Reform, 1995. január-július (8. évfolyam, 1-19. szám)

1995-01-13 / 2. szám

reform 9 hónap -19 év Bámulatos karrier! Bámu­latos és nagyívű. Horváth Sándor Farkas születése el­ső másodpercében film­sztár lett! Néhány percet még eltöltött a mozisztárok csillogó világában, aztán eltűnt a vászonról és soha többé nem bukkant fel. A Rekordok Könyvébe illő tündöklését édesanyjának, Monori Lili színművésznő­nek köszönheti. Mészáros Márta Kilenc hónap című filmjében szülte meg milli­ók szeme láttára. - Megbánta? - Nem. Nem bántam meg. - Pedig úgy hírlik, hogy az ismerősei és a szakmabeliek felhábo­rodottan ítélték el ezt a különös színészi (embe­ri) vállalkozást... - Ez így van, de ennek el­lenére nem bántam meg. Pedig az ismerőseimnek, a kollégáimnak tényleg nem tetszett. Talán a Tarján Györgyi volt az egyetlen, aki érzett valami nagysze­rűt a dologban. Amúgy pe­dig fanyalgás, néhány gya­lázkodó levél... ennyi. - Mikor látta utoljára a filmet? -Amikor elkészült. - Ezt nem mondja ko­molyan! 19 éve nem lát­ta? Nem is emlékszik rá? - De emlékszem persze. Sőt, még a körülményekre is. Arra a beszélgetésre pél­dául, amikor Mészáros Márta elhívott az EMKÉ- be, és óvatosan kerülgetve a dolgot, mesélt egy Agnes Varda nevű lengyel avant­gárd filmrendező­nőről, aki lefilmezte saját szülését. Beszélt arról, hogy mikép­pen erősödik az idő tájt Ke­let-Európában a feminista mozgalom, miért volt fontos Varda akciója, aztán nagy­­nehezen elmesélte, hogy szülésről, születésről sze­retne filmet forgatni. De őszintén szólva én először azt hittem, hogy csak színé­szi teljesítményre van szük­sége, sóhajtoznom kell, szenvednem, meg ilyesmi. - Terhes volt már ak­kor? - Igen, terhes voltam, és pont ez kellett Mészáros Mártának. Ráadásul a film egy olyan nőről szól, aki sza­badon intézi a sorsát, túl szabályos volt hát, s ehhez pont jól jött a bennem meg­talált szabálytalan alak. - Végül elvállalta azt a filmtörténeti kuriózu­mot is, hogy a kamerák kereszttüzében szüli meg a gyermekét. De mit szólt ehhez a gyermek édesapja, aki - ha jól tu­dom - Horváth Péter író volt. - Ne gondolja, hogy felhá­borodott, viszonylag könnyen tudomásul vette. - S mit szóltak hozzá az orvosok? - A szülészorvos nagyon ellenezte, s végül a János Kórház igazgató főorvosá­nak az engedélyével készí­tettük el a felvételt. Amúgy veszélyeztetett terhes vol­tam, maga a szülés megvi­selt engem is, a stábot is. Emlékszem, két hétig áll­tak készenlétben, ugrásra készen várták, hogy rögzít­hessék a film nagy pillana­tát, míg végre eljött a nap. Én ott kóvályogtam a folyo­són, nem voltam se élő, se holt, az utolsó emlékem az, hogy ennek ellenére rám jött a nevetés, amikor meg­láttam a maszkokba beöltö­zött stábot, meg azt, hogy még a kamera állványának lábára is fehér zoknit húz­tak. Aztán a Kende (Kende János operatőr- a szerkesz­tő) elájult, miután lefilmez­te a jelenetet, a Mészáros Márta meg hazament, hogy megigyon egy whiskyt. - Azt már mondta, hogy a filmesek nem vol­tak elragadtatva ettől a jelenettől, de bizonyára megvigasztalta önt, hogy külföldön óriási si­kere volt a filmnek. - Valóban, itthon fanya­logtak a kritikusok, talán csak a Kritika című lapban és a Filmkultúra című fo­lyóiratban elemezték értő­­en és elismerően, ám kül­földön tényleg nagy siker volt. Szlovákiában azt írta egy újság, hogy a filmen megformált asszony az em­beriség nagy filmtörténeti alakjai között marad meg. Új-Delhiben olyan sorok álltak az ottani bemutatón, hogy láthassák, hogy a rendőrök kardlappal és szuronnyal fegyelmezték a népet, annyian szerettek volna bejutni, hogy tömeg­­verekedés tört ki a bejárat­nál. Mindenesetre 76-ban Cannes-ban is kapott egy díjat.­­ A végére hagytuk a legfontosabb kérdést: hogyan tudta meg a gye­rek, hogy filmsztár lett, ráadásul ilyen furcsa, szokatlan körülmények között?­­ Mondogatta ő már kis­korában, amit hallott má­soktól, hogy ő „a tévében született”. De igazán csak akkor fogta föl, hogy mi is történt, amikor általános is­kolában — talán hetedik osz­tályban — egyre több rossz­ízű, olykor gúnyolódó meg­jegyzést kellett elviselnie a többiektől, sőt néha a ta­nároktól is. Akkor hazajött, és elképedten kérdezte: hát z igaz, amit mondanak? 5 - S mikor látta először­­ a filmet? ^ — Nem látta. A mai napig­­ nem nézte meg. De talán en­­­­nek is eljön majd az ideje. Trencsényi Zoltán Végül elvállalta a filmtörténeti kuriózumot Horváth Sándor Farkas már 19 éves CÍMLAPTÖRTÉNET 11

Next