Reform, 1994. január-április (7. évfolyam, 1-17. szám)
1994-03-25 / 12. szám
niakarásod és játékszenvedélyed sportolókra jellemző hozzáállásra vall. - Sohasem sportoltam, még a sporttal kapcsolatos kérdésektől is féltem, a vetélkedő során bebizonyosodott, hogy nem is alaptalanul. Egyetlenegy ilyen kérdésre sem tudtam válaszolni. Egyébként nem fut különösebb játékszenvedély, a szerencsén alapuló versengéseket egyáltalán nem becsülöm. A nyelvi fejtörők a kedvenceim, különösen a Scrabble, amely nem más, mint játék a betűkkel angolul. Eszerint kiválóan beszélsz angolul. Nem jutott még eszedbe, hogy külföldi vetélkedőkön is megpróbáld a „mindent”? - Mivel németül és angolul is beszélek, eljátszottam már a gondolattal. Decemberben olvastam egy hirdetést, amelyben angliai vetélkedőre kerestek játékosokat. Végül nem jelentkeztem, mert úgy gondoltam, hogy az másfajta tudást igényel. Pedig jól jött volna a valutában mért főnyeremény. Meg azután talán adóznom sem kellett volna. Mert hogy a korábban említett 600 ezer forint nem vicc. Itt adómentes jutalom csak a Mártától kapott két puszi volt. - Apropó, Márta. Úgy hírlik, hogy számodra ő volt a... főnyeremény... - Hogy mit pletykálnak az emberek, azt nem tudom, az újságoknak nyilván szükségük van a jó történetekre, de az az igazság, hogy Mártát a döntő óta nem láttam. - Ha már a szíveknél tartunk, alighanem sok anyai szívet megdobogtattál játékod közben: okosságoddal, kamaszos megjelenéseddel, gesztusaiddal. - Az anyukák népes táboráról nem tudok nyilatkozni, csak az enyémről. Egyáltalán nem voltam mintagyerek, rendszere-esen átjártam a szomszéd- baribizlit lopni, a szüleim e szerint önálló és akaratos vagyok. - Mi akartál lenni? - Biztosan tűzoltó. Minden gyerek az akar lenni, nem? - Ehhez képest matematikus lettél. Nem így képzel el az ember egy matematikust: vastag szemüvegű szobatudósnak, számokban és képletekben gondolkodó, szigorú elméleti embernek. - Nem kell azt gondolni, hogy a matematikusok egytől egyig elfuserált kriplik, azért érdekelheti még őket a világ dolgai közül egy s más. - A szüleid biztosan tudós emberek, akik már hátulgombolós korod óta csöpögtetik beléd az okosságot. - Okos, művelt emberek a szüleim. Édesapám nőgyógyász, édesanyám a Helikon Könyvkiadó korrektora. A tudás jó részét pedig a Trefort utcai gimnáziumból hoztam magammal, a másik felét könyvekből szereztem meg. Például nem értettem az operához, a döntő előtt nekiültem és átolvastam a nagymamám Operakalauzát. - Nagyot fordult az életed, és a hirtelen jött népszerűségedet -úgy hírlik - pártok, reklámcégek is szeretnék kihasználni. Valóban érdeklődött egy párt, bár csak távolról és nem is igazán komolyan. De én csupán azzal politizálok, hogy elmegyek szavazni. A reklámcégek is megkerestek, de még semmire sem mondtam igent. Kencze-trencsényi