Reformátusok Lapja, 1982 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1982-05-23 / 21. szám
Elhunyt Bocsor Lajos esperes Mint fiatal lelkipásztor, a Baranya megyei Rózsafán kezdte szolgálatát. Néhány évvel később választotta lelkészévé a Tolna megyei Gerjen község. A háború utáni újjáépítés nehéz munkáiból e gyülekezet körében vette ki részét. Az 1956-os árvízveszély idején végzett odaadó munkáját államunk is elismeréssel nyugtázta. Majd Váralja egyházközsége hívta meg lelkészi szolgálatra. Közben a tolnai egyházmegye esperese lett. Decsre költözött, majd rövid idő után mint paksi lelkipásztor folytatta munkájét. Nyolc évig volt Pakson lelkipásztor, amikor a megérdemelt nyugalom napjait hozta el számára Isten, 10 évi esperesi szolgálat után. A 71 éves esperes-lelkipásztor templomi ravatalánál Adorján József budapest—Gorkij fasori esperes hirdette a vigasztalás Igéit Ézsaiás 40:28—31. versei alapján. Ezután először a megyében szolgáló jelenlevő lelkészek búcsúztak egy-egy igével volt esperesüktől, majd Komlósi Ernő baranyai esperes, Márton István dunavecsei lelkipásztor, Sólyom Károly evangélikus esperes, Kővári Bálint apát-plébános, Kólóért Mátyás esperes-plébános és Kőváry László paksi lelkész mondtak búcsúszavakat. A templomi gyászszertartáson részt vett Varga István egyházügyi titkár. A hívek népes csoportja ezután énekszóval kísérte az elhunytat a Virág utcai temetőbe, ahol a sírnál Kőváry László lelkipásztor végezte a szolgálatot. A hantolást a paksi gyülekezet presbiterei végezték. Az elhunytban Deme Bertalan tolnai esperes felesége nagybátyját, Imreh Károly és dr. Balázs László ny. lelkipásztorok sógorukat gyászolják. —yró Tóth püspök az NSZK-ban Az egykori nagytekintélyű, NSZK-beli államférfiről elnevezett, 1978-ban létrehívott Gustav Heinemann Alapítvány május 21— 23. között tartotta soron következő ülését Rastattban. Az alapítvány egyik legfontosabb célja a Kelet és a Nyugat népei békés egymás mellett élésének előmozdítása. A Gustav Heinemann Alapítvány tagjainak a sorában ott találhatók azok a neves német teológusok is, akik már az 1950-es évek kezdetétől fogva egyértelműen síkraszálltak a népek békéjéért és az atomfegyverektől mentes világért. A tanácskozás főtémája: „A németek feladatai a béke érdekében”. Az ülésre meghívást kapott dr. Tóth Károly püspök, és előadást tartott „Az egyházak és a béke” címmel. Gyülekezeteink élett Az egyházasrádóci gyülekezetben márciusban és áprilisban öt alkalommal tartottak vallásos estet. Szakái Elemér szombathelyi, Ferentzi Sándor magyarszecsődi, Vladár Gábor takácsi lelkészek, valamint Lentulai Attila őriszentpéteri és Szakái Péter egyházasrádóci segédlelkészek szolgálatával. A perselypénzt és az adományok összegét, tizennyolcezer forintot a gyülekezet orgonájának teljes felújítási költségeire fordítják. A csobaji gyülekezet az elmúlt héten templomtornyát újíttatta fel — részben egyházkerületi segéllyel — százhatezer forint értékben. Az idei böjti úrvacsoraosztáskor pedig lelkipásztorukat, Papp Borbálát új palásttal ajándékozták meg, teljes lelkészi szolgálatra való felhatalmazása alkalmából. A palástot a gyülekezet gondnoka, Soltész János és presbitere, Magyar Károly adták át. A csöglei gyülekezetben Búzás Pál Dezsőné a templom renoválására kétezer forintot adományozott, az almásneszmélyi otthonnak pedig természetbeni adományt küldött. A bácskiskunsági egyházmegye lelkeknéi és női lelkészei csendesnapot tartottak március 20-án, Dunavecsén. Dr. Gyökössy Endre kutatóprofesszor igemagyarázatot, majd előadást tartott: „A lelkésznő szolgálata férje, családja és gyülekezete számára.” Az előadást megbeszélés követte. A résztvevőket a dunavecsei bibliakör tagjai látták vendégül. A vajdácskai gyülekezet egy hasonmás kiadású Vizsolyi Bibliával gazdagodott. Isten dicsőségére ajándékozták szülőfalujuk egyházának: Felső Szabó János (Budapest), Csordás Jánosné Szabó Mária (Vajdácska), özv. Géresi Ferencné Szabó Zsuzsanna (Hódmezővásárhely), özv. Váradi Józsefné Szabó Julianna (Vajdácska) és Szabó Ferenc (Montreal, Kanada). A nagyecsedi gyülekezet 15 szeretetintézménybe 108 csomagot küldött az idén is. 546 kg piskótát, 263 kg lisztet, 288 kg száraztésztát, 171 kg cukrot, 146 kg babot, 96 kg rizst, 36 kg szalonnát, 27 kg cukorkát, összesen 15 g és 73 kg vegyes élelmet. A diakónusképzés céljaira készpénzben huszonkilencezer forintot juttatott el. A magosligeti gyülekezetnek Adorján Bálint gondok és felesége Bocskor Irén Isten dicsőségére úrihímzéses úrvacsorás térítőt ajándékoztak kilencezer forint értékben, amit a húsvéti úrvacsoraosztás alkalmával vettek használatba. A kispaládi templom ékesítésére, az úrasztalára K. Bartha Gyula presbiter és felesége Török Vilma aranyhímzésű fehér francia bársony térítőt adományoztak háromezer forint értékben, melyet virágvasárnap vett használatba a gyülekezet. A szentendrei gyülekezetben április 25-én, vasárnap délelőtt — beiktatása 30. évfordulójára emlékezve — dr. Pásztor János, volt szentendrei lelkipásztor, debreceni teológiai professzor hirdette az Igét. Délután dr. Pásztor Jánosné igemagyarázatot tartott, ezt követően Domby Pál nyugalmazott tanár, levelező teológus vetítettképes előadással és áhítattal szolgált. A harsányi gyülekezet a márciusban tartott diakóniai hónap alkalmából összegyűjtött, hatezer forint értékű adományát, fele-fele arányban megosztva, a Ráday Kollégium építésére és a debreceni Református Gimnáziumban tanuló tiszáninneni lelkészgyermekek segélyezésére létesített ösztöndíj-alapra küldte el. A gyülekezet asszonyai 24 kg száraztésztát készítettek a sajósenyei szeretetotthon és a mátraházai lelkészüdülő részére. A balatonboglári gyülekezet 15 nőtagja a templomba 10 dbrból álló, torockói hímzésű terítőgarnitúrát készített, amelyet húsvétkor vettek használatba. A gyülekezet férfitagjai mozaiklapokkal borították a padok alatti kövezetei, önkéntes munkájukkal az egyháznak nagy összeget takarítottak meg. A miskolc-hejőcsabai gyülekezetben április 18-án, a konfirmációs ünnepély keretében adták át Ablonczy Lászlóné Habara Mária beosztott lelkésznek az egyházmegye által ajándékozott új palástot. A kesznyéteni gyülekezet a konfirmáció vasárnapján vette használatba azokat a kalocsai hímzésű fehér térítőket, melyeket Túróczi Ibolya konfirmációja alkalmával ajándékoztak az egyháznak. Az úrasztali térítőt a renommmm: ÖZV. Stzabé Tárol mné Psieer Eszter, a szószék és a Mózes-szék tprítőjét a szülőkönyjrepzi .Józset kövese Szabó Katalin készíttették. A csabdi gyüllekezetben a május 2-án tartott kanonika vizitáció alkalmával köszönte meg Szénás Sándor vértesaljai esperes Orbán József lelkipásztor 31 éves helybeli szolgálatát mntatta be a Príjlekezetnek a szalvplatrq ki- SjpcíórPíallríáei'rt. A ffvfilpVp7Pt P cTolgnrinV p .T-*** V- la hasonmás kiadását adta emlékül.. Templomok, falvak, gyülekezetek A község temetőjében nyugvó néprajztudós, dr. Sebestyén Gyula szerint vitathatatlanul Árpádkori település e falu, a balatoni felvidék festői környezetében fekvő Káli-medence közepén. Mai nevét egy 1291-es oklevél említi először. 1341-ben már nyolc nemesi kúriáról történik említés. E családok késői leszármazottai közül többen élnek ma is a köveskáli gyülekezet területén. 1548- ban a török jelentős pusztítást okoz. 1555-ben a község nagy többsége már protestáns vallású: az elsők között csatlakozik a gyülekezet a reformáció kálvini irányához. Az ellenreformáció idejére már nagy lélekszámúvá duzzadt eklézsia artikuláris hellyé lett. 1768 virágvasárnapján kérvénnyel fordulnak Mária Terézia királynőhöz, hogy omladozó és szűknek bizonyult templomuk helyett újat építtethessenek. Ekkor Köveskálon 413, a szomszédos Zánkán 140, Szepezden 56, Kővágóőrsön 24, Nemesgulácson 4, Díszeiben 6, összesen 643 lélek él az artikuláris helyhez tartozó területen.1769. december 10-én szentelik fel az alig fél esztendő alatt épült kőtemplomot. Egy évvel később kis tornyocska, 1825-ben pedig órával ellátott torony épül hozzá. A toronyba két harang is kerül hamarosan: a nagyobbik később az első világháború áldozata lett, a kisebb viszont ma is betölti rendeltetését. A megnagyobbított új templom 1854-ben nyerte el mai formáját. 1925-ben a rekvirált harang helyett egy új, 367 kilogrammos harangot öntet a gyülekezet. A klasszicista stílusú templomépület belső berendezését, a gyönyörű farészeket, a padokat, az úrasztalát és a szószéket egy balatonfüredi asztalosmester készítette, copf stílusban. A századforduló után lassan zsugorodni kezd a gyülekezet a nagyarányú elvándorlás és az „egyke” következtében. Az egyházközség mostani lélekszáma 170 fő. A gyülekezet lelkileg és anyagilag egyaránt megerőtlenedik, ugyananynyira, hogy a hatvanas évek közepétől megszűnik önálló lelkészt tartó hellyé lenni. Közben a szép templomon is sorra-rendre jelentkeztek a romlás félreismerhetetlen jelei. Az 1976. esztendő változást hozott a köveskáli szent gyülekezet életében. Az egyházi hatóságok intézkedése nyomán lelkész került a Káli-medencébe, hogy Köveskálon, valamint a hozzá csatolt Balatonhenyén, Szentantalfán, Mencshelyen és Taliándörögdön ellássa a szolgálatokat. Ebből az alkalomból kívül-belül felújították a köveskáli paróchiát. A megújulási folyamat jelentős mérföldkövéhez érkezett a gyülekezet ez év virágvasárnapján. Hálaadásra gyülekezett öszsze a Káli-medence reformátussága, a veszprémi egyházmegye számos más gyülekezetének küldötteivel együtt. A hálaadás tárgya pedig: a templomfelújítás első fázisának befejeződése, a templom új tetőszerkezetének elkészülte. Az igehirdetés szolgálatát Kovách Attila püspök végezte. A templom megtisztításának története — Mk. 11:15—18 — alapján hangzó igehirdetés első részéb°n a templomnak Jézus életében elfoglalt helyéről és szerepéről szólt a püspök. Jézus nem osztotta azt a hitet, hogy Isten jelenléte a jó-Köveskál ruzsálemi templomhoz van kötve. Mégis becsülte és szerette a templomot, mert az ő szemében is az imádság háza, az istentisztelet helye volt, ahol Isten újra és újra megújítja közösségét népével. De szerette azért is, mert a templom volt az a hely, ahol Isten népének közelről és távolról érkezett tagjai egyaránt megtapasztalhatták az összetartozás örömét. Jézusnak ez a templom iránti szeretete példát mutat a mi számunkra is. Ugyanakkor Jézus ítéletet mond az olyan vallásosság felett, amely üzletet csinál a templomból, a szent dolgokból. Ilyen kísértés az egyház életében is jelentkezhet, így például egészségtelenül nagy hangsúly eshet az anyagi kérdésekre. Nem messze jutott a kegyesség útján az, aki Istentől csak annyit vár, hogy életútja sikeres és sima legyen. Jézus ítéletet mond minden olyan kegyeskedés felett, amely nem igazi bűnbánatból fakad és amely nem jár együtt megújulással. Ha Isten népe, a gyülekezet hűtlen, ha nem tölti be küldetését, ha istentisztelete, élete tisztátalan, akkor azzal mások ellen is vét: nem megnyitja, hanem bezárja a kaput mások előtt; nem tanú, továbbadóia Isten szeretetének, hanem eltakarja Isten szeretetét mások elől. Erre a magatartásra is ítéletet mond Krisztus. De hogyan állunk mi a templomainkkal? Drágák számunkra a templomok, amelyekben Isten Igéjét hallgatjuk, a szent sakramentumokkal élünk, amelyekben a gyülekezetek tagjai megerősödhetnek az egymással való közösségben. Éppen ezért kötelességünk, hogy a templomokat gondozzuk, rendeltetésükhöz méltóvá tegyük. De nem elég, hogy van templomunk, hanem az a döntő, hogy mi folyik benne. Az a legfontosabb, hogy a gyülekezet istentisztelete, élete és kegyessége tiszta és Urához méltó legyen. Életünk mutassa, hogy Krisztust követjük, aki magához akar ölelni minden embert és aki szereti az egész világot — fejezte be igehirdetését a püspök. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlést Bakó Kálmán esperes nyitotta meg. Hálaadással szólt arról a nagy munkáról, amelyet az egyházközség a templom megújítása érdekében eddig elvégzett. A lelkipásztori jelentés részletesen taglalta a több éven át tartó munkafolyamatot. A templom életveszélyessé vált tetőszerkezetét teljesen el kellett bontani. A teljes tetőzetcsere munkálatainak végösszege: 450 490 forint volt. A fedezetből 100 000 forintot biztosított a gyülekezet adományokból, ehhez járult az Országos Műemléki Felügyelőség jelentős támogatása, továbbá az egyházkerület közvetítésével Hollandiából érkezett adomány, valamint az egyházmegye gyülekezeteinek segítsége. A végzett önkéntes munka pénzértéke 15 000 forint volt. A hálaadó ünnepélyen felszólalt H. van der Kouwe, a hollandiai protestáns egyházak Európabizottságának képviselője. A testvéri együttlétet, amely uzsonnával folytatódott, Kurucz György vörösberényi lelkipásztor szólóéneke és a veszprémi gyermekek zeneszámai gazdagították. (Köveskál) Suhai Lajos Josa Egyházmegyei közgyűlés Borsodban A borsodi egyházmegye április 23-án tartotta évi rendes közgyűlését, a 92 gyülekezetből 170 lelkipásztor és kurátor részvételével. A közgyűlésen megjelent és felszólalt Kürti László püspök és Polonkai Imre megyei egyházügyi titkár. Dr. Faragó Lajos gondnoki megnyitójában az egyháznak az enyhülésért és a béke megőrzéséért végzett szolgálatáról szólt. Ablonczy László esperes kiemelten foglalkozott jelentésében a gyülekezetekben folyó igehirdetések és tanítások színvonalával. Megállapította, hogy a lelkipásztorok, beosztott lelkészek és exmisszusok szolgálatukat általában komoly felelősséggel végzik. Köszönettel emlékezett meg arról a segítő szolgálatról, amellyel az egyházkerület, különböző tanulási lehetőségek megteremtésével, az igehirdetés és a tanítás színvonalának további emelkedésén fáradozik. Hangsúlyozta a jelentés a presbiterek továbbképzésének fontosságát, az ifjak és gyermekek hitbeli nevelésében a református családok felelősségét. Megemlékezett azokról az anyagiakban is felmérhető gyümölcsökről, amelyekkel nemcsak a helyi gyülekezetek külső épülése volt lehetséges, hanem egyházunk diakóniájának, a kollégiumainkban folyó munkának, valamint a kisebb gyülekezetekben a szolgálatnak a támogatása is. Az előadói jelentéseket Virágh Sándor, Horváth Barna, Hajdú Lajos, Kocsis Attila, Tar Sándor, Kovács Imre előadók, továbbá Kolumbán Zoltán pénztáros terjesztették elő. A közgyűlés Kőris Lajos lelkészi főjegyző záró áhítatával ért véget. A. L. Lelkészbeiktatás Budapesten A budapest-rákospalota-újvárosi gyülekezet új lelkipásztorát, Kiss Domokost május 9-én iktatták be. Az ünnepi istentiszteleten Adorján József esperes hirdette az Igét az I. Tim. 4:7—12. alapján. A beiktatási beszédet követően Kiss Domokos a János 10:41. alapján tett bizonyságot a gyülekezet előtt. Az ünnepi istentisztelet felemelő része volt, amikor a megjelent palástos lelkészek egyegy igével kívántak áldást az új lelkipásztor életére és szolgálatára. Az ünnepi istentiszteletet követően, az ünnepélyes presbiteri gyűlésen köszöntések hangzottak el. Először Cseh József, a budapest-északi egyházmegye gondnoka üdvözölte az új lelkipásztort, majd a gyülekezet nevében Csicsó István gondnok és Csicsó Istvánná mondtak köszöntő szavakat. A fiatalok nevében Nagy Erzsébet szólt. A szomszéd gyülekezetek áldáskívánásait dr. Gyökössy Endre, Simonfi Sándor és Zsengellér József tolmácsolták. A helyi Tanács és Népfront nevében Kriszte Rezső tanácselnök-helyettes üdvözölte az új lelkipásztort. A szomszédos római katolikus gyülekezet nevében dr. Varsányi Lajos apát-plébános, az evangélikus gyülekezetek nevében Bolla Árpád és Schreiner Vilmos lelkészek köszöntötték a lelkipásztort. A teológiai évfolyamtársak jókívánságait Szél János adta át. Az ünnepi alkalmat gazdagította a rákospalota-óvárosi gyülekezet énekkarának szolgálata, Hídvégi Csongor vezényletével, továbbá Kiss Domokosné Tóth Éva hegedűművész műsorszáma és d. Öcsi Géza szavalata. K.