Reform, 1995. augusztus-december (8. évfolyam, 20-40. szám)

1995-08-04 / 20. szám

4M ! Szőlősiné: Vezércsel volt a tandíj Beszélgetés Szőllősi Istvánné or­szággyűlési képviselővel, a Peda­gógusok Szakszervezete főtitkárá­val - Mi az Ön különbejáratú vé­leménye a NAT-ról, a Nemzeti Alaptantervről? - Először is leszögezem, hogy én nem mint tanár, hanem mint szakszervezeti vezető mondok véleményt a kérdésről. - Jó, akkor megkérném arra, hogy mondja el az Ön aspektusá­ból, hogyan látja a tantervet? - A tanterv önmagában nem rossz, de egy tantervet ki kell egészíteni a gyerekek képessé­geit felmérő, a gyerekek maxi­mális pedagógiai fejlesztését ki­terjesztő, a helyi lehetőségeket figyelembe vevő anyagokkal is, hogy az igények a lehetőségek­kel egybeessenek. - Kifejtené hogy pontosabban mire gondol ebben az esetben? - Az oktatás területén a helyi anyagi lehetőségek a helyi önkor­mányzatok kezében vannak. A kérdést ugyanis financiálisan kell megközelíteni elsősorban. Helyi adókkal lehetséges lenne az ész­beli lehetőségeket materiális való­sággá változtatni, az oktatást fej­leszteni, fenntartani. Erre apellál­va megvalósulhat a megfelelő képzési és szervezeti szint az ok­tatáson belül, így gyermekeink a maximumot kapnák a különböző intézményekben. - A gazdasági szféra és az oktatás szoros kapcsolatáról so­kat hallani mostanában. - Pontosan erről van szó. A gazdálkodói és vállalkozási szfé­ra feladata volna támogatni az oktatást. Ez mindkettőnek érde­ke is, hiszen szakembereiket az oktatás termeli ki. A NAT nem végleges gondolat, és azt hiszem, financiális okokból újra kell gon­dolni, revideálni kell a dolgokat. - Az oktatás mely területeire kellene Ön szerint a legnagyobb hangsúlyt fektetni? Milyen szak­emberekre lenne leginkább szük­sége az országnak? - A humántőke, az infra­struktúra és a mezőgazdaság de­terminálja a szükségletet, hiszen nekünk ezekre a területekre kell leginkább összpontosítanunk. A szerkezetváltás során azonban nagyarányú szakembergárdára van szükség egyéb területeken is. A rövidebb irányú képzés, a középfokú iskoláztatás és szak­emberképzés sokkal nagyobb munkalehetőségeket jelent majd az elhelyezkedő fiatalok számá­ra, mert erre van leginkább szükség. Ez azonban nem azt je­lenti, hogy a felsőoktatás és in­tézményei elhanyagolhatók len­nének.. - Ön szerint mi az, ami jó az alaptantervben? - Az, hogy végre különvált a képzés és az iskolaszervezet. Ezt már régóta meg kellett volna tenni. A nyolcosztályos általános iskola eltörlése ellen viszont, amíg élek, harcolni fogok min­den erőmmel. - Ne kerülgessük a tandíj kérdését sem. Ön szerint miért nem jó? Úgy tudom, erősen el­lenzi a bevezetését. - Nem tartanám tisztességes dolognak. Ez egy vezércsel volt a kormány részéről, hiszen két­ezer forintról indultunk és egy fél fizetésnél tartunk mostanság. A parlamenti mese most már egy alap- és egy kiegészítő tandíjról szól.Én annyit mondanék, hogy nézzünk felfelé, a skandináv or­szágokban sincs tandíj. Az USA- ban pedig sorra demonstrálnak a fiatalok a tandíj ellen. Magam is részt vettem egy ilyen tünte­tésen négy évvel ezelőtt, színes bőrű diákokkal. A mi tandíjunk­kal csak egy probléma van, az, hogy hamvába holt. Elavult. Mindenesetre az európai kultúra legyen a célunk, de az egész vi­lágot tartsuk a szemünk előtt, amikor gyerekeinket oktatjuk és a jövőbe nézünk. Ez a rövid vé­leményem. JANKÓ ANETTE Hatvanöt Volt Magyarország miniszterelnöke (1988—89-ben) és ő­ volt az MSZMP utolsó főtitkára. Nevezhetjük a pártállam végső­ szimbólumá­nak, de ugyanilyen jogosan a poszt-kádári hazai kommunizmus első rangbéli reformerének is. Van, akinek a híres-hírhedt sportcsarnoki beszéd jut eszébe Grósz Károly nevének hallattán, már Németh Mik­lós rokonszenvesebb kormányzásának szellemi elődjét, előkészítőjét véli visszaemlékezve megtalálni benne. Valóságos históriai helyet, szerepét és tevékenységének „előjelét" kijelölni a tárgyilagos törté­nettudomány dolga lesz. Egy biztos: nevét megjegyzi az utókor. A súlyosan beteg egykori politikus augusztus 1-jén volt hatvan­öt esztendős (képünk gödöllői otthonában készült). FOTÓ: KOVÁCS SÁNDOR Koalinós krétakör A választási kampányban még olcsóbb államot ígért az MSZP, mára viszont Horn Gyula egyes hírek szerint bővíteni szeretné a kormányát. A miniszterelnök már korábban elvetette a gazda­sági miniszterelnök-helyettesi poszt létrehozását, de egy újabb ötlet szerint az is elképzelhető, hogy tárca nélküli miniszter han­golná össze a kormáy gazdaság­­politikáját. A Reform úgy érte­sült, ez utóbbi megoldás esélyét növeli, hogy nem kellene módo­sítani az alkotmányt. Lapunk má­jus 5-ei számában már jeleztük, elképzelhető, hogy a kormányfő helyetteseként egy tárca nélküli miniszterrel bővül a kabinet, s az új kormánytagot az SZDSZ adná, esetleg Pető Iván személyében. A hírt akkor cáfolták, viszont a sza­baddemokraták elmúlt napokban tett kijelentéseiből kiviláglik: bár nem lelkesednek a kormány bő­vítéséért - így azért se, hogy Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára tárca nélküli miniszterként, míg Jánosi György politikai államtitkárként foglalkoznak a médiaügyekkel -, arra azonban felhívták a fi­gyelmet, hogy Suchman Tamás privatizációs miniszterré történő kinevezésekor ígéretet kaptak rá, a következő kormányátalakí­tásnál figyelembe veszik, hogy a koalíciós arányok az MSZP javá­ra módosultak. Pető Iván egye­lőre azt nyilatkozta, ő nem kíván részt venni a kormány munkájá­ban, ám ahhoz sem járulnának hozzá, hogy egy esetleges kabi­netbővítés során csak szocialista politikusok kerüljenek be a kor­mányba. 1995. AUGUSZTUS 4. Ismeretlen marad a tettes? A Reform a közelmúltban két ízben is foglalkozott Palotás János adó­ Az APEH június 9-én befejezett adóvizsgálata 279 millió forintos adóhiányt állapított meg Palotás­nál, aki ellen büntető feljelentést tett. Július 18-án az ORFK közle­ményben bejelentette: adócsalás és más bűncselekmények alapos gya­núja miatt nyomozást rendeltek el Palotás ellen. Ám, mindezek különös „mel­­lékzöngéjeként" ismeretlen tette­sek ellen is feljelentés született. Nevezetesen: Pitti Mán, az APEH elnöke fordult a rendőrséghez azt kiderítendő: ki juttatta el a Re­formhoz és a Népszabadsághoz a Palotás-vizsgálatról készült APEH- jelentést. A nyomozást elrendelték. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész írásos állásfoglalása szerint „az új­ságíró az információt adó kérésére köteles az információforrást titok­ban tartani". Megtesszük. Oriell­­i III. kerületi polgármester „Az ellenségemnek sem kívánom azt, amit most érzek"- nyilatkoz­ta a Reformnak Tarlós István, III. kerületi polgármester annak a kér­désnek a kapcsán, hogy miképp emlékszik vissza a múlt szombati halálos gázolására. A polgármester aznap délelőtt elütött egy alig öt­éves kisfiút a Donát utca és Békás­­megyeri út sarkán. Az ügyről a rendőrség nem adott tájékoztatást, más forrásokból pedig úgy értesül­tünk, hogy a helyszínen tolató mikrobuszt kikerülve ütötte el Tar­lós a bokrok és a parkoló autók közül eléje vágódó gyermeket. Ál­lítólag az ORFK közlekedési főosz­tályvezetője vezette a mikrobuszt. A polgármester elmondta, érzékel­te a "kérdéses járművet, de nem tudja, ki ült a volánjánál. Arra a kérdésre, hogy nem ment-e túl gyorsan, azt válaszolta érzése sze­rint nem már az éles kanyar előtt lassítani kezdett. A helyszínen két­szer megszondáztatták, az ered­mény szerint nem ivott alkoholt. „Mintha az égből pottyant volna elém a gyermek"- idézi fel a vég­zetes pillanatot Tarlós, hozzátéve, hogy szemernyi esélye sem volt a baleset elkerülésére. „A szülők után nekem a legborzasztóbb" - mondta végezetül az óbudai pol­gármester. Az ügyben tart a vizs­gálat.

Next