Reformátusok Lapja, 1985 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-01 / 35. szám

Üzenet az ifjúsághoz Schweitzer Albert: Ne csak ismereteket szerezzetek, gondolkodjatok is! Schweitzer Albert, a teológus, a zenetudós, az or­vos és mindenek fölött a mai keresztyén ember pél­daképe húsz esztendeje, szeptember 4-én halt meg. Életművével a hit és cselekedet olyan egységét tud­ta megvalósítani, amely a bizonyságtétel erejével hat ma is nemcsak a keresztyének körében, ha­nem minden jóakaratú emberre a világon. Mara­dandót alkotott: afrikai kórháza most is él és mű­ködik, gondolatai pedig mára sem vesztettek idő­szerűségükből. Munkásságának kisugárzását egyhá­zunk életének számos területén is tapasztaljuk, gon­doljunk csak róla elnevezett otthonunkra. Reá emlékezve közöljük most az ifjúság előtt mondott előadását, amely — noha 1930-ban, Ang­liában, egy Yorkshire-i iskolában hangzott el — ma is útmutató. Különösen most, az iskolaév kezdetén. Olyasvalamiről szeretnék Önöknek beszélni, amit na­gyon a szívemen viselek; saját magukról, arról az út­ról, amit az életükben keresni fognak. Most még nincsenek arra kényszerítve, hogy keres­sék ezt az utat; itt vannak az iskolában és készülnek az életre. De egyszer eljön az a nap, amikor az Önök számára is elkezdődik a küzdelmes élet, s akkor majd szeretnék tudni, hogy milyen irányban kell haladniuk. Megállapítják majd, hogy a helyes irányt megtalálni nehezebb, mint gondolták. Mit tanulnak itt az iskolá­ban? Tanulják a különböző tudományágakat, amelyek szükségesek ah­­hoz, hogy az életben vigyék valamire. Mondhatom Önöknek: amit itt megtanulhatnak, az egyáltalán nem elég. Az élethez fel kell vértezniük magukat a tudás min­den válfajával, s ebből az iskolából magukkal kell vin­niük a szükséges ismereteket, de nagyon fontos, hogy gondolatokat is vigyenek magukkal. Nemcsak ismere­teket szereznek itt, hanem a gondolatok megértését is ta­nulják. Az élet fogja Önöket vizsgáztatni; az élet kér­dezi majd meg: „Nyertél valamint az ifjúságodból? Van valami hasznod abból, hogy a szívedbe minden szük­séges gondolatot befogadtál?... Magaddal viszed a szükséges idealizmust?” Mivel csupán tudásból egyikünk sem élhet, szüksé­ges, hogy önök is gondolkodjanak. De milyen gondo­latokra van szükségük? Gondolkodniuk kell arról az igaz útról, amelyen járva ember lehet az ember. Nem­csak abban az értelemben, hogy olyan legyen, akinek tudása van vagy okosan cselekszik, hanem legyen olyan, aki tudja, hogy az élethez igazságra, jóságra és hálára van szüksége; hogy az élet egészén belül lelki-szellemi élet is van, s hogy szegények vagyunk, ha a lelki élet megvalósítása nélkül élünk. A hozzám küldött levelek némelyikében ilyen kérdé­seket kapok: „Meg tudja nekem mondani, hogyan tud­nám a bennem levő jóakaratot tettekre váltani? Sze­retnék valami jótettet véghezvinni, de nem találom a módját.” Ilyenkor azt válaszolom: „Legyen türelemmel, ne higgye, hogy a megoldást azonnal megtalálja. Sok mindent el tudnék mondani önnek az életemből, s akkor megtudná, hogy éveken át én is ilyen tevékenység lehetőségét kerestem, de ezt csak­ hosszú idő múlva ta­láltam meg. Ha tehát meg akarja valósítani a jószán­­dékát, akkor lehetőleg tovább kell keresnie és várnia, de keressen és várjon, akkor találni fog.” S hozzáfű­zöm azt is: „Keressen valami szerény lehetőséget!” Mert szívünk gyakran valami nagyot keres, ami sok áldozatot kíván, ugyanakkor nem látja meg az egy­szerű dolgokat. Pedig, a jó cselekvését először az egy­szerű dolgokban kell megtanulnunk , s ezek gyakran a legnehezebbek. Ezért kellene ifjúságunk idején itt az iskolában azo­kat a gondolatokat szívükbe fogadniuk, amelyek a lelki életet formálják."El kell jutniuk oda, hogy ki tudják mondani: „nem szeretnék felszínes életet élni" Ne kí­vánjanak olyan senkik lenni, akik azt mondogatják: „sikert szeretnék, jó állást szeretnék,­ kényelmes életet akarok”, hanem olyan valakik akarjanak lenni, akik azt mondják: „szeretném a saját lelkemet megtartani”. Ne engedjék magukat megtéveszteni! Nem lesznek szegények az életükben, tudniuk kell, hogy az élethez a szív gazdagságára van szükség. Ne váljanak kétkedők­ké! Legyenek ideálokat kereső emberek! Az élet meg­próbálja majd megfosztani Önöket ezektől az eszmé­nyektől, de Önök szilárdan maradjanak meg mellettük. Meg kell védelmezniük ezeket, mert ki lesznek téve annak a veszélynek, hogy az életben csak a felszínes gondolkodás szerint cselekedjenek. Vigyázzanak, hogy soha ne jussanak idáig! Újra mondom, hogy ideálokra van szükség, s egyúttal azt is mondom, hogy el kell fogadniuk a szolgáló életformát. Szegények lesznek az életben, ha csak arra gondolnak, hogyan lehetnének sikeresek. Az élet igazi célja az, hogy szolgáljunk, hogy legyünk készek segíteni másoknak is minden lehetsé­ges jó megvalósításában. Nem ismerem a sorsukat. Lehet, hogy önök közül néhányan figyelemre méltó állásokat töltenek majd be. Egyikük a másikuk talán a toll forgatójaként vagy mű­vészként híressé válik. Egyet azonban tudok: azok lesz­nek igazán boldogok önök közül is, akik keresik és megtalálják, hogyan szolgálhatnak. Csak azok lesznek boldogok, akik engedik, hogy a szívük vezesse őket, mert a szív jelenti a nagy erőt, azt az erőt, amely az életben mindig a jót munkálja. Igen, mindnyájan csak akkor leszünk boldogok, ha hiszünk az Isten országában — a jóság eszményében, amelynek közöttünk uralkodni kellene, sőt amelynek minden nép között uralkodni kellene, amelynek kor­mányoznia kellene a szívünket. Ezért kell mindegyikő­jüknek az Isten országa után szomjazniuk s azt kí­vánni, hogy abból valamit a saját életükben is meg­lássanak, azt magukban hordják, s arra vágyakozni, hogy mindig az Isten országa szellemében munkálkod­hassanak. Ha ezt az eszményt egy életen át megőrzik, boldogok lesznek. Adja meg Isten Önöknek ezt a bol­dogságot! Fordította: Dani László Schweitzer Albert weimari szobra 1 k SCHWEITZER ALBERT Érzem a lelkét, I a határ — ahogy I homályosan a nyár, őszi szél I S akkor is, zilálja I ha egy a fák levelét, fuvallattal s ahogy az ágak az erdő hajlanak, tovaszáll, ringnak, és Schweitzer ahogy az öregek­­ Alberttel összekoccintnak, Krisztus ahogy az asztalára s szívünkhöz sírnak, talál. S akkor is, érzem ha kezüket a megadás összeteszik, könyörületét, ha átsüt Isten szeretetét, szemükön Vékey Tamás ■■■■■■PBaaMaNMl Dr. Tóth Károly püspök kib­iil­foM Az Elnöki Tanács dr. Tóth Károly püspöknek, a Keresztyén Békekon­ferencia elnökének a magyar állam és a református egyház közötti jó viszony munkálása, és a Keresztyén Békekonferencia szervezetében ki­fejtett kimagasló tevékenysége elis­meréseként a Magyar Népköztársa­ság babérkoszorúval ékesített Zászló­rendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést augusztus 21-én a Parlamentben Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Miklós Imre államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke és dr. Bar­­tha Tibor püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. A kitüntetés átadása után Losonczi Pál beszélget dr. Tóth Károllyal. Mellettük: Miklós Imre és dr. Bartha Tibor Beiktatják tisztébe Szabó Magdát, a tiszántúli egyházkerület főgondnokát örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy szeptember 7-én, szombaton 10.30 órai kezdettel, a debreceni re­formátus Nagytemplomban isten­­tisztelet keretében ünnepi közgyű­lést tart a Tiszántúli Református Egyházkerület. A közgyűlés dr. Bartha Tibor püspök, a Zsinat lel­készi elnökének szolgálatával beik­tatja az egyházkerület főgondnoki tisztébe Szabó Magda Kossuth-díjas írót, Debrecen város díszpolgárát, akit az egyházkerület gyülekezetei a közelmúltban egyhangúlag vá­lasztottak meg világi vezetőjüknek. Erre az alkalo­rsra az egyházkerü­let elnöksége szeretettel hívja és várja a lelkipásztorokat, a gyüleke­zetek tagjait. Az EVT új főtitkár-helyettese: Ruth Lovik Az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottságának Buenos Aires­ben megtartott legutóbbi ülésén be­jelentették, hogy Ruth Lovik­ot az EVT főtitkár-helyettesévé nevez­ték­ ki. Sovik 1983 óta a Keresztyén Nők Egyesületének (YWCA) főtitkári tisztét töltötte be. 1980-ban kapcso­lódott be a VWCA munkájába, mint helyettes főtitkár. 1973 óta az EVT Világmisszió és evangélizáció elne­vezésű bizottságának a munkájában­­ is részt vett, először a bizottság ne­gyedévi folyóiratának helyettes szerkesztőjeként, majd 1978-tól igaz­gató-helyettesként. Az EVT szervezetében mindhárom főtitkár-helyettes (Sovik mellett Tu­dor Saber és Marie Assaad) egy­­egy munkabizottság munkájáért fe­lelős. Sovik az Igazságosság és szol­gálat elnevezésű munkabizottságnak és albizottságainak a tevékenységét irányítja. (EPS) . Dunántúli egyházi épületekben is kárt okozott a földrengés Mint ismeretes, a közelmúltban földmozgások voltak hazánkban. A földrengés a dunántúli egyházkerü­let több gyülekezetének templomá­ban és parókiájában is károkat oko­zott. Ezek felmérése — mint az egyházkerület elnökségétől értesül­tünk — folyamatban van. A károk­ról rövidesen beszámolunk. Hírünk a nemzetközi egyházi sajtóban A Lutherische Welt-Informa­­tion-nak az augusztus 8-i száma részletes beszámolót közöl a szocia­lista országokban élő rendszeres teológusok május 30—31-én megtar­tott debreceni tanácskozásáról. A Párbeszéd a marxistákkal Debrecen­ben című írás részletesen ismerteti a Humanitás és humanizálás kon­ferencián elhangzott előadásokat.

Next