Reform, 1998. április-június (11. évfolyam, 14-26. szám)
1998-04-14 / 15. szám
címlapsztori nek lehetősége van mintát adnia, elsősorban a hitelességét kell megőriznie, a saját értékítélete szerint Dolák Saly üzenetet is küldött most mindenkinek. így szól: A szél fű, a zöld fű, a föld kering, de a nap korong. * * * Csonka András éppen nagyon rekedt, beszélgetés közben időnként kipróbálja a hangját, s csak a fejét csóválja: ajaj, sehogyan sem jó ez, s este előadás lesz, a Hotel Menthol. András tudja, hogy most neki áll a zászló, fut a szekér, s boldog is ettől. De nem szereti, ha sztárnak nevezik. - Magyarországon szó sincs sztárságról, legalábbis úgy nem, ahogyan ezt az emberek elképzelik. A régiek, Tolnay Klári, Gábor Miklós, ők igen, nem afféle felkapott és elfelejtett emberek. Tudom, én mostaná- A srácok a Kifutó sztárvendégei voltak, s egyáltalán nem tűntek félénknek. Csak a nevük az: Shy guys. Kozsó, az Ámokfutók produceri talentummal is megáldott énekese hozta össze, sok száz fiatal fiút meghallgatva. A cél az volt: a fazonok illeszkedjenek, egészítsék ki egymást, s ha színpadra állnak, hát kápráztassák el a közönséget, meze van, de tudja azt is, milyen megalázó helyzetekbe kell süllyednie ahhoz, hogy támogatókat is szerezzen, ha különlegeset, jobbat szeretne bemutatni az átlagnál. - Októberben újabb lemezfelvételt tervezek, s tudom már, mi vár rám. Nem örülök neki, de nem tudom kikerülni. Nekem nagyon fontos, hogy amit teszek, az közelítsen a tökéleteshez, és bevallom, élvezem - legalábbis többnyire -, hogy ismernek. Vannak rossz perceim, amikor a média olyanokat ír vagy mutat rólam, amihez nincs közöm. Mondják, mindegy, mit ír a sajtó, rosszat vagy jót, az a lényeg, hogy beszélnek rólad. Énnem így érzem, s egyelőre még nem találtam ki ellene a védekezést. Nem titkolom azt sem, hogy az eszemmel tudom: egyszer vége lesz a ragyogásnak, de rágondolni is félek. Aki egyszer tündökölt, aligha tud belesimulni ismét a szürkeségbe. Éppen ezért igyekszem több lábon állni, színész vagyok, énekes, műsorvezető, s vánnak még nagy kalandok. És nagyon nem szeretném elfelejteni, amit Gregor József mondott egyszer: a magabiztosság megöli a művészetet. ban előtérbe kerültem, s ismertségemet a Família Rt.-nek és a Tv2 kifutójának köszönhetem. Egy színész, legyen bár olyan tehetséges, mint a nap, ha csak színházában látható, aligha számíthat arra, hogy felismerik az utcán. Az ismertségnek pedig ára van. Csonka András már megtapasztalta, hogy jó, nagyon jó, ha az embernek le le reform FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP Minimális milliók Az egykori Neoton sztárja, Pásztor László 1990-ben gondolt egy nagyot, és átállt a másik oldalra: a színpadot felcserélte egy irodával, amely leendő sztárok menedzselésével foglalkozik. Ez volt a Magneoton, amely 1993 januárjában megvétetett, s azóta Warner Music Hungary néven dolgozik. - Identitásunkat megőriztük, fenntartva, hogy a magyar művészekkel mi dolgozunk - így Pásztor. - Hogy milyen egy sztárjelölt? Legyen megfelelően exhibicionista, égjen a szeme, amikor találkozom vele, jelezze, hogy nem ismer lehetetlent. De legyen eredendő esze is, tudja, mikor szállhat el. Akkor, amikor azzal foglalkozunk, hogy megalkossuk őt, aligha lenne jó ez az állapot. Én úgy gondolom, a siker belső tartást is adhat, ha felismerik azt, s konzerválható a jó idő a rosszabb napokra. S hogy mikor lehet tudni, hogy egy alig-sztár elszállt? Hát onnan, mondja Joós István, a cég marketingmenedzsere, hogy klipje forgatásakor hirtelen ragaszkodni kezd három lökhajtásos harci repülő azonnali megrendeléséhez. - Nagyon sok pénzt fektetünk be egy-egy produkcióba, s ezt vissza is szeretnénk kapni - mondja Joós. - így lenne az ideális. Persze, vannak bukások, de a tapasztalat már megtanított arra, hogy ezek lehetőségét a minimumra csökkentsük. Pásztorék havonta félszáz demokazettát hallgatnak meg önjelölt vagy frissen felfedezett alkotóktól. István végzi a munka dandárját, kocsijában külön sakkok vannak a kazettáknak, a MaLeVa jelzésűbe például azokat teszi, amelyekkel majd lesz valami. A show-business nagyon drága dolog, nem nagyon lehet hosszasan próbálkozni. Amibe belevágunk, annak működnie is kell. Öt-tíz millió forint a minimum, amit bele kell tenni a leendő művészbe, csak hogy sikergyanús legyen. S akkor még gondolni kell a jövőre: a közönség bizonytalanságát a promóció és a reklám úgymond helyére teheti, de van, amikor ez sem segít. Mert vannak csalódások is. Furcsa módon többnyire a szakma áll kissé értetlenül egy-egy új sztárjelölt előtt. Éppen ezért nagyon fontos.