Reform, 1994. május-augusztus (7. évfolyam, 18-34. szám)
1994-07-22 / 29. szám
Kompenzáció Teljes energiával látott munkához az új kormány. Mivel az ország szorító gondjainak orvoslása nem tűr halasztást, még türelmi időt sem kérnek, az új adminisztráció csukafejessel veti magát a teendők sűrűjébe. Ki is vitatná közjót szolgáló szándékaikat? Hol vannak már azok az idők, amikor a nagypolitika a népszerűtlen intézkedéseket holmi nemzeti érdekekre való hivatkozással indokolta. Ennek, Barátaim, bizony vége! Ezentúl az ország érdekei lesznek a meghatározók a nemkülönben népszerűtlen lépések megtételekor. Valószínűleg immár ennek a jegyében is - átlagosan 4,5 százalékkal kell többet fizetni az eddig is méregdrága gyógyszerekért, mert a forint leértékelésének kínos hatásait senki nem hajlandó tőlünk „átvállalni”. Természetesen a mi országos betegbiztosítási pénztárunk sem, már amennyire ez a kassza egyáltalán a miénk. Gyanítom, inkább az országé. A „pénztárosoknak” persze volt választásuk: átvállalják, vagy sem? A dögrováson lévőknek nincs választásuk a választás nyomán. Nekik egyszerűen vállalniuk kell. Egyébként is, éppen elégszer választottak már. Például egészségbiztosítási önkormányzatot, meg új parlamentet. Közvetve új kormányt, ami teljes gőzzel beindult, nem kíméli az energiát. Mármint a sajátját, így aztán - hiteles forrásból - hírlik, hogy 1997 elejéig a költségarányos értékek bevezetése jegyében akár duplájára növekedhetnek az energiaárak. A gázé meg a villanyé. Törvény van rá. Országos érdek. Amiként az is, hogy ne emelkedjenek az év elejétől visszamenőlegesen átlag nyolc százalékkal a nyugdíjak. Noha erre a növekményre is lenne éppenséggel törvény. A nyugdíjasok nyilván már így is annyira vastagok, hogy könnyedén kompenzálják majd magukat. Reggel felkelnek, s hozzálátnak keményen kompenzálni. Napestig. Hol a nemzet, hol az ország érdekében. Szinte mindegy... Deáki László Ünnepélyes esküt tett a Horn-kormány, s a miniszterelnök már aznap este magyarázkodásra kényszerült. Tévesen tájékoztatták - mondta később - ezért írta alá még a hatpárti egyeztetés előtt a médiavezetők kinevezéséről szóló javaslatot. A bakiért elnézést kért a koalíciós partner elnöke, Pető Iván is, de hozzátette, hogy az inkriminált dokumentumon nem szerepel a koalíciós miniszterelnök-helyettes, Kuncze Gábor aláírása. A médiaporáma tehát újabb pillanatképekkel bővült, miközben a vasárnap esti A Hét-ben Stefka István továbbra is kusza bevezetővel privatizálta a közszolgálatot... Eskü és baki Nyugdíjemelés A Boross-kormány leköszönésképpen úgy gondolta, hogy nem kell minden apróssággal foglalkoznia, például azzal, hogy időben megtárgyalja a szeptemberben esedékes nyugdíjemelést. Borossék nyilván azért döntöttek így, hogy jusson a jóból Hornéknak is. Igaz, hogy más területeken elég rendesen felélték a tartalékokat, s inkább a végkielégítések megszervezésével voltak elfoglalva, Így máris forró ősz elébe néz az új kormány, hiszen pillanatnyilag nincsen anyagi fedezet arra, hogy a 8 százalékos emelést visszamenőleg adják. Pedig ami a törvény szerint jár, az jár! Hornék törhetik a fejüket, hogy honnan teremtsék elő a hiányzó milliárdokat, mert a több millió nyugdíjas a sajnálkozással nem fogja beérni. S minden bizonnyal szeptemberben már nem Borossékat fogják szidni. Ügyes... Napok óta diszkréten és fegyveresen őrzik a Magyar Rádió és a Magyar Televízió épületét, amely a parlament ellen elkövetett bombamerénylet óta nem meglepő - legfeljebb kissé megkésett intézkedés. (Egyébként a Kossuth Lajos téren sem egyszerű dolog ma csak úgy, simán átslattyogni, de fő az éberség.) A hangot és képet sugárzó házakkal kapcsolatban egyébként mind a sajtóban, mind az utcán a lehető legváltozatosabb elképzelések látnak napvilágot, amelyekkel a hivatalos szervek - legalábbis nyilvánosan - nem kívánnak foglalkozni. A variációk szerint hétköznapi bomba fenyegetések tartják lázban a biztonsági emberként, vagy elképzelhető, hogy küföldi terrorszervezet pécézte ki magának a két intézményt, de a legvadabb feltételezés alapján az is elképzelhető, hogy olyan belső erők mozgolódnak, amelyeknek nagyon nem tetszenek a választások eredményei. S ugye, elképzelhető olyan helyzet, amikor éppen ezt a két házat kívánják azonnal az ellenőrzés alatt tudni, hogy közvetlenül „szidhassanak a néphez”. A Reform úgy véli, hogy a harmadik variáció a legveszélyesebb, ám ennek van a legkisebb valószínűsége. Legalábbis reméljük! Fokozott éberség Harcias váltás Aligha mondható, hogy katonás rendben történt a honvédelmi tárca átadása. Már csak azért sem, mert Für Lajos távozott miniszter, s a helyébe lépő Keleti György hosszú ideig kölcsönösen kerülték egymást. Igen, a kölcsönös jelzőt kell használnunk, mert szerintünk nem volt kimondottan helyes lépés az sem, hogy Keleti György közvetítőit és a sajtó útján jelentkezett be Fürhöz. Mint köztudott, Keletit - finoman fogalmazva - Für tanácsolta el a HM szóvivői posztjáról, s azóta kimondottan felhős a kapcsolatuk. A személyes sértődést azonban ilyen fontos aktusnál félre kellett volna tenniük az uraknak, s ez elsősorban Für Lajosra vonatkozik. (No nem az árázás, hanem a félretevés.) Mert az mégis csak kabaré, hogy Für a legkülönbözőbb ürügyeket találta ki, hogy körkörösen védekezzen Keleti ellen. Bár ebben a kérdésben az új miniszter is lehetett volna egy kicsit harciasabb. Forma Közel két hónapja érkezett Magyarországra a Wizard’s, amely szlogenje szerint a „család játékterme”. Az űrkort idéző szimulátorok a XXI. század technikájával repítik játékosaikat a fantázia világába. De képzelet és valóság között olykor nem is olyan nagy a különbség! Abonyi Árpád, a Wizard’s-t birtokló New Age holding Ltd. elnöke kérdésünkre Lászl Az eddigi nyertesek után egy újabb nagytudású játékos, Dr. Telegdi László, akit már mindannyian jól ismerünk, hiszen a Mindent vagy semmit! július 20-i adásában, a kilencedik forduló győzelmével elnyerte a műsor legnagyobb értékű fődíját - a KORANDO terepjárót. - Hogy érzi magát, nem izgult túlságosan ? - Kicsit - meséli mosolyogva Dr. Telegdi László. Mindig is jó vizsgázó voltam, s a drukktól gyakran elfelejtett információk, adatok jöttek elő az agyam rejtett zugából. Talán ezért is szeretem a vetélkedőket, évek óta játszom, a Rádióban részt vettem a „Dupla vagy semmi!” adásában, a „Ki nyer mában?”, és a „Füstölőben”. De a televízióban is próbálkoztam, az „Elmebajnokságban”, a „Szó, zene, képben”, és tavaly megnyertem az Erkel és kora című játékot, amellyel egy kétszemélyes, értékes utazást kaptam, s a feleségemmel szeptemberben utazom.