Reform, 1993. január-április (6. évfolyam, 1-17. szám)
1993-02-25 / 8. szám
reform Orbán: Az SZDSZ baloldali koalíció részeként indul majd a választásokon Nem is fogja bevallani!... „Orbán Viktor a lehulló MDF- szavazatokért harcol, s ezt jól teszi.” Ez volt Haraszti Miklós tömör véleménye Orbánnak azon kijelentéséről, mely szerint az SZDSZ a baloldali koalíció részeként indul majd a választásokon. Haraszti szerint a Fidesz időről időre szóba hozza a „liberális házasságot”. Csak hát az SZDSZ mindössze egyszer küldi el a házasságlevelet, és adott szavát megtartja. A Fidesznek nincs miért aggódnia. Pető Iván SZDSZ-pártelnök szerint semmi alapja nincs a baloldali koalíciónak. Orbán Viktor egyszerűen csak a választóinak kívánt valamit mondani. • Az SZDSZ nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért nem indít pert? - Nem. A Fidesz valószínűleg a szocialista szocialistával tévesztette össze, mert mi mindig is szociális elvek alapján vezérelt párt voltunk. Ez nem azonos a magyarországi értelemben vett szocializmussal. De szerintem ezt Orbán Viktor is tudja. Sz.Zs. - Furcsállom a Fidesz megnyilatkozásait, hiszen korábban ők mondták azt, hogy a Kis gazdapárt kivételével egyetlen párttal sem tartják elképzelhe tetlennek a koalíciót - hallottuk Horn Gyulától, az MSZP elnökétől. - Fia az SZDSZ elnöke is ezt mondja, nem értem, hogy a Fidesz miért tiltakozik?! Abban bízom-mivel a Fidesz gyakran változtatja az álláspontját-, hogy ez sem végleges. Amúgy a választók döntenek, az eredmények alapján alakulnak ki a koalíciók. • Az ön véleménye szerint a következő választási kampányban is „hatásos” kampányeszköz lehet az MSZP- ellenesség? Nem hiszem. Egyébként az elmúlt három év tapasztalata azt mutatja, hogy ettől a pártunk nem gyengül, inkább erősödik. Nem tudom elképzelni, hogy mindazon túl, amit az elmúlt három év alatt felhoztak ellenünk, mi újat tudnának kitalálni. •Azt hallottam - megint csak idézek hogy önök most árnyékkülügyi kormányzatot szerveznek... Nem, ez nem „árnyékkülügy”. A Szocialista Párt elnöksége mellett jómagam vezetésével létrejött egy külpolitikai kollégium. Egyszerűen arról van szó, hogy a kelet-középeurópai tagozat- s ilyen a parlamenti pártok közül egyedül csak nálunk van - nos, az döntően a szomszédokkal foglalkozik. Sok új és bonyolult kérdés vetődik fel más területeken is, ami nagyon széles körű kutató- és konzultációs munkát igényel. Mind ez idáig nemigen találtunk partnerre sem kormányzati, sem kormánypárti körökben egy-egy külpolitikai javaslatunk megvitatásához. Szó sincs arról - mint az normális országban történni szokott -, hogy leüljenek és megvitassanak egy konstruktív javaslatot. • Adott esetben önök nem lennének féltékenyek? - Nézze, 1988-ban senki nem kényszerített arra, hogy külpolitikai megbeszélésekbe kezdjek az akkori ellenzékkel, de én kerestem a kapcsolatot. A Külügyminisztérium arról volt híres, hogy elsőként Magyarországon, az ellenzékkel rendszeresen konzultált. 94- ben, mikor még bonyolultabb lesz az ország helyzete, másrészt pedig egy olyan koalíció lesz, amelyben egyetlen „túlsúlyos” párt sem szerepel, méginkább ráutalt a külügyi kormányzás, hogy ezeket a kérdéseket másokkal is megvitassa. Amúgy szó sincs arról, hogy az ország sikerágazata most a külpolitika lenne. Attól tartok, hogy jó néhány mulasztás jellemzi a külpolitikai munkát. Elszalasztott lehetőségek szenvedő alanyai lehetünk. Mi ezen változtatni szeretnénk. wp ..Nem értem, mi bajuk” ízlés szerint dühöngtek, értetlenkedtek, vagy megértően nevettek Orbán Viktor ama megrovó szavin, miszerint az SZDSZ már most a szocialisták mellé szegődve, eleve koalíciós partnerükként indulna a választásokon 15 Elég a titkos kótyavetvákből tetlen, hogy az élelmiszeripar privatizációja tendenciózusan az árak emelkedéséhez, áttételesen elszegényedéshez vezessen. A képletet alátámasztandó, dr. Varga István, a Mentor Szövetkezet elnöke konkrétumokkal is szolgál. A cukorrépa ára változatlan, a cukorért viszont az utóbbi időben a dupláját kell fizetnünk, a gyárak mégis veszteségekről panaszkodnak. Nincs épeszű magyarázat, nincs információ, hiszen ez „ma már” egy vállalat „belügye”. De lehet-e egy cég magánügye az ország étolaj- és margarinellátása? Föl nem fogható, hogy a nemzetközi színvonalú magyar gabonaipar eladásának elveibe miért nem szólhatnak bele a termelők? Miért szükséges a nagy feldolgozókból, kereskedelmi malmokból, takarmánykeverőkből 3-6 társaság szervezése a jelenlegi 19 vállalat vagyonából? Kérdéses az is, hogy miért csak a kis- és középüzemek azok, amelyek akár kárpótlási jeggyel is megvásárolhatóak, illetve amiket a belföldieknek ajánlanak? Ami pedig a tejipart illeti: Varga István rossz példaként említette, hogy két megyének 90 százalékos piacát egy olasz társaság vásárolta meg 8 millió dollárért, az éves üzleti forgalomnak csupán a tíz százalékáért. Megmagyarázhatatlan, hogy az ÁVÜ miért zárta ki a megyék termelőit a tulajdonlásból, miért szolgáltatta ki a kis gazdaságokat egy, a nemzetközi piacon a „tejipar Coca-Colájának” nevezett társaságnak? Deáki László