Reform, 1992. január-április (5. évfolyam, 1-18. szám)

1992-01-02 / 1. szám

Tisztelt Olvasóink! Sajnos, bár már jóval a hátunk mögött hagytuk a pártállami időket, a január 1-jei áremelések hagyománya még él. Minthogy a nyomda, a papíripar és a posta is tartotta a márkát, no meg dol­gozóink is kullogni szeretnének vala­melyest az infláció után, kénytelenek vagyunk a drágulások egy részét la­punk utcai eladási árában megjeleníte­ni. Csak egy részét, ugyanis reméljük, hogy 1992-ben is sikerül elég hirdetést szereznünk, s a hiányzó bevételeket abból pótolhatjuk. Amint korábban meghirdettük, az előfizetői díjaknál je­lentős kedvezményt adunk e megemelt tápárhoz képest, mert az előfizetői fo­rintokhoz kedvezőbben hamarabb és­­ biztonságosabban­­ jutunk hozzá. Kér­jük olvasóink megértését és további ki­tartó támogatását. REFORM A vörös szőnyeget senki nem porolja le tiszteletünkre- azt má­sutt verték ki, udvarias tessékelést sem hallunk. Fal le, határzár fel - de azért mégis csak bújnunk kell, befelé Európába. Mondhatjuk némi joggal magunkban, de kérem, mi mindig Európában voltunk, ha erre kétkedő mosoly is a válasz. Tömött trezorok, megrendelések­től roskadozó termelés híján legfeljebb jó képet vá­gunk a dologhoz. Ugyanis legalább az a mosoly nem fagyos. Megtört a jég - persze a nyár messze van. Az aláírások ott díszelegnek a társulási szerződé­sen, s ez legalább az előszobába való belépésre feljogosít Hogy meddig téblábolunk tanácstalanul, mikor mondhatjuk felemelt fejjel, tudással, megbízhatóság­gal, jó munkával „háza­lunk”? Reményked­jünk­­ nemsokára. Arról se feledkez­zünk meg többen az előszobában bi­zony nem egyedül várakozunk. Mégsem lesz egymillió munkanélküli! Ezzel a rémálommal riogatott nem egy gazdasági prognoszta - a szolidabbak 600 ezerrel számoltak -, de jól tudjuk, ez nem olyan, mint az infláció: ha „várjuk”, be is következik. A munkaügyi államtit­kár saját állítása szerint sem parttalanul - de parttalanul­­ optimista így is alapos okot lát arra hogy a hisztériában fogant számokat kétségbevonja Szerinte a mélypont - jóval kevesebb állástalan­nal - néhány hónap múlva következik, de gyors fellendülést ő sem vár. Állítja viszont: ha csak előre nem vivő vitákra van erő felelős körökben, akkor jö­n a buldózer! 2-3. oldal

Next