Reform, 1993. szeptember-december (6. évfolyam, 35-52. szám)

1993-09-01 / 35. szám

10 Csupán a fel­emet Minden negyedik nő emberölésért ül Kalocsán • A rács mögött is szépítkez­­nek • Álomvilág a falon és a képernyőn Folytatás a 3. oldalról -A nők a börtönben is nők maradnak - mondja dr. Erdő­­di Orsolya százados ez így van rendjén. Pálhalmán és Kalocsán töl­tik a büntetésüket az elítélt nők. Ez utóbbi a kisebb, há­romszázötven lány és asszony lakik a százesztendős falak kö­zött. Mióta nem bünteti a tör­vény a közveszélyes munka­kerülést és az üzletszerű kéjel­­gést, nincs zsúfoltság, így is nehéz a levegő. Különösen a fegyház fokozatú elítéltek iz­zadnak, akik nem mehetnek ki a folyosóra, nem látogathat­nak a szomszédos zárkákba, ők zárt ajtók mögött morzsol­ják a napokat. Műanyag függöny mögött mosdóvályú és vécékagyló, ha nagyon durva a nyár, ki­akasztják a bukóablakokat, míg az őrség észre nem veszi. (Balesetveszélyes, ezért tit­­­los.) Nem praktikus a Kalocsa­­ belvárosában álló épület. Ered-e­detileg törvényszék működött­­ benne, 1950-ben alakították h­ár fegyházzá és börtönné. A la­­f­kók többsége - mint minden " hasonló műintézményben - tolvaj, rabló, betörő. A nők kö­zött még ritka az intellektuális bűnöző, két elítéltnek van csu­pán főiskolai végzettsége. An­nál több az analfabéta, akik az elmúlt évtizedekben csak a jo­gaikat illetően voltak - persze, főleg papíron - egyenrangú állampolgárok, a kötelessége­iket senki se vette komolyan. Ők maguk sem. - Csak a férjemet nyuvasz­­tottam ki - legyint egy vissz­­eres lábú asszony -, oszt öt évet sóztak rám. A „csak”-on van a hang­súly. Minden negyedik kalo­csai elítélt emberölésért került a rács mögé. Nem tartják egy­más között igazi gyilkosnak azt, aki élettársat, férjet segí­tett kitervelt praktikával vagy hirtelen felindulásban a túlvi­lágra. Örömhír, hogy van munká­juk. Nemcsak azért, mert munka nélkül sokszorosan lassabban múlik az idő és job­ban nő a feszültség, gyakorib­bak a civakodások. Azért is, mert sok elítélt nem kap oda­­kintről egy vasat sem. Nincse­nek rokonok, vagy nem törőd­nek velük, s nincs miből „spáj­zolni” cigarettát, kávét, mi­egymást. Kalocsán a semmi­hez sem értők a vegyesüzem­ben dolgozhatnak. Többnyire dossziékat hajtogatnak és más, egyszerű munkát végez­nek. Nincs haszon rajta-a fi­zetés se sok. A varrodásoknak jobban megy, egyenruhát, ágyneműt, munkaruhát varr­nak, öt-hatezer forintot is megkereshetnek havonta. A többség nem takarékoskodik, és kevesen küldenek kerese­tükből haza. Nem tervezgetik a jövőt. A szökést sem. Ember­­emlékezet óta nem próbált in­nen egy nő se megszökni.­­ A fegyházasok évente öt, a börtönösök tíz, a fogházasok tizenöt nap szabadságra me­hetnek - mondja Mácsai Fe­renc alezredes. - Alig fordul elő, hogy ne jönnének vissza időben. L. B. Magdolna (28) úgy mondja, lopásért ült elő­ször több mint két évet. Mi mindent, hol s hányszor lopott, nem részletezi. Most hét és fél éves bünte­tését tölti. Nem csinált ő semmi rosszat soha - mon­dogatja -, vele mindig olyasmi történt, amiért be­csukták. Mindkét karján fab­olá­sok nyomai. „Sosem inté­zetben vagy börtönben vag­dostam a karom - mondja -, mindig civilben. Nekem jó volt a gyermekotthon­ban, jó a börtönben is. Le­het fürödni, van ennivaló, nem szeretnek, de nem is Az öngyilkossági kísérlet is jóval ritkább, mint a férfiakat őrző intézetekben, s kevésbé terrorizálják egymást az elítél­tek. Itt nincs „csicskás rend­­szer”, izgatott üzletelés, erőfi­togtatás. - Összecsapások persze elő­bántanak. Tizenkét éves ko­romig intézetis voltam - meséli tovább -, akkor ki­vettek a pénz miatt. Hatan vagyunk testvérek, az egyik itt ül a szomszéd zárkában, de ritkán beszélünk, neki ír­nak a többiek, felőlem nem is érdeklődnek, valamiért utálnak a cigányrokonok” Az analfabéta lánynak az intézeti „aranyélet” után nem volt otthon maradása. Elszökött, csavargód, te­herbe esett. A fia is állami gondozásba került, immár kilencéves, az egyik SOS faluban nevelik. Neki a gyerek se ír, az élettársa se. Pedig ráérne az is, rab­lásért ugyancsak börtön­ben van. Eddig sodródott, most légvárakat építget. „Ha szabadulok - tervezgeti - írok egy levelet a debreceni polgármesternek, hogy ad­jon lakást. Majd szépen be­bútorozom és akkor hazavi­­hetem a kisfiamat. Vígan élnénk! Máskülönben-te­szi hozzá - nem hiányzik nekem itt semmi. Ha volna pénzem, több gyümölcsöt vennék, meg mindenféle kozmetikumot: rúzst, szempilla-spirált, ilyene­ket, és meg­­ pillant a ne­velőtisztre szégyenlősen­­ szebb bugyit is. Élném a vi­lágom, mint kint.” (L.E.) fordulnak-mondja dr. Erdődi Orsolya. - Az ilyesmi nagy or­­dítozással, visítozással, hajté­péssel és karmolással jár, de csupán a csatazaj nagy, a sé­rülések nem komolyak. Amikor a férfibörtönök egyik nagy problémája, a ho- Utálnak ennem a cinánynokom­h Használtruha-nagykert! Holland OffL és TRL az importőrtől. „Bontatlanságára” garancia: vásárlás előtt megnézhető! Központ: KAPOSVÁR, Kertész u. 12.8-17 óráig. Tel-fax: 82/313-725, tel: 82/321-002,60/380-885 NON-STOPKISZOLGÁLÁS, bejelentkezés esetén! Lerakatok: KECSKEMÉT, Rákóczi út 2.8-18 óráig. (Tudomány és Technika Háza, Tobimpex) PÉCS, Dr. Majorossy u. 36.8-16 óráig. (volt kesztyűgyár) ТГ(Emily lil 1993. SZEPTEMBER 1.

Next