Reform, 1997. május-augusztus (10. évfolyam, 15-31. szám)
1997-05-06 / 15. szám
ж PUBLICISZTIKA70506 Giczy Györgyöt felmérgelték, s azóta konszolidáltan csúnyákat mond az igazságszolgáltatásra. Az elnök úr szerint a független magyar bíróság - azzal, hogy első, majd másodfokon is kimondta róla pártja alapszabályának megsértését - durván beleavatkozott a KDNP belügyeibe. ■ Hiábavalóság lenne tagadni, ebben a kérdésben Giczy György nem jár messze az igazságtól. A bíróság az elnök hatalmi ambícióinak megzabolázásával könyékig belenyúlt a kereszténydemokrata pártként emlegetett méhkasba, döntésével cseppet sem javította annak imázsát, márpedig egy évvel a választások előtt ez a lépés akár politikai színezetű provokációként is feltüntethető. Giczy akként is értékeli. ■ Abcúg bíróság, pfuj bíróság, mondhatnánk mi is első hevületünkben a demokrácia feltétlen híveiként, a történet heveny ismeretében, csakhogy az indulat ezúttal is rossz tanácsot adna. Az ész viszont nem azt furcsállja, hogy az igazságszolgáltatás rámutatott egy jogsértésre - erre nem csak jogosítványa, hanem kötelezettsége is volt -, hanem hogy ezen tettét egy parlamenti párt elnöke zokon vette. Ő, aki maga is törvényalkotó, aki elsők között hivatott teremteni és óvni a rendet. ■ Giczy György a KDNP felelőtlen lejáratásáról, szétveréséről beszél, bírálja tőle eltérően gondolkodó pártbéli társait és az igazságszolgáltatás eljárását, s nem hajlandó tudomást venni arról a nyilvánvaló tényről, hogy a perre, a kétségtelenül kellemetlen „bírósági beavatkozásra” saját kezével kínálta fel tálcán a lehetőséget. Összehívta a választmányi ülést, holott ez az alapszabály értelmében nem állt módjában. Az elnök úr határozottságot, rátermettséget, erőt akart demonstrálni ellenfeleivel szemben a KDNP belső hierarchiájának legjobb pozícióiért folytatott küzdelemben, s nem vett tudomást a körülményekről. Azok pedig, különösképp, ha jogszabályok formájában adottak, nagyon makacs dolgok. Korlátoznak. Még pártelnököket is. ■ Giczy György azt gondolhatta, hogy első emberként bármit megtehet, útját senki és semmi nem keresztezheti. Márpedig ez a gondolkodásmód a történelem felületes ismerői számára is cézári hajlamokat sugall, azoktól pedig a kereszténydemokratákat is jobb, ha megóvja az Isten. ■ És ahogy az lenni szokott, a pártelnök feltétlen hívei, súgói között senki sem akadt, aki figyelmeztetett volna a bukás veszélyére, így fordulhatott elő, hogy a hibával Giczy már túl későn szembesült. Akkor, amikor más lehetősége sem maradt, mint hogy mea culpát mondva, tévedését elismerve átadja a helyét valaki másnak. A nálánál immár hitelesebb politikusnak, ■ így lett volna elegáns, így lett volna „európai”, s így győzte volna meg a választókat arról, hogy a kereszténydemokraták bár tévedhetnek, de tisztelik a törvényességet, betartják és betartatják annak szabályait, s ezáltal nagyban különböznek azoktól a funkcionáriusoktól, képviselőktől, akik közül jó néhányan ülnek a koalíciós padsorokban. De nem. Giczy ugyanazzal a reflexszel reagált a bírósági döntésre, mint tette azt a Tocsik-botrány kirobbanásakor Horn Gyula vagy az országgyűlési bizottság meghallgatásán a szocik főpénztárnoka, Boldvai László. Elutasította a felelősséget, és nyomban vádaskodott. Pártja elleni nyílt provokációt, aknamunkát emlegetett. ■ Giczy elterelő hadmozdulatával csak elnöki tisztét szeretné megtartani, ám közben pártja politikai sikerét is kockára teszi. A választóknak ugyanis azt üzeni magatartásával, aminek az ellenkezőjét szeretné bizonygatni: ő, a kereszténydemokraták első embere csak nézeteiben más, alapvetően azonban semmivel sem különb a hatalom mostani gyakorlóinál. Isten óvja KDNP4! —М ^ -%1 BORÓKAI GÁBOR FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP Г0{0ГЦ] ЩГЩ