Reformátusok Lapja, 1984 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-29 / 17. szám
6 A költészet bizonyságtétele Jancsó Adrienne Csákvárott Jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Itt az örömérzést épp oly nehezen tudjuk szóban kifejezni, mint gondjainkat. Akadnak, akiknek — látszólag — ez mégis könnyen megy. Akik kétségek között hányódva is, hitet, vagy hitetlenséget megvallva is istenkereső lélekkel, őszintén megnyilatkozva, művészi értékű versekké formálják születő szavaikat. Akadnak szerencsére olyanok is, akik talentumaikat kamatoztatva, a költőkkel azonos indíttatásból, velük azonos rezdüléssel e költemények hív tolmácsolóivá lesznek. Az előbbiek közé soroljuk „századunk költői” közül: Csanádi Imrét, Ady Endrét, Áprily Lajost, Reményik Sándort, Juhász Gyulát, Babits Mihályt, József Attilát, Sinka Istvánt, Fodor Andrást, Nemes Nagy Ágnest, Dsida Jenőt, Jékely Zoltánt. Az ő bizonyságtételeik közül válogatott, majd tolmácsolt Jancsó Adrienne, a csákvári református gyülekezet meghívására. A népszerű előadóművész az említett gyülekezetben, „A költészet bizonyságtétele” című előadássorozat 10. részeként szolgált nagy sikerrel. Tehetsége átsugárzott a költeményeken, amelyekben önvallomásának egy-egy darabját is érezhetjük. Az irodalmi sorozatot szervező Kis Boáz helybeli lelkipásztor és fia dicséretes népművelői módszerének tükre is ez a csákvári kezdeményezés. Tisztában vannak azzal, hogy az ilyen formában is elhangzó igaz szó: „Erőt ad a megfáradottnak és az erőtlen erejét megsokasítja ...” DKJ Reformátusok laka Pázmány Péter — írásainak tükrében „Pázmány Péter közelebb áll hozzám, mint bármelyik más prózaírónk. Szinte naponta olvasom. Imádságos könyve, hitvitái, haragos prédikációi és országmentő levelei napjaim kedves enyhülete és fölfrissítője.” — Így vallott Kosztolányi a Nyugat hasábjain az ellenreformáció és egyben a magyar barokk irodalom korai szakaszának legnagyobb alakjáról. Pázmány Péter 1570-ben Nagyváradon született, előkelő református középnemesi családból. 12 éves korában mostohaanyja ösztönzésére tért át a római katolikus hitre, abban az időben, amikor a jezsuita rend a Báthoryak uralkodása alatt jelentősen megerősödött Erdélyben. Az ifjú Pázmány először a kolozsvári jezsuita gimnáziumba iratkozott be, s 17 esztendős korában a jezsuita rend tagja lett. A pápai bullával jóváhagyott jezsuita rend ekkor már hatalma teljes fényében ragyogott. A protestantizmus viszszaszorítása egy rendkívüli felkészültségű, sokoldalúan képzett, harcos klerikus tábort kívánt, akik között a legtökéletesebb alárendeltség és a vak engedelmesség volt a jelszó. Pázmány református voltából adódóan a magyar nyelv iránti elkötelezettség mellett a Biblia átlagon felüli ismeretét vitte magával a jezsuita rendbe. Kolozsvár után Krakkóban és Bécsben tanult. Majd az ellenreformáció és a barokk kor központjában, Rómában rendszerezte páratlanul gazdag teológiai, filozófiai és nyelvi ismereteit. Tanulmányai végeztével teológiai doktorrá avatták. A Rómában eltöltött időszakot követően közel tíz éven keresztül az osztrák protestánsok elleni harc légkörében élt. Grazban tanított, latin nyelvű teológiai, filozófiai és természettudományos témájú könyveket írt, s többek között magyarra fordította Kempis Tamás De imitatione Christi-jét, az aszkétikus életeszmény, a mindennapi szelíd misztika, a bensőséges áhitat világirodalmi jelentőségű alkotását. A XVII. század elejétől minden erejét a római katolikus egyház ellenreformációs céljainak szolgálatába állította. Hitviták tüzében élt, s alkotott. Vitairatai, prédikációi, térítő munkája révén az ellenreformáció magyarországi vezéralakja lett. Rövid időn belül a hazai politikai és vallásos élet elsőrangú személyiségévé vált. Mint esztergomi bíboros érsek hozzálátott a magyar katolikus egyház újjászervezéséhez. Egyetemet alapított, életteret nyitva a magyar katolikus kultúrának. Főpapként, tudósként, feudális méltóságként ott állt a hazai katolicizmus minden veszélyeztetett pontján. Egyházát féltőn védve és erősítve vetette papírra gondolatait, melyeknek elsőrendű célja nem az esztétikai élmény adása, hanem mindig a gyakorlati, mindenki számára érthető útmutatás volt. Protestáns ellenfelei nem tudtak komoly cáfolatot írni ellene. Nem versenyezhettek Pázmány logikai erejével, de írásművészetével sem. Pázmány írásai mindig frissek és modernek, nyelvének ereje és bősége századában szinte egyedülálló volt. A közelmúltban látott napvilágot a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelenő Magyar Remekírók sorozat ajándékköteteként egy kitűnő válogatás Pázmány Péter munkáiból. Ez a több mint ezer oldalas kötet Pázmány teológiai, szépírói és fordítói munkásságának legjavát öleli fel. A vitairatok, imádságok mellett a válogatás tartalmazza Pázmány „Isteni igazságra vezérlő kalauz”-át, mely a katolikus hitvédelem tételeinek nagyszabású összefoglalása, művészi értékű kifejtése. Életművének teológiai, irodalmi, esztétikai szempontból legjelentősebb alkotása a több évtizedes igehirdetői gyakorlatának prédikáció-anyaga, mely gazdag élettapasztalatáról, lélektani fogékonyságáról, kimeríthetetlen fantáziájáról, páratlan tudásáról ad bizonyságot. Pázmány a reformáció meggyőződése, ellensége volt. Életét és munkásságát azonban ma is szükségszerű és hasznos tanulmányoznunk, kritikailag értékelnünk. Hiszen olyan életművet hozott létre, amelynek hatása a jelenben is meghatározó tényezője az egyháztörténetnek, valamint a magyar irodalom és művelődés történetének. (Szilvásvárad) Kádár Zsolt HÚSVÉT AZ ERDŐN Húsvéti harangszó helyett fényes hegyek köszöntenek, az eget körülállják, a jószagú tavaszi szelek rázzák, mint harangnyelveket, a vén fák koronáját. Hallod? Orgona zúg az erdőn. Látod? Húsvéti fénybe fürdőn a kopasz ág is éled, fürge csírák egymást lehagyva — fejét kidugta már a nagyja — zöld színt vonnak elébed. Rügyekbe zárt kis levelek, bimbókba zárt virágfejek várnak szabadulásra. A friss szél titkot zúdít széjjel: Lehullt a lakat húsvét éjjel! Örömhírt zúg a Mátra! Mondd el hát, szél, a gyáva nyúlnak, hogy a félelmek mind elmúlnak, ne fuss, ne féltsd az élted! Mondd el a dühös ordasoknak, hogy már hiába acsarkodnak, Győzött a Bárány — érted! Csivitelő verébsereg, fordítsd erre pihés fejed, himnusz zendül, húsvéti! Fürge mókus, állj meg egy szóra, szelíd kis őz, erdő lakója, új hang ez, s régi. Égi! Erdő népe, s te, embererdő, kegyetlen, síró, kárörvendő, szelíd és vad, bátor és gyáva, hallod, mit zeng szerte a Mátra? Feltámadott a Jézus! Vargha Tamásné 1984. április 29. Gondolatok az imádságról „Az imádságnak jó illatú áldozatnak kell lennie. Megbántjuk és szidalommal illetjük Istent, ha a magunk kívánságainak akarjuk alárendelni és alávetni, ahelyett, hogy megelégednénk az ő kegyelmével” — írja Kálvin. Amíg imáimban csak én beszélek és Isten hallgatja, hogy mit mondok Neki, addig minden megoldatlannak látszik. De az igazi imádság nem monológ, hanem dialógus Istennel. Abban a pillanatban, amikor megszólít Isten és mi szavát meghalljuk, eltűnik a gond, az aggodalom és az erőtlenség. Imáink gyengeségének az az oka, hogy rá akarjuk beszélni arra Istent, amit mi akarunk és nem vesszük észre, hogy Isten sohasem lesz a mi akaratunk rabszolgája. Az imában nem Istennek, hanem nekem kell megváltoznom. Nem Isten alakul át, hanem nekem kell újra „Isten képére és hasonlatosságára” visszaalakulnom. Ha mi akarjuk Istent megváltoztatni és dőre szándékunk mellett makacsul kitartunk, mindig csalódni fogunk. A legtöbbször azt gondoljuk, hogy környek nélkül nem lehet buzgón imádkozni, pedig az imának nem a könnyek, hanem az Istenben való megnyugvás derűje az igazi tartozéka. Az imádkozás találkozás Istennel. Ez a találkozás mindig örömet szül. Akkor beszélgetek Istennel igazán, ha ez az öröm nem hiányzik életemből. A szent dolgokat csak jókedvűen lehet átélni. Ami szomorú és kínos, az előbb vagy utóbb szentségtelen teherré válik. Aki nem tud mosolyogni, imádkozni sem tud. —GP - OLVASÓM ÍRJÁK ! Tizstelt Szerkesztőség! örömmel olvastam a lap április 8-i számában Lassú Gábor „Gitár a gyülekezetben" című írását. Magam is évek óta foglalkozom ezzel a hangszerrel és jelenkori, gyülekezeti használata mellett igyekeztem figyelmet szentelni a húros pengetős hangszerek és a református gyülekezeti éneklés múltbeli kapcsolatának. Kötelességből is, hiszen nyaranta a tahii egyházzenei tanfolyamokon klasszikus gitárjátékot tanítok gyülekezeteink fiatal gitárosainak. Ezért örömmel láttam, hogy Lassú Gábor írásában elég nagy teret kapott a pengetős hangszerek bibliai és reformáció korabeli, egyházi története, örömömbe azonban egy kis üröm is vegyült, néhány tárgyi tévedés miatt. Balassi Bálint nevéhez ugyanis nem fűződhet e hangszerek kora beli használata, legfeljebb közvetve, annyiban, hogy sok verse akkoriban élő, húros pengetős hangszerekkel kísért dallamok „nótájára" íródott, s ilyen művei gyülekezeti énekeskönyvünkben is találhatók. A pengetős hangszerek használata azonban nem az ő hírnevét öregbíti. Ezért a cikk írójának azon állítása, hogy „...a pengetős hangszercsalád ... korabeli magyar használata Balassi Bálint... nevéhez fűződik”, nem áll meg. A másik kérdéses pont Bach és a gitár kapcsolata. Lassú Gábor ezt írja: „a gitár... Bach zenéjében is jelentős szerepet kapott”. Igaz, hogy Bach írt gitárdarabokat, azonban mennyiségüket, a bach i életműben elfoglalt helyüket illetően nem áll meg, hogy jelentős szerepük lett volna. A nagy barokk mester ezen művei munkássága egészét tekintve periférikus jelentőségűek. Mindkét tárgyi tévedés elkerülhető lett volna, ha Lassú Gábor kissé tüzetesebben vizsgálta volna meg azt a forrásul felhasznált cikket, amelynek gondolatmenetét írása első három bekezdésében szinte a teljes azonosulásig ható, nagy hűséggel követte. Zákányi Bálint: „Éneklés gitárral" című, a Doktorok Kollégiuma hymnológiai szekciójában 1982-ben elhangzott referátumára gondolok, amelyet a „Református Egyház” (hivatalos folyóiratunk) 1984. februári száma teljes egészében közölt. Sajnálattal láttam, hogy Lassú Gábor a maga cikkében nem utalt Zákányi Bálint említett referátumára, holott a két írás tökéletes egybehangzása csak aláhúzta volna mondandója súlyát. (Tolcsva) Tisztelettel: Meggyesi János lelkész A Ráday Kollégium újjáépítésére lapunk útján küldött adományok: Szeghalmi Egyház 3000, Borsos Péter lp. (Gárdony) 1000, IV. részlet, Sukorói Egyház 4000, Debrecen-Széchenyi kerti Egyház 500, Pusztafalui Egyház 1000, Oszlári Egyház 500, Pátkai Egyház 500, Pátkay János lp. (Pátka) 500, Kovácshidai Társegyház 4000, Barkó Antal lp. (Sellye) 1000, Miskolc-Belvárosi Egyház 2500, Gergelyiugornyai Egyház 1500, Cegléd-Újvárosi Egyház 10 000, Hadházy Sándor (Nyíregyháza) 1000, Mándoki Egyház 2500, Polgárdi Egyház 3000, Sellyei Egyház evang. perselypénze 1000, sóstófalvai Egyház 150, Horsai Ede lp. (Kék) 1000, in. részlet, Helvécia-Bugaci Egyházból érkezett 3000 forint, adományozói: helvéciai presbiterek: Antal József, Antal Sándor, Antal Mihály, Könyves Károly, id. Körös Lajos, ifj. Körös Lajos, Pálfi Károly, Pető Ferenc, Sörös Zsigmond, Gyulai Elek, Agárdi Károly, Csókás László, ifj. Borbás János 100—100 forint; bugaci presbiterek: Kovács Imre, Balogh Pál, Bíró Balázs, D. Kovács Béni, Molnár Lajos, Tóth Imre, Kökény János 100—100 forint; Szénási Ferencné 200, ev. perselypénz 800 forint. Abaj Egyház 4000, Felsőmocsoládi Egyház 1100, Bogyiszlói Egyház evang. perselypénze 2970, Ferenczy Ernőné (Szekszárdi 250, Áporkai Egyházból: egyházközség 1500, Kőhegyi István lp. 500, öszszesen 2000, Tatvajdi Egyházból 6000, IV—V. részlet, Nagykátai Egyházból: egyházközség 1200, Kiss Endre lp. 600, összesen 1800, Baranyai Egyházmegye pénztárán át: Siklósi Egyház 1000, Vejti 100, összesen 1100, Verebi Egyház 800, Budapest-Pestlőrinc-Kossuth téri Egyház 25 000, Baracskai Egyházból: egyházközség 1200, Barta Géza lp. 800, összesen 2000, Pécsi Egyház „pécsi szoba berendezésére” 30 000, Budapest-Gorkij fasori gyülekezet tagjai 1190, Etyeki Egyházból: Egyházközség 1000, Knáver Zoltán lp. 400 forint, Barcsi Egyház 1200, Somogyaszalói Egyház 360, Budapest-Rákospalota, Újvárosi Egyház 5000, Somogyi Ernő (Öcsöd) 2500, Tornyospálcai Egyház 500, Somogyi Egyházmegye pénztárán át: Csokonyavisonta I. Egyház 1340, Csokonyavisonta II. Egyház 700, összesen 2040, Martonvásári Egyházból: egyházközség 500, Borsos István lp. 500, összesen 1000, Gádorosi Egyház 500, Alcsúti Egyházból: egyházközség 1000, Katona János lp. 1000, összesen 2000, Vértesdorbozi Egyház 1000, dr. Békési Andor lp. és neje (Ócsa) 2000, Dunaharaszti Egyházból: evang. perselypénz, gyülekezeti tagok és lp. adománya 4000, Budapest-Pesterzsébeti Központi Egyház 10 000, Nemesdédi Egyház 560, Böhönyei Egyház 650, Sárszentmiklósi Egyházból: egyházközség 800, lp. 200, összesen 1000, Budapest-Csepel-Királyerdői Egyházból: egyházközség 2000, lp. 500, összesen 2500, Novák Józsefné (Bp. xm.,) 500, özv. dr. Eiler Nándorné (Bp. XXI.,) 200, Bácskiskunsági Egyházmegye pénztárán át érkezett 28 500 forint, adományozói: Bérces Lajos lp. Izsák, 500, Aszódi Egyházból: egyházközség 4000, Dömötör Gábor, Kiss Lajos, Szabó István, Bazsó László, Simó Gábor, Tamás Bálint, Nyakó János, Balázs Lajos, Tóth László, K. Tóth Gábor, Bazsó Sándor, Simon Sándor, Bogárdi István, Csire Sándor 100—100 forint; Balázs Gáborné, Szabó Miklós, Barna László, Kovács Bálint, Sivó Ignác 200—200 forint; Szabó Mihály 300, N. N. 500, Kőrösiné (Kiskőrös) 500, Tassi presbiterek 2000, Katymári Egyházból perselypénz 146, Garai Egyház 3000, Szeremlei Egyház 6900, Kunszentmiklósi Egyház 8400 forint. Aranyosapáti Egyházból: Révaranyosi Egyház 500, Kopócsapáti Egyház 500, Börzsönyi Sándorné lp. 1000, összesen 2000, Melegh Dániel lp. (Hajdúszoboszló) 1000, Hajdúhadházi gyülekezet 2000, Parasznyai Egyház 1000, Balogh Ferenc (Bp. XHII) 200 forint.