Reformátusok Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1981-07-26 / 30. szám

Körkép AKI KRISZTUSRÓL SZÓL, szépen szól: „Köszönöm Krisztus kül­detését és önfeláldozó példáját, mert ő volt az első ember, aki vi­lágviszonylatban és hosszú távra hatóan próbálta az embereket meg­­TANÍTANI arra, hogy szeressék egymást. Kár, hogy ehhez a kísér­lethez közel kétezer év sem volt elegendő. Márpedig a SZERETET a leghatalmasabb erő a világon ...” — így ír Teőke Géza „Vita est” című írásában az Új Forrás 1981. júniusi számában. Az írás nemcsak azért érdekes és meggyőző erejű, mert a keresztyén életfelfogással is foglalkozik, hanem mert éppen a keresztyénséghez is eljut. Lenyűgö­zően széles látókör jellemzi, hiszen magában a címben, is olyan szó­játékot rejt el: „Vita est” — „vitaest.” Nem az olvasóval, hanem ma­gával vitatkozik, de ez a vita arra szolgál, hogy a gondolattársítások legszélesebb skáláján tudja elmondani az életnek azokat a titkait, amelyeket nem mindenki tud kifejezni, de mindenki átérez. Az írás­ban, ami „nagypénteki ima”, összefoglalja az életet, hivatkozik gyer­mekkori tanárától Einsteinig mindazokra, akik valaha is befolyásolták gondolkodásmódját. És ez benne a lényeges, hogy eljut időben és tér­ben az embertől az emberig, és imádságban a gondolkodó embertől az emberré vált Istenig, Krisztushoz. G.B. HAZAFISÁG, MAGYARSÁGTUDAT, VALLÁSOSSÁG. A Hazafias Népfront ez év tavaszán tartott VII. kongresszusán különösen is hangsúlyt kapott a mai hazafiság, hazaszeretet, magyarságtudat ér­telmezésének szükségessége. Azóta sok cikk, tanulmány foglalkozott már ezzel a kérdéskörrel. Vitathatatlan, hogy közöttük a legjelen­tősebb Pach Zsigmond Pálnak a Társadalmi Szemle 1981 5. számában megjelent elemzése, amely az MSZMP Budapest­ I. kerületi Bizott­ságának ülésén elhangzott előadás rövidített szövege. A hazafiság és a magyarságtudat kérdését a szerző két fő pontban elemzi: 1. A­­hazafiság viszonya a közösségi tudat más formáihoz; 2. A szocia­lista hazafiság viszonya más nemzetek, főképp a szomszéd népek hazafiságához. A szerző szerint a hazafiság­ a gondolatainkban és az érzelmeink­ben egyszerre és egyidejűleg jelenlevő közösségi tudat és kollektív érzület, mely tettekké válva építi a nemzeti egységet. A vallásról, mint a közösségi tudat egyik lehetséges motívumáról a következő­ket írja: „Látnunk és méltányolnunk kell, hogy a vallás erkölcsi értékeket, értéknormákat közvetít — a maga fogalomhasználata sze­rint — Isten és a hivők között, más szóval: a társadalom és az egyes ember között; vagyis erkölcsi szabályokat ír elő az ember életvite­lére, az­ egyénnek embertársai iránti magatartására. Így aztán az emberi-erkölcsi normákat megtartó vallásos hívő közelebb kerülhet, közelebb állhat hozzánk, marxistákhoz, mint az az ateista, aki kö­zömbös embertársai iránt, érdektelen a társadalom ügyei iránt. Lát­nunk és respektálnunk kell tehát a vallást, mint egyik lehetséges ellensúlyát annak, hogy az ember természetes individualizmusa si­vár énközpontúsággá, rideg önzéssé, a közösségtől való elidegene­déssé fajuljon. A dolog másik oldala pedig természetesen: látniuk és tanúsítaniuk kell az egyházaknak, az egyházi személyiségeknek, az egyházi közösségek képviselőinek is, hogy a mai Magyarországon a szocializmus építésében való tevékeny részvétel összeegyeztethető a vallásossággal. Ha ez a belátás kölcsönös, akkor valóban egymásra találhat és egymásra talál marxista és istenhívő a szocialista Ma­gyarország nemzeti közösségében”. Egyetértve a szerző gondolataival, szükségesnek tartjuk mi is hangsúlyozni azt, ahova végső következtetésként eljut: a hazafiság, a nemzettudat, a magyarságtudat csak az embertudattal (véleked­het-e másként hivő keresztyén?), a humanizmussal és a nemzetkö­ziséggel együtt lehet érvényes és értékes. Ehhez azonban alapvetően a még biztosabb érzelmi és értelmi alapokon nyugvó nemzettudat továbbfejlődésére van szükség. Mert, miként Kölcsey írja a közelmúltban újólag kiadott Parainesis-ében: „Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol, s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.” K. A. P. HÁROM FELELET EGY VÁLASZ. Vajon „Áru-e a kultúra?” — veti fel a cikkcsoportosítás címében a Kritika júniusi száma. A három válaszadó: Csibra István, Hernádi Gyula és Hermann Ist­ván meglehetősen kategorikus és egymást szinte kizáró feleleteket ad röviden. Az első: „IS”, a második: „IGEN”, a harmadik: „NEM”. Megmagyarázza azonban a cikkek tartalma, hogy miért nem zár­ják ki ma hazánkban, nálunk, a mai kulturális életben egymást ezek a válaszok. Az „IS" válasz úgy közelíti meg a kérdést, hogy mind közgazdaságilag, mind a művészi teljesítmény értékelésének szempontjait figyelembe véve, feltételez a kettő között olyan köl­csönhatást, mely kiegyenlíti egymást. Azt állapítja meg: „Gazdasá­gilag az ország most valóban nehéz helyzetben van (de korántsem reménytelen ez a helyzet, többek közt épp kultúránknak köszön­hetően!)”. Az ,,IGEN” válasz erre a gondolatmenetre épült: a kul­túrát meg kell termelni, mint szellemi értéket, de közkinccsé kell tenni, mint árut. A kategorikus „NEM” erkölcsi megfontolásokon alapszák és Hermann István véleménye szerint egyetlen lehetőség van a kultúra közkinccsé tételére, ti. hogy „a szocialista rendszer a kulturális termékek átlagárait a néptömegek számára elérhető mó­don állapítja meg”. Ami a három feleletben közös, véleményünk szerint így fogalmazódik meg: anyagi és szellemi kultúra közegé­ben élünk, kölcsönhatásaik elválaszthatatlanok. És a mi negyedik válaszunk arra is utal: közös cél minden ember fizikai és szellemi gazdagítása, s ez valójában a református élet célja is: Isten kezétől formált öntudatos emberré lenni. Aki ismeri a világot és önmagát. —a —a A FORMA ADJA A DOLGOK TARTALMÁT (forma dat esse rei) — ahogy évszázadok óta mondták a régiek. Ezért most a formáról beszélek, amellyel a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége egy cikkgyűjteménnyel kereste fel lapunkat. Gondolom, az ország majd minden szerkesztőségébe megérkeztek azok az írások, amelyek ma­gukba foglalják az alkohollal (és más toxikomániákkal) foglalkozó jelentősebb sajtóközleményeket 1981. január elsejétől március har­mincegyedikéig. Az egyes cikkek tartalmára és ismertetésére még visszatérhetünk. Most elsődlegesen azt a felelősséget és humaniz­must akarjuk előtérbe állítani, amellyel a Vöröskereszt ezzel a kér­déssel foglalkozik. Az idézett sajtóközlemények a megjelenés sor­rendjét idézve a ,,Magyar Papír”-tól a „Petőfi Népé’ -ig terjednek, de a Magyar Nemzettől a Népszaváig magukba foglalják az illető közlemények, írások jellegét. Természetesen közöttük van a Refor­mátusok Lapja is. S a Vöröskereszt munkájában ez a szempont na­gyon fontos és támogatandó, a mi lapunk számára az együttműkö­dés lehetőségét és formáit is kiterjesztő ügy. De egész társadalmunk ügye, példa arra, hogyan törődhetünk egymással, és elkötelezés ar­ra, hogyan kell törődnünk egymással. —ab— is. A mai ember, ha földi járművet emlegetnek előtte, azonnal az autóra gondol. Itthon is kezdjük sokallni számukat. Egyre nehe­zebb a parkírozás és mind sző­kébb utaink áteresztő képessége, tehát nálunk is kezdődnek a for­galmi dugók. Mi lehet akkor Amerikában, az autók hazájá­ban? Mert abszolút számban és a lakossághoz viszonyítva is a legtöbb autót az Egyesült Álla­mokban találhatjuk. Az elmúlt öt évben, amióta kint jártunk, csak szaporodott a számuk. De míg azelőtt minden egyes kocsi lenyűgöző kinézésű és nagyságú volt, most egyre több kisebb ko­csival találkoztunk. Leghamarabb a nálunk is ismert Volkswagen- Golfok tűntek fel, de kiderült, hogy számuk aránylag elenyésző, mert a kis kocsik legtöbbje japán gyártmányú. Nem állok jól érte, de mintha azt mondták volna, hogy minden ötödik kocsi kevés benzint fogyasztó japán gyárt­mányú. De nemcsak a kevesebb benzinfogyasztás jött divatba, ha­nem megnőtt a forgalma azoknak a töltőállomásoknak is, ahol pár centtel olcsóbban adják az üzemanyagot. A tulajdonosok ér­demesnek tartják 10—15 mérföl­det is megtenni azért, hogy ol­csóbban szerezzenek 20—30 liter benzint. Már eddigi útjainkon is tapasz­taltuk, de most teljesen nyiván­­valóvá vált, hogy minden turista vagy látogató ki van szolgáltatva az autónak. Csak a városok, köz­ségek központjában található gyalogos járda és a lakhelytől még a legközelebbi vásárlóköz­pontba is 20—30 percig kell autó­­kázni, hogy a legszükségesebbe­ket megvásárolja az ember. Nem lehet kérni, hogy ide vagy oda menjünk ma vagy holnap, mert a napi programok nem kis mér­tékben függenek attól, hogy egy út alatt mi mindent lehet látni, illetve meglátogatni. Ha nem il­lik bele a vendéglátók program­jába a látogatók" kívánsága, a há­ziak nem követnek el udvariat­lanságot, ha más napra teszik át annak teljesítését. Autó nélkül sem élni, sem közlekedni nem, le­het az Egyesült Államokban. Mi is mindig és mindenhol ott vol­tunk csak, ahova vittek. Persze ez magyar viszonylatban úgy tű­nik fel, mintha nem lennének elég szívélyesek. De egy-két pél­da talán rávilágít a magatartás mélyén húzódó okokra. A New York-i Kennedy repülőtérre való érkezésünk a helyi zivatar miatt késett egy órát. A minket váró Hamza Bandi barátunk elmon­dotta, hogy késésünk egyenesen jól jött, mert rettentő záporban tette meg az utat Manville-től a repülőtérig (ez a távolság kb. annyi, mint Kiskunfélegyházától a Ferihegyi repülőtér). Nos, ezt az utat nedves, tócsákkal teli or­szágúton kellett megtennünk, míg végre beértünk a községünkbe, ahol leállított egy rendőrautó, az­zal, hogy a megduzzadt patak át­folyik a híd tetején, s ahhoz, hogy a túlsó oldalon vezető utcáig érjünk, újabb 30 mérföldet kellett megtennünk. És máris otthon voltunk. Néhány órával később­­, de ez ott mindenki számára érthető és természetes. A másik példát Washingtonból hozom fel, ahol mindkét napon orvosi vizsgálatban részesültem. Emiatt Harsányi Andris baráto­­méknak New Jersey-ből le kel­lett autózniuk a fővárosba, mert az ott levők munkába járván, csak kora reggel tudtak voln­a be­vinni és munka végeztével haza­hozni. Harsányiék orvosnő menye a környék egyik zöldövezetében lakik, gyönyörű helyen és hatal­mas házban, de az út pontos is­meretének hiányában a megadott időpont előtt másfél órával neki kellett indulnunk, persze nekem éhgyomorral. És ha mér bent voltunk a városban, nem volt ér­demes visszatérnünk pihenés vé­gett a házhoz, hanem késő délutá­nig bent autóztunk Washington­ban. Csak azért, mert az útvona­lunkhoz közel esett, bementünk megnézni az űrhajók múzeumát. Lett volna persze más néznivaló is, de újabb órákba és parkoló­helyek keresésébe került volna, tehát inkább elhagytuk azokat. Washingtonból hazajövet az öt­hat órai utazást egyszer szakítot­tuk meg, egy útmenti falatozóban ebédelve meg. Be akartunk menni pl. New York­ ba, de autóbuszon kellett volna mennünk, mert ha nem ta­lálunk parkolóhelyet, addig kell a környéken keringeni, amíg ki nem jövünk egy múzeumból vagy áruházból, hogy ismét felvegye­nek a kocsiba. Nővéreméinél Rancho Bernardoban elektromos autóval közlekednek. Aránylag közel vannak a bevásárló­helyek, bankok, a postahivatal, a klub­­juknak az uszodája. A rövid uta­kat meg lehet tenni így is és mivel nem rohanós természetű­ek, egyenesen megnyugtatja őket, hogy 20 km-nél nagyobb sebes­séggel nem járnak. A rendes autók tisztelik ezeket a helyi jár­műveket és sógorom is mindig előnyt adott nekik, ha mégis be­ültünk a 350 lóerős Oldsmobil­­jukba. Érdekes élményünk volt San Diegoba érkezésünk után. Eddig ugyanis 40 mérföldről be kellett jönni a repülőtérhez, hogy sógo­­rorpék hazaszállítsanak. Most előzetes megbeszélés alapján az információnál érdeklődtem a megfelelő Limousine vállalat után és azonnal jelentkezett egy, egyenruhás férfi, hogy ő visz ko­csiján bennünket, később kide­rült, másik három repülőutast is,­­poggyászunkkal együtt a ház be­járatáig. Mikor onnan indultunk, reggel öt órakor csengetett ugyanaz a sofőr és a repülőtéren pontosan eligazított, hogy hová menjünk. Az autó elengedhetet­len a közlekedéshez, de egyetlen amerikai sem boldogtalan, ha nem kell hajtania. Nos, mi ezt figyelembe vettük, s ez határolta be közlekedésünket. Finta István A „másik" Amerikában A Csehi-testvéregyház jubileuma Ebben az évben ünnepségsoro­zaton emlékezik meg a Cseh-test­­vér­egyház arról, hogy II. József császár 1781-ben, Türelmi Rende­letében megengedte Csehország­ban a szabad vallásgyakorlatot. A fehérhegyi csatában 1620-ban elszenvedett vereség nemcsak Csehország politikai független­ségét, hanem a protestánsok vallásszabadságát is elvette. A Habsburg katolikus uralom a protestánsokat katolikus hitre kényszerítette, kiüldözte vagy megsemmisítette. A mene­kültek külföldön, így Magyaror­szágon is megtartották hitüket, nemzeti hovatartozásukat és te­hetségük szerint segítették ott­hon maradt hittestvéreiket. A honmaradtak látszólag katoliku­sok lettek, csak a szívük mélyén őrizték az evangéliumi hitet és örökítették át­­ gyermekeiknek százhatvanegy éven keresztül. A Cseh­ testvér Egyház az idén több helyen rendez emlékünne­pet. Felváltva hívják meg a kül­földi egyházak küldöttségeit is. A morvaországi Ratiborban 1981. június 27—28-án tartott ünnepsé­gen egyházunkat dr. Csohány Já­nos debreceni teológiai professzor képviselte. A­z ünnepség és konferencia dr. J. A. Pellar königgrätzi lel­kész elnökletével folyt le. 28-án, vasárnap délelőtt dr. Miroslav Hájek egyházelnök prédikált. Előadást dr. Josef Smolik, a prá­gai Comenius Fakultás dékánja, dr. Amadeo Molnár, ugyanezen fakultás professzora és dr. Jaros­­lav B. Stanek esperes tartott. Az igehirdető éppúgy, mint az elő­adók hangsúlyozták a Türelmi Rendelet jelentőségét és azt a se­gítséget, amit akkor a magyar re­­formátusság nyújtott azzal, hogy magyar lelkészeket küldött a cseh és a morva gyülekezetek meg­szervezésére. A kb. 74 magy­ar re­formátus lelkész a nyelvi és egyéb nehézségek ellenére felbe­csülhetetlen szolgálatot végzett a cseh protestáns egyházak újjá­élesztése terén. E lelkészek közül kerültek ki az első püspökök. Le­fordították a magyar kegyességi iratok gyöngyszemeit cseh nyelv­re és újakat is írtak. A csehorszá­gi misszióba ment magyar refor­mátus lelkészeknek számos utóda él ma is ott. Molnár professzoron kívül jelen volt dr. Jan Pokorny brünni lelkész, akinek nagyanyja Tardy-lány volt, annak a Tardy Mózesnek a leszármazottja, aki Libiceben kezdte szolgálatát közel 200 évvel ezelőtt. Dr. Csohány János egyházunk üdvözletének tolmácsolását köve­tően elmondta, hogy az evangéli­umi hit terjesztése terén a ma­gyarság előbb kapott segítséget a csehektől, mint ahogy ő adott vol­na, hiszen a huszitizmus tanai Magyarországon is elterjedtek. Két magyar huszita lelkész elké­szítette a teljes Szentírás magyar fordítását. Ez volt az első magyar nyelvű bibliafordítás. Sajnálatos, hogy elveszett és csak töredékei ismeretesek. Végül arról szólt, hogy a Luther Márton által meg­indított reformáció a magyarság körében a ferences szerzetesek közvetítésével terjedt el és azért volt olyan sajátos, mert átmentet­te a huszita-ferences teológia szá­mos elemét. (Debrecen) Dr. Csohány János A Ráday Kollégium újjáépítésére lapunk útján küldött adományok: Bács-Kiskunsági Egyházmegye pénz­tárán át: Vastag Gergely g. (Kalocsa) 1000, Mikesi Károly lp. (Baja) 500, Ba­­gi László lp. (Tass) 1000, dr. Nagy Ti­bor esp. (Kecskemét) 1000, Tóth K. István lp. (Kecskemét) 500, Kiskunha­lasi Egyház 15 900. Helvéciai Egyház 3000. Kecskeméti Egyház 16 320. Kecs­­kemét-Ménteleki Egyház 1000. össze­sen 40 220 forint. Létavértes-Árpád té­ri Egyház 3000. Csurgó-Alsoki Egyház 2000. I. részlet. Gazdag Istvánné (Bán­réve) 300. Pátkai gyülekezet tagjai 1530. Kokadi Egyház 2000. ez évi, Aporkai Egyház Ráday-vasárnapi ado­mányai 1000. Simontornyai Egyház 1000. I. részlet. özv. Mauthner Pálné (Bp.­Gorkij fasori Egyházból) 100. Olcsvaapáti Egyház 600. 1980. évi, Gemzsei Egyház perselyes adománya 148. Salgótarjáni Egyház 2000. I. részlet. Fekete János lp. (Monor 2.) személyi felajánlása a Ráday Kollégium Baráti Köre tagja­ként 1000. Sajókeresztúri Egyház 500. Őcsényi Egyház 2000. 1930. évi. Figler János lp. (Szedres) 200. Kajdacsi Egy­ház 1500. 1980. évi. Őrbottyáni Egyház 5000, Budapest-Kispest-Wekerletelepi Egyház 1000. 1980. évi. Nyírkércsi Egyház 2500. Csokonyavisonta II. Egy­ház 1160. 1980. évi részlet. Csokonya­visonta I. Egyházból: Bacza Jolán 250. III. részlet. Tuzséri Egyház 1000. Budapest-Baross téri Egyházból: Papp Gábor lp. emlékére 1000. evangélizá­­ciós hét perselypénze 3862.20. gyüle­kezeti hozzájárulás 2436.80. összesen 7299. 1980. évi utolsó részlet. Izsófalvai Egyház 800. I. részlet. Gyó­­ni Egyház 2000. Budapest-Pestimrei Egyház 1300. 1980. évi utolsó részlet. Mikenézi Egyház 825. Péceli Egyház koszorú megváltásként Döbrössy La­­josné temetése alkalmából 5100. pán­­di Egyházból: egyháztasok 2000. So­mogyi László id. 600. összesen 2600. Budapest-Frangepán utcai Egyház 6000. I. részlet. Budaörsi Egyház 5000. részlet. Siói úti Egyház karácsonyi per­selypénze 500. I. részlet. Ádándi Egy­ház karácsonyi perselypénze 800. Sa­­jószentpéteri Egyház 700. Péceli Egy­ház 5000. Bátaszéki Egyház tagjai 2500. Tiszakeszi Egyház 500. Lénárt László lp. (Üllő) 2000. Üllői Egyház 5000. Ná­­dasdladányi Egyház 1200. Segesdi Egy­ház 400. Radostyáni Egyház 500. Sár­pilisi Egyházból: gyülekezet 450, lel­kész 200, összesen 650. Tiszáninneni Egyházkerület pénztárán át a Tokaji Egyház 500. Lepsényi Egyház 2000, I. részlet. Lovasberényi Egyház 2000. Bicskei Egyház 10 000, Kiss Károly lp. (Bics­ke) 1000. Sályi Egyház 500. Budapest- Zuglói Egyház 12 000, Debrecen-Kis­­templom-Ispotály Egyház 5000. Erdő­­bényei Egyház 300. Felsődobszai Egy­ház 500. Budakeszi Egyház 3000. rész­let. Alsónyéki Egyház tagjai és lelké­sze 2000. Budapest-Csillaghegyi Egy­ház 3000. II. részlet. Debrecen-Nagy­­templom-Keleti Egyház 2500. Okányi Egyházból: evangélizációs perselypénz 630. külön adakozás 1260. összesen 1890. Hódmezővásárhely-Susáni Egy­ház 2000. Sárkeszi Egyház 360. Nyir­­turai Egyház presbitériumának évi megajánlása 1000. Hódmezővásárhely- Tabáni Egyház 2500. Bodajki Egyház 1240. Móri Egyház 2500. Barta Géza lp. (Baracska) 800. Baracskai Egyházból: Vadas Ferencné 50. Becsei István 200. Ifj. Varjas Pál 100. egyházközség 850, összesen 1200. Gál Géza lp. (Cegléd) 1000. Budapest-Külső-Kelenföldi Egy­házból: Várady Ferenc és családja 1200. Kapitány Gyula 100. összesen 1300 forint. Ercsi Egyházból: Máté Sándor lp. 1000. II. részlet, egyházközség 1000, összesen 2000. Selyebi Egyház 1000. Al­sóvadászi Egyház 1000. Budapest-Tö­­rökőri Egyház 3000. ez évi I. részlet, Gádorosi Egyház evangélizációs per­selypénze és gyülekezeti adományai 1000. Lajoskomáromi Egyház 480, Tinnye-Piliscsabai Társegyház 500. Új­­létai Egyház 1300. I. részlet. Orbán Kálmán lp. (Hatvan) 100. Katona La­jos lp. (Torbágy) 1000. Paksi Egyház 1000 forint.

Next