Reform, 1998. július-szeptember (11. évfolyam, 27-38. szám)

1998-07-14 / 28. szám

B­ármennyire tet­szetős szobadísz Zorkóczy Gyula ár­nyas erdőszélje a vi­rágos patakparttal és a víz­ben lábát áztató ifjú hölggyel, az olajképet még­sem sikerült előzetesen sac­­colt árrésében értékesíteni (25-30 000 ATS), hanem ala­csonyabbról indították és ott szólalt meg a csengő a 20 000 schillinges kikiáltási árnál. A párhuzam kedvéért hadd említsük itt meg az az­napi, budapesti aukció két kisebb méretű olajképét, ugyanettől a festőtől. Az egyi­ken a vadvirágos réten legel­teti libáit a kis pásztorlányka, és a valóban hangulatos munkáért eredetileg 36 000 forintot vártak, de sikerült feltornászni a licitálás során majdnem duplájára, 55 000 forintra. A másik képen szé­nakazlak voltak, de 26 000- ért sem keltett érdeklődést a jelenlévők körében. A Dorotheumban leg­alább olyan rendszeresen jelen van egy másik, igen termékeny kismester is - Neogrády Antal akárcsak a magyar műkereskede­lemben. Bécsben most fás­bokros csalitban andalgó szerelmespárját viszonylag jutányosan vesztegették 20- 22 000-ért, mégsem „hara­pott rá” senki. Nagyháziék­­nál a kamaraárverésen hi­ányzott ugyan, de az előző festményaukción hét kép szerepelt tőle, és ebből csak kettő nem kelt el, az is az akvarellek közül. (A Lá­nyok az úton 34 000-ért és a Gémeskútnál 48 000-ért maradt vissza, míg a Leány a sziklaszirten 32 000 Ft-os kikiáltási áron lelt új tulaj­donosra és a Hölgy a mezőn 40 000-ről 48 000-et ért el, akárcsak az édeskés Téli vadászat). Valódi összehasonlítási alapot vi­szont inkább az olajfestmé­nyek jelenthetnek. Egy nagyméretű dombvidéki táj libapásztorlánykával és jegenyesorral, háttérben fa­lucska templomtoronnyal - Nyári délelőtt címmel 240 000 helyett 260 000-et szezon pangása ott is érezhető, így a kis­mesterek közül - a mérsékelt árak elle­nére - meglehetősen sok visszamaradt, ért meg valakinek, míg a még inkább képes leve­lezőlaphoz hasonló pipa­­csos mezőt városi dámával „csak” 130 000 forintos ki­kiáltási áron értékesítették. Rainerné Istvánffy Gab­riella sorozatban gyártott zsánerképei éppúgy ki­fogyhatatlan epizódsze­replői a bécsi műkereske­delemnek, mint a budapes­tinek. A széles skálájú kíná­latban ennek a műfajnak is megvan a maga közönsé­ge. Most Bécsben mégis visszamaradt a cica a szar­vasbogárral, pedig az olaj­jal kartonra festett munkát 18-25 000 ATS között kínál­ták. Nagyházinál korábban hasonló sorsra jutott egy 90 000 forintért megszerez­hető kartonja, pedig ezen egy másik, garantált siker­témát ábrázolt: kotlóst csi­béivel. Kor- és sorstársa - Henczné Deák Adrienne - viszont kizárólag virág­csendéletekre szakosodott egy életen át, és ezek nél­kül nincs manapság licitá­lás sem az osztrák, sem a magyar fővárosban. A Do­rotheumban sárga és fehér dáliái hervadoztak a cserép­edényben mindhiába (30- 35 000 schillingért), míg Nagyháziék június eleji nagy aukcióján ugyanezt a témát üvegvázával 170 000 helyett 220 000 forintért szerezte meg valaki, és a vörös meg a fehér pünkös­di rózsák árát ugya­nennyiről 26 000 forintra verték fel a licitálás során (ezúttal rézedényben). A továbbiakban már ha­zai párhuzamok nélkül so­roljuk a bécsi magyar kíná­latot. A századvégen el­hunyt Mesterházy Kálmán fűben hasaló kutyusát olaj­jal festette le avászonra, de nem aratott különösebb si­kert (15-20 000 ATS), akár­csak az akkor született Ko­­losváry Zsigmond, aki évti­zedekkel később is hason­ló modorban ábrázolta ci­cáit egy csibével - mintha megállott volna az idő - (20-25 000 schillinges sáv­ban). A felvidéki Hamza János Bécsben telepedett le később, és ott festette ovális leányfejtanulmányát a húszas években (30-35 000 ATS), amely éppúgy nem kelt el, akárcsak ennek duplájáért indított ente­riőrje, amelyik Mária Teré­zia schönbrunni szalonját ábrázolta, olajban, lenvá­szonra. Végül a müncheni­iskolás Kern Ármin nem­csak az osztrák, hanem a délnémet területeken tar­tott árveréseknek is rend­szeres szereplője. Koráb­ban a Dorotheum salzbur­gi filiáléján rendezett árve­résen visszamaradt ugyan egy 1882-es datálású Magá­nyos muzsikusa (képün­kön reprodukálva) 40 000 schillingért, akárcsak most egy kissé száraz humorú, vérszegényen pingált he­gedűleckéje a reverendás pappal (25-30 000 ATS). Ámde­­ minden jó, ha jó a vége - a sokkal drágább Borpincében megérdemelt sikert aratott vérbő kolorit­­jával, életteli hangulatával, amikor az előzetesen elvárt 70-80 000 ATS helyett kere­ken 90 000 schillingnél szó­lalt meg a csengő a máso­dik emeleti Ludwigstorff-te­­remben, a Dorotheum pompás palotájában, a ház bevett szokásai szerint. Wagner István Sikertelen kismesterek A véletlen úgy hozta, hogy Nagyháziék kamaraárverésével azo­nos napon - június 16-án - tartották a bécsi Dorotheumban is a múlt századi festészet aukcióját. Ahogyan az a császárvárosban történni szokott, a 231 tétel között ismét akadt tucatnyi magyar piktor. Ám a nyári Kern Ármin: Magányos muzsikus (1882) FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP Гб(0ГП1 RÉGISÉG

Next