Reform, 1994. május-augusztus (7. évfolyam, 18-34. szám)

1994-08-26 / 34. szám

42 A veresegyházi toplistát fej fej mellett vezetik, ők és az asszonykórus, de hírük sokkal messzebre ér; a Takács lányok neve a női súlyemelésben fo­galom. Erika volt az első, aki hivatalos versenyen dobogóra lépett - igaz, a fiúk közt, s Marika lett az, akire manapság a válogatott épül. Már az el­ső világbajnokságról öt ezüsttel és egy bronzzal tértek haza ’87-ben, s rekordjaik száma döbbe­netes: két világcsúcs, tizennégy Európa-csúcs és vagy százhetven magyar rekord! A sikerek mögött külön út és egyetlen ember áll, az édesapjuk. J­ó egy ilyen magyar bajnokság. Elnéze­geti az ember a súly­emelő lányokat, ki így, ki úgy emel. Van, aki odabent a melegítő terem­ben roppant erős, aztán kint a pódiumon megre­meg a térde, mások „éles­ben” jobbak. A Takács lá­nyok ez utóbbi kategória. Épp csak Erikán látszik az erőlködés, Marika meg úgy mozgatja a 120 kilót is, mintha a kisöccsét kapta volna a feje fölé. Néző nincs sok, de aki eljött Szekszárdra, az legalább szurkol. És em­lékezik. Mint a lányok édesanyja, így aztán ki­derül, hogy iskola után, mindennap, órákon át tréningeztette Marikát és Erikát Takács István, s sokszor holtfáradtan és kéményseprőhöz hason­latosan szutykosan lép­tek be a lányok a házba, de sosem panaszkodtak. Élvezték a kemény súly­zózásokat. Azt pediglen nem nekik mondogatta az édesanyjuk, hogy „ne­ked nem lányaid vannak, hanem fiaid!”. A kedves mama amúgy egyetértett a különös neveltetéssel, s amikor a kíváncsiság már nagyon fúrta az ol­dalát, nagy titokban le­ment a pincébe, megnéz­ni, sőt, megemelni a sú­lyokat. A sportos életmódból persze adódtak követ­kezmények, egyrészt nem volt, ki segítsen a konyhán, viszont két lány is ugrott, ha valamit cipelni kellett. Később, a verseny után Takács István is beszél a régi szép időkről: „Lát­tam, hogy tehetségesek, ti és minden tudásommal­­ azon voltam, hogy­­ segítsek nekik... Nem,­­ nem féltettem, s nem is­­ sajnáltam őket.”­­ Óhatatlanul beugrik néhány illusztris sport­apuka: Bátorfi, Polgár, Temesvári. Ők is maguk csiszolgatták saját kris­tálygyöngyüket, ők is kü­lön utakon jártak/jár­nak, talán Takács István annyiban különbözik tő­lük, hogy közte és a sportági szövetség közt szent a béke. Most már! Erre Marika azt mondja, hogy: Lám, megértették, hogy nekünk otthon jobb, a saját környezetünkben. A függetlenség nagy do­log, és amiben tudunk, még mi segítünk a szövet­ségnek. Tavaly mindket­tőnk melbourne-i világ­­bajnoki kiutazását mi fi­zettük, illetve a szponzo­raink. Felfogtuk, hogy minket, mert jók va­gyunk, hamarabb támo­gatnak, s így a mi helyün­kön más arra érdemes utazhat.” Marika amúgy „könnyen” beszél, otthon edz a másfél éve immár hivatalossá vált saját klubban, s a tréningek mellett, után besegít a többi srác edzésébe, ha kell takarít, rendet rak, szóval hasznos. Erikával más a helyzet. Amióta ki­repült a családi fészekből férje s négyéves kislánya van és csak telefonon be­széli meg az edzéseit az édesapjával, nehezebben boldogul. Valahogy a klubválasztással sem volt szerencséje, mert bár most a Kecskeméti SC legjobb versenyzője, meleg kézfogásnál nem jut neki egyéb. Tavaly október óta munkanélkü­li-segélyből él! Ezen az ob-n Erika be­éri egyetlen csúccsal (lö­kés: 115,5 kg), s persze az aranyakkal, Mária vi­szont belehúz, és hatnál alább nem adja (szakítás 95 kg, illetve lökésben a vége 120 kg, összetettben pedig 215 kg. A súlyuk­kal is minden rendben, akár jöhetne az Eb és a vb is (ami még azért arrébb van). A bajnoki aranyakért virág és plecsni jár, Mari­kának, az abszolút győz­tesnek (a Sme­ar-ponttáb­­lázat alapján) pedig egy Samsonite pipere bőrönd. Nem rossz, de azért... Nem csoda, ha Erika elszólja magát: „A leg­jobb azon a versenyen in­dulni, amelyet a papa rendez”. Mert hogy Ta­kács István Veresegyhá­zán már régen nemcsak a lányai edzéseivel foglala­toskodik. Klubja rendre összehoz egy kis show­­műsorral körített súly­emelő gálát. A legújabb­ra augusztus 20-án ke­rült sor a Szent István Kupáért, s a pénzdíjas verseny szponzora való­színűleg tudta, hová te­szi a pénzét, ugyanis bu­dapesti létére ő is végig­izzadja a szekszárdi baj­nokságot. Nem tart soká­ig megtudni az Express Trade and Transport Kft. vezetőjétől, hogy honnét a kapcsolat („Feltűnt, hogy egyre deltásabbak a futáraink, s kiderült, hogy a Veresegyházi Fit­ness SK-ban gyúrnak.”), miként elég gyorsan ki­ HOLGYVAI Takács Marika, a legjobb magyar r fec.fm . in m Ba© SPORT SPORT 1994. AUGUSZTUS 26.

Next