­­ Biztosan azért van tele a Balaton döglött angolnákkal, mert senkinek sem kell! • Egy fenét ! Ez az angolnamaffia műve. Nagyon megérte valakiknek igy elárasztani a vizeket ezekkel a kigyószerű dögökkel. Rendes magyar embernek felfordul a gyomra tölel - Hát nincs is angolnahalászlé vagy angolna-kisvendéglői • A maffiát ez nem érdekli. Állítólag újabb angolnaivadékokat hoznak be. Valakinek ez nagy biznisz lehet. Olyan, mint a vízlépcső.­­ Csakhogy erre most rámegy a Balaton. Meg az ingünk-gatyánk. Mert a külföldiek az idén hazamentek, ahogy beleszagoltak a levegőbe. • Nem elég nekünk ez a rendszerváltás, még az angolnák is bedobták a törölközőt. És még most sem tudjuk, miért pusztultak halomra. Lehet, hogy nem volt elég jó nekik Itt? La-Va

Next