Reformátusok Lapja, 1985 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-24 / 8. szám
1985. február 2 4.__________________________________| Küldjön egy képet Százhúsz éve hunyt el Jósika Miklós Báró Jósika Miklós, a magyar regényírás egyik első nagy alakja, az Abafi, A csehek Magyarországon, és más jelentős művek alkotója százhúsz esztendővel ezelőtt, 1865. február 27- én hunyt el Drezdában. (Született 1794. április 28-án Tordán.) Aktív résztvevője volt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc politikai küzdelmeinek, tagja a Honvédelmi Bizottmánynak, majd annak megszűnte után bírája a Kegyelmi Széknek. A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosik, majd Lipcsébe, Brüsszelbe, később — második feleségével, báró Podmaniczky Júlia (1822—1893) írónővel — Drezdába emigrál. E város volt mindkettőjük életútjának végső állomása. Az író és felesége hamvait 1894-ben Jósika Sámuel — ekkor a király személye körüli miniszter — hozatta haza és Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben helyezte nyugalomra, föléjük pedig a képen látható neoklasszicista síremléket emeltette. (A drezdai Jósika-síremlék német és magyar feliratú talapzata e síremlék mellett balra látható, a felső részét képező kereszt nélkül, mely elveszett.) A síremlék fekete márvány tábláján Hegedűs István verse olvasható: Két szívnek porlad itten drága hamva, Két szívnek álma íme teljesül, Szabad hazában boldogan nyughatva E drága földdel poruk elvegyül. Költő, örülhet lelked fenn az égben, Nem rab honod, mi ott is fájna még, Mit festél annyi tündér bájos képben, Megadta nemzetednek a nagy ég. S a hű nő itt is egyesül veled, Megadta neked a hű kegyelet. Dr. Polgárdy Géza Ülésezett az Országos Béketanács Első idei értekezletét a Vasas Szakszervezet budapesti székházában tartotta az Országos Béketanács. Sebestyén Nándorné, az OBT elnöke üdvözölte a megjelenteket. Ezt követően Péter János, az Országgyűlés alelnöke tartott tájékoztatást hazánk kül- és belpolitikájáról, a nemzetközi események alakulásáról. Az OBT 1985. esztendei munkaprogramjához Fodor István, az Országos Béketanács titkára fűzött szóbeli kiegészítést, amelyhez tizennégyen szóltak hozzá. Többek között Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára, Kende István ny. egyetemi tanár, az Ifjúsági Béketanács nevében Kereszty Éva, Straub F. Brúnó akadémikus, a Béketanács tudományos és kulturális bizottságának elnöke ismertette a testület terveit. Az egyházak részéről felszólalt dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos, az Országos Béketanács Egyházközi Békebizottságának főtitkára és Bíró Imre kanonok, az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának főtitkára. A tanácskozáson részt vett a nemzetközi békemozgalom egyik kimagasló személyisége: John Henley Morgan, a kanadai békekongresszus elnöke, a Béke-Világtanács alelnöke. Az Amerikai Zsidók Bizottsága küldöttségének látogatása Az Amerikai Zsidók Bizottságának küldöttsége, amely a Magyar Izraeliták Országos Képviselete vendégeként február 10. és 14. között Alfred Moses-nek, a szervezet végrehajtó bizottsága elnökének vezetésével hazánkban tartózkodott, felkereste az izraelita felekezet több intézményét és ismerkedett a felekezet életével. A vendégek látogatást tettek dr. Lékai László bíboros érseknél és dr. Bartha Tibor református püspöknél, a Zsinat lelkészi elnökénél, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökénél, akivel megbeszéléseket folytattak a református-zsidó párbeszéd eddigi eredményeiről. A küldöttség vezető személyiségeit február 13-án fogadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke. A szívélyes légkörű találkozón időszerű nemzetközi kérdésekről, az országok közötti kapcsolatokkal és a bizalom erősítésével összefüggő közös tennivalókról folytattak eszmecserét. Az Állami Egyházügyi Hivatalban Miklós Imre államtitkárral, az ÁEH elnökével megbeszélést tartottak az állam és az egyházak viszonyáról, a nemzetközi együttműködés lehetőségeinek bővítéséről. A delegáció látogatásain jelen volt Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke is. FORMÁIT IM URIA_________________________________________________________3 Félreértett textusok Amikor a Sinai hegynél Isten szövetséget kötött választott népével, a szövetség alapszabályait Mózes héber nyelven véste kőtáblákra. A 7. parancsolat értelmét magyar nyelvű bibliafordításaink mind e mai napig úgy adják vissza, hogy: „Ne paráználkodj!’’. A paráznaságon pedig férfi és nő házasságon kívüli nemi kapcsolatát értjük. A 7. parancsolat értelme eszerint az lenne, hogy törvényes feleségén vagy férjén kívül mással senki sem léphet szexuális kapcsolatba. Ennek az értelmezésnek az a hibája, hogy másról beszél, mint az eredeti szöveg. A héber nyelvben ugyanis külön szó jelöli a paráznaságot és külön szó a házasságtörést. A 7. parancsolat héber szövegében azonban nem a paráznaságot jelölő héber szót találjuk, hanem azt, amelyik kifejezetten házasságtörést jelent. Ennek a héber szónak kettős jelentése van: férfi és nő kapcsolatában jelenti a házasságtörést, Isten és ember kapcsolatában pedig jelöli a tiszta istentisztelet megrontását. Olyan viszonyfogalomról van tehát szó a gyökben, amely egy életre szóló jó kapcsolat elrontásának lehetőségeit foglalja magában Isten és ember, férfi és nő között. Isten és ember kapcsolatának ismerete segít megérteni, hogy mit jelent a házasságtörés. A tiszta istentiszteletet azzal rontjuk meg, ha nem úgy tiszteljük Istent, ahogyan azt Isten elvárja tőlünk és ahogyan az Istent megilleti. Ez a törés és ez a rontás férfi és nő kapcsolatában úgy tükröződik, hogy férj a feleségét vagy feleség a férjét nem úgy szereti, ahogyan azt II. Mózes 2014, a másik várja tőle és ahogyan az a férjet vagy a feleséget megilleti. De mi is a házasság a bibliai szemlélet szerint? Annak a szövetségnek a tükre, melyet a szabadító Isten megszabadított népével kötött. Mindkettőnek alapja a szeretet, összetartó ereje a hűség, célja pedig az élet kiteljesedésének és folyamatosságának a biztosítása. Mindkettő az áldás és az átok beteljesedésének a lehetőségét rejti magában aszerint, hogy az ember komolyan veszi-e szövetséges társát, vagy pedig nincs tekintettel arra. Amíg Isten és ember szövetsége önmagunk és Isten teljesebb megismeréséhez vezet és az a célja, hogy Isten atyánkká legyen, mi pedig az ő gyermekeivé váljunk, addig férfi és nő szeretetszövetsége a nemek közti egymásrautaltság teljesebb megértéséhez vezet és az a célja, hogy a kétneművé teremtett emberpár egy testté válásának csodája az életünkben valóság legyen. A házasságban megvalósuló nemi kapcsolat a bibliai szemlélet szerint a szeretet és hűség alapján egymásról szerzett ismeret csúcspontja, a szeretetszövetség megpecsételje és megújítója, mely az élet kiteljesedéséhez és továbbadásához vezet. A házastársak ezáltal válnak az új életet teremtő Szeretet eszközeivé. Ez a két félből összeálló egész a házassági kapcsolat lényege, és minden, ami zavarja ezt, minden, ami ellene munkál : házasságtörés. A bibliai szemlélet szerint az ember testi és lelki adottságainál fogva alkalmas arra, hogy a házasság kötelékében boldog és kiegyensúlyozott életet éljen, hiszen e végre teremtetett férfiúvá és nővé. Ugyanakkor a bűneset folytán hajlamos az ember arra is, hogy elrontsa azt, amit az Isten jónak teremtett: elszakítva a szeretet szálait elhagyja vagy megcsalja élete párját. Isten azért kötött szövetséget választott népével, hogy tudatosítsa velük: íme az élet és a halál útját adtam elétek, az áldás és az átok beteljesedésének lehetőségét. Válaszd azért az életet! Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Ez pedig azt jelenti, hogy az egyén is és a nép is mindent Istennek köszönheti az életét is és emberi kapcsolatait is. Ha ezeket nem becsüli meg, ha másra használja, mint amire az Isten ezt adta neki, akkor a szabadító Istennel kötött szövetséget szegi meg. Nemcsak önmaga és embertársa ellen vét, hanem Isten ellen is, és az áldás helyett az átok ígérete teljesedik be rajta. Amikor a 7. szövetségszabály kimondja, hogy: „Ne törj házasságot!”, Isten itt is arra figyelmeztet, hogy ne a halál útját válaszszátok a házassággal kapcsolatban sem. Ne rontsd el azt, amit az Isten jónak teremtett, se önmagadban, se másban, sem pedig egymás között, hanem élj a házasságban életed párjával boldog és kiegyensúlyozott életet, hogy sem a válásra, sem a paráznaságra ne kerülhessen sor! Mi azt szeretnénk tudni, hogy meddig mehetünk el a halál útján veszélytelenül, Isten viszont arra figyelmeztet, hogy erre az útra rá se lépjetek! (Kisléta) Dr. Kustár Péter * A „Félreértett textusok’’ cikksorozatának kidolgozásaira nem vagyok ugyan felkérve, de talán a hozzászólást nem, veszik rossz néven. Még ha úgy lenne is, akkor is kénytelen vagyok ezt megtenni, mert erre a mi Urunk Jézus Krisztusunk szólított fel. Az, „akinek adatott minden hatalom mennyen és Földön”, akiben adatott számunkra Isten jelenléte, kegyelmes szeretete, ő maga és az „ő neve". Aki iránt most nem tudok engedetlen lenni. Az Ószövetség előképe az Újszövetségnek. Minden teremtett dolog, kijelentésreá nézve van, őt fejezi ki, hol példázatokba burkolva, hol nyíltan. Soha sem érthetjük félre a textusokat, ha bennük az Űr Jézussal találkozunk, valamilyen formában, amelyben az ő küldetését ismerjük fel, tesszük magunkévá. Istennel való személyes kapcsolat sem lehet nélküle, ő benne, az Űr Jézus Krisztusban adta nekünk magát az Atya. A mi számunkra a kijelentés a Fiú Úr Isten. Amikor a keresztség sakramentumát kaptam, akkor az ő nevét vettem fel azzal a tartalommal, amit a „keresztyén” név kifejez. Látásom szerint hiába is veszi fel az ő nevét, aki őt magát, a Benne megjelent kegyelmet, megváltást, a Vele való személyes kapcsolat lehetőségét elutasítja. Tehát az úgynevezett „névleges keresztyén". A megjelent cikkben: „Hiába fel ne vedd”, Krisztus nevének ilyen átvitt értelmű hiába felvételéről említés nem történik, pedig de sokan vettük fel így hiába az ő nevét! Az Ige sok helyen említi a felvenni vagy felöltözni kifejezést. Látásom szerint — ez esetben is az Újszövetség szemüvegén nézve — a „hiába fel ne vedd” nemcsak a szavakkal való hiába felvételre vonatkozik, hanem az ő életének felvételéről, felöltözéséről is szól. Nagy reménységgel várom a „félreértett textusok” további kibontását. Szeretném azokban is Krisztus arcának felragyogását látni. Bizony nem mindig könnyű feladat, idő kell hozzá, imádkozó csendesség. De van rá ígéret: „Akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak”. Bereczky Albert püspöktől hallottam, hogy egy híve azt mondotta: ő nem jön többször bibliaórára, mert „itt mindig csak Krisztusról van szó”. Az ő válasza az volt: „Testvér! Nem csak, hanem ugyancsak”. Vajon ez a magát református keresztyénnek mondó testvér nem hiába vette-e fel az Úr nevét? A Lap munkatársainak szolgálatát imádságomban hordozva, szeretettel köszöntöm mindnyájukat. (Budapest) Dr. Bánóné dr. Székely Irma * A fentiekben közölt értékes olvasói levél — amelyért köszönetet mondunk — egyik kulcsmondata nyilvánvalóan ez: „Soha sem érthetjük félre a textusokat, ha bennük az Úr Jézussal találkozunk .. Ebben az állításban sok igazság van, hiszen az Ige megértése végső soron sohasem pusztán emberi tett, hanem a Szentlélek által a Jézus Krisztusban önmagát kijelentő Isten cselekedete. S hogy szerkesztőségünk mégis sorozatot indított ..félreértett textusok” címmel, annak a magyarázata a következő: Isten irántunk való szeretete mutatkozott meg abban is, hogy az írott Igét egy adott kor, adott történelmi helyzet körülményei közepette adta, a kijelentéstmintegy OLVASÓM ÍRJÁK ! „belehelyezte” az idő és a tér korlátai közé, hogy számunkra, emberek számára érthető legyen. Ebből azonban az is következik, hogy a történelmi viszonyok megváltozásával a Szentírás szövegének járulékos, egy adott történeti korhoz kötött elemei nehezen érthetővé válnak, s ez bizony súlyos félreértések forrása lehet. (Egyik leggyakrabban elkövetett hiba, hogy a ma viszonyait vetítjük vissza letűnt korok környezetébe és fordítva.) Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy Isten az embernek bizonyos fokú szabadságot adott — még az Ige értelmezésében is —, mintegy „megkockáztatva” azt, hogy ezzel a Szentírás az ember értelmi érzelmi beállítottságának az „önkénye” alá kerülhet. Ezt is szem előtt tartva, azt kel állítanunk, hogy igenis vannak - mégpedig fontos — textusok, amelyeket félre lehet érteni, magyarázni. Sőt — lépjünk tovább — még az sem lehet kizárólagos döntő tényező a helyes Ige-megértés, vonatkozólag, ha bennük — min olvasónk írja — „az Úr Jézussá találkozunk...”, hiszen a jogós kérdés itt nyilván ez: ki az a Jézus, akit mi a Szentírásból megismerünk, milyen az a „Jézus-kép” amely az Ige olvastán kialaku bennünk? Sokan hangoztatják, hogy az Igén keresztül találkoztak Jézussal, de ki merné azt állítani hogy mindenki, aki ezt állítja, minden szempontból tökéletesen és helyesen ismeri a Krisztust, érti küldetésének lényegét? A Szentlélek Isten iránti engedelmességünk valósul meg tehá abban is, ha valamennyien még nagyobb odafigyeléssel, mi nagyobb szakértelemmel, még nagyobb odaadással törekedünk Szentírás egyes nehezen érthető textusainak a megértésére. A szerk.