Reform, 1992. szeptember-december (5. évfolyam, 36-53. szám)

1992-12-17 / 51. szám

18 reform Speciális magyar szokásaink egyi­ke az év végi pánikszerű költeke­zés. A szocialista (terv-) hiánygaz­dálkodás sok egyéb mellett megta­nított bennünket arra is, hogy min­dent akkor kell megvenni, amikor éppen kapható, mert „januártól” vagy drágább lesz, vagy egyszerű­en eltűnik. A hiánygazdálkodás már a múlté, a bizonytalanság és az adóprés veszélye viszont jelen van és a korábbiakhoz hasonló ref­lexeket szül. Mostanában például (megint) az autóvásárlás hozta lázba az embe­reket, pontosabban azokat, akik elő tudtak ásni a cihából legalább egymilliót valamilyen négykerekű- ­ Autót, mindenáron • Milliárdos re. Az utóbbi két hónapban a na­gyobb autókereskedések kivétel nélkül természetellenesen meglen­dült forgalomról számolnak be. A Porsche Hungária például novem­beri akciója idején (és nemcsak azért, mert nem voltak ott a budapesti autó­kiállításon), két hét alatt több mint ezer személygépkocsit adott el, nagy­jából Golfot, Ventót vagy Seat Tole­­dót, vagyis „szalonképes” kategóri­ába tartozó autókat. Hasonló boomról számolt be a General Motors­ Opel is. Szeptember végéig hatezer új személygépkocsit adtak el Magyar­­országon, októberben és novem­berben viszont csak Astrából 1200-at, ami nem várt rekordnak 1992. DECEMBER 17. Már megint a ..ió Este dug, éjjel tölt, reggel megy a csodakocsi A Citroen szép Cizellája A holnap ideális városi autója nem áll sorba a benzinkútnál, nem cserél kata­lizátort, hanem esténként csak bedugja a dugóját a konnektorba, éjjel tölt, reg­gel meg hangtalanul tovasuhan. A megvalósult álmot a Citroen már hol­napra ígéri, azaz 1993-ban megjelenik az autópiacon a bárki által megvásá­rolható elektroautó, a Citella. Nagy a versenyfutás mostanában a világ legnagyobb autógyáraiban, no nem a benzinmotoros modellek kö­zött, hiszen itt az erőviszonyok nagy­jából már kialakultak. Amiben verse­nyeznek, az az elektromos autók pia­ca. A megváltozott társadalmi és kör­nyezetvédelmi feltéte­leknek a mai robbanó­motor (katalizátor ide vagy oda) egyre kevés­bé felel meg. Miután a villanymo­tornál jobbat mind ez ideig nem sikerült kita­lálni, az ötletek ekörül tobzódnak. A Citroen­nél például jócskán túl­léptek a korábbi rész­­megoldásokon­­ a vil­lany hajtotta kommunális járműve­ken, az irdatlan ólomakkumulátoro­kat cipelő postaautókon és elké­szítették a Citellát. A párizsi autósza­lonon debütált, gyártásra kész, ab­szolút környezetbarát városi villanya­utó nem drágább a mai benzin- vagy dízelmotoros minikocsiknál és vele tényleg kompromisszumok nélkül le­het közlekedni. A buborék formájú Citella teljes felépítménye - a könnyű acélvázat leszámítva - újszerű „ütközésbiztos” műanyagból készült. Hosszúsága 2,9 méter, tehát elfér akár egy kapufeljá­róban, akár két hagyományos ben­zinpusztító között. Természetesen menet közben is minimális útfelületet vesz igénybe. Ezt nem csupán apró alapterületének köszönheti, hanem érdekes futóműmegoldásának is. El­ső nyomtáva akkora, mint egy nor­mális személygépkocsinak, a két hát­só kerékpár viszont legalább fél mé­terrel közelebb van egymáshoz. Az utastérben persze ebből semmit nem érezni, olyan tágas, hogy csomagok nélkül négyen kényelmesen elutaz­hatnak benne. Az igazi csoda persze a parányi motortérben rejtőzik. A 20 kilowattos aprócska villanymotor maga is műal­kotás, a nikkel-kadmium akkumulá­tor viszont már a megvalósult „ener­giakocka”. Egyszeri feltöltésével 210 kilométert mehetünk, ha nem lépjük túl az óránkénti negyvenes tempót, ha viszont lépten-nyomon gyorsítunk és fékezünk, akkor csak 110 kilomé­tert bír ki. Ha hirtelen kifogyna a szuf­­la (erre egy műszer azért jó előre fi­gyelmeztet), akkor 10 perces gyors­töltéssel 20 kilométerre elegendő erőt gyűjthetünk. A teljes feltöltés persze hosszabb időt vesz igénybe, de ha este bedugjuk a konnektorba a benzintöltőt helyettesítő dugót, akkor 6-7 óra alatt újra menetkész a Citella. Mint ígérik, a Szajna-parti álom jövőre elérhető valóság lesz. Tar András

Next