Reform, 1998. január-március (11. évfolyam, 1-13. szám)

1998-02-24 / 8. szám

A Gyöngykisasszony -/­ Maupassant elnevezé­­-L­ésse - pedig tökéletesen illik Fehér Annára, akinek gyöngystúdiója tárháza a cso­dáknak. Anna megszállott, kis üzlete egyben tanoda is, sokan járnak ide elsajátítani a gyöngyfűzés fortélyait. Sze­rencsés, hogy még mindig azt teheti, amit szeret. Nem elégszik meg azzal, hogy csu­pán hazai körülmények kö­zött kutassa a gyöngyök titka­it, már kétszer is meghívták Japánba, legutóbb két hóna­pig dolgozott Hokkaido szi­getén - gyöngyöt fűzött, ék­szereket készített.­­ A japánok csodálatos gyöngyöket készítenek, szebbeket, mint a csehek, de nem viselik ezeket, legalább­is csak kevesen és mértékkel - mesél Anna, a Népművé­szet Ifjú Mestere, aki kalota­szegi gyöngymunkával nyer­te el a címet. Az első sikert az a sárközi gallér hozta neki, amely tízezer apró gyöngyből készült. - Évek óta foglalkozom ta­nítással is, mindenkit megta­nítok a gyöngyfűzésre, akit érdekel ez a csodálatos szak­ma. Létrehoztam a Gyöngy Társaságot, ahol éppen olyan megszállottak dolgoznak, mint én. A gyöngy kultú­rájáról nálunk nagyon keve­set lehet tudni, nincs megfe­lelő szakiro­dalma, úgy­hogy nagy hasznát vesszük a gyűjtemé­nyemnek. Ezek itt - mu­tatja a kollekci­ót - szépséges afrikai, úgyne­vezett Chevron gyöngyök, ré­teges üvegből készültek, de nem Afrikában, hanem Mu­­ranóban. Rudakban szállítják a fekete kontinensre, ott az­tán darabolják, csiszolják. Ap­rócska boltokba kerülnek, ahol szemenként, vagy de­kánként árusítják. Van olyan gyöngy, amelynek egyetlen szeme húszezer forintba ke­rül. - Külföldön jobban érez­ni a gyöngy egykori hatal­mát, mint nálunk. Marok­kóban jártam, természete­sen időm nagy részét gyöngyvadászattal töltöt­tem, tobzódtam a kincsek között. Az ott tanult mód­szerekkel készített ékszerek igazán csodaszépek. Bizony azok. Például az il­latos nyaklánc, amelyben af­rikai borostyán bújik meg a rafináltan felfűzött szegfűszegek között, egy má­sik pedig apró ezüst teknősbékát, baglyot, mada­rat rejt. - Sajnálom, hogy a nap csak huszonnégy órából áll, nekem meg csak két kezem van. Tele va­gyok tervek­kel, s nincs elég időm a megvalósítá­sukra. Kezd megint divat­ba jönni a gyöngyék­szer, a gyöngy méltóságot ad, eleganciát sugároz. Anna csak azt fájlalja, hogy nagyon kevés lehetőség nyílik ar­ra, hogy bemutat­hassa alkotásait. Csupán a Mester­ségek Ünnepén és némely tánc­házi rendezvényen van alka­lom. A stúdióban viszont szinte hetenként változik a kiállítás, most éppen fekete bemutató van, s amint egymás mellett sorakoznak a különféle szín­­árnyalatú gyöngyök, látni, hogy a feketék között is mi­lyen nagy különbség van. Hi­hetetlenül elegáns és eroti­kus a fekete gyöngy! Anna te­le van tervekkel és ötletekkel, gyöngyös könyveket készít, amelyek lapjain megfejtendő üzenetek állnak. A nagy ál­mok között szerepel egy iga­zi Gyöngyöskönyv kiadása is, melyben megtalálható lenne a gyöngy keletkezésétől a for­galmazásáig minden, ősi és modern fűzési technikák, gyöngyhímzések, legendák és gyöngymesék. Beijír Ágnes FOTÓ: STEFLER BALÁZS Gyöngykisasszony Kosztolányi Dezső tíz legszebb magyar sza­va között szerepel a gyöngy is. Nem is cso­da, hiszen amint kimondatik a szó, szinte hallja az ember, ahogy peregnek a kecses gyöngyszemek, szinte látja csillogásukat, ta­pintja kerekded simaságukat... A gyöngy - kis túlzással - egyidős az emberiség­gel. Az ősi népek valaha gyönggyel fizettek az áruért, használták amu­lettként, díszként, sőt, a gyöngy rangot és hatal­mat is jelölt. S ki hinné, hogy New Yorkot annak­idején egy marék üveggyöngyért adták el az őslakos indiánok... ■ Tízezer apró gyöngyből készült a sárközi gallér MAGAZIN

Next