Reform, 1992. május-augusztus (5. évfolyam, 19-35. szám)

1992-05-14 / 20. szám

reum Független, demokratikus hírmagazin Kiadó és szerkesztőség: 1072 Budapest, Király u. 41. Telefon: 142-4350,142-7166 Telefax: 122-42­40 Postacímünk: Bp. 1443. Pf.: 222 ELNÖK-FŐSZERKESZTŐ: Tőke Péter FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Huppán Béla VEZETŐ OLVASÓSZERKESZTŐ: Németh Ferenc SEGÉDSZERKESZTŐ: Vincze Péter SZERKESZTŐSÉG-VEZETŐK: Ligeti Nagy Tamás Nagy Lajos OLVASÓSZERKESZTŐK: Takács (Akácz) Lász­l, Túri András VEZETŐ TERVEZŐSZERKESZTŐ: Veres Lajos TERVEZŐSZERKESZTŐK: Fekete Attila, Hampó Imre FŐMUNKATÁRS: Deáki László, Samu Attila, Varga A. Mária, Vágó Ágnes ROVATVEZETŐK: Br politika: Szép Zsuzsa Fotó: Sugár György Gazda: Kruppa Géza Gazdaságpolitika: Bajai Ernő Kultúra: Hegyi Hill Zoltán Sport: Morvái Katalin MUNKATÁRSAK: Cs. Nagy Andrea Elek Lenke, Erdős Gábor, Ferencz Mária Kóbor László, Laczka Miklós, Móricz István, Polgár Zsolt, Szabolcs László, Tomsits Tímea Tóth Andrea Hirdetési osztály: Új! Telefon+fax: 141-2773 Külföldi hirdetések felvétele: Image Werbegesellschaft m.b.H. 1070 Wien, Museumstraße 3. Telefon: 00-43-222-526-2011-0 Telefax: 43-222-526-2011-11 Kiadja a Reform Hírmagazin magyar-amerikai-angol Lap és Könyvkiadó Rt, a News International plc. tagja FELELŐS KIADÓ: a Reform Hírmagazin Rt. vezérigazgatója Kossuth Nyomda Budapest X., Jászberényi út 55. FELELŐS VEZETŐ: Székely Károly vezérigazgató Készült a Fűzfői Papírgyár NATURPRINT papírjára HU ISSN 0238-9037 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatal­nál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hír­lapüzemeiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIA) Buda­pest XIII., Lehel u. 10/a. 1900, köz­vetlenül vagy postautalványon, vala­mint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 1992 forint, félévre 1026 forint, negyedévre 513 forint, egy hó­napra 171 forint. Meg nem rendelt kéziratokat és fotó­kat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. • 1992. MÁJUS 14. Aki Elena Ceausescu „próbababája” volt.­■ „Történelmi idők” csinos tanúja Azok a csodálatos hatvanas évek... Vagy csak nekünk azok, akik megéltük? A minap is a 67- es táncdalfesztiválra emlékezett a tévé, s még a tinik is rácsodál­koztak, micsoda világ volt az. Payer András ősöreg klipje mö­gött is feltűnt egy hajdani plakát, s arról az egyik sztármanöken mosolygott vissza. Kemenes Mari is beállt azóta a sorba, butikja van. • A hajdani manökenek mind butikosok lettek?­­ Majdnem. Csató Marinak és Patz Dórinak is üzlete van, talán csak Hahn Erzsi volt főállású fele­ség Szabó Gyula színész mellett. Ő sajnos már meghalt... • Hogy lett a konzervatív hatvanas évek elején manöken a lányból? - Véletlenül. Akkor váltam el, s anyukám barátnője szólt, hogy a Luxus áruházban lesz egy válo­gató. Majdnem visszafordultam, amikor megláttam a tömeget, de aztán engem is beválogattak, így aztán hiába végeztem főiskolát, egyetlen percig sem tanítottam. Nyolcan voltunk menő - vagyis főállású - manökenek, és 149- szer beutaztuk a világot, amikor még nem nagyon lehetett utaz­gatni. Néha ugyan a külföldi be­mutatókon „égtünk”, hiszen hol voltunk mi a nyugati sztároktól. Londonban egyszer reggel beöl­töztettek, kisminkeltek bennün­ket, s úgy kellett táncpróbát tar­tani, így estére nem valami jól mu­tattunk. Az angolok tornacipőben, kócosan jöttek, de este ragyog­tak. • Az volt a nagy haknik ideje is...­­ Faluról falura jártunk, főleg a vidéki áruházakat reklámoztuk. Nagy csapatok jöttek össze: Má­té Péter, Szécsi Pál, Mátrai Zsu­zsa, Payer András és mások. Nem volt köztünk irigység, sőt szerettük egymást. Egyszer épp a legszebb lány helyett mentem egy világ körüli bemutatóútra, mert a fiúja disszidált, s­őt is meg Egykor így volt szép, de - nézzünk rá - gyönyörű még ma is. Hiába osztották rá azt a „bizonyos” szere­pet, sikerült megőriznie önmagát. Gratulálunk! (Aki pedig akar, irigy­kedjen...) akarta szöktetni, de a lány védel­met kért a BM-től, ezért nem en­gedték ki. Nem haragudott meg rám, sőt barátnők maradtunk. • Gondoltak a jövőre, hiszen elég jól kerestek?­­ Egy fillért se tettünk félre, vi­szont nagyon jól éltünk. Vacsorát, sőt még italt sem fogadtunk el má­soktól, mert úgy tanultuk otthon, hogy az már valamit jelent. Meg­vettük magunknak, amire szüksé­günk volt. Virágcsokrot persze rengeteget kaptunk, gyakran azt se tudtuk, hogy kitől. Viszont még útközben is tanultunk, nyelveket, recepteket, kit mi érdekelt. Tíz sza­kácskönyvet írhattunk volna... • Igaz a pletyka, hogy ön volt Elena Ceausescu próbababája? - Igaz, Rotschild Kláránál ké­szültek a kollekciók, kosztümök és bundák, s miután olyan volt az alakja, mint az enyém, engem hív­tak el. • Nem rendítette meg, amikor meghalt?­­ - Személyesen sosem talál­koztunk. Egyéként a ruhagyárak­nak is talán én dolgoztam a legtöb­bet, mert egy kicsit vastagabb volt a derekam, mint a többieké, tehát közelebb álltam az átlag nőhöz. • Úgy tűnik fel, azért jutott idő a magánéletre is, hiszen ötször ment férjhez.­­ Sok szabadidőnk nem volt, a gyerekeket is egy kicsit későn szültem. Ma is házasságpárti va­gyok, s az ötből csak egyet bán­tam meg. D. L.

Next