Reform, 1998. július-szeptember (11. évfolyam, 27-38. szám)

1998-09-01 / 35. szám

CÍM­LAPSZTORI Biofarm a Krisna-völgyben Nem esznek húst, halat és tojást, gyertyával világítanak, de telefonjuk van. Istenről és a szent helyekről nevezték el teheneiket, amelyeknek fejés közben énekelnek. Főznek is­tenszobraiknak, ökreiket Vikidál Gyula keresztapja patkolta. A látogató félig keleten, fé­lig nyugaton érezheti magát a krisnások biofarmján. N­ehéz még könnyű is eljutni a krisnások biofarmjára, Somogy­­vámosra. A bátor au­tósnak alacsonyabbnál ala­csonyabb rendű utakat kell leküzdenie, másfelől viszont az utak melletti színes táblák már kilométerekről jó útra terelik. Az egyház gyáraktól, várostól, szemétlerakó he­lyektől és egyéb civilizációs formációktól távol kívánta létrehozni biofarmját. Évekig tartó keresés után bukkant a belső-somogyi völgyre. Az építkezés 1994-ben kezdő­dött, mára készen áll a temp­lom, a művészstúdió, a pék­ség, a méhészet, a recepció, a vendégház, a tehenészet, a lakó- és gazdasági épüle­tek és még amit kihagytam. Már a völgy bejáratánál ta­lálkozom azzal a kettősség­gel, amely aztán a követke­ző órákban is végigkísér: itt minden szakralitás és profa­­nitás, szakszerűség és ama­­törizmus sajátos ötvözete. Re­cepció sorompóval, belépő­jeggyel, vendégkönyvvel, ahogy kell, ám mindezt egy egzotikus, száriba öltözött hölgy intézi, aki, mint min­denki más a völgyben, üres perceit folyamatos mantrá­­zással tölti ki („Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna, Krisna, Hare, Hare, Hare Rama, Ha­re Rama, Rama, Rama, Hare, Hare”), miután ennek a Kris­­na-tudatnak lelki megtisztí­tó erőt tulajdonítanak. Pár száz métert autózom még a központig, ahol kije­lölt kalauzom, dr. Tasi István­ná, avatáskor kapott nevén Vrajésvari vár rám. Beinvitál bennünket a közösségi ház­ba, s ehhez először is cipőt­­lenítenünk kell magunkat. kei reform FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP

Next