Reform, 1998. július-szeptember (11. évfolyam, 27-38. szám)

1998-07-07 / 27. szám

Flórika, irány a Red Star! Albert Flórián (immár a középső) útra kelt, a párizsi másodosztályban szereplő klub, a Red Star játékosa lett, vagyis har­mincévesen vállalta a kihívást.­ ­ Vannak, akik most azt mond­ják, milyen nevetséges ez a megállapítás, végtére is nem a francia elitosztályba szer­ződik. Mennyire kihívás va­lójában ez a Red Star-szer­­ződés? - Aki nézi a világbajnok­ságot, annak némi fogalma lehet erről, ugyanis a jelenle­gi francia válogatott négy tag­ja is tavaly még a második vonalban szerepelt. Keller Józsival beszéltem, aki pec­­hemre néhány héttel előbb szerződött el egy másik má­sodosztályú francia csapat­hoz a Red Startól, és termé­szetesen ezt a témát taglal­­gattuk. Meggyőződéssel val­lotta, hogy sokkal nagyobb az iram, mint a magyar élvo­nalban, és a mérkőzések 60- 70 százaléka nívójában is jobb, mint a magyar NB I. - Akkor ez nem lesz egy sétagalopp. - Nem is azért megyek oda. Önmagam számára is bizo­nyítani akarok, ráadásul har­mincévesen egy cseppet sem érzem magam öregnek. - Az elmúlt fél évben gyak­ran volt sérült. - Egyszer-kétszer valóban amiatt maradtam ki a csa­patból, mert maródi voltam, de a többi esetben szó sem volt semmiféle sérülésről. - A lapokban ez jelent meg, amikor ismertették a Fradi összeállítását. - Nem tudom, hogy mit irkáltak az újságok, sokkal inkább olyan tapasztalatom volt, hogy a taktikai elképze­lésekbe nem fértem bele. -Aztán, amikor lehetőséget kapott, meccseket döntött el. - Jó ütemben dobtak be a kispadról, valóban voltak olyan mérkőzések, amikor a pályára lépésem után tudott újítani a Fradi. - A család is utazik Fran­ciaországba? - Természetesen. III. Albert Flórián, a kisfiam, akit mi csak Patriknak becézünk - holott amikor elkeresztel­tük, még azt sem tudtuk, hogy valaha bármi közünk lesz Franciaországhoz - két­éves. Imádja a nagypapáját, a focilabdát unos-untalan rugdalja, és az első szó, amit kimondott, az volt: gól... - Szóval a Császár boldog mert megvan a várva várt unoka. - Látná, amikor együtt van­nak. A kicsi számára meg­szűnik mindenki, szabályo­san egymásba gabalyodnak, és az öreg fátyolos szemmel képes órákig dobálni, rug­dalni a labdát a kicsinek. - Pedig a Csaszi, azaz min­den idők egyik legnagyobb centere, az aranylabdás Al­bert Flórián az érzelmeit a pályán és azon kívül is min­dig tudta palástolni. - Na látja, mire képes egy unoka. - Flórika. Azért itt álljunk meg egy pillanatra, mert a birtokomban van egy olyan kép, amikor egy másik fiatal­úr is pöttömnyi volt még és ott is mámoros a papa tekin­tete. - Volt ilyen is. Szerencsés embernek mondhatom ma­gam, mert nekem érzelmileg is társam volt, és úgy tudott véleményt alkotni a sportpá­lyafutásom során, hogy so­ha nem éreztem, bármibe is beleszólna, erőszakosan pró­bálna hatni az eseményekre. - De az unoka lesz az iga­zi spíler az elkövetkezendő években a családban. - E vonatkozásban csepp­nyi kétségem sincs. - Mit szól a vb-hez? - Fantasztikus sztárokat lá­tok, óriási meccseket, és gyakran a papírforma, az előzetes tippek nevetséges találgatásokká válnak. Ne­kem változatlanul a brazilok az imádott ideáljaim. - Minden bizonnyal tudja, hogy 1967 januárjában a Fla­­mengónak, az egyik legnép­szerűbb brazil csapatnak volt egy vendég középcsatára. - Természetesen. Aput hívták meg az 1966-os angli­ai világbajnokság után, és há­rom hétig vendégeskedett Brazíliában. Van egy olyan kép is, ahol éppen egy csodá­latosan szép gólt fejel a Fla­­mengo kilences számú mezé­ben. Az egészben csak egyet bánok, hogy azt a dresszt apu nem rakta el nekem. Milyen jó lenne az unokájának meg­mutatni, hogy az öreget haj­danán ebben ünnepelték ott, a labdarúgás paradicsomában. - A Ferencvárosból a hírek szerint tizenkét játékos távo­zik. Ilyesmi az Üllői úton nem is tudom, hogy mikor volt.­­ Ez még így önmagában csak veszteség lenne, sze­rencsére valóban várható va­lamiféle vérátömlesztés is, mert az információim sze­rint hét-nyolc tehetséges fia­tal jön az FTC-be. Egyébként 1991-ben pontosan ugyanez a folyamat zajlott le, a kez­dőcsapatnak nem kevesebb, mint a nyolcvan százaléka lett kiárusítva. Ekkor jöttek Telek Manciék és még sok saját nevelésű Fradi-játékos, akikből rövid időn belül ütő­képes csapat lett, sőt, 1993- ban már bajnokságot is nyer­tünk Nyilasi Tibi irányításá­val. Úgyhogy nem adok iga­zat a sopánkodóknak, bí­zom abban, hogy jól sikerül az új csapat építése. - Más klubokban szereplő játékosok azt mondják, hogy a fradista labdarúgók min­dig csak sírnak, de valójá­ban ők keresik a legtöbb pénzt az NB I-ben. - Ez nem igaz, aki ilyet mond, az félre van informálva, vagy tudatosan beszél félre. Állí­tom, hogy az élvonalban mi, zöld-fehér játékosok jövede­lem tekintetében legfeljebb a negyedik helyen vagyunk. Az más kérdés, hogy sokkal könnyebb a Fradiból mond­juk külföldre szerződni, mint más csapatból. Jobban szem előtt vagyunk, de a jövedelem tekintetében nem állunk az élbolyban. - Végezetül jó utat kívánok, sok sikert és sérülésmentes időszakot. - Köszönöm, és a Reform hasábjain keresztül minden fradistának és sportbarátnak azt kívánom, hogy legyen örömük az új bajnokságban. Gyenes András Flóri itt falóban séril^jf'* Bodnár gyúró ápoljá^ FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP ICÍ 0ГШ ÜTI SPORT

Next