Reformátusok Lapja, 1985 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-24 / 8. szám

1985. február 2 4.__________________________________| Küldjön egy képet Százhúsz éve hunyt el Jósika Miklós Báró Jósika Miklós, a magyar regényírás egyik első nagy alakja, az Abafi, A csehek Ma­gyarországon, és más jelentős művek alkotója százhúsz esztendővel ez­előtt, 1865. február 27- én hunyt el Drezdában. (Született 1794. április 28-án Tordán.) Aktív résztvevője volt az 1848/49-es forrada­lom és szabadságharc politikai küzdelmeinek, tagja a Honvédelmi Bi­zottmánynak, majd an­nak megszűnte után bí­rája a Kegyelmi Szék­nek. A világosi fegy­verletétel után egy ideig bujdosik, majd Lipcsébe, Brüsszelbe, később — második fele­ségével, báró Podma­­niczky Júlia (1822—1893) írónővel — Drezdába emigrál. E város volt mindkettőjük életútjá­nak végső állomása. Az író és felesége hamvait 1894-ben Jósi­ka Sámuel — ekkor a király személye körüli miniszter — hozatta haza és Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben helyezte nyugalomra, föléjük pedig a képen látható neoklasszicista síremléket emeltette. (A drezdai Jósika-síremlék német és magyar feliratú talapzata e síremlék mellett balra látható, a felső részét ké­pező kereszt nélkül, mely elveszett.) A síremlék fekete márvány táb­láján Hegedűs István verse olvasható: Két szívnek porlad itten drága hamva, Két szívnek álma íme teljesül, Szabad hazában boldogan nyughatva E drága földdel poruk elvegyül. Költő, örülhet lelked fenn az égben, Nem rab honod, mi ott is fájna még, Mit festél annyi tündér bájos képben, Megadta nemzetednek a nagy ég. S a hű nő itt is egyesül veled, Megadta neked a hű kegyelet. Dr. Polgárdy Géza Ülésezett az Országos Béketanács Első idei értekezletét a Vasas Szakszervezet budapesti székházá­ban tartotta az Országos Béke­tanács. Sebestyén Nándorné, az OBT el­nöke üdvözölte a megjelenteket. Ezt követően Péter János, az­ Or­szággyűlés alelnöke tartott tájékoz­tatást hazánk kül- és belpolitiká­járól, a nemzetközi események ala­kulásáról. Az OBT 1985. esztendei munkaprogramjához Fodor István, az Országos Béketanács titkára fű­zött szóbeli kiegészítést, amelyhez tizennégyen szóltak hozzá. Többek között Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára, Kende István ny. egyetemi tanár, az Ifjúsági Bé­ketanács nevében Kereszty Éva, Straub F. Brúnó akadémikus, a Bé­ketanács tudományos és kulturális bizottságának elnöke ismertette a testület terveit. Az egyházak részéről felszólalt dr. Aranyos Zoltán zsinati taná­csos, az Országos Béketanács Egy­házközi Békebizottságának főtitkára és Bíró Imre kanonok, az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának főtitkára. A tanácskozáson részt vett a nem­zetközi békemozgalom egyik kima­gasló személyisége: John Henley Morgan, a kanadai békekongresszus elnöke, a Béke-Világtanács alel­nöke. Az Amerikai Zsidók Bizottsága küldöttségének látogatása Az Amerikai Zsidók Bizottságá­nak küldöttsége, amely a Magyar Izraeliták Országos Képviselete vendégeként február 10. és 14. kö­zött Alfred Moses-nek, a szervezet végrehajtó bizottsága elnökének ve­zetésével hazánkban tartózkodott, felkereste az izraelita felekezet több intézményét és ismerkedett a felekezet életével. A vendégek lá­togatást tettek dr. Lékai László bíboros érseknél és dr. Bartha Tibor református püspöknél, a Zsinat lelkészi elnökénél, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa el­nökénél, akivel megbeszéléseket folytattak a református-zsidó pár­beszéd eddigi eredményeiről. A küldöttség vezető személyiségeit február 13-án fogadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke. A szívélyes légkörű találkozón idősze­rű nemzetközi kérdésekről, az or­szágok közötti kapcsolatokkal és a bizalom erősítésével összefüggő kö­zös tennivalókról folytattak eszme­cserét. Az Állami Egyházügyi Hivatal­ban Miklós Imre államtitkárral, az ÁEH elnökével megbeszélést tartot­tak az állam és az egyházak viszo­nyáról, a nemzetközi együttműkö­dés lehetőségeinek bővítéséről. A delegáció látogatásain jelen volt Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke is. FORMÁIT IM URIA_________________________________________________________3 Félreértett textusok Amikor a Sinai hegynél Isten szövetséget kötött választott népé­vel, a szövetség alapszabályait Mó­zes héber nyelven véste kőtáblá­k­­ra. A 7. parancsolat értelmét ma­gyar nyelvű bibliafordításaink mind e mai napig úgy adják vissza, hogy: „Ne paráználkodj!’’. A paráznasá­­gon pedig férfi és nő házasságon kívüli nemi kapcsolatát értjük. A 7. parancsolat értelme eszerint az lenne, hogy törvényes feleségén vagy férjén kívül mással senki sem léphet szexuális kapcsolatba. En­nek az értelmezésnek az a hibája, hogy másról beszél, mint az ere­deti szöveg. A héber nyelvben ugyanis külön szó jelöli a paráznaságot és külön szó a házasság­törést. A 7. paran­csolat héber szövegében azonban nem a paráznaságot jelölő héber szót találjuk, hanem azt, amelyik kifejezetten házasságtörést jelent. Ennek a héber szónak kettős je­lentése van: férfi és nő kapcso­latában jelenti a házasságtörést, Isten és ember kapcsolatában pe­dig jelöli a tiszta istentisztelet meg­rontását. Olyan viszonyfogalomról van tehát szó a gyökben, amely egy életre szóló jó kapcsolat el­rontásának lehetőségeit foglalja magában Isten és ember, férfi és nő között. Isten és ember kapcso­latának ismerete segít megérteni, hogy mit jelent a házasságtörés. A tiszta istentiszteletet azzal rontjuk meg, ha nem úgy tiszteljük Istent, ahogyan azt Isten elvárja tőlünk és ahogyan az Istent megilleti. Ez a törés és ez a rontás férfi és nő kapcsolatában úgy tükröződik, hogy férj a feleségét vagy feleség a fér­jét nem úgy szereti, ahogyan azt II. Mózes 20­14, a másik várja tőle és ahogyan az a férjet vagy a feleséget megilleti. De mi is a házasság a bibliai szemlélet szerint? Annak a szö­vetségnek a tükre, melyet a sza­badító Isten megszabadított népé­vel kötött. Mindkettőnek alapja a szeretet, összetartó ereje a hűség, célja pedig az élet kiteljesedésének és folyamatosságának a biztosítása. Mindkettő az áldás és az átok be­teljesedésének a lehetőségét rejti magában aszerint, hogy az ember komolyan veszi-e szövetséges tár­sát, vagy pedig nincs tekintettel arra. Amíg Isten és ember szövet­sége önmagunk és Isten teljesebb megismeréséhez vezet és az a célja, hogy Isten atyánkká legyen, mi pe­dig az ő gyermekeivé váljunk, ad­dig férfi és nő szeretetszövetsége a nemek közti egymásrautaltság teljesebb megértéséhez vezet és az a célja, hogy a kétneművé terem­tett emberpár egy testté válásának csodája az életünkben valóság le­gyen. A házasságban megvalósuló nemi kapcsolat a bibliai szemlélet sze­rint a szeretet és hűség alapján egymásról szerzett ismeret csúcs­pontja, a szeretetszövetség megpe­csételje és megúj­ítója, mely az élet kiteljesedéséhez és továbbadá­sához vezet. A házastársak ezáltal válnak az új életet teremtő Sze­retet eszközeivé. Ez a két félből összeálló egész a házassági kap­csolat lényege, és minden, ami za­varja ezt, minden, ami ellene mun­kál : házasságtörés. A bibliai szemlélet szerint az em­ber testi és lelki adottságainál fog­va alkalmas arra, hogy a házas­ság kötelékében boldog és kiegyen­súlyozott életet éljen, hiszen e vég­re teremtetett férfiúvá és nővé. Ugyanakkor a bűneset folytán haj­lamos az ember arra is, hogy el­rontsa azt, amit az Isten jónak te­remtett: elszakítva a szeretet szá­lait elhagyja vagy megcsalja élete párját. Isten azért kötött szövet­séget választott népével, hogy tu­datosítsa velük: íme az élet és a halál útját adtam elétek, az áldás és az átok beteljesedésének lehe­tőségét. Válaszd azért az életet! Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjé­ről, a szolgaság házából! Ez pedig azt jelenti, hogy az egyén is és a nép is mindent Istennek köszönheti az életét is és emberi kapcsolatait is. Ha ezeket nem becsüli meg, ha másra használja, mint amire az Isten ezt adta neki, ak­kor a sza­badító Istennel kötött szövetséget szegi meg. Nemcsak önmaga és embertársa ellen vét, hanem Isten ellen is, és az áldás helyett az átok ígérete teljesedik be rajta. Amikor a 7. szövetségszab­ály ki­mondja, hogy: „Ne törj házassá­got!”, Isten itt is arra figyelmez­tet, hogy ne a halál útját válasz­szátok a házassággal kapcsolatban sem. Ne rontsd el azt, amit az Is­ten jónak teremtett, se önmagad­ban, se másban, sem pedig egy­más között, hanem élj a házasság­ban életed párjával boldog és ki­egyensúlyozott életet, hogy sem a válásra, sem a paráznaságra ne kerülhessen sor! Mi azt szeretnénk tudni, hogy meddig mehetünk el a halál útján veszélytelenül, Isten viszont arra figyelmeztet, hogy erre az útra rá se lépjetek! (Kisléta) Dr. Kustár Péter * A „Félreértett textusok’’ cikksorozatának kidolgozásaira nem vagyok ugyan felkérve, de talán a hozzászólást nem, veszik rossz néven. Még ha úgy lenne is, akkor is kénytelen vagyok ezt megtenni, mert erre a mi Urunk Jézus Krisztusunk szólított fel. Az, „akinek adatott minden hatalom mennyen és Földön”, akiben adatott számunkra Isten jelenléte, kegyelmes szeretete, ő maga és az „ő neve". Aki iránt most nem tudok engedetlen len­ni. Az Ószövetség előképe az Újszövetségnek. Minden teremtett dolog, kije­lentés­­reá nézve van, őt fejezi ki, hol példázatokba burkolva, hol nyíltan. Soha sem érthetjük félre a textusokat, ha bennük az Űr Jézussal találko­zunk, valamilyen formában, amelyben az ő küldetését ismerjük fel, tesszük magunkévá. Istennel való személyes kapcsolat sem lehet nélküle, ő benne, az Űr Jézus Krisztusban adta nekünk magát az Atya. A mi számunkra a kijelentés a Fiú Úr Isten. Amikor a keresztség sakramentumát kaptam, akkor az ő nevét vettem fel azzal a tartalommal, amit a „keresztyén” név kifejez. Látásom szerint hiába is veszi fel az ő nevét, aki őt magát, a Benne megjelent kegyelmet, megváltást, a Vele való személyes kapcsolat lehetőségét elutasítja. Tehát az úgynevezett „névleges keresztyén". A megjelent cikkben: „Hiába fel ne vedd”, Krisztus nevének ilyen átvitt értelmű hiába felvételéről említés nem történik, pedig de sokan vettük fel így hiába az ő nevét! Az Ige sok helyen említi a felvenni vagy felöltözni kifejezést. Látásom szerint — ez esetben is az Újszövetség szemüvegén nézve — a „hiába fel ne vedd” nemcsak a szavakkal való hiába felvételre vonatkozik, hanem az ő életének felvételéről, felöltözéséről is szól. Nagy reménységgel várom a „félreértett textusok” további kibontását. Szeretném azokban is Krisztus arcának felragyogását látni. Bizony nem mindig könnyű feladat, idő kell hozzá, imádkozó csendesség. De van rá ígéret: „Akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak”. Bereczky Albert püspöktől hallottam, hogy egy híve azt mondotta: ő nem jön többször bibliaórára, mert „itt mindig csak Krisztusról van szó”. Az ő válasza az volt: „Testvér! Nem csak, hanem ugyancsak”. Vajon ez a magát református keresztyénnek mondó testvér nem hiába vette-e fel az Úr nevét? A Lap munkatársainak szolgálatát imádságomban hordozva, szeretettel köszöntöm mindnyájukat. (Budapest) Dr. Bánóné dr. Székely Irma * A fentiekben közölt értékes ol­vasói levél — amelyért köszönetet mondunk — egyik kulcsmondata nyilvánvalóan ez: „Soha sem ért­hetjük félre a textusokat, ha ben­nük az Úr Jézussal találkozunk .. Ebben az állításban sok igazság van, hiszen az Ige megértése végső soron sohasem pusztán emberi tett, hanem a Szentlélek által a Jézus Krisztusban önmagát kijelentő Isten cselekedete. S hogy szerkesztősé­günk mégis sorozatot indított ..fél­reértett textusok” címmel, annak a magyarázata a következő: Isten irántunk való szeretete mu­tatkozott meg abban is, hogy az írott Igét egy adott kor, adott tör­ténelmi helyzet körülményei köze­pette adta, a kijelentést­­mintegy­ ­ OLVASÓM ÍRJÁK ! „belehelyezte” az idő és a tér kor­látai közé, hogy számunkra, embe­rek számára érthető legyen. Ebből azonban az is következik, hogy a történelmi viszonyok megváltozásá­val a Szentírás szövegének járulé­kos, egy adott történeti korhoz kö­tött elemei nehezen érthetővé vál­nak, s ez bizony súlyos félreértések forrása lehet. (Egyik leggyakrab­ban elkövetett hiba, hogy a ma viszonyait vetítjük vissza letűnt ko­rok környezetébe és fordítva.) Másrészt azt sem szabad elfelej­teni, hogy Isten az embernek bizo­nyos fokú szabadságot adott — még az Ige értelmezésében is —, mint­egy „megkockáztatva” azt, hogy ez­zel a Szentírás az ember értelmi érzelmi beállítottságának az „ön­kénye” alá kerülhet. Ezt is szem előtt tartva, azt kel állítanunk, hogy igenis vannak - mégpedig fontos — textusok, ame­lyeket félre lehet érteni, magya­rázni. Sőt — lépjünk tovább — még az sem lehet kizárólagos dön­tő tényező a helyes Ige-megértés, vonatkozólag, ha bennük — min olvasónk írja — „az Úr Jézussá találkozunk...”, hiszen a jogós kérdés itt nyilván ez: ki az a Jé­zus, akit mi a Szentírásból megis­merünk, milyen az a „Jézus-kép” amely az Ige olvastán kialaku bennünk? Sokan hangoztatják, hogy az Igén keresztül találkoztak Jé­zussal, de ki merné azt állítani hogy mindenki, aki ezt állítja, min­den szempontból tökéletesen és he­lyesen ismeri a Krisztust, érti kül­detésének lényegét? A Szentlélek Isten iránti enge­delmességünk valósul meg tehá abban is, ha­­ valamennyien­­ még nagyobb odafigyeléssel, mi nagyobb szakértelemmel, még na­gyobb odaadással törekedünk Szent­írás egyes nehezen érthető tex­tusainak a megértésére. A szerk.

Next